Felsőmagyarország, 1898. január-június (14. évfolyam, 13-124. szám)

1898-01-18 / 13. szám

Kassa, 1898. XIV. évfolyam. 13. sz. Kedd, január 18. FELSŐMAGYARORSZÁG KASSAI SZEMLE Slöflaetási árak helyben házhoz hordva és vidékre posta szétküldés sel: egész évre 10 frt. félévre 5 frt. negyedévre 2 frt 50 kr., j Felelős szerkesztő: Ries Lajos. agy hóra 1 frt. Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. l Segéd-szerkesztő: Lorgnet. Megjelenik a hétfői nap kivételével mindennap,i I Szerkesztőség és kiadóhivatal : ’Kassa. főutcza 58, *z. • Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel *a kiadóhivatalban; és Budapesten, Bécsben Paris, Berlin és Hamleinban levő hirdetési irodákban. • Előfizetések és a lap anyagi érdekeit illető küldemények a kiadó hivatalzímére küldendők. Vérlázitó, Kassa, január 17. (K.) Vérlázitó eset ez a Dreyfus-Eszterházy féle eset Francziaországban, akár Eszterházy a bűnös akár Dreyfus. Ez vérlázitóbb a bolgár orgyilkosságoknál, mert itt két oly csoport áll szemben, melyek egyike okvetlen gaz és mindkét csoport előtt egy-egy ember áll, melynek egyike ártatlan ! És hogy melyik csoport gaz, hogy melyik csoport ártatlan, ezt nem lehet kisütni Francziaországban, nem a bíróságok által, hanem a bíróságok miatt. Az a Panama per is egy olyan világra szóló botrány volt, amilyennek párja aligha van, s utána most ez a másik, amelynek párja nincs! E< * nnek Francziaországban, az egyetlen európai nagy köztársaságban kell megtörténni! Furcsa, és lélektanilag óriási tanulmány tárgyat nyújtó nemzet ez a franczia amelynek egész politikai és társadalmi élete csupa véglet. Ez egy külön emberiség, mely a földgömb színpadához az anyagot és színészeket szolgáltatja, a változást, a variácziót, amely ha nem lenne, megölné az emberiség, az unalom. De ez mindig előáll, hol egy vígjátékkal, hol egy bohózattal, hol egy drámával, hol egy tragédiával, de amely tragédiából vérlázító és hajszálmeresztő a legtöbb! Ha ezt a Dreyfus féle esetet, melyben a hearesi szeret egy bámulatosan, nagyszerű asszony, feleségek egy imádásra méltó pldányképe játsza, szemügyre vesszük, komolyan gondolkoztunk felette, s látunk, a küzdelem élén még egy másik nagyszerű alakot, egy született lelkibuvárt, kinek minden egyes regénye, eltekintve az ő megrovandó sajátságaitól, de az emberi lélek egyegy bolcztermének hivatását képviseli: lehetetlen hogy meg ne mozduljon a mi lelkünk is, hogy állást ne foglaljon itt a madár távlatban, mindazon benyomások szerint, melyeket reá, e kettős küzdelemben tapasztalt benyomások tettek. Már csak ez a legutóbbi eset is ! Alig mentik föl Eszterházyt egy rettentő vád és egy rettentő büntetés elviselése alól, amely lelkiállapot, hitünk szerint, nem lehet arra való, hogy a felmentett, ha igazán képes volt átérezni helyzetét, fölmentéséből a másik pillanatban már üzletet csinálni, hasznot húzni akarjon, s ime ő, még le se rázva magáról borzalmas helyzetének ódiumát, fájdalomdij Fjében máris 500 ezer frank követelésével áll elő és perelni akarja Dreyfus Mathieut, Zolát és Scheurer Kestnert ! Hogy az emberben, aki ezt a lelki elanyagiasodottságot, ezt a mindenből és mindenároni pénzkórság szimptómáit olvassa, önkéntelenül föllázad amaz érzék és az érzékből fakadó ama hit: A gazember te vagy! Nem! Elitélni azért nem merném, mert az érzék is csalódhatik, de mint franczia, e gyanúm megszabadulni nem lennék képes, és mint franczia nem tudnám nyugodtan viselni lelkiismeretemet, amig, mint e harminczhat milliós nemzet tagja, az én porszemnyiségemmel oda nem működném, hogy : vizsgálatot újra és újra ! Vizsgálatot mindaddig, amig mint a napfény, teljesen el nem oszlatja a kétely felhőit az igazság! És ha bár nem vagyok franczia, de látom a hajnali pirkadni már. Amint a legújabb hírek röpködnek, Zola arra törekszik, hogy esküdtszék elé állítassák ! Hogy e módon kicsavarva az igazságszolgáltatás pallosát a franczia hadbíróság kezéből, a nyilvánosság elé vigye azt, és ott álljon elő az ő bizonyítékaival és az ő hatalmas talentumával, melyre az eddigi diadalok legdicsőbbike várakozik. Kérdés azonban, lesz e annyi ereje, hogy a hadbíróság vasmarkából, mely a jelen Esetben ezt a pallost görcsösen megmarkolva tartja, kicsavarni képes legyen? A közvélemény ingadozik, a közvélemény meg van oszolva! De szabad-e ingadozni, szabad e megosztani az igazság kiderítésének szent feladatában?! Nincs-e még hatalmasabb valami a közvéleménynél, mely mint az emberi lelkiismeret örök mozgatója, nem fog pihenni, amig a gyalázatos gazságról, mely itt közbejátszik, le nem fogja szakítani a leplet! Akár Dreyfus, akár Eszterházy az mindegy, de az igazság vagy igazságtalanság nem mindegy. Nem kell ahhoz, hogy franczia legyen valaki, de kell, hogy az igazság kiderítéséért fohászkodik minden ember! Kassa, január 17. = A rózsahegyi mandátum. A rózsahegyi szabadelvű párt — mint tudósítónk táviratozza — Angyal József miniszteri tanácsost lépteti fel képviselőjelöltnek, ki a jelöltséget elfogadta. KÜLFÖLD: Spanyolország gyarmatügyei. Madridból jelentik: A gyarmatügyi miniszter tegnap közölte a minisztertanáccsal, hogy Kuba főkormányzója 100,000 dollárt ad a segélyalapra. A minisztertanács eldöntötte, hogy a havannai zavargások nem teszik szükségessé a Kuba szigetén foganatosított rendelkezések megváltoztatását, de a hadseregre vonatkozó törvényes intézkedések, valamint a sajtónak a hadsereg ellen irányuló támadásai tekintetében reformokra van szükség. Elhatározták, hogy az igazságügy- és hadügyminisztériumból álló bizottságot küldenek ki, amely erre vonatkozólag törvényjavaslatot terjesszen a cortez elé. Blanco a főkormányzónak a minisztertanácshoz intézett távirata szerint a nyugalom Havannában ismét helyreállott. Hivatalos távirat jelenti Havannából, hogy tegnap délben a „Diario de la Marina“ épülete előtt tüntetés volt, a rendet azonban csakhamar helyreállították. Havannai magánzávirat jelenti, hogy az új katonai kormányzó a tisztek fogadásánál nyugodt magatartást ajánlott nekik. A tisztek egyik küldöttségét felhatalmazta arra, hogy egy, a hadsereget megtámadó laptól elégtételt kérjenek. Azt a hírt, hogy a madridi helyőrséget a havannai események folytán mozgósították, alaptalannak nyilvánítják. Törökországban minden csöndes. A Times kairói jelentéseit az Atanaviajelben uralkodó állapotokról, nevezetesen a Hadjimban, Cesareában, Mesinában, Adanában és más helyeken állítólag történt eseményekről, illetékes körökben teljesen valótlanoknak nyilvánítják. A keletázsiai események. A berlini tengerészeti főparancsnoksághoz érkezett távirati jelentés szerint a Deutschland és a Gefion czirkálóhajók ma reggel 8 órakor haladtak el Perm-sziget mellett. Az időjárás kedvező. TÁVIRATOK. A ^F·lad magya popság“ eredeti táviratai. Bomladozó párt. Budapest, január 17. (A F.er. tár.) Justh Gyula és a Kossuth-párt ama tagjai, kik az obstrukcziónak hivei voltak, — bizalmatlanságukat A FELSIMMROM TÁRCZÁJA. Színházi levelek. Irta: Bányai Sándor. XIII. Lázban. Vannak pillanatok az emberi életben, midőn ellenállhatatlanul vadul magával ragadja az embert a hév, a lelkesülés, midőn felejt minden mást, csak egyet érez, lát, amiért lelkesül, és kész csodákra érte. A józan észt elborítja a mámor a szenvedély és az akarat ilyenkor szabálytalanul, az érzelmek szeszélyes játékának eszköze. És ha az ember magához tér e mámorból, ha a szenvedélyek lecsillapulva, visszatérnek szokott medrükbe, ha többé nem az érzelem parancsol az akaratnak, hanem a higgadt megfontolás, akkor rendszerint megbánjuk a lelkedesés mámorában tett cselekményeket, néha resteljük a dolgot, majdnem mindig szégyenljük. És én istenemre mondom, most midőn annyira mennyire higgadtan gondolok a történtekre, midőn zúg még a fejem a tegnapi demonstrácziók lelkesült zajától, de azért teljes tárgyilagossággal tudom megítélni a történteket. Istenemre mondom, hogy nem érzek megbánást, nem restellem a dolgot, nem is szégyenlem, sőt mi több, büszke vagyok reá és örömmel adom tudtára minden ismerősömnek, kit sikerül előkapnom, büszke vagyok reá, és még évek múltán is örömmel fogok visszagondolni azon napra, midőn azon kocsit toltam az emberi áradat örömrivalgása és éljenorditása közepette, melyben Márkus Emilia, Magyarország és tán az egész világ legnagyobb drámai művésznője remegve ült, félve és mégis örülve nézve ki a ködös téli utczákra a kocsi ablakon, és nem látva az utczát, mert a nyüzsgő embersokaság csak örömteli arczokat mutatott, kik egy szívvel érzelmeik közvetlen behatása alatt lelkesülve kiáltották, hogy éljen, éljek Márkus EmiliaÉs midőn most itt az Íróasztal előtt újra emlékezeteidbe tűnnek a tegnap esti órák, látván lelki szemeimmel újólag a soha még nem látott lelkesedés spontán kitöréseit, még látom a premier közönség lelkesült kitöréseit, még hallom az irtóztató zajt, tapsot, mintha még mindig a színpadon állana a nagy művésznő könnyezve a meghatottságtól és megindultságtól, mondom mindezekre gondolva, újra szerteszéjjel csapang fantáziám, nem tudok magamnak nyugodt számot adni a történtekről még kevésbbé leírni. Írjak tán valamit Echegaraye fenomenális drámájáról, dicsérjem talán, adjam tán elő meséjét, remek expozíczióját vagy ügyesen szőtt cselekményét; nem, egyiket sem teszem. A darab nem szorul az én dicséretemre, e nagy író nagyságától mit sem veszít, ha nem is gyarapítom a róla zengett dicshymnusokat még eggyel, meséjét sem mondom el, minek is, midőn néhány nap múlva minden veréb csiripelni fogja, sőt még az előadás menetéről, a művészek játékáról sem adok számot, sokkal szebben megírták azt a nagyok Ábrányi, Roboz, Silberstein, Alexander Bernát, Huszár Vilmos és más kisebb epigonok. Csak az előadás külső menetéről, a közönség hangulatáról és az epilogról kívánok beszámolni. Először is konstatálom, hogy évek hosszú sora óta nem előzött meg premiert oly kíváncsiság, mint ép a tegnapit, midőn híre ment a főpróba óriási sikerének, valóságos küzdelem fejlődött ki egy-egy jegyért. A Kerepesi útnak a Nemzeti színház előtti része hét óra felé szokatlan képet nyújtott, az utczán a közönség óriási csoportja, kik, ha már nem láthatják az előadást, legalább a felvonuló előkelő közönség toalettjeit és ragyogó ékszereit kívánja bámulni, magánfogat magánfogatot ér, a fővárosnak minden valamire való színházlátogatója, a magas arisztokráczia, képviselők, írók, művészek, újságírók, ismert nagyságok és feltűnni vágyó apróságok sietnek át a főtéren a nézőtérre. Az előcsarnokban ott állnak a színházi habituek élükön a fess Fenyvessy Franczival és mosolyogva üdvözli ismerőseit, egy-egy tündérszép asszonynak meg hódolatteljesen kezet csókol. Az őt körülzáró fiatalság figyelemmel lesi minden mozdulatát, mert hiába Franczi egyike azoknak, kik minden tekintetben a divatot csinálják. Nem tartom fölöslegesnek leírni öltözékét, hátha valakinek megtetszik és utánozni kívánja : hosszú kerékvágású császárfelöltő, vagy magyarul kaiserrock, két soros gombbal, nyitva, magas fekete mellény kilencz gombbal, egész magas egybeerő gallér, széles echarpe vérvörös nyakkendő fekete vonalakkal, a gomblyukban 5—6 szegfűből álló vörös csokor, monokli, félsötét nadrág, féllakkczipp és a kézben bot. Megjegyzem még, hogy ibolya parfümöt használ, fehér alapon fekete szerecsenek a zsebkendő jellege, egy vigyorgó arczu, fogait mutogató néger a nyakkendőtűje, egész este figyelemmel kíséri az előadást, élénken tapsol, sőt néha éljenez is. Hét óra után öt perczcel már zsúfolásig tömve volt a színház és valami sokat jelentő mély moraj kisérte a vasfüggöny felgördülését. A fiatalság még udvarolt, az újságírók még magyarázgatták ismerőseiknek a majdani darab tartalmát, midőn csendesen fellebbent a függöny , elnémult a zaj és a közönség feszült figyelemmel kezdi kísérni az előadás menetét. Az első jelenetek, sőt az egész első felvonás minden különösebb emóczió nélkül folyt le. Midőn Márkus Emilia először lépett a színpadra, keletkezett valami gyanús moraj, de ez csak a kíváncsiság megnyilatkozása volt a későbbi fejlemények iránt. Az első felvonás végén megtörtént a sablonszerű háromszoros kihívás, a közönség nem tódult — mint tenni szokta — az előcsarnokba, hanem ideges nyugtalansággal várta a fejleményeket. Mintha csak az igazgatóság is érezte volna, hogy nem szabad a kö-