Felsőmagyarország, 1905. július-december (21. évfolyam, 154-311. szám)
1905-07-01 / 154. szám
Kassa, 1905. XXI. évfolyam 154. szám. Szombat, julius 1. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : egész évre 20 kor., félévre 10 kor. Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. negyedévre 5 kor., egy hóra Egyes számára 10 fillér. 2 kor. mtzm.£ KASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, Kossuth Lajos-utcza 23. szám. ■ — Telefonszám : 187. . — Megjelenik minden nap. Július 1-én új előfizetést nyitunk a Felsőmagyarországra. — Kérjük azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetésük e hó végével lejár, hogy az előfizetés megújításáról idejekorán gondoskodni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében akadály történjék. Új kiegyezés? Kassa, junius 30. A sok javallott orvosság között, mellyel a már-már krónikussá fajuló magyar válságot megoldani igyekeznek, kétségkívül a legérdekesebb az, melynek híre már hetekkel ezelőtt elterjedt. Osztrák részről merült föl egy eszme s ezt az eszmét több magyar politikus is helyesnek véli és gyakorlati végrehajtásától üdvös eredményeket vár. Derschatta osztrák képviselő ismert indítványa oda tendál, hogy az osztrák parlament küldjön ki egy bizottságot, melynek feladata legyen a jelenlegi magyar válságnak minden mozzanatát megfigyelni s az osztrák érdekeket velünk szemben teljes eréllyel megvédeni. A máskor oly sokfelé húzó Ausztriában csodás egyértelműség uralkodik akkor, ha mi velünk szemben kell állást foglalni, ha érdekeik vélt sérelmének elhárításáról van szó. Maga a Derscharta-féle indítvány teljesen célszerűtlen dolog. Az egész magyar nemzet felfogása — mégpedig törvényekben gyökerező felfogása az — hogy a mostani válság a nemzeti követelmények ki nem elégítése, magyar nemzet jogos kívánságainak a nem teljesítéséből fakadt. Ez az eredendő oka a mai válságnak s ezt az okot kell megszüntetni, hogy megszűnjék az okozat. A magyar válság elintézésébe semmi néven nevezhető befolyása nem lehet az osztrák parlamentnek; kizárólag a magyar nemzetnek és a magyar királynak az ügye a válság megoldása s minden befolyás, mely e téren érvényesülni kívánna, mereven visszautasítandó. Ez a mostani konfliktus a legsajátabb belügyünk s természeténél fogva nem tűr, nem tűrhet meg idegen beavatkozást. A magyar nemzet és királya között lévő ellentéteket csak e két tényező közeledése, engedékenysége oszlathatja el. Ez a megoldásnak egyedüli és természetes módja. Az osztrákoknak — magyarán mondva — a válság miként való elintézéséhez semmi közük. A magyar nemzet többsége még most is, a változott politikai viszonyok dacára a 67-es kiegyezéshez ragaszkodik s a kiegyezési törvény pontos és lelkiismeretes végrehajtását követeli. Ez a törvény a két dualisztikus alapon álló állam számára teljes paritást biztosit s ezt a paritást megvalósítani, az írott törvényt s az abban foglaltakat paritásosan végrehajtani — kívánsága, óhaja az egész magyar nemzetnek. zott S valahányszor e kívánság fölhangs eljutott Ausztriába, mindig akadtak ott szószólói az ellenkező irányzatnak. Egy idő óta pedig állandóan fölszinen tartják az osztrákok azt az — úgy látszik nekik igen kedves — ideát, hogy a mostani magyar Virágok. Szedem, szedem, csokorba rakom össze, Még harmatos mind s olyan illatos. Jobb nektek ott, árnyékos ablakában. Mint ott, hol ember durván letapos. Szomorkodnak, hogy úgy letépem őket, Szabad mezőség kedvesebb nekik. Ujjongjatok vidáman, mint a szivem, Ha szerelemmel, dallal megtelik. Nő a csokor, megszólal a pacsirta . .. Virágaim kelyhében száz mosoly. Siessünk hát, valaki vár reátok, Megnyílt egy ablak titkon valahol. . . Elindulok és nincs utam semerre, Hisz’ ez a nyár, már nem az én nyaram. Ki engem várt, az réges-rég a másé. A mi mesénknek régen vége van . . . Sárosi Árpád. Mi a szerelem. — A „Felsőmagyarország“ eredeti tárcája. — írta: Dr. Simeon. A definíció tudvalevőleg nem tartozik az újkor szülöttei közé, másrészt pedig szavahihető kutatók állítása szerint a szerelem is már réges régóta gyakorolja ezen a földön a maga szent őrültségeit. És mégis, annyi tömérdek esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy valamelyik lángelme bele tudja szorítani a szerelem hatalmas fogalmát egyetlen definíció szűk keretébe. Pedig megpróbálkoztak ezzel a nehéz munkával a különböző századok leghatalmasabb bölcsészei és legihletettebb költői egyaránt. De hasztalan volt az erőlködésük, Ámor hatalmas úrnőjével szemben kénytelenek voltak letenni a más fogalmaknál teljes sikerrel alkalmazott meghatározás fegyverét, így például a híres La Rochefoucauld a következő szavakkal ismerte be ez irányban folytatott próbálkozása sikertelenségét: „Nehéz meghatározni a szerelmet, csak annyit mondhatunk róla, hogy az a léleknek csodára vágyó szenvedélye, a szív rokonszenve és a test titkos, gyöngéd vágya, hogy számtalan rejtelmek után bírjuk azt, akit szeretünk.“ Pascal már szinte gúnyos haraggal tette le a szerelem difiníciója érdekében fölemelt fegyverét és a következőket jelentette ki: „Az emberi gyarlóságra vall a szerelem is. A szerelem — mondja Corneille — nem tudom mi. Ez a nem tudom mi, mely oly parányi, hogy látni, érzékeinkkel felfogni, megérteni nem vagyunk képesek, ez a parányiság forrongásba hozza a földet, az egész világot és nemzetek sorsa felett dönt.“ Voltaire a következőleg magyarázta meg, miért nem volt képes ezt a mindenható érzelmet meghatározni: „A szerelemnek annyi faja van, hogy az ember alig tudja, miképen definiálja. Szerelemnek nevezzük olykor néhány nap szeszélyét, valamely ragaszkodás nélkül való szövetséget egy érzelmet melyből a becsülés hiányzik; olykor a hideg megszokást, regényes képzelődést a hajlamot mit nemsokára ellenszenv vált fel és ezer ilyen dőreséget.“ Még a szerelemnek legnagyobb német költője, Heine is ilyen vallomást volt kénytelen e tárgyban tenni: Azt mindenki tudja, hogy mi az íideg, hanem azt még senki sem tanulta ki, hogy mi a szerelem. Ilyen előkelő szellemeknek lemondó vallomásai után nem lehet azon csodálkoznunk, hogy eddigelé a magyar költőknek és íróknak sem sikerült az, hogy a szerelem fogalmát kimerítőleg meghatározzák. így például Tóth Kálmán a következőleg nyilatkozott erről a nehéz kérdésről egyik költeményében : Hej az a szerelem! . . . De nem szólok róla, Lithion tartalmú! A sinjíléri Lithion tartalmú! Könnyen emészthető. Szénsavdús. Gyógyvíz és üdítő ital. Szakorvosok " V „ I ' 1 _ „ 1 ” 1. „ 4 „ ... „ .10d irlQl Á C! 1 ííď'/íiQ I Ilii »*11 _ SZULTAN-forrás húgyoldó és előkelő 4391 élő betegek által, vesebajoknál, emésztési és légzési szervek hurultainál páratlan sikerrel alkalmazzák, illetve használják. ■Magyarország legolcsóbb gyógy- és élvezeti vizeinek egyike. A SULTÁN-forrás kútvezetősége: HOLÉNIA BÉLA, Eperjes. húgyhajtó hatású. Kapható minden fűszer- és ásványvízkereskedésben. SlIgOlľälEŠsilJHlIStlilSCaÍHľSlGlliilÔISilľSlISMiIlISiiŠ^