Felsőmagyarország, 1905. július-december (21. évfolyam, 154-311. szám)

1905-07-01 / 154. szám

Kassa, 1905. XXI. évfolyam 154. szám. Szombat, julius 1. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : egész évre 20 kor., félévre 10 kor. Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. negyedévre 5 kor., egy hóra Egyes szám­ára 10 fillér. 2 kor. mtzm.£ KASSAI NAPLÓ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, Kossuth Lajos-utcza 23. szám. ■ — Telefonszám : 187. .­­ — Megjelenik minden nap. Július 1-én új előfizetést nyitunk a Felsőmagyarországra. — Kérjük azokat a tisztelt előfizetőinket, a­kik­nek előfizetésük e hó végével lejár, hogy az előfizetés megújításáról ideje­korán gondoskodni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében akadály történjék. Új kiegyezés? Kassa, junius 30. A sok javallott orvosság között, mellyel a már-már krónikussá fajuló magyar válságot megoldani igyekez­nek, kétségkívül a legérdekesebb az, melynek híre már hetekkel ezelőtt el­terjedt. Osztrák részről merült föl egy eszme s ezt az eszmét több magyar politikus is helyesnek véli és gyakor­lati végrehajtásától üdvös eredménye­ket vár. Derschatta osztrák képviselő ismert indítványa oda tendál, hogy az osztrák parlament küldjön ki egy bizottságot, melynek feladata legyen a jelenlegi magyar válságnak minden mozzanatát megfigyelni s az osztrák érdekeket velünk szemben teljes eréllyel meg­védeni. A máskor oly sokfelé húzó Ausztriában csodás egyértelműség ural­kodik akkor, ha mi velünk szemben kell állást foglalni, ha érdekeik vélt sérelmének elhárításáról van szó. Maga a Derscharta-féle indítvány teljesen célszerűtlen dolog. Az egész magyar nemzet felfogása — még­pedig törvényekben gyökerező felfogása az — hogy a mostani válság a nemzeti követelmények ki nem elégítése, magyar nemzet jogos kívánságainak a nem teljesítéséből fakadt. Ez az ere­dendő oka a mai válságnak s ezt az okot kell megszüntetni, hogy meg­szűnjék az okozat. A magyar válság elintézésébe semmi néven nevezhető befolyása nem lehet az osztrák parlamentnek; kizáró­lag a magyar nemzetnek és a magyar királynak az ügye a válság megoldása s minden befolyás, mely e téren ér­vényesülni kívánna, mereven vissza­utasítandó. Ez a mostani konfliktus a legsajátabb belügyünk s természeténél fogva nem tűr, nem tűrhet meg ide­gen beavatkozást. A magyar nemzet és királya között lévő ellentéteket csak e két tényező közeledése, engedékeny­sége oszlathatja el. Ez a megoldás­nak egyedüli és természetes módja. Az osztrákoknak — magyarán mondva — a válság miként való elin­tézéséhez semmi közük. A magyar nemzet többsége még most is, a változott politikai viszonyok dacára a 67-es kiegyezéshez ragasz­kodik s a kiegyezési törvény pontos és lelkiismeretes végrehajtását követeli. Ez a törvény a két dualisztikus ala­pon álló állam számára teljes paritást biztosit s ezt a paritást megvalósítani, az írott törvényt s az abban foglal­takat paritásosan végrehajtani — kí­vánsága, óhaja az egész magyar nem­zetnek. zott S valahányszor e kívánság fölhang­s eljutott Ausztriába, mindig akadtak ott szószólói az ellenkező irányzatnak. Egy idő óta pedig állan­dóan fölszinen tartják az osztrákok azt az — úgy látszik nekik igen ked­ves — ideát, hogy a mostani magyar Virágok. Szedem, szedem, csokorba rakom össze, Még harmatos mind s olyan illatos. Jobb nektek ott, árnyékos ablakában. Mint ott, hol ember durván letapos. Szomorkodnak, hogy úgy letépem őket, Szabad mezőség kedvesebb nekik. Ujjongjatok vidáman, mint a szivem, Ha szerelemmel, dallal megtelik. Nő a csokor, megszólal a pacsirta . .. Virágaim kelyhében száz mosoly. Siessünk hát, valaki vár reátok, Megnyílt egy ablak titkon valahol. . . Elindulok és nincs utam semerre, Hisz’ ez a nyár, már nem az én nyaram. Ki engem várt, az réges-rég a másé. A mi mesénknek régen vége van . . . Sárosi Árpád. Mi a szerelem. — A „Felsőmagyarország“ eredeti tárcája. — írta: Dr. Simeon. A definíció tudvalevőleg nem tartozik az újkor szülöttei közé, másrészt pedig szava­hihető kutatók állítása szerint a szerelem is már réges régóta gyakorolja ezen a földön a­ maga szent őrültségeit. És mégis, annyi tömérdek esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy valamelyik lángelme bele tudja szorí­tani a szerelem hatalmas fogalmát egyetlen definíció szűk keretébe. Pedig megpróbálkoztak ezzel a nehéz munkával a különböző századok leghatalma­sabb bölcsészei és legihletettebb költői egy­aránt. De hasztalan volt az erőlködésük, Ámor hatalmas úrnőjével szemben kénytele­nek voltak letenni a más fogalmaknál teljes sikerrel alkalmazott meghatározás fegyverét, így például a híres La Rochefoucauld a következő szavakkal ismerte be ez irányban folytatott próbálkozása sikertelenségét: „Ne­héz meghatározni a szerelmet, csak annyit mondhatunk róla, hogy az a léleknek cso­dára vágyó szenvedélye, a szív rokonszenve és a test titkos, gyöngéd vágya, hogy szám­talan rejtelmek után bírjuk azt, a­kit sze­retünk.“ Pascal már szinte gúnyos haraggal tette le a szerelem difiníciója érdekében fölemelt fegyverét és a következőket jelentette ki: „Az emberi gyarlóságra vall a szerelem is. A szerelem —­ mondja Corneille — nem tu­dom mi. Ez a nem tudom mi, mely oly pa­rányi, hogy látni, érzékeinkkel felfogni, meg­érteni nem vagyunk képesek, ez a parányiság forrongásba hozza a földet, az egész világot és nemzetek sorsa felett dönt.“ Voltaire a következőleg magyarázta meg, miért nem volt képes ezt a mindenható érzel­met meghatározni: „A szerelemnek annyi faja van, hogy az ember alig tudja, miképen definiálja. Szerelemnek nevezzük olykor né­hány nap szeszélyét, valamely ragaszkodás nélkül való szövetséget egy érzelmet melyből a becsülés hiányzik; olykor a hideg meg­szokást, regényes képzelődést a hajlamot mit nemsokára ellenszenv vált fel és ezer ilyen dőreséget.“ Még a szerelemnek legnagyobb német költője, Heine is ilyen vallomást volt kény­telen e tárgyban tenni: Azt mindenki tudja, hogy mi az íid­eg, hanem azt még senki sem tanulta ki, hogy mi a szerelem. Ilyen előkelő szellemeknek lemondó vallo­másai után nem lehet azon csodálkoznunk, hogy eddigelé a magyar költőknek és írók­nak sem sikerült az, hogy a szerelem fogal­mát kimerítőleg meghatározzák. így például Tóth Kálmán a következőleg nyilatkozott erről a nehéz kérdésről egyik költeményében : Hej az a szerelem! . . . De nem szólok róla, Lithion tartalmú! A­ sinjíléri Lithion tartalmú! Könnyen emészthető. Szénsavdús. Gyógyvíz és üdítő ital. Szakorvosok " V „ I '­ 1 _ „ 1 ” 1. „ 4 „ ... „ .10d irl­Ql Á C! 1 ííď'/íiQ I Ilii »*11 _ SZULTAN-forrás hú­gyoldó és előkelő 4391 élő betegek által, vesebajoknál, emésztési és légzési szervek huru­­l­tainál páratlan sikerrel alkalmazzák, illetve használják. ■­Magyarország legolcsóbb gyógy- és élvezeti­ vizeinek egyike. A SULTÁN-forrás kútvezetősége: HOLÉNIA BÉLA, Eperjes. húgyhajtó hatású. Kapható minden fűszer- és ásványvízkereskedésben. SlIgOlľälEŠsilJHlIStlilSCaÍHľSlGlliilÔISilľSlISMiIlISiiŠ^

Next