Felsőmagyarország, 1903. január-április (19. évfolyam, 3-95. szám)

1903-01-04 / 3. szám

Kassa, 1903. XIX. évfolyam 3. sz. Vasárnap, január 4. Szerkesztőség: Harang-utcza 11, telefon III. Kiadóhivatal; Fő-utcza 74, telefon 218. Megjelenik mindennap. KASSAI NAPLÓ. Felelős szerkesztő : Ifj. MADARÁSZ JÁNOS. Előfizetési árak: egész évre 20 kor., félévre 10 kor. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Egy s szám ára 10 fillér. A politikai helyzet. Kassa, január 3. Minő helyzet állott elő újeszten­dőre azzal a tén­nyel, hogy a két kormány közt a kiegyezési meg­állapodások létrejöttek ? Ez a kérdés, a­melynek megvilágítása a fárad­ságot bizon­nyal megérdemli. Új esztendő reggele óta a leg­különbözőbb hangnemben olvassuk és halljuk : megvan a kiegyezés. — De hát csakugyan így van-e ? — A tény csak annyi, hogy a két kormánynak sikerült az egyezség útjában álló nehézségek elhárítására kivezető utat találnia. Tehát a két kormány megegyezett. • De hát egyenlő-e az a tény a kiegyezés perfekcionálásával ? Bizonyára a leg­távolabbról sem. Mert tagadhatlan tény ugyan, hogy a politika nagy gondtól szabadult meg már az által, hogy a két kabineti ok az a kincs,­ az a gyötrelmes háborúja véget ért , ám az aggodalomkeltő, megoldatlan problémák sora ezzel nem ért véget. Minő úton és módon lesznek tör­­vén­nyé emelhetők a megállapodások ? Ebben a problémában összpontosul ma az egész szituáció. A kiegyezésnek parlamentáris elintézésén kívül egyéb mód alig­­ képzelhető, mert minden egyéb utat kereső kísérlet megtörnék a magyar­­ parlament ellentállását De Széll­­ Kálmán miniszterelnök nyilatkozatai is azt igazolják, hogy a magyar kormány a szűkebb értelemben vett kiegyezésre nézve (tehát az autonóm vámtarifa kivételével) mást, mint parlamenti elintézést nem akceptál. A magyar parlamentben bizto­sítva látjuk a megállapodások sorsát. Erős a hitünk és meggyőződésünk, hogy az a kiegyezés, melyet Széll Kálmán megkötött, méltányos, igaz­ságos, az ország összes érdekeit megvédelmezi. Egy ilyen kiegyezést pedig a magyar parlament nem utasíthat el és nem is fog el­utasítani. Ám az osztrák reichsrath? — Odaát munkaképesség nem képzel­hető, a­mig a csehek passziv rezisztenciáját le n­­• fegyverzik. ""A csehek megnyugtatása "• nélkíli ki­egyezés a reichsrath útján nem lesz, ez körülbelül bizonyos. De lehet­­­séges-e valjon a cseheket kielégíteni az osztrák álladalmi érdekek vesze­delme nélkül ? Az egész osztrák németség tagadólag válaszol erre a­­ kérdésre. A helyzet tehát ez idő szerint még minden egyéb, csak nem rózsás. A magyar parlament 9-ikén ül össze. Előre látható, hogy már a legelső ülések egyikén érdemleges nyilatkozatot kap az ország a kor­mányerőktől a megállapodások tar­talma felől, s a nyilatkozatot hala­déktalanul követni fogja még január hóban az összes javaslatoknak és az autonóm vámtarifa-tervezetének a képviselőház elé terjesztése, úgy nálunk, mint Ausztriában is. Mert az elintézés sürgős a külkereske­delmi szerződések szempontjából. És ha előbb nem is, akkor bizo­nyára előtérbe fog nyomulni teljes erővel az a kérdés, a­melyben fejtegetéseink elején a szituáció szignatúráját összefoglaltuk. Minő lesz a megoldás, azt ter­mészetesen nem tudhatjuk. Tudjuk azonban: Széll Kálmán miniszter­­elnök képességeinek legragyogóbbja, épen közjogi érzékének stb­.arany­­lisztáö­ agában­ van. N­­agy meg­nyugvásunkra lesz a nehéz helyzet­ben, hogy a megoldás módját épen ilyen államférfiu fogja proponálni. Mert ez a megoldási módozata az ország közjogainak ártalmára nem leszen. TARCA. Filler Béla: Ismét egy halott. A tanügy munkásainak újabb gyászuk van. Még most is sajog a seb, a melyet Strache Tivadar halála ejtett lelkünkön. Még nem szabadultunk meg a fájdalomtól, melyet Stich Kálmán halála okozott, még szinte hallani véljük, mint dübörögnek a fagyos rögök a Gerevich Emil koporsóján s ime máris újabb csapást mért ránk a Gondviselés. A közs.­el. iskola egyik csendes, de annál munkásabb tagja, Füller Béla, férfikorának elején Budapesten el­­húnyt. Kialudt az a nemes láng, melynek lobogása a kicsiny nemze­dék útjelző fénye volt, a jó tanító nincs többé Kialudt a láng, melynek világa egy népes város kö­zönségének szellemi gyönyörűsége volt, a Czegléd és Vidéke volt szerkesztőjének szive már nem dobog. Kialudt a láng, mely a közélet lelkes munkásának agyában forrongó eszméket és gondolatokat meg­világította. Czegléd város törvényhatósági bizottságának egykori buzgó tagja meghalt. Czeglédet emlegetem, holott Füller kassai volt. Itt tanult és itt tanított. A sors azonban, mely az emberek életét irányítja, felette úgy határozott, hogy munkásságának legjavát más városban fog­ják le. Mikor a kassai közs. iskolánál állását elfoglalta, még sokat ígérő, erőteljes ember volt. Czegléden nagy lelkesedéssel kezdett munkáját azonban közöttünk már nem folytathatta, mert a gyilkos kór, mely közülünk kiragadta, hatalmába kerí­tette, még mielőtt munkás életének, társa­dalmi tevékenységének félbehagyott fona­lát újra fölvehette volna. Visszavonultan élt, egyedül az iskolának szentelve életét. Mint a Gyulai Pál hős hadnagya, az isko­lában csak orrvérzésnek tekintette a ha­­­­lálos bajt, az utolsó megtántorodást csak a megbotlásnak, a végsőkig teljesítette kö­telességét, tanított egész lényével, lelké­nek minden szeretetével. Munkásságát kartársai is példányszerűnek ismerték. Az iskola négy fala között a legutolsó napokig megtalálta saját énjét. Ott azután egészséges volt teljesen. Tartalmas s érdekes magya­rázataival, gyöngéden szerető lelkével úgy magához láncolta növendékeinek kicsiny szivét, hogy azok valósággal rajongtak érte. Mikor aztán az iskolából hazaeresz­tette növendékeit, teljes erejével meg­rohanta az elmúlás gondolata. Fiatalon el­hunyt atyja és bátyja képei jelentek meg előtte s hívták maguk után. Hányszor meg­járta eszét az a gondolat, hogy a gyilkos tüdővész, mely családjának minden tagját kipusztitotta, őt sem fogja megkímélni! Küzdött ellene. Nem szivarozott, nem ivott, mindennap ugyanazon órában kelt fel és feküdt le. Mintha harcot folytatott volna a meghaltak árnyaival, mintha kérlelte volna őket: Hagyjatok még, kötelességeim vannak, előbb azokat kell teljesítenem. Mikor a végzetesnek mondott 30-ik esz­tendőn is túl volt, jobban lett. Ereje, élet­kedve visszatért, a­kik ismerték, azt hit­ték, hogy újra a régi, a Czegléden ismert és nagyrabecsült ember válik belőle. Ő maga is azt hitte, hogy a harcban győze­delmeskedett. Otthont állapított, megháza­sodott. Alig ízlelte meg azonban a családi fűtőkészülék : Spiritus-gázkályha, mely egy kb. 5 mtr, hosszú, széles és magas szobát 16 ° R.-ra, 41/2 óra hosszat 1 liter denaturált szes­szel fát. Bárhol felállítható és hordozható Megtekinthető az Alerfény-üzletben Kassa, Kossuth­ Lajos­ utca 20. szám. 931

Next