Felsőmagyarország, 1909. április-június (25. évfolyam, 76-147. szám)
1909-04-01 / 76. szám
Kassa 1909. XXV. évfolyam 76. szám. f. Csütörtök, április 1. FELSŐMAGYARORSZÁG MV.Í. KASSAI NAPLÓ• Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő . KASSA, KOSSUTH LAJOS UTCA 23-ik SZÁM. MORVAI SÁMUEL: Megjelenik minden hétköznap este.-------Telefon 187. szám. JClőfizetési áraki Egész évre — — 20 kor. Negyedévre — — — 6 kor Fél évre — — — 10 kor. Egy hóra — — — 2 kor Egyes az tm ára 8 fillér* A béke tana. Az elülni készülő háborús zivatarból elejétől fogva hiányzott és mindvégig elmaradt egy hang, amely a háború borzalmainak gondolatától megremegtetett újságolvasó milliók érzületében megnyugvást ébreszthetett volna. Ez az örökbéke-egyesületek nemzetközi társaságának tiltakozása lett volna, háború kombinációjában érdekelt államokhoz először s általában Európa műveit, békeszerető népeihez egyetemlegesen. Ezt vártuk hiába nap-nap után. Mi menti már most meg a békeegyesületek tekintélyét, bár most már egészen biztosan elmarad a háború tömeggyilkolása. A hívő ember lelke mélyén akkor is meg fog még maradni a békeérzületnek egy szikrája, amikor a nemesebb érzések hiánya a legnagyobb lesz bennünk — hideg ésszel, érzések nélkül felnevelkedett ultra-pessimista emberekben. Az örökbéke eszméje kétségkívül egyik legszebb virága az emberi kultúrának s ennek a gyönyörű gondolatnak gyakorlati szolgálása egyik legérdemesebb munkája lenne a társadalomnak. De ma még a békeegyesületek csak agitatív munkát végeznek. Innen van, hogy fellépésüknek nincs meg az a hatása az államok életét irányító körökre, mintha ez a mozgalom már a társadalmakat is annyira áthatotta volna, hogy szervezetbe tömörülve, tételes törvényekkel megerősített alapon, a nagy tömegeket magukba foglaló nemzetközi szövetségben megnyilatkozó erővel tudnának hatni az államélet irányítására. A tömegek lelkét izgalomba hozó nagy kultúréleti kérdések között a legnagyobb szimpátia mindig a szeretet gondolatához tapad. A tömegek érzületének hullámzása pedig mindig eredeti, egyéni érzésekre vezethető le, tehát olyan eredendő lélektani ok, amely mindnyájunkban, egy-egy munkálkodó, szorgalmas életen át megszerzett érzelmi műveltségű kulturtényezőkben szükségképpen fejlődik ki és nyilatkozik meg. A hitvestársi, a szülői és gyermeki szeretet mind része tehát annak a tömegérzetemnek, amely a békemozgalomban nyilatkozik meg. Honnan van hát mégis, hogy az örök-békemozgalom nem terjed a kellő intenzivitással és látható eredménnyel és honnan van az, hogy, bár a mozgalom több évtizedes múltra nézhet vissza, ma sem jutott el még addig, hogy a legutóbbi nehéz hetekben felemelte volna tiltakozó hangját egy lehető háborút iniciáló körökhöz — az emberiség békés fejlődése, a személyi- és tulajdonbiztonság s az embertársi szeretet nevében! Az emberi tömegéletnek fejlődése ennek a századiak eleje óta határozottan a faji szeparáció képét öltötte magára. A mai műveltség pedig felszínes és hiányos, úgynevezett alkalmi cselekedetekben megnyilatkozó műveltség, tehát nem általános, mert maguk a társadalmak még relatív műveltségnek, aminek legnagyobb hiánya éppen az emberi cselekedetek érzelmi motívumaiban nyilatkozik meg. A mai társadalmak műveltsége tehát külső, illuzórius, u. n. etique dlemüveltség s az emberi kultúra tetején csak egyének és ezekből álló kisebb társaságok vannak, legfőképpen az írói, művészi és néhány szélesebb tudományos munkát felölelő értelmi foglalkozásúak köréből! Az örökbéke-mozgalom eddigi eredménytelensége hit a családi, iskolai és társadalmi nevelésnek mai rendszerében találja meg a magyarázatát és legfőbb oka a nevelésnek az a hiánya, amelyben a belső, érzelmi, etikai művelődést nem támogatja elég erő. Az igazi értelmi-, érzelmi-és erkölcsi művelődésnek mindig a szülői nevelés. Új élet. Irta : Salamon Adolf. Eliz tizenkilenc éves volt, mikor hazakerült a neveldéből. Otthon szomorúság fogadta : kínosan kiáltozó szegénység. Szive megtelt keserűséggel, mikor látta anyjának beesett, sovány arcát s fehérre őszült, örökösen gondokkal küzdő apját. Egy pillanat alatt tisztán állott előtte a kétségbeejtő valóság : tönkrementek. Nem sokat gondolkodott, dolgozni ment. Zongoraleckét adott reggeltől késő estig, így tartotta fönn a családot. És ez így tartott néhány évig, amikor aztán egyszer csak férjhez ment. Nem igen tudta hogy történt ? ... Az anyja meg az apja is akarta. Volt egy ember, nem nagyon szép, nem is nagyon szegény. Karmester volt a színháznál, aki megunta az egyedüllét egyhangúságát, eljárogatott Elizékhez és a vége az lett, hogy feleségül vette. A leány pedig hozzáment, hiszen mindenki akarta. Eliz sorsa nem sokat változott. Háromszobás lakást béreltek. Az elsőben ők laktak, másodikban szüleik, a harmadik a vendégszoba lett. Leckéket adott, mint ezelőtt s morzsolta napjait nyugodt csendességben, tarkaság és szín nélkül. Férjével úgy éltek egymás mellett, mint két ember, kik egymásra vannak utalva. Ebbe a sorsba nem kellett beletörődnie, hiszen egyébben még nem volt része, mint monoton rendszeres munkálkodásban és meg volt győződve arról, hogy az ő élete igy fog elmúlni minden megrázkódtatás nélkül. Egy év múlva elvesztette anyját s pár hónappal ezután atyját is. Egyedül maradt fáradt idegzetű urával s élete egyszerűbb, kifejezéstelenebb lett . . . Csakhamar azonban érezni kezdte azt, hogy ez az élet, melyet most és csak arra jó, hogy élénkebben vágyódjék egy másik élet után, amelynek oly kiáltóan más a karaktere. Lelkének ösztönszerű vonzódását természetesnek találta s lenyűgözött, nyugodt atmoszférához szokott melle mohón akarta már magába szívni az uj levegőt. De okos asszony volt és csöndes átmenetet akart. Gondolkodása szabadabb, könnyebb lett. Nézni kezdte az embereket, kiknek annál jobb szemük van, semhogy észre ne vennének egy kifejezésteli szemet, mely szemérmesen felkínálva magát nyílik feléjük . . . * A következő év telén önálló zongoraszámokkal szerepelt a nyilvánosság előtt s kevés kivétellel minden mulatságon megjelent. A karmester úr észre se látszott venni ezt a változást; annyira kényelmes természetű volt már, hogy előbbi nyugodt életmenetének megtartására nem gondolt. Követte feleségét és az egész éjszakát rendesen alsózva töltötte el. Legutóbbi fellépésén a tisztelőitől kapott csokrok között legjóbban megkapta figyelmét három vérvörös szegfű, mely egy selyemszalaggal volt összekötve, amin egyetlen szó volt: „a lelkéért“. Rendkívül érdekesnek találta s szerette volna tudni ki lehet ez a különös ember. k FIÓKOK : FŐ UTCZA 86. SZ. Telefon 44. szám és MAROSVÁSÁRHELY. BECSEY ANTAL és TÓTH JENŐ Van szerencsénk a t. háztulajdonosok tudomására hozni, hogy KASSÁN állandó fiókot létesítünkVízvezetéki és csatornázási berendezések jókarbantartása évi átalányban előnyös áron elfogadtatik. okleveles gépészmérnökök f—-, csatornázási, vízvezeték- és föltésberendezési vállalata. Központ: BUDAPEST, Baross utca 21. szám. Interurban telefon 64—52. Költségvetéssel és tervekkel díjtalanul szolgálunk.