Felsőmagyarország, 1903. január-április (19. évfolyam, 3-95. szám)
1903-01-04 / 3. szám
Kassa, 1903. XIX. évfolyam 3. sz. Vasárnap, január 4. Szerkesztőség: Harang-utcza 11, telefon III. Kiadóhivatal; Fő-utcza 74, telefon 218. Megjelenik mindennap. KASSAI NAPLÓ. Felelős szerkesztő : Ifj. MADARÁSZ JÁNOS. Előfizetési árak: egész évre 20 kor., félévre 10 kor. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Egy s szám ára 10 fillér. A politikai helyzet. Kassa, január 3. Minő helyzet állott elő újesztendőre azzal a ténnyel, hogy a két kormány közt a kiegyezési megállapodások létrejöttek ? Ez a kérdés, amelynek megvilágítása a fáradságot bizonnyal megérdemli. Új esztendő reggele óta a legkülönbözőbb hangnemben olvassuk és halljuk : megvan a kiegyezés. — De hát csakugyan így van-e ? — A tény csak annyi, hogy a két kormánynak sikerült az egyezség útjában álló nehézségek elhárítására kivezető utat találnia. Tehát a két kormány megegyezett. • De hát egyenlő-e az a tény a kiegyezés perfekcionálásával ? Bizonyára a legtávolabbról sem. Mert tagadhatlan tény ugyan, hogy a politika nagy gondtól szabadult meg már az által, hogy a két kabineti ok az a kincs, az a gyötrelmes háborúja véget ért , ám az aggodalomkeltő, megoldatlan problémák sora ezzel nem ért véget. Minő úton és módon lesznek törvénnyé emelhetők a megállapodások ? Ebben a problémában összpontosul ma az egész szituáció. A kiegyezésnek parlamentáris elintézésén kívül egyéb mód alig képzelhető, mert minden egyéb utat kereső kísérlet megtörnék a magyar parlament ellentállását De Széll Kálmán miniszterelnök nyilatkozatai is azt igazolják, hogy a magyar kormány a szűkebb értelemben vett kiegyezésre nézve (tehát az autonóm vámtarifa kivételével) mást, mint parlamenti elintézést nem akceptál. A magyar parlamentben biztosítva látjuk a megállapodások sorsát. Erős a hitünk és meggyőződésünk, hogy az a kiegyezés, melyet Széll Kálmán megkötött, méltányos, igazságos, az ország összes érdekeit megvédelmezi. Egy ilyen kiegyezést pedig a magyar parlament nem utasíthat el és nem is fog elutasítani. Ám az osztrák reichsrath? — Odaát munkaképesség nem képzelhető, amig a csehek passziv rezisztenciáját le n• fegyverzik. ""A csehek megnyugtatása "• nélkíli kiegyezés a reichsrath útján nem lesz, ez körülbelül bizonyos. De lehetséges-e valjon a cseheket kielégíteni az osztrák álladalmi érdekek veszedelme nélkül ? Az egész osztrák németség tagadólag válaszol erre a kérdésre. A helyzet tehát ez idő szerint még minden egyéb, csak nem rózsás. A magyar parlament 9-ikén ül össze. Előre látható, hogy már a legelső ülések egyikén érdemleges nyilatkozatot kap az ország a kormányerőktől a megállapodások tartalma felől, s a nyilatkozatot haladéktalanul követni fogja még január hóban az összes javaslatoknak és az autonóm vámtarifa-tervezetének a képviselőház elé terjesztése, úgy nálunk, mint Ausztriában is. Mert az elintézés sürgős a külkereskedelmi szerződések szempontjából. És ha előbb nem is, akkor bizonyára előtérbe fog nyomulni teljes erővel az a kérdés, amelyben fejtegetéseink elején a szituáció szignatúráját összefoglaltuk. Minő lesz a megoldás, azt természetesen nem tudhatjuk. Tudjuk azonban: Széll Kálmán miniszterelnök képességeinek legragyogóbbja, épen közjogi érzékének stb.aranylisztáö agában van. Nagy megnyugvásunkra lesz a nehéz helyzetben, hogy a megoldás módját épen ilyen államférfiu fogja proponálni. Mert ez a megoldási módozata az ország közjogainak ártalmára nem leszen. TARCA. Filler Béla: Ismét egy halott. A tanügy munkásainak újabb gyászuk van. Még most is sajog a seb, a melyet Strache Tivadar halála ejtett lelkünkön. Még nem szabadultunk meg a fájdalomtól, melyet Stich Kálmán halála okozott, még szinte hallani véljük, mint dübörögnek a fagyos rögök a Gerevich Emil koporsóján s ime máris újabb csapást mért ránk a Gondviselés. A közs.el. iskola egyik csendes, de annál munkásabb tagja, Füller Béla, férfikorának elején Budapesten elhúnyt. Kialudt az a nemes láng, melynek lobogása a kicsiny nemzedék útjelző fénye volt, a jó tanító nincs többé Kialudt a láng, melynek világa egy népes város közönségének szellemi gyönyörűsége volt, a Czegléd és Vidéke volt szerkesztőjének szive már nem dobog. Kialudt a láng, mely a közélet lelkes munkásának agyában forrongó eszméket és gondolatokat megvilágította. Czegléd város törvényhatósági bizottságának egykori buzgó tagja meghalt. Czeglédet emlegetem, holott Füller kassai volt. Itt tanult és itt tanított. A sors azonban, mely az emberek életét irányítja, felette úgy határozott, hogy munkásságának legjavát más városban fogják le. Mikor a kassai közs. iskolánál állását elfoglalta, még sokat ígérő, erőteljes ember volt. Czegléden nagy lelkesedéssel kezdett munkáját azonban közöttünk már nem folytathatta, mert a gyilkos kór, mely közülünk kiragadta, hatalmába kerítette, még mielőtt munkás életének, társadalmi tevékenységének félbehagyott fonalát újra fölvehette volna. Visszavonultan élt, egyedül az iskolának szentelve életét. Mint a Gyulai Pál hős hadnagya, az iskolában csak orrvérzésnek tekintette a halálos bajt, az utolsó megtántorodást csak a megbotlásnak, a végsőkig teljesítette kötelességét, tanított egész lényével, lelkének minden szeretetével. Munkásságát kartársai is példányszerűnek ismerték. Az iskola négy fala között a legutolsó napokig megtalálta saját énjét. Ott azután egészséges volt teljesen. Tartalmas s érdekes magyarázataival, gyöngéden szerető lelkével úgy magához láncolta növendékeinek kicsiny szivét, hogy azok valósággal rajongtak érte. Mikor aztán az iskolából hazaeresztette növendékeit, teljes erejével megrohanta az elmúlás gondolata. Fiatalon elhunyt atyja és bátyja képei jelentek meg előtte s hívták maguk után. Hányszor megjárta eszét az a gondolat, hogy a gyilkos tüdővész, mely családjának minden tagját kipusztitotta, őt sem fogja megkímélni! Küzdött ellene. Nem szivarozott, nem ivott, mindennap ugyanazon órában kelt fel és feküdt le. Mintha harcot folytatott volna a meghaltak árnyaival, mintha kérlelte volna őket: Hagyjatok még, kötelességeim vannak, előbb azokat kell teljesítenem. Mikor a végzetesnek mondott 30-ik esztendőn is túl volt, jobban lett. Ereje, életkedve visszatért, akik ismerték, azt hitték, hogy újra a régi, a Czegléden ismert és nagyrabecsült ember válik belőle. Ő maga is azt hitte, hogy a harcban győzedelmeskedett. Otthont állapított, megházasodott. Alig ízlelte meg azonban a családi fűtőkészülék : Spiritus-gázkályha, mely egy kb. 5 mtr, hosszú, széles és magas szobát 16 ° R.-ra, 41/2 óra hosszat 1 liter denaturált szesszel fát. Bárhol felállítható és hordozható Megtekinthető az Alerfény-üzletben Kassa, Kossuth Lajos utca 20. szám. 931