Felsőmagyarország, 1909. április-június (25. évfolyam, 76-147. szám)

1909-04-01 / 76. szám

Kassa 1909. XXV. évfolyam 76. szám. f. Csütörtök, április 1.­­ FELSŐMAGYARORSZÁG M­V.Í. KASSAI NAPLÓ• Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő . KASSA, KOSSUTH LAJOS­ UTCA 23-ik SZÁM. MORVAI SÁMUEL: Megjelenik minden hétköznap este.-------Telefon 187. szám. JClőfiz­etési áraki Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 6 kor Fél évre — — — 10 ko­r. Egy hóra — — — 2 kor Egyes az tm ára 8 fillér* A béke tana. Az elülni készülő háborús zivatar­ból elejétől fogva hiányzott és mind­végig elmaradt egy hang, amely a háború borzalmainak gondolatától meg­remegtetett újságolvasó milliók érzüle­tében megnyugvást ébreszthetett volna. Ez az örökbéke-egyesületek nemzet­­­közi társaságának tiltakozása lett volna, háború kombinációjában érdekelt államokhoz először s általában Európa műveit, békeszerető népeihez egyetem­­legesen. Ezt vártuk hiába nap-nap után. Mi menti már most meg a béke­egyesületek tekintélyét, bár most már egészen biztosan elmarad a háború tömeggyilkolása. A hívő ember lelke mélyén akkor is meg fog még maradni a békeérzület­nek egy szikrája, amikor a nemesebb érzések hiánya a legnagyobb lesz bennünk — hideg és­szel, érzések nél­kül felnevelkedett ultra-pessimista embe­rekben. Az örökbéke eszméje kétség­kívül egyik legszebb virága az emberi kultúrának s ennek a gyönyörű gon­dolatnak gyakorlati szolgálása egyik legérdemesebb munkája lenne a társa­dalomnak. De ma még a békeegyesületek csak agitatív munkát végeznek. Innen van, hogy fellépésüknek nincs meg az a hatása az államok életét irányító körökre, mintha ez a mozgalom már a társa­dalmakat is annyira áthatotta volna, hogy szervezetbe tömörülve, tételes törvényekkel megerősített alapon, a nagy tömegeket magukba foglaló nemzetközi szövetségben megnyilatkozó erővel tud­nának hatni az államélet irányítására. A tömegek lelkét izgalomba hozó nagy kultúréleti kérdések között a leg­nagyobb szimpátia mindig a szeretet gondolatához tapad. A tömegek érzü­letének hullámzása pedig mindig ere­deti, egyéni érzésekre vezethető le, tehát olyan eredendő lélektani ok, a­mely mindnyájunkban, egy-egy mun­kálkodó, szorgalmas életen át meg­szerzett érzelmi műveltségű kulturté­­nyezőkben szükségképpen fejlődik ki és nyilatkozik meg. A hitvestársi, a szülői és gyermeki szeretet mind része tehát annak a tömegérzetemnek, amely a békemozgalomban nyilatkozik meg. Honnan van hát mégis, hogy az örök-békemozgalom nem terjed a kellő intenzivitással és látható eredmén­nyel és honnan van az, hogy, bár a moz­galom több évtizedes múltra nézhet vissza, ma sem jutott el még addig, hogy a legutóbbi nehéz hetekben fel­emelte volna tiltakozó hangját egy lehető háborút iniciáló körökhöz — az emberiség békés fejlődése, a személyi- és tulajdonbiztonság s az embertársi szeretet nevében! Az emberi t­ömegéletnek fejlődése ennek a századiak eleje óta határo­zottan a faji szeparáció képét öltötte magára. A mai műveltség pedig felszí­nes és hiányos, úgynevezett alkalmi cselekedetekben megnyilatkozó művelt­ség, tehát nem általános, mert maguk a társadalmak még relatív­ műveltsé­­gnek, aminek legnagyobb hiánya éppen az emberi cselekedetek érzelmi motí­vumaiban nyilatkozik meg. A mai társadalmak műveltsége te­hát külső, illuzórius, u. n. etique dle­­müveltség s az emberi kultúra tetején csak egyének és ezekből álló kisebb társaságok vanna­k, legfőképpen az írói­, művészi és néhány szélesebb tudomá­nyos munkát fel­ölelő értelmi foglalko­zásúak köréből! Az örökbéke-mozgalom eddigi ered­ménytelensége hit a családi, iskolai és társadalmi nevelésnek mai rendszeré­ben találja meg a magyarázatát és leg­főbb oka a nevelésnek az a hiánya, amelyben a belső, érzelmi, etikai mű­velődést nem támogatja elég erő. Az igazi értel­mi-, érzelmi-és erkölcsi művelődésnek mindig a szülői nevelés. Új élet. Irta : Salamon Adolf. Eliz tizenkilenc éves volt, mikor haza­került a neveldéből. Otthon szomorúság fo­gadta : kínosan kiáltozó szegénység. Szive megtelt keserűséggel, mikor látta anyjának beesett, sovány arcát s fehérre őszült, örö­kösen gondokkal küzdő apját. Egy pillanat alatt tisztán állott előtte a kétségbeejtő való­ság : tönkrementek. Nem sokat gondolkodott, dolgozni ment. Zongoraleckét adott reggeltől késő estig, így tartotta fönn a családot. És ez így tartott néhány évig, amikor aztán egyszer csak férjhez ment. Nem igen tudta hogy történt ? ... Az anyja meg az apja is akarta. Volt egy ember, nem nagyon szép, nem is nagyon szegény. Karmester volt a színháznál, aki megunta az egyedüllét egy­hangúságát, eljárogatott Elizékhez és a vége az lett, hogy feleségül vette. A leány pedig hozzáment, hiszen mindenki akarta. Eliz sorsa nem sokat változott. Három­szobás lakást béreltek. Az elsőben ők laktak, másodikban szüleik, a harmadik a vendég­szoba lett. Leckéket adott, mint ezelőtt s morzsolta napjait nyugodt csendességben, tarkaság és szín nélkül. Férjével úgy éltek egymás mellett, mint két ember, kik egymásra vannak utalva. Ebbe a sorsba nem kellett beletörődnie, hiszen egyébben még nem volt része, mint monoton rendszeres munkálkodásban és meg volt győ­ződve arról, hogy az ő élete igy fog elmúlni minden megrázkódtatás nélkül. Egy év múlva elvesztette anyját s pár hónappal ezután atyját is. Egyedül maradt fáradt idegzetű urával s élete egyszerűbb, kifejezéstelenebb lett . . . Csakhamar azonban érezni kezdte azt, hogy ez az élet, melyet most és csak arra jó, hogy élénkebben vágyódjék egy másik élet után, amelynek oly kiáltóan más a karak­tere. Lelkének ösztönszerű­ vonzódását ter­mészetesnek találta s lenyűgözött, nyugodt atmoszférához szokott melle mohón akarta­­ már magába szívni az uj levegőt. De okos asszony volt és csöndes átme­netet akart. Gondolkodása szabadabb, könnyebb lett. Nézni kezdte az embereket, kiknek annál jobb szemük­ van, semhogy észre ne vennének egy kifejezésteli szemet, mely szemérmesen felkínálva magát nyílik fe­léjük . . . * A következő év telén önálló zongora­számokkal szerepelt a nyilvánosság előtt s kevés kivétellel minden mulatságon megjelent. A karmester úr észre se látszott venni ezt a változást; annyira kényelmes természetű volt már, hogy előbbi nyugodt életmenetének megtartására nem­­ gondolt. Követte felesé­gét és az egész éjszakát rendesen alsózva töltötte el. Legutóbbi fellépésén a tisztelőitől kapott csokrok között legj­óbban megkapta figyelmét három vérvörös szegfű, mely egy selyem­­szalaggal volt összekötve, amin egyetlen szó volt: „a lelkéért“. Rendkívül érdekesnek találta s szerette volna tudni ki lehet ez a különös ember. k FIÓKOK : FŐ­ UTCZA 86. SZ. Telefon 44. szám és MAROSVÁSÁRHELY. BECSEY ANTAL és TÓTH JENŐ Van szerencsénk a t. háztulajdonosok tudomására hozni, hogy KASSÁN állandó fiókot létesítünkV­ízvezetéki és csatornázási berendezések jókarban­tartása évi átalányban előnyös áron el­­fogadtatik. okleveles gépészmérnökök­­ f—-, csatornázási, vízvezeték- és föltésberend­ezési vállalata. Központ: BUDAPEST, Baross­ utca 21. szám. Interurban telefon 64—52. Költségvetéssel és tervekkel díjtalanul szolgálunk.

Next