Felsőmagyarország, 1904. július-december (20. évfolyam, 157-314. szám)
1904-07-02 / 157. szám
Kassa, 1904. XX. évfolyam 157. szám. Szombat, július 2. FELSŐMAGYARORSZÁG KASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, Kossuth Lajos utcza 20. szám. Felelős szerkesztő: egész évre Előfizetési árak: 20 kor., félévre 10 kor. Telefonszám: 187.Dp. HOHENAUER IGNÁCZ. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Megjelenik mindennap. Egyes szám ára 10 fillér. Tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Gyermekotthont! Kassa, julius 1. A legutóbbi városi közgyűlésen egyik városatya interpellációt intézett a polgármesterhez a naphosszat csavargó gyermekek miatt. Interpellációja nagyon is helyén való volt, s ha az az indítványa, hogy össze kell fogdostatni őket, derültséget is keltett, mindenki érezte, hogy igaza van, hogy ezen a téren tenni kell valamit! Kell, mégpedig halasztást nem törően! Követeli ezt a közbiztonság, melyet ezek a rakoncátlan gyerekek pusztán dévajkodásból, erősen fenyegetnek, de követeli maguknak ezen gyermekeknek sorsa is, kik megszokva a csavargást, később minden tisztességes munkára alkalmatlanok, s ha gyerekkorukban pajkosságból loptak cseresnyét a kofa kosarából, vagy a rendőr bosszantására tépték meg a virágágyakat, úgy később valóságos notórius gazemberek lesznek, akik lopnak, rabolnak, kárt okoznak ott is, ahol maguknak abból semmi előnyük nem származik, s ha kell gyilkolnak is. A törvényszéki ítéletekből, melyek egy-egy veszedelmesebb gazembertől szabadítják meg bizonyos időre, vagy örökre a társadalmat, látjuk, hogy a fejlődési folyamat csaknem valamennyinél ugyanaz. Gyermekkorában egész nap magára hagyatva, csatangolt. Nem ellenőrizte sem a szülők sem az iskola gondossága. Kezdetben apró lopásokat követett el, később a lejtőn nem tartotta vissza senki és semmi, sülyedt egyre mélyebbre, míg végre valami nagyobb „tény“-én rajtavesztett s lett belőle fegyházlakó. Gazemberré vált anélkül, hogy lelke eredetileg gonosz lenne. Lopott, mert pajkos társai rábírták, azután rabolt, mert a másokéból való jogtalan eltulajdonítás vérévé vált s könnyű szerrel semmihez sem tudott hozzájutni, majd, midőn a megtámadott védte saját vagyonát előrántotta kését s beléje szúrt. Csak a börtönben tér magához, csak ott érzi tettének egész súlyát, veszi észre, hogy megölte felebarátját és önmagát. Ha megkérdezik tőle tettének indító okát, nem tud rá választ adni s kétségbeesett védekezése csak az: „Nem akartam megölni“. A gyermekek csavargásának rendesen oka az, hogy a szülők munkában lévén, kezükbe adnak valami ennivalót s megmondják nekik, hogy estig ne jöjjenek haza. A gyermek természetesen az iskolaidőn kívül az utcán csavarog. A tanító nem ellenőrizheti, hogy mit tesz. Nem lehet nyomában valamennyi gyermeknek, nem tudhatja azt sem, melyik megy haza szüleihez. Nem áll tehát az, hogy a gyermekek csavargásának az iskola szigortalansága, a fegyelem lazasága az oka. Jól tudjuk mindnyájan, akik tapostuk az iskola padlóját, hogy a legerősebb büntetés a csavargásért jár s még az a tanító is, aki Szabadság! — A „Felsőmagyarország“ eredeti tárcája. — Éppen azon a napon, melyen húsz év előtt bezárult mögötte a fegyház kapuja, nyújtotta be újból a kegyelmi kérvényét. Már jó előre megfogalmazta az agyában és a fegyintézeti igazgató irodájában az utolsó szóig egy huzamban leírta, anélkül, hogy a tollat egyszer is letette volna. Fogságának első idejében mindig remélte, várta kiszabadulását, de hiába várta . . . Gyermekes ábrándok merültek fel képzeletében . . . várta, hogy forradalom üssön ki és a felzúdult tömeg az őröket lemészárolva, kiszabadítsa őt; várta, hogy a jólelkü fejedelem kegyelme adja vissza szabadságát.. . Szökésre is gondolt már, arra, hogy keresztül reszeli a börtönablak rácsozatát és egy sötét éjjelen megszökik . . . így gondolta el ő mindezt, de azért egyszer sem kísérelte meg a szökést. Az egész idő alatt jól viselte magát, egyszer sem adott okot fenyítékre, csendes, munkaszerető embernek látszott és a cipészműhelyben dolgozott. De ha idegenek látogatták meg a fegyázat és megbámulták őt, a hírhedt rablógyilkost, akkor elsápadt a visszafojtott dühtől, reszkető kezeivel meg tudta volna fojtani azokat, akik úgy megbámulták, mint egy ketrecbe zárt vadállatot. Mivel tett ő többet, mint rabtársai, hogy annyira megbámulják ? . . . És mégis . . . más volt ő, mint a többi ... ezt érezte, tudta, még „ akkor “-ról, mikor a bírái előtt állt. Nem az volt rá nézve a szörnyű, hogy tizennyolc éves korában meggyilkolt és kirabolt egy embert, hanem az, hogy amikor vallomást tett, amikor a tagadás már nem használt, idehozták őt egy magányos cellába .. Ez a magány . . . ez volt a szörnyű . . . ugyanaz a magány, mely az egyedülálló uralmat körülvette — a melybe ő betört. És a hold fénye megvilágította szörnyű tettét, mikor az alvó molnár nyakát elmetszette . . . az a csendes, hideg holdfény, mely a szűk börtönablakon keresztül keskeny fénysávot vetett a padlóra, elébe rajzolta „azt“ a szörnyű jelenetet . . . Ifjú korának köszönhette, hogy akasztófa helyett örökös rabságot kapott. De azért — mikor a fegyház kapuja bezárult mögötte, — meghalt ő a világ számára . . . És mégis él! . . . Elmúlt öt év, él tíz, tizenöt . . . Ekkor a fegyintézeti lelkész tanácsára kegyelmi kérvényt adott be. Izgatottan számlálgatta a napokat, míg a válasz megérkezett . . . Nem bocsájtották szabadon ; azt felelték neki, hogy ha továbbra is jól viseli magát, öt év múlva újra beadhat egy kegyelmi kérvényt. Fellélegzett . . . Mennyire aggódott, mielőtt e választ megkapta, hogy nem szabadul ki soha innen, hogy nem szívhatja az Isten áldotta szabad levegőjét — és most újra remélt . . . nem . . . nem remélt . . . biztosan tudta, hogy szabad lesz öt év múlva. A jövőbe vetett hite felébresztette életkedvét. Nem a gyermekes ábrándok képezték most gondolatkörét, forradalmakról, kegyes fejedelmekről — ezeket most kinevette, — de az a tudat, hogy e komor falak közül újra kimehet a nagyvilágba, újra ember lesz az emberek közt . . . Este, mikor egyedül ült cellájában, maga elé képzelte az erdőt lágy, meleg moha szőnyegével, érezte a friss szénaillatot, mint akkor régen . . . Szabad lesz végre . . szabad . . . szabad! . . . Öt év ? . . . Hosszú idő és mégis mily rövidnek tetszett neki ... Öt év? Mi az neki, aki tizenöt hosszú esztendőt töltött e falak közt ? vároltóľS húst észek rr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál ugymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknálinfluenza után ajánltatik. l Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen látva: F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz): 2523