Felsőmagyarország, 1905. január-június (21. évfolyam, 1-153. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Kassa, 19 íré. <im 1. szám. iM.ě.2 fi 2 2 6 KASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, Kossuth Lajos utcza 23. szám. Telefonszám : 187. Megjelenik minden nap. Felelős szerkesztő : Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. Vasárnap, január 1. Előfizetési árak: egész évre 20 kor., félévre 10 kor. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Uj esztendő. Kassa, december 31. Két arcu Janus hónapja holnap ránk virrad és vele együtt az uj esztendő beköszönt. Uj, mert még nem ismerjük, mit rejteget kötényében, csak reménykedünk benne, hogy meghozza a sóvárogva várt boldogságot, megelégedést, küzdelmeknek sikeres eredményét. És biza hittel ujjongva fogadjuk, néhány gyorsan futó perc és feledve a régi, amely nem hozta meg álmaink megvalósulását, reményünk teljesülését. Lehet, hogy mire a felbukkanó év félhavához érünk, róla is elmondjuk, hogy hűtlenül, csalfán kijátszotta bizodalmunkat, de hát a remény az mindenek előtt való, ez a szürke unott élet tartalom nélküli volna, ha erről is lemondanánk. Bontsuk ki csak fanatikus hitünk dagadt vitorláit és eresszük szabadjára, vakon, valami ismeretlen, rejtelmes jobb jövő után epekedve, talán az élet tengerén eljutunk az óhajtott, várva-várt révhez, hol a nyugalom puha karja fogad, hol elpihen a küzdés hullámcsapása s csend és békesség honol. . . Csend és békesség, de nem a mozdulatlanság, a semmitevés, mert ebből már elég volt. Az igaz, hogy magnélküli villámok cikkáztak a levegőben az elmúlt esztendőben, dörgésüket is megszoktuk és úgy látszott, hogy történik valami. Pedig csak a képmutató semmitevés sikoltozott csak a dobhártyák zúgtak a zajban, s egyébként mozdulatlan volt a nemzet teste, munkára hivatott tagjai zsibbadtságban elmerevedtek. Ezzel a harci zajjal már csordultig tele a türelem pohara, most már áhitózzuk a csendet, a termékeny, az érlelő nyugodalmat s vele a munkát, amely friss pezsgésbe hozza az elaludt vért. Még egy utolsó összecsapás előtt állunk, a felingerelt béketűrés a vásári verklizőkkel felveszi a mérkőzést s utána— bízunk nemzetünk őrködő géniuszában — megindul a termékenyítés, a magvetés munkája. Sivatag, ugar már úgy is állami életünk; gyom lepte dúsan termő testét. Az ekevashoz hát! Szántsuk fel, forgassuk nap felé a rögöt, hogy a soká pihent életfolyamat ismét kalászokat hozzon és nem haszontalan dudvát. Nemsokára itt az óra, legyünk résen a jövőben reménykedő kitartással, rendületlen akaraterővel, mert csak éberségünkön múlik, hogy kiragadjuk az országot a tespedés jármából. Körülöttünk zajlik, fegyverkezik az élet. Hatalmas gazdasági átalakulások szilárdítják idegen nemzetek jövendőjét, nekünk tétlenül kell figyelnünk, mint izmosodik soivatag, élettelen nemzeti testünk körül a gyűrű. Belső zavarok dúlása közben, elfeledjük ápolni, erősíteni fiatal államiságunkat; agyarkodik ellenünk a földünkön élő más anyanyelvű testvér; zsendülő iparunkra ráborult a haldoklás, nincs idő vele törődni. Kultúránk éhesen várja, hogy táplálják ; és az állami tevékenység sok ezer munkása az általános szegénység nyűgét érzi a visszavetett, tehát késlekedő segítés hiányában. De hát ezek sokat elcsépelt kesergések, így szinte frázisok hatását teszik, pillantsunk azonban a tűnő év mélyére, beteg megrendít a valóságuk . . . Uj esztendő! Mily édes remény- Csillagászat.* Be jó, hogy nem születtem csillagásznak , nem kell vizsgálnom a csillagokat, No mert miattam születhetne száz is, Ugyan nem fogna el semmi extázis, Én csakis egyet figyelek, de folyton , ha az eltűnik, magamba se fojtom, Hogy miattam már derülhet-borulhat, Akár a világ fejére is hullhat Csillagostul az egész boltozat! Öreg honvéd dala. Nekem is volt egyszer egy kedves dalom, Magamban még most is azt dalolgatom, Az a dal régi dal, de örökre szent, Az a dal nem fogy el, mint a regiment. Hajh, abban a dalban csattogott a kard,^ 5 ( r* Az a dal csatára hívta a magyart, Volt benne szabadság s volt sok drága más, Fele dal, fele meg tán imádkozás. Megette a rozsda, elpusztult a kard, Sehova se hívják a szegény magyart; Javából valamit mindennap elejt, Mint a nótájából, egy-egy szót felejt. * Szávay Gyula uj kötetéből. A sors. — A „Felsőmagyarország“ tárcája. — Irta: Spirk Nándor. I. A gyertya ég. Lilás-sárga lángja ide-oda imbolyog. Alig világítja meg a kicsiny szobát. nek. Az asztalon még csak kijut a könyvekpapíroknak halvány fénysugaraiból. Endre arcát is megvilágítja. Ott ül az asztalra könyökölve. Ujjait hajába mélyeszti. Szemeivel rámered a kacérkodó lángra. Előtte papír fekszik. Odébb kalamáris, mellette néhány ió toll. Imre alakja már nem részesül ily fényes világításban. Különben is háttal ül a gyertyáknak, kényelmesen elnyújtózkodva. A szék támlájától, csak a feje látszik. Sürü fekete fürtökkel. A homályba vész szoba többi része misztikus képet. Imre elmélyedve néz egy falon függő Régóta nézi. Tulajdonkép nem is látja. Valahol messze jár a gondolata. Ott, hol egy kis madonna arcú leányka az ő Annuskája van. Most Endre hirtelen odafordul Imréhez. A gyertya lángja is meglebben. — Nevetséges, Imrém, nem lesz ebből semmi! Nap-nap után rovom a betűket. Küzdők, hajhászom a hirt, a dicsőséget. S az a szegény jó lány vár engemet. — Vár hűségesen. Várja, hogy mikor lesz már igaz az a bűvös álom, amit kis fülébe sugdostam. Ott ül egész nap az irodában asztala mellett. Szüntelen dolgozik, hogy édesanyjának segítsen. Milyen régi mese ez! . . . De nekem minden betűje többet ér egy királyságnál. Imre nem szól semmit. Idegesen dobol újaival a szék karfáján. Endre feláll s hevesen méregeti a szoba hosszát. Hiába küzködöm. Nyomorúságos élet! Érzem, hogy nem lehet ő az enyém soha. A gyertya kétségbeesetten nagyokat kezd pislantani. Endre oda áll és bámulja. Mikor aztán kialszik és sötét lesz, Imréhez fordul. — Pajti, gyerünk járkálni. Szeretem a várost éjjel. Olyan csend van mindenütt. Alszik minden. Felcihelődnek. Endre kinyitja az ajtót. A határváros tornyai, házai némán burkolódznak a homályba, a dorbézolásról, kijön Imre mormol valamit s megindul. Endre utána tipeg. Lassan megyen. Majd megáll és köhög . . . köhög. Imre megfordul. Gyerünk vissza Endrém. SZOLID és PONTOS KISZOLGÁLÁS. LEGOLCSÓBB ÉKSZERBEMSÁRLÁSI FORRÁS. Steiner Péter Kassa, Fő-utca 49. A mai kor igényeinek megfelelő óra-, ékszer- drágakő-üzletemben a legszebb újévi ajándékok kaphatók. — Postai megrendeléseket gyorsan és pontosan eszközlök. — A meg nem felelő árukat becserélem. — 3063 Mindenmenn e szakmába vágó javításokat jutányosan és pontosan eszközlök.