Felsőmagyarország, 1908. július-december (24. évfolyam, 152-303. szám)

1908-07-01 / 152. szám

Kassa 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KASSA, KOSSUTH LAJOS­ UTCA 23-ik SZÁM. Megjelenik minden hétköznap este.-------Telefon 187. szám. XXIV. évfolyam i 52. szám. VII.e . IkmKASSAI NAPLÓ. Felelős szerkesztő : MORVAI SÁMUEL. Szerda, július 1. Előfizetési árak: Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 5 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — ž kor Egyes szám­ára 6 fillér. A legújabb kartel. Kassa, június 30. (!) Amerikában, a „trösztök“ hazá­jában annyira felismerték már a karte­lek közgazdasági kártékonyságát, hogy az ellenük induló mozgalom óriási hul­lámokat ver. „Le a trösztökkel“ a poli­tikai jelszó, mely alatt a legközelebbi elnöki választás fog lezajlani. Angliá­ban, Németországban, meg Ausztriában is a parlamentek legkomolyabban fog­lalkoznak a kartelek megrendszabályo­­zását célzó törvényes intézkedésekkel és nálunk, mi történik akkor, mikor az „iparfejlesztés“, „iparpártolás“ jelszavak csak úgy röpködnek a levegőben ? Csak az történik, hogy néhány ha­talmas bank a hitelnyújtásra „egységes megállapodásokat“ statuált, ezeknek el­fogadására a többi, kisebb pénzintéze­teket is kényszerítette és igy egy „pénz­­kartelt“ létesített, mely az ország hitel­életét teljesen hatalmába keríti. Míg eddig a különféle termelőágak karteljei közvetlen a fogyasztó közön­ség kizsákmányolására irányultak, a „bankkartel“ közvetlen kereskedelmün­ket és iparunkat fogja sújtani. A nagy­ipart és nagykereskedelmet a kartel az által érinti érzékenyen, hogy az osztrák pénzintézetekkel is oly megállapodást­­ kötött, hogy ezek sem adnak magyar­­ cégeknek a kartel által stipulált feltéte­leknél enyhébb kondíciók szerint hitelt. Eddig is csak nagy nehezen bírt a magyar ipar és kereskedelem versenyezni az osztrákkal, most annál nehezebben fog boldogulni, ha hitel tekintetében egy­szerre annyival kedvezőtlenebb helyzetbe jut, mint az osztrák versenytársak. Nem közvetlen, de annál súlyosabb csapást mér a bankkartel a kisipar és kiskereskedelemre, valamint a kisbir­­tokra. Ezeknek a hitelforrásai tudva­levőleg csak a kisebb pénzintézetek, a kis vidéki takarékpénztárak. A kartel­­megállapodások a kisebb vidéki pénz­intézeteknek, ha nem lépnek be a kartelbe, a nyújtandó hitel feltételeit, illetve minimális kamatlábát oly ma­gasra szabták, hogy ezen kis intézetek alig lesznek képesek üzletfeleiknek a törvény által engedett kamatláb mel­lett kölcsönöket adni. A múlt év pénzválsága a nagy bankoknak oly horribilis nyereséget hozott, hogy nem is­merték az egész tiszta jövedelmet a nyilvánosságra ké­szített mérlegeikben kimutatni, hanem különféle tételekben rejtették el nagyobb részét. Most, mikor a világ pénzpiacán megint normális viszonyok uralkodnak, fáj nekik, hogy a leszállított kamatláb mellett kisebb lesz a nyereségük, ezt a kartel megállapodásokkal, a magyar köz­gazdasági élet rovására akarják ellensú­lyozni. Nem azért német a mi bankinté­zeteink felsőbb vezetése és gondolko­dása, hogy ott ne nyerjen legjobb iga­zolást a német közmondás: Mit dem Essen kommt der Appetit. Ez a nyereségvágy volt a kartel­lek egyik szülőoka. De még egy más célt is akarnak elérni a nagy bankok a kartel által. Különbséget tesznek hi­telnyújtási feltételeikben a kartelbe lépő és ahoz nem csatlakozó vidéki pénzinté­zetek között. Amelyek belépnek, olcsóbb leszámítolási, lombard és folyószámla hitelt kapnak a nagy cápáktól,melyek nem csatlakoznak, azok a restringált hitelt is csak magasabb kamat mellett kap­ják. így remélik, hogy minden intézet sietni fog a kartelbe lépni és ezzel kö­telezi magát — a betétkamatot is úgy számítani, mint a nagy intézetek. Ez a kartel másik célja. Az országban még sok millió ko­rona fekszik betétként a kisebb vidéki intézetekben, hol a betevő 1—17* %-kal nagyobb betétkamatot kap, mint a nagy fővárosi intézetekben. Ezekre a betétekre fáj a pesti nagy bankok foga. Ha a kis bankok sem fizetnek több betétkamatot, mint a Kloczkó udvari ebéden. A „Felsőmagyarország“ számára írta: Dr. H I. A gőzfürdőben történt kaland után már be akartam fejezni a Kloczkóládát. Barátaim azonban arra kértek, hogy az audienciát és az udvari ebédet el ne hallgassam, ha mind­járt a jó Kloczkó bácsi valamit veszítene is a remélt nimbuszból. Audiencia előtt beköszöntött hozzá Willm­­rotter, hogy végig mustrálja öltözetét. Hogy meg van-e borotválva, tiszta-e a ruházata, a Watermörder, — így nevezték akkor a két hegyes csúcsba végződő magas gallért, — a fehér nyakkendő és keztyü, a mint az a frakk öltönyhöz okvetetlenül szükséges. A kihallgatáson különben semmi neve­zetes dolog sem történt,­ csak az, hogy ő a főherceget legőszintébb lojalitásáról biztosí­totta és minden bókolásnál, régi szokás sze­rint, — már a mint ő gyerekkorában tanulta, — jobb lábával hátrafelé rúgott. Ez volt az úgynevezett „Kratzfusz“. Hátra van még az udvari ebéd ! Albrecht főherceg, hogy magát megked­­veltesse, hetenkint adott udvari ebédet. Ezek nem voltak olyan nagyszabású, merev udvari ebédek, mint a királyi udvarnál. Egyszerűbb, családias jellegű ebédek voltak, melyekben Hildegard főhercegnő is részt vett, s melyekre rendesen csak öt, hat vendég: tábornokok, törzstisztek, magasabb rangú hivatalnokok, a­kik már arany gallért viseltek és egyes mágnások voltak meginvitálva. Kloczkó, a­ki már előzetesen a főudvarmesternél jelentke­zett, szinte kapott ilyen meghívót és véghe­­tetlenül boldog volt, hogy ő is fog abban a szerencsében részesülni, hogy egy asztalnál ülhessen a főherceggel. Willmrotter persze ismét megvizsgálta toaletjét, s nevezetesen arra nézett, hogy tiszták-e a körmei meg a füle, nehogy vala­melyik szomszédja megbotránkozzék rajta. Azután arra intette őt, hogy ne szedje nagyon tele a tányérját, ne szü­rcsölje han­gosan a levest, ne csámcsogjon és hogy mind a két kezével egyék. — Már hogyan ? — csodálkozott Kloczkó. — Mind a két kezemmel fogtam meg a csirke­vagy a libacombot ? — Nem úgy értem, hanem, hogy a mos­tan divatos angol szokás szerint késsel és villával egyék. A kést a jobb kezébe, a villát pedig a bal kezébe fogja. — Az ördög vigye az angolokat! De majd megpróbálom, ámbár nem vagyok balog, s nem tudom, hogyan leszek képes bal ke­zemmel a villát használni. — Azután, le ne igya magát. Mert ott sok jó bor kerül az asztalra. — Majd csak inkább a könnyű borok­hoz fogok nyúlni. Természetesen bérkocsin ment át a várba, a­hol is előmutatván a meghívót, az ajtónálló által bebocsáttatott a fogadó­terembe. Itt egy számot nyomtak a kezébe, azzal a megjegyzéssel, hogy az asztalnál a tízes számú terítéknél foglaljon majd helyet. Lassacskán a többi meghívott vendég is egybegyűlt. A törzstisztek teljes díszben, úgy­szintén a magasabb rangu hivatalnokok is ifj. NOVELLY SÁNDOR utóda SZAKMÁRY KÁLMÁN ..... fűszer-, csemege-, bor-, vadak-, szárnyasok és ásványvizek nagykereskedése, KASSA.­­ Ajánlom a legjobb áruimat a legolcsóbb árakon. 6702 képes részletes árlap kívánatra ingyen.

Next