Felsőmagyarország, 1908. július-december (24. évfolyam, 152-303. szám)
1908-07-01 / 152. szám
Kassa 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, KOSSUTH LAJOS UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap este.-------Telefon 187. szám. XXIV. évfolyam i 52. szám. VII.e . IkmKASSAI NAPLÓ. Felelős szerkesztő : MORVAI SÁMUEL. Szerda, július 1. Előfizetési árak: Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 5 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — ž kor Egyes számára 6 fillér. A legújabb kartel. Kassa, június 30. (!) Amerikában, a „trösztök“ hazájában annyira felismerték már a kartelek közgazdasági kártékonyságát, hogy az ellenük induló mozgalom óriási hullámokat ver. „Le a trösztökkel“ a politikai jelszó, mely alatt a legközelebbi elnöki választás fog lezajlani. Angliában, Németországban, meg Ausztriában is a parlamentek legkomolyabban foglalkoznak a kartelek megrendszabályozását célzó törvényes intézkedésekkel és nálunk, mi történik akkor, mikor az „iparfejlesztés“, „iparpártolás“ jelszavak csak úgy röpködnek a levegőben ? Csak az történik, hogy néhány hatalmas bank a hitelnyújtásra „egységes megállapodásokat“ statuált, ezeknek elfogadására a többi, kisebb pénzintézeteket is kényszerítette és igy egy „pénzkartelt“ létesített, mely az ország hiteléletét teljesen hatalmába keríti. Míg eddig a különféle termelőágak karteljei közvetlen a fogyasztó közönség kizsákmányolására irányultak, a „bankkartel“ közvetlen kereskedelmünket és iparunkat fogja sújtani. A nagyipart és nagykereskedelmet a kartel az által érinti érzékenyen, hogy az osztrák pénzintézetekkel is oly megállapodást kötött, hogy ezek sem adnak magyar cégeknek a kartel által stipulált feltételeknél enyhébb kondíciók szerint hitelt. Eddig is csak nagy nehezen bírt a magyar ipar és kereskedelem versenyezni az osztrákkal, most annál nehezebben fog boldogulni, ha hitel tekintetében egyszerre annyival kedvezőtlenebb helyzetbe jut, mint az osztrák versenytársak. Nem közvetlen, de annál súlyosabb csapást mér a bankkartel a kisipar és kiskereskedelemre, valamint a kisbirtokra. Ezeknek a hitelforrásai tudvalevőleg csak a kisebb pénzintézetek, a kis vidéki takarékpénztárak. A kartelmegállapodások a kisebb vidéki pénzintézeteknek, ha nem lépnek be a kartelbe, a nyújtandó hitel feltételeit, illetve minimális kamatlábát oly magasra szabták, hogy ezen kis intézetek alig lesznek képesek üzletfeleiknek a törvény által engedett kamatláb mellett kölcsönöket adni. A múlt év pénzválsága a nagy bankoknak oly horribilis nyereséget hozott, hogy nem ismerték az egész tiszta jövedelmet a nyilvánosságra készített mérlegeikben kimutatni, hanem különféle tételekben rejtették el nagyobb részét. Most, mikor a világ pénzpiacán megint normális viszonyok uralkodnak, fáj nekik, hogy a leszállított kamatláb mellett kisebb lesz a nyereségük, ezt a kartel megállapodásokkal, a magyar közgazdasági élet rovására akarják ellensúlyozni. Nem azért német a mi bankintézeteink felsőbb vezetése és gondolkodása, hogy ott ne nyerjen legjobb igazolást a német közmondás: Mit dem Essen kommt der Appetit. Ez a nyereségvágy volt a kartellek egyik szülőoka. De még egy más célt is akarnak elérni a nagy bankok a kartel által. Különbséget tesznek hitelnyújtási feltételeikben a kartelbe lépő és ahoz nem csatlakozó vidéki pénzintézetek között. Amelyek belépnek, olcsóbb leszámítolási, lombard és folyószámla hitelt kapnak a nagy cápáktól,melyek nem csatlakoznak, azok a restringált hitelt is csak magasabb kamat mellett kapják. így remélik, hogy minden intézet sietni fog a kartelbe lépni és ezzel kötelezi magát — a betétkamatot is úgy számítani, mint a nagy intézetek. Ez a kartel másik célja. Az országban még sok millió korona fekszik betétként a kisebb vidéki intézetekben, hol a betevő 1—17* %-kal nagyobb betétkamatot kap, mint a nagy fővárosi intézetekben. Ezekre a betétekre fáj a pesti nagy bankok foga. Ha a kis bankok sem fizetnek több betétkamatot, mint a Kloczkó udvari ebéden. A „Felsőmagyarország“ számára írta: Dr. H I. A gőzfürdőben történt kaland után már be akartam fejezni a Kloczkóládát. Barátaim azonban arra kértek, hogy az audienciát és az udvari ebédet el ne hallgassam, ha mindjárt a jó Kloczkó bácsi valamit veszítene is a remélt nimbuszból. Audiencia előtt beköszöntött hozzá Willmrotter, hogy végig mustrálja öltözetét. Hogy meg van-e borotválva, tiszta-e a ruházata, a Watermörder, — így nevezték akkor a két hegyes csúcsba végződő magas gallért, — a fehér nyakkendő és keztyü, a mint az a frakk öltönyhöz okvetetlenül szükséges. A kihallgatáson különben semmi nevezetes dolog sem történt, csak az, hogy ő a főherceget legőszintébb lojalitásáról biztosította és minden bókolásnál, régi szokás szerint, — már a mint ő gyerekkorában tanulta, — jobb lábával hátrafelé rúgott. Ez volt az úgynevezett „Kratzfusz“. Hátra van még az udvari ebéd ! Albrecht főherceg, hogy magát megkedveltesse, hetenkint adott udvari ebédet. Ezek nem voltak olyan nagyszabású, merev udvari ebédek, mint a királyi udvarnál. Egyszerűbb, családias jellegű ebédek voltak, melyekben Hildegard főhercegnő is részt vett, s melyekre rendesen csak öt, hat vendég: tábornokok, törzstisztek, magasabb rangú hivatalnokok, akik már arany gallért viseltek és egyes mágnások voltak meginvitálva. Kloczkó, aki már előzetesen a főudvarmesternél jelentkezett, szinte kapott ilyen meghívót és véghetetlenül boldog volt, hogy ő is fog abban a szerencsében részesülni, hogy egy asztalnál ülhessen a főherceggel. Willmrotter persze ismét megvizsgálta toaletjét, s nevezetesen arra nézett, hogy tiszták-e a körmei meg a füle, nehogy valamelyik szomszédja megbotránkozzék rajta. Azután arra intette őt, hogy ne szedje nagyon tele a tányérját, ne szürcsölje hangosan a levest, ne csámcsogjon és hogy mind a két kezével egyék. — Már hogyan ? — csodálkozott Kloczkó. — Mind a két kezemmel fogtam meg a csirkevagy a libacombot ? — Nem úgy értem, hanem, hogy a mostan divatos angol szokás szerint késsel és villával egyék. A kést a jobb kezébe, a villát pedig a bal kezébe fogja. — Az ördög vigye az angolokat! De majd megpróbálom, ámbár nem vagyok balog, s nem tudom, hogyan leszek képes bal kezemmel a villát használni. — Azután, le ne igya magát. Mert ott sok jó bor kerül az asztalra. — Majd csak inkább a könnyű borokhoz fogok nyúlni. Természetesen bérkocsin ment át a várba, ahol is előmutatván a meghívót, az ajtónálló által bebocsáttatott a fogadóterembe. Itt egy számot nyomtak a kezébe, azzal a megjegyzéssel, hogy az asztalnál a tízes számú terítéknél foglaljon majd helyet. Lassacskán a többi meghívott vendég is egybegyűlt. A törzstisztek teljes díszben, úgyszintén a magasabb rangu hivatalnokok is ifj. NOVELLY SÁNDOR utóda SZAKMÁRY KÁLMÁN ..... fűszer-, csemege-, bor-, vadak-, szárnyasok és ásványvizek nagykereskedése, KASSA. Ajánlom a legjobb áruimat a legolcsóbb árakon. 6702 képes részletes árlap kívánatra ingyen.