Felsőmagyarország, 1908. január-június (24. évfolyam, 3-147. szám)

1908-01-04 / 3. szám

Kassa 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, KOSSUTH LAJOS­ UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden nap, este 5 órakor. — Telefon 187. szám. XXIV. évfolyam. 3. szám. Szombat, január 4. Felelős szerkesztő: MORVAI SÁMUEL. árak i Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 5 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — 2 kor Egyes szám­ára 6 fillér. A város mint részvényes. Kassa, január 3. (*) Az elmúlt év utolsó törvény­hatósági bizottsági közgyűlése elfogadta a Magyar Általános Hitelbank által a fővárosi bankok szindikátusa nevében tett ajánlatot a város birtokában levő 2000 darab takarékpénztári részvény megvétele iránt. Ezen ajánlat szerint a fővárosi intézetek átveszik a részvé­nyeket a kibocsátási árban és megté­rítik a városnak a részvények átvéte­léből és ezekre felvett lombard kölcsön­ből származó összes költségeit és ka­matait. Nem akarunk itt avval foglalkozni, hogy miért veszik a takarékpénztár rekonstrukciójában részes intézetek most meg ezen 2000 részvényt és miért kényszerítették egy fél évvel ezelőtt a várost, hogy ezeket megvegye, kije­lentvén, hogy különben a Kassa város gazdasági érdekeire oly nagy horderejű akciót nem fejezik be? Tisztában va­gyunk avval, hogy ez a tény nem nagylelkűség, hanem a legridegebb üz­leti szempontokból ered és indítója az attól való alapos félelem, hogy e 2000 részvény egy oly kézbe kerülhet, mely ezek alapján a takarékpénztár üzlet­menetére a szindikátus tagjaira nézve kellemetlen befolyást gyakorolhat. Jelen sorainkban csak azt akarjuk megvilágítani, helyesen cselekedett-e a város, midőn a részvényeket eladta és célszerű-e egyáltalán, hogy a város más mint állami értékpapíroknak le­gyen birtokában. Mikor a város a május havi rend­kívüli közgyűlésen a takarékpénztári részvények megvételét elhatározta, tisz­tában volt avval, hogy ez a városra nézve legalább is egy ideig anyagi ál­dozattal fog járni, de ezen áldozatot a város közönsége érdekében meg kel­lett hozni. A városnak a szükséges pénzt és a pénzpiac legválságosabb idején kölcsönképen kellett felvennie, ezért 772%-os kamatot kellett fizetni, a­mi kerek 45.000 koronát tesz ki, mellyel szemben a takarékpénztár rész­vényeinek osztaléka egyelőre nem lesz névértékük 5%-ánál magasabb. E cí­men tehát a város kb. 20.000 korona bevételre számíthatna, maradna tehát még 25.000 koronás megterhelése a város budgetjének. Ily áldozatot hozni anélkül, hogy városunk kereskedőinek, iparosainak a takarékpénztár fenntartásába helyezett remények teljesültek volna, a városnak nem szabad. És ezért helyesen járt el a törvényhatósági bizottság, midőn a Magyar Általános Hitelbank ajánlatát elfogadta. Avval érvelni, hogy most a részvények belső értéke már nagyobb a kibocsátási árnál nem lehet; ez lehet mérvadó azoknak az intézeteknek, me­lyek a takarékpénztár hasznának a kü­lönféle bevallott és titkos tartalékala­pokra való fordítását elhatározzák és osztalékként ép csak annyit en­gednek kiosztani, hogy a többi rész­vényes nyíltan ne zúgolódjék, de a városra nézve értéktelen valami ez a belső érték a mai helyzet mellett. Tény az, hogy a város ezen eladás által egy nagy tehertől szabadult meg, oly tehertől, melyet annak idején azért vállalt magára, mert ezt a város kö­zönségének gazdasági érdekei megkí­vánták. És itt megtaláljuk a választ arra a kérdésre, helyes-e egyáltalán, ha a város vállalati részvényekbe fek­teti pénzt? Igenis, helyes ez, de csak akkor, ha oly vállalat részvényeiről van szó, mely vállalat fennállása és prosperálása egyúttal városi közérdek is. Ily eset­ben nemcsak szabad, hanem köteles­sége is a városnak részvényeket je­gyezni, vagy ilyeneket megszerezni "és Udvari posta Pusztamezőn. Irta: Windisch-Dobler. A bérces Gömör északi részén a Király­hegy (Králová hora) lábánál, ott, ahol a Garam folyó még mint kis patakocska hangos cso­bogással sietve szalad sziklás medrében, ott, ahol a természet oly könnyelmű bőkezűség­gel szórta szét vadregényes pazar pompáját, hogy minden emberfia megcsodálja bámulatos művészetét, ott fekszik Pusztamező. Ha valaki Dobsináról indulva a festői szépségű sztracenai völgyön, vagy Poprádról menve Szepesvéghelyen és Vernáron át kocsi­zik, mintegy 2 Yä óra múlva odaér, ahol az út Garamfő-Vereskő felé elágazik. Ezen útelágazás közelében a figyelmes szemlélő észrevesz egy szépen gondozott angol parkot s ennek végében egy — a fenyők közül kikandikáló — fehérre meszelt házat. Ha az útszélen álldogáló jámborkép a tóttól megkérdezed, miféle nyaraló az ott? alázatosan adja meg a felvilágosítást: ez itt Pusztamező, Koburg Fülöp herceg vadász­­kastélya. De amilyen bőkezű volt a természet e vidéken a szemnek tetsző pompa adományo­zásában, annyira mostohán bánt el a sors anyagiakban az ottani lakosokkal. A néptelen vidék lakosai a szó szoros értelmében földhöz ragadt szegények. Egye­düli foglalkozásuk a fuvarozás. Az arrajárók gyakran találkoznak útjuk­ban szánalmas külsejű tótokkal, akik aláza­tosan köszöntik a nadrágos embert s könyörgő hangon kérnek alamizsnát, kenyérre (vagy talán pálinkára ?) valót. És te, — gondtalan utas — aki talán nem is érted az útszéli atyafi nyelvét, aka­ratlanul a zsebedhez nyúlsz, ha az alázatos köszöntést észreveszed és minden különösebb érdeklődés nélkül haladsz el az érdektelennek látszó nyaraló mellett. Pedig igen sokszor nevezetes lakója van annak az egyszerűen fehérre meszelt háznak. Ezen a helyen és ennek környékén szokta ugyanis évenkint 4,—­5 hetes pihenő­jét tölteni Bulgária koronás uralkodója, I. Ferdinánd fejedelem, — csöndben, elvonul­­tan, 15—20 főnyi kísérettel, — Murányi gróf álnév alatt. A fejedelem —­ természetesen — pihenő ideje alatt is gondosan végzi uralkodói teen­dőit ; önként következik tehát, hogy az or­szágával és más idegen államokkal fentartott élénk levelezési összeköttetésének lebonyolí­tására és a hírszolgálat érdekében elsősorban a postára és távírdára van szüksége. Be is rendeztetett a fejedelem saját költ­ségén a pusztamezői kastélyban egy minta­szerű időleges pl. hivatalt, ahová minden al­kalommal kirendelnek a fejedelem ott tartóz­kodásának idejére, kizárólag az ő és környe­zete szolgálatára egy-két tisztviselőt. Maga Pusztamező két, egyemeletes vadász­­kastélyból és egy vörös fenyőből készült földszintes házból áll. Az egyik, régebben épült vadászkastély emeletén a fejedelem kíséretéhez tartozó ma­­gasabb rangú személyiségek : titkos tanácsos, főhadsegéd stb, valamint előkelő vendégek szoktak lakni, a földszintjén pedig az udvari konyha és ennek személyzete van elhelyezve. A másik, díszesebb külsejű, kőből épült vadászkastély emeletén maga a fejedelem lakik, ahol egy dolgozó szobája, egy háló­terme és egy szalonja van. Utóbbi a fejede­lem és környezete étkező helyéül is szolgál. Az ezen utóbb jelzett épülettel szemben álló földszintes, új alkotású faházban van az udvari posta- és távirdahivatal. Ebben a ház­ban laknak a kiküldött postások, az udvar­mester és az udvartartáshoz tartozó tiszt­viselők. Minden lakás berendezése egyszerű, de kényelmes. A fejedelemlakta vadászkastély falán ér­dekes mondatok vannak felírva — magyarul: Ilyenek pl.: Istent féljed, mástól ne félj ! Ami másé, azzal ne élj ! Tiszta bor a pohárban, Tiszta beszéd a szádban. vagy : vagy : Ha több a kiadás, mint a jövedelem , Kész a veszedelem. vagy : Friss vértől lüktet ered, Kezedben biztos fegyvered! vagy: Fegyvered mindig töltve, Erszényed mindig tömve. vagy: Puskád, becsületed legyen mindig fényes, Könnyű legyen gondod, nehéz az erszényed.

Next