Felsőmagyarország, 1904. július-december (20. évfolyam, 157-314. szám)

1904-07-02 / 157. szám

Kassa, 1904. XX. évfolyam 157. szám. Szombat, július 2. FELSŐMAGYARORSZÁG KASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, Kossuth Lajos­ utcza 20. szám. Felelős szerkesztő: egész évre Előfizetési árak: 20 kor., félévre 10 kor. Telefonszám: 187.Dp. HOHENAUER IGNÁCZ. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Megjelenik mindennap. Egyes szám ára 10 fillér. Tisztelettel felkérjük előfizetőin­ket, hogy az előfizetés megújí­tása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szen­vedjen. Gyermekotthont! Kassa, julius 1. A legutóbbi városi közgyűlésen egyik városatya interpellációt intézett a polgármesterhez a naphosszat csavargó gyermekek miatt. Interpellációja na­gyon is helyén való volt, s ha az az indítványa, hogy össze kell fogdostatni őket, derültséget is keltett, mindenki érezte, hogy igaza van, hogy ezen a téren tenni kell valamit! Kell, még­pe­dig halasztást nem törően! Követeli ezt a közbiztonság, melyet ezek a ra­koncátlan gyerekek pusztán dévajko­­dásból, erősen fenyegetnek, de követeli maguknak ezen gyermekeknek sorsa is, kik megszokva a csavargást, később minden tisztességes munkára alkalmat­lanok, s ha gyerekkorukban pajkosság­­ból loptak cseresnyét a kofa kosarából, vagy a rendőr bosszantására tépték meg a virágágyakat, úgy később valóságos notórius gazemberek lesznek, akik lop­nak, rabolnak, kárt okoznak ott is, ahol maguknak abból semmi előnyük nem származik, s ha kell gyilkolnak is. A törvényszéki ítéletekből, melyek egy-egy veszedelmesebb gazembertől szabadítják meg bizonyos időre, vagy örökre a társadalmat, látjuk, hogy a fejlődési folyamat csaknem valamen­­­nyinél ugyanaz. Gyermekkorában egész nap magára hagyatva, csatangolt. Nem ellenőrizte sem a szülők sem az iskola gondossága. Kezdetben apró lopásokat követett el, később a lejtőn nem tar­totta vissza senki és semmi, sülyedt egyre mélyebbre, míg végre valami nagyobb „tény“-én rajtavesztett s lett belőle fegyházlakó. Gazemberré vált anélkül, hogy lelke eredetileg gonosz lenne. Lopott, mert pajkos társai rá­bírták, azután rabolt, mert a másoké­ból való jogtalan eltulajdonítás vérévé vált s könnyű szerrel semmihez sem tudott hozzájutni, majd, midőn a meg­támadott védte saját vagyonát előrán­totta kését s beléje szúrt. Csak a bör­tönben tér magához, csak ott érzi tettének egész súlyát, veszi észre, hogy megölte felebarátját és önmagát. Ha megkérdezik tőle tettének indító okát, nem tud rá választ adni s kétségbe­esett védekezése csak az: „Nem akar­tam megölni“. A gyermekek csavargásának ren­desen oka az, hogy a szülők mun­kában lévén, kezükbe adnak valami ennivalót s megmondják nekik, hogy estig ne jöjjenek haza. A gyermek természetesen az iskola­időn kívül az utcán csavarog. A tanító nem ellen­őrizheti, hogy mit tesz. Nem lehet nyomában valamennyi gyermeknek, nem tudhatja azt sem, melyik megy haza szüleihez. Nem áll tehát az, hogy a gyermekek csavargásának az iskola szigortalansága, a fegyelem lazasága az oka. Jól tudjuk mindnyá­jan, akik tapostuk az iskola padlóját, hogy a legerősebb büntetés a csavar­gásért jár s még az a tanító is, aki Szabadság! — A „Felsőmagyarország“ eredeti tárcája. — Éppen azon a napon, melyen húsz év előtt bezárult mögötte a fegyház kapuja, nyújtotta be újból a kegyelmi kérvényét. Már jó előre megfogalmazta az agyában és a fegyintézeti igazgató irodájában az utolsó szóig egy huzamban leírta, anélkül, hogy a tollat egyszer is letette volna. Fogságának első idejében mindig remélte, várta kiszabadulását, de hiába várta . . . Gyermekes ábrándok merültek fel képzeleté­ben . . . várta, hogy forradalom üssön ki és a felzúdult tömeg az őröket lemészárolva, kiszabadítsa őt; várta, hogy a jólelkü feje­delem kegyelme adja vissza szabadságát.. . Szökésre is gondolt már, arra, hogy keresz­tül reszeli a börtönablak rácsozatát és egy sötét éjjelen megszökik . . . így gondolta el ő mindezt, de azért egyszer sem kísérelte meg a szökést. Az egész idő alatt jól viselte magát, egyszer sem adott okot fenyítékre, csendes, munkaszerető embernek látszott és a cipész­műhelyben dolgozott. De ha idegenek látogatták meg a fegy­­ázat és megbámulták őt, a hírhedt rabló­gyilkost, akkor elsápadt a visszafojtott düh­től, reszkető kezeivel meg tudta volna fojtani azokat, akik úgy megbámulták, mint egy ketrecbe zárt vadállatot. Mivel tett ő többet, mint rabtársai, hogy annyira megbámulják ? . . . És mégis . . . más volt ő, mint a többi ... ezt érezte, tudta, még „ akkor “-ról, mikor a bírái előtt állt. Nem az volt rá nézve a szörnyű, hogy tizennyolc éves korában meggyilkolt és ki­rabolt egy embert, hanem az, hogy a­mikor vallomást tett, amikor a tagadás már nem használt, idehozták őt egy magányos cellába .. Ez a magány . . . ez volt a szörnyű . . . ugyanaz a magány, mely az egyedülálló ural­mat körülvette — a melybe ő betört. És a hold fénye megvilágította szörnyű tettét, mi­kor az alvó molnár nyakát elmetszette . . . az a csendes, hideg holdfény, mely a szűk börtönablakon keresztül keskeny fénysávot vetett a padlóra, elébe rajzolta „azt“ a szörnyű jelenetet . . . Ifjú korának köszönhette, hogy akasztófa helyett örökös rabságot kapott. De azért — mikor a fegyház kapuja bezárult mögötte, — meghalt ő a világ számára . . . És mégis él! . . . Elmúlt öt év, él tíz, tizenöt . . . Ekkor a fegyintézeti lelkész ta­nácsára kegyelmi kérvényt adott be. Izga­tottan számlálgatta a napokat, míg a válasz megérkezett . . . Nem bocsájtották szabadon ; azt felelték neki, hogy ha továbbra is jól viseli magát, öt év múlva újra beadhat egy kegyelmi kérvényt. Fellélegzett . . . Mennyire aggódott, mielőtt e választ megkapta, hogy nem szaba­dul ki soha innen, hogy nem szívhatja az Isten áldotta szabad levegőjét — és most újra remélt . . . nem . . . nem remélt . . . biz­tosan tudta, hogy szabad lesz öt év múlva. A jövőbe vetett hite felébresztette életkedvét. Nem a gyermekes ábrándok képezték most gondolatkörét, forradalmakról, kegyes fejedel­mekről — ezeket most kinevette, — de az a tudat, hogy e komor falak közül újra kime­het a nagyvilágba, újra ember lesz az embe­rek közt . . . Este, mikor egyedül ült cellájában, maga elé képzelte az erdőt lágy, meleg moha szőnyegével, érezte a friss szénaillatot, mint akkor régen . . . Szabad lesz végre . . sza­bad . . . szabad! . . . Öt év ? . . . Hosszú idő és mégis mily rövidnek tetszett neki ... Öt év? Mi az neki, aki tizenöt hosszú esztendőt töltött e falak közt ? vároltóľS húst észek rr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajai­nál ugymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál­influenza után ajánl­tatik. l Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és­­ jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen látva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz): 2523

Next