Felsőmagyarország, 1907. január-július (23. évfolyam, 1-175. szám)

1907-01-01 / 1. szám

SzerkesztőióQ 6. kiadóhivatal: K­A­S­S­A, Kossuth Lajos­ utcza 23. szám. Telefonszám : 187. —­­zz Megjelenik minden nap. XXIII. évfolyam 1 szám. VIV.C. 2^2. KASSAI NAPLÓ. Felelős szerkesztő : MORVAI SÁMUEL Kedd .január 1 Előfizetiti árak: egész évre 20 kor., félévre 10 kor. negyedévre 5 kor., egy hóra 2 kor. Egyes szám ára H) fillér. Tisztelettel kérjük vidéki elő­fizetőinket, hogy az illető postahiva­taloknál az előfizetés megújítása iránt szíveskedjenek lehetőleg gyor­san intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen. Mit várunk az uj évtől? Kassa, dec. 31. Az ó és uj esztendő határkövénél önkéntelenül is megáll az emberi lélek és a barátságos Szilveszter-estén vissza­pillantást vet az elmúlt év eseményeire. Megállapítja, hogy mennyi jóban és rosszban volt része, de ezzel nem elég­szik meg, hanem kutató szeme a közeli jövő szemléletébe merül el. A kutató elme nem elégszik meg azzal, hogy a múlt eseményeiből levonja a következ­ményeket és a tanulságot, hanem meg­kongatja a ködös jövő sziklavárának kapuit is. Nem elégszünk meg az Úr szavá­val, a­mely azt mondja: Ember, küzdj és bízva bízzál! Szeretnők ennek a küzdelemnek eredményeit már előre is latolgatni, fontolgatni. Uj esztendő, uj reménység! Vala­hányszor az év utolsó óráit éli, mind­annyiszor kihajt szívünkből a remény örökzöld virága. Vajjon milyen lesz az uj esztendő?! Jogosultak-e reményeink? Több örömet fog hozni ránk az új esztendő, mint az 1906-iki? Bármen­­nyire is optimista szemekkel szeretnők nézni a jövőt, ebben mégis kételked­nünk kell. Az bizonyos, hogy olyan felforgató harcok nem fognak dúlni, mint a most elmúlt év első hónapjaiban, de nem kevésbbé elkeseredett harcokra van kilátás, hacsak a küzdő felek nem en­gednek merev álláspontjukból. A hadügy, a katonai kérdések az az Achilles-pont, a­melyen a nehézségek össze vannak halmozódva. De emellett a többi kérdések tekintetében is csak átmegyünk az átmenetből az átmenetbe. Mi lesz a kiegyezéssel, mi lesz a bank­kérdéssel, mi lesz a választói jog reform­jával, mindezt sötét homály borítja. Az összes kérdésekben megnyilvá­nuló bizonytalanság magában rejti az összeütközések magvát. A minden őszin­teséget nélkülöző helyzet csak kemény küzdelmek árán fog megtisztulni. A folytonos néppárti intrikák, a 48-as többségnek 67-esek által való dirigálása jó eredményeket nem hozhat. A leghevesebb küzdelmekre számít­hatunk a katonai kérdésekben. Hóna­pok óta egyebet sem hallunk, mint azt, hogy az újonclétszámot felemelik. A híradás után persze mindjárt akad újság­író, a­ki Kossuth Ferencet meginter­júvolja e tárgyban és a miniszter a híresztelést alaposan lecáfolja, de hát ez még nem győzhet meg bennün­ket, mert ezek a híresztelések minden cáfolat dacára fönntartják magukat. Aminthogy nem is lehet másként! Nem azért fizettünk milliókat és milliókat az új ágyuk beszerzésére, hogy idővel legyen egy csomó ócska vasunk, hanem hogy használjuk is azokat. Ehhez pedig emberek kellenek! Az újonclétszám felemelése tehát ok­vetlenül szükséges! Belátják ezt a politikai körök is. Mindezek alapján más eredménye en­nek a helyzetnek nem lehet, mint az átmenet megbontása, a fegyverszünet elvetése és a béke vagy a harc meg­kezdődése. Ennek a küzdelemnek, amely előreláthatólag nagy arányokat fog öl­teni, csakis mindkét fél engedékenysége vethet véget. A koalíciónak meg kell Magyar Prépk­ori műem­lék«info. A „Felsőmagyarország“ számára irta : Myskovszky Viktor. I. A „puszta klastrom“ Gönc mellett. Semmi sem képes az emberben a mú­landóság érzetét annyira felébreszteni, mint egy pusztuló rom ! — A Gönc városa keleti részén lévő erdős hegység egyik félreeső mellékvölgyében állnak még az egykori pá­losok zárdájának s templomának romjai. Történelmi adatok szerint Göncön Nagy Lajos királyunk építtetett egy pálos kolostort, mely a XVI-ik századbeli okmányokban mint a „gönci boldogasszony temploma" nevezet alatt gyakran fordul elő. A zárda-templom alaprajzának elrende­zése, alakja, de különösen a még fenmaradt s kőből díszesen faragott műrészletek, mint falipillérek, fejezetek és a nyugati portálé fe­lett lévő kerek ablak korai csúcsíves stílje még a XIV-ik századra — tehát a Nagy Lajos korára utal. Az osztatlan hajó három travéből áll, a boltgerinceket tartó falpillérek igen díszesek s gazdag tagozásúak. Mind a szentély mind pedig a hajó egykori csúcsíves boltozata már hiányzik, a templomnak csak a négy főfala áll még. A torony két sarokpillérével ellátott alsó — földszinti — részlete, valamint az esvető párkányzat által szegélyezett felső emeletének falmaradványa még fenn áll. Ezen több te­kintetben érdekes templomrom az ajtó és ablak párkány köveitől már meg van fosztva, így a nyugati kapu felett lévő kerek ablak — három jobbot mutató faragott műrész­letével jelenleg Göncön a korcsma-szoba falába vannak beillesztve. Mindezekről ítélve eme zárda-templom egykor igen díszes lehe­tett s hogy mikor pusztult el s mikor hagy­ták el a pálosok eme zárdájukat, erre nézve történeti adataink még hiányoznak s való­színű, hogy ezen zárda vagy a vallási refor­máció terjedésének alkalmával, vagy pedig II. József császár — „a kalapos király“ idejében szűnt meg létezni — s igy egy­kor az Urnak szentelt eme hely — jelenleg juh-akolnak használtatik! — mindazonáltal ezen templomrom mohlepte barna falaival, igen festői képet mutat, — szép az romjai­ban is I­ II. A bodvai templom. Abauj-Tornamegye nyugati határszélén, nem messze Miskolcztól, a Bodva partján áll egy nevezetes s kiváló Árpádok-korszakbeli műemlékünk, az egykor kettős tornyú katho­­likus, jelenleg már csak egy tornyú bodvai református templom, mely műtörténeti tekin­tetben korunk által — érdeme s jelentősége szerint — még nem lett méltányolva. Ezen templom kiugró kerek szentélye (apsisa) mély bélletű félköríves ablakai, kapuzatai, a kerek con­­olás friez által összekötött falszalagjai (lisenái) még a kora román sziiü korszakra utalnak. S valóban, közelebbről megszemlélve s megvizsgálva ezen nevezetes műemlékünk műrészleteit s belsejének beosztását s jelle­gét, kétséget nem szenved, hogy itt egy ere­detileg két tornyos, három hajós s egy félkör­íves szentél­lyel bíró románkori bazilika áll előttünk, melynek építési ideje bátran tehető még a XII-ik század elejére! Ezen nevezetes műemlékünk szerencsére kikerülte a tatárok pusztítását, pedig nem messze innen történt a szerencsétlen kimenetelű s mohi puszta mellett vívott csata. De lássuk ezen régi műemlékünk belső beosztását. Alaprajza egy 25’0 m­ hosszú és 15­34 méter széles négyszöget képez, falai egy méteren túl vastagságúak. A főhajó ke­leti részén lévő félköríves szentély mindkét oldalát ép igy közvetlenül, mint a dr. Henszl­­mann Imre által kiásatott székesfehérvári királyi bazilikánál, két négyoldalú torony szegélyezi. A valamivel magasabb főhajót a mellék­hajóktól tömör, négyoldalú s a főtengely irá­nyában két félhengerlővel ellátott pillérek vá­lasztják el, melyek félköríves boltozattal egy­mással összekötvék. Ezen pillérek fejezete — kaputelje — egy egyszerű fedlapból (aba­­cusból) áll, tehát ép oly alakításuak, mint a tihanyi altemplom X1-ik századbeli oszlopai. Mindezekből következtethetünk tehát a bodvai templom nagy régiségére. Lapunk mai száma 12 oldal

Next