Felsőmagyarország, 1901. március-június (17. évfolyam, 52-147. szám)
1901-05-15 / 111. szám
Május 15. engedi meg, mikor Ausztriában rossz volt a termés. Megszűnt a forgalom, megszűnt a kereskedelem. Magyarországnak csakugyan nem volt kereskedelme s ami volt is, Ausztria rakta zsebre a hasznát, mert onnan vettünk mindent. És ez az állapot öröklődött át önökre is. A statisztika kiszámította, hogy minden 1000 frtból, melyen önök üzletük számára árukat szereznek be, 800 frtot Ausztriának adnak. Ha önök üzletükben szétnéznek, rengeteg olyan árut látnak, melyért külföldnek adták pénzüket. Ha ez így tart ezután is, lehetetlenség, hogy hazánk felvirágoznék. Önök a jövő kereskedői, s új irányt kell kezdeniök. A magyar ipar rohamosan emelkedik, sok magyar gyártmány kiállja a versenyt a legjobb külföldivel. Fogadják szívesen ajánlkozásaikat, tegyenek kísérletet s ne gúnyolják ki készítményeiket, ha talán egyben-másban fogyatékosak is, mert a mint Deák Ferencz mondá, a kereskedelem terén az ok is okozat sajátságos visszonyban vannak egymással . Nem pártoljuk a magyar ipart, mert fejletlen, de ha soha nem pártoljuk, sohasem fejlődik ki Már pedig hogy hazánk minden téren, bármily áldozattal is, a virágzás lehető legmagasabb fokára emelkedjék: minden hazafinak első és legszentebb kötelessége. A Turul czipőgyár botránya és kassai fiókja. Kassa, május 14. A „Turul“ czipőgyár részvénytársaság igazgatója nyilatkozik. A lehető leggyengébb módon védekezik azon támadások ellen, amelyekkel már napok óta tele vannak az ország összes újságjai. Hogy a czipőgyár igazgatójának hosszú nyilatkozata mennyiben érdemel hitelt, arra mi nem reflektálunk, de rá fogunk mutatni igenis arra, hogy a „Turul“ czipőgyár e czégér alatt tényleg már forgalomba hozott czipőket. A gyárigazgató-tulajdonosa Frankel Alfréd a nyilatkozatában ezt mondja: „A temesvári „Turul“ czipőgyár még nincs abban a helyzetben, hogy kész árut a piaczra hozzon!“ Ez az állítása nem felel meg minden tekintetben a valóságnak. Kassán már a harmadik hónapja ott diszlik a főutcza egyik czipőüzlete felett: „ Turul czipőgyár részvénytársaság fiókja.“ Ha a gyárnak még nincs kész áruja, úgy nem lehet fióküzlete sem, hogy pedig van, arra bizonyság a kassai fióküzlet. Minő czipőket árusítanak el itt? Semmi esetre sem magyar gyártmányt. De nem áll a Turul czipőgyár igazgatójának, Frankel Alfrédnak az az állítása sem, hogy a mödlingi czipőgyár, melynek szintén ő a tulajdonosa, madárvédjeggyel hozza forgalomba gyártmányait. Az eddigi mödlingi gyártmányok egyikén sem látott e sorok írója madár védjegyet, hanem igenis a czipők talpán ez áll: „Mődlinger Schuhfabrik, Alfred Frankel.“ Aki meg akar bizonyosodni erről, tekintse meg a Turul czipőgyár kassai fiókját. Majdnem minden egyes czipő talpán ez áll, de madár egyiken sincs. Hogy a szegedi fiók gyártmányaira hogyan szálltak rá hirtelenében a védjegymadarak, erre feleljen az igazgató-tulajdonos. FELSŐMAGYARORSZÁG A dolgot egy hosszú nyilatkozattal nem lehet szép csendben elütni, mert az osztrák gyáros furfangja elég világos, nem fedi azt semmi homály. Törvényeink tiltják, hogy borokat más néven hozzanak forgalomba, mint ahogy ezt a „Turul“ czipőgyár kassai fiókja teszi. A tisztelt igazgató úrnak másként kellett volna nyilatkozni, így nem tudjuk elhinni, nem tudja velünk elhitetni, hogy az ő részén van az igazság s hogy csalafintaság nincs a dologban. Mit tárgyal a vármegye? (Abauj-Torn vármegye rendkívüli közgyűlése.) — A Felsőmagyarország tudósítójától. — Kassa, május 14. Abauj-Tornavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi május hó 23-án délelőtt 10 órakor péchujfalusi Péchy Zsigmond főispán elnökletével, a vármegyeház dísztermében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat a következő : 1. A gróf Buttler-féle alapítványi helyre a m. kir. honvédségi Ludovika- Akadémiába az 1901—1902. évre való bemutatási jog gyakorlása. Előadója Hammersberg László főjegyző. 2. A gyámpénztár 1900. évi zárszámadása. Előadója Ferdinandy Gyula aljegyző. 3. A vármegyei gazdasági egyesület kérvénye a tenyészbika kiállítás és vásár czéljaira, az évi 700 korona megszavazása iránt. Előadója Pallaghy Gyula aljegyző. 4. A vármegyei gazdasági egyesület kérvénye a lótenyésztési jutalomdíjosztás czéljaira az évi 1400 korona megszavazása iránt. Előadója: Pallaghy Gyula. 5. Garbócz-Bogdány község határozata és kötelező nyilatkozata a népiskola államosítása ügyében. Előadó : Papszász József aljegyző. 6. Bárcza község határozata az iskola czéljaira fölveendő kölcsön ügyében. Előadó: Papszász József aljegyző. 7. Mindszent község kérvénye az általa fölveendő kölcsönért a kezesség elvállalása iránt. Előadója: Fekete Elemér aljegyző. 8. Raisz Gyula volt hilyei körjegyző felebbezése, a községi és körjegyzők nyugdíjintézete kezelő választmányának határozata ellen. Előadója: Hucskó aljegyző. 9. Községi költségelőirányzatok és zárszámadások. Előadók : járásonkénti elosztás szerint, valamennyi jegyző. A 9 éves Jánoska és 3 éves Mariska még aludtak, mikor az anyjuk elment. A fiúcska néma volt, csak gagyogott egy kevéssé, de azért egészen jól megértették egymást kis testvérével. El tudtak játszani naphosszat kettecskén. Mikor felébredtek, az anyjukat szállították. Éhesek voltak. A fiú ki akart menni, de az ajtót nem tudta kinyitni. Sírtak egy darabig, aztán játszadozni kezdtek. Eközben a gyermek megkapta az asztalfiókban a gyufát. Nagy öröm volt. Tüzet fognak rakni. A leánykát felültette az ágyra, maga is odakuporodott, csak szalmát és aprófát vitt még oda. Aztán kisimították a lepedőt s a fiú alágyújtotta a szalmát. Tapsoltak, nevettek, mikor nagy füstölgéssel meggyűlt az. Ámde a tűz egy pillanat alatt terjedt tova, belekapott a dunnába, a párnákba. A gyerekek megrémültek. A fiúcska gyorsan leugrott, de a leány már nem tudott. A lány megkapta kis ingét. Elbukott. Bele a tűznyelvekbe. Még sikoltozott egy néhányszor, kalimpált a kis lábával, aztán elhalgatott örökre. A szobában ezalatt mind jobban terjedt a tűz. Már az egész ágy égett, onnan átcsapott a láng az asztalra, még a kredencz is tüzet fogott. A fiú szerencsére kitudta nyitni az ablakot s azon kiugorva elmenekülhetett. A tűzre a szomszédok lettek figyelmessé, mikor az már a tetőbe is belekapott. Nagy hirtelenséggel s erőfeszítéssel eloltották azt. Mikor a házba mentek be, már csak hamu és üszők volt ottan, minden odaégett. Az ágy helyén egy kis megszenesedett csontváz feküdt, a leánykáé. A fiú csak késő délután került haza, künt bujdosott a nyiresben. Leírhatatlan volt az anya fájdalma, mikor hazajövet látta a pusztulást. A gondatlan anyát feljelentették az orosz régi szolgabirói hivatalhoz s nemsokára élvezi méltó bünhödését. Megégett gyermek. (Az anya gondatlansága) — A Felsőmagyarország tudósítójától. — Kassa, május 14. A halálesetek bünkrónikája ismét szaporodott eggyel, mit az anya vétkes gondatlansága idézett elő. Könnyelmű ésszel ott hagyta gyermekeit a házban magukra, még az ajtót is reájuk csukta, hogy ki ne menjenek, amíg haza nem jön. És a gyermekek felgyújtották a házat, egy csak az isteni gondviselés folytán szabadult meg, a másik pedig ott lelte borzasztó halálát. Tudósítónk különben így adja elő az esetet : Rusztin Györgyné bereg-szt.-miklósi lakosnak sürgős dolga akadt a szomszéd községben. Kora reggel el is indult hazulról, hogy délire majd visszatér s reá zárta gyermekeire az ajtót, hogy ki ne mehessenek, nehogy eltapossa valami szekér. 3. oldal. Rablógyilkosság vagy szikés. (Rejtélyes eset.) — Saját tudósítónktól. — Kassa, május 14. Szerencsi tudósítónk egy rejtélyes eltűnésről ad hírt. Kellner Mihály ottani magánfuvaros több helyi kereskedőtől közel 1800 koronát vett fel, mely összegért a tokaji nagytőzsdéből dohányárut kellett volna vásárolnia. Kellnert már évek óta bízzák meg a trafikosok a dohány vásárlásával és szállisításával és még sohasem tette meg azt, hogy vissza ne tért volna. Most azonban megtette. Vagy ha nem is ő maga tette meg, hát megesett. Kellner ugyanis a múlt vasárnap reggel, amint a dohánypénzeket állandó megbízóitól felvette, szekerére pattant s megbízásának eleget teendő Tokaj felé vette útját. A trafikosok, miután még hétfőn is hiába várták Kellner visszatértét, sürgönyt menesztettek Tokajba, mire az a válasz érkezett, hogy Kellnernek még színét sem látták Tokajban. Küldönczöt küldtek hát utána, aki a keresztúri határon meg is találta lovát, kocsiját és hült helyét. Az esetnek némi rejtélyességet kölcsönöz az a körülmény, hogy a szekéren igen sok értékes árut találtak, sőt a többek közt egy másfél akós hordó bort is és így nem tudni, szökésről van-e szó, avagy rablógyilkosságnak esett-e áldozatul. A lakosság túlnyomó része, azonban inkább azt hajlandó hinni, hogy Kellner a nyomozás megtévesztésére hagyta szekerén áruit és