Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1881-01-01 / 1. szám

HOHENAUER V* ví III. évfolyam. Kassa, szombat, 1881. január 1. 1. szám; v ± vv v mf Kfi7I ÍÍNY = ELŐFIZETÉSI DÍJ : l Íj Íj |ff 1 I B Il I Pk IJ il M till I HIRDETÉSEK Egész évre 6 írt “ TM^ 1 “ . * " Félévre 3 „ fl\IVC.153S mellett vétetnek fel a Negyedévre 1., EOkr. Pannónia könyv/ 7 P *7 nyomda-részvénytárügyei számára 8 kr. SZERKESZTI: DR. HOHENAUER IGNÁTZ. • V ' s“A—------------------------41 *--------------------------* > Vas y Felhívás előfizetésre, a PELVIN*11 KftZLŰHr czimü társadalmi, közgazdasági és mulattató tartalmú hetenkint kétszer megjelenő lapra. Előfizetési ár Et fizethetni Kassán a „Felvidéki közlöny“ kiadó hivatalában, főutcza 54. sz. I. emelet. Vidékiek legalkalmasabban postautalvány használatával. Újonnan belépő előfizetők tetszés szerint megkaphatják ingyen az eddig melléklet gyanánt megjelent regények valamelyikét. Megjelentek eddig: „A nők gyilkosa“ „Akit az Isten is megvetett“ és „Csalódások“; jelenleg folyamatban van Zaccone Péter francziából fordított érdekes regénye : „Dráma a gályarabok közötti lapunk, az uj év kezdetével harmadik évformába lépvén irányát határozottan megtartja : szépirodalmi czikkeivel megkedveltet; meghonosítja a magyar nyelvet a család körében ; feladatához hiven a város, a vidék érdekeit képviseli és a közigazgatási, törvénykezési, tanügyi, gazdasági, ipar és kereskedelmi kérdéseket behatóan tárgyalja. A hirdető közönség nagyobb kényelme tekintetéből, lapunk január 1-től egész iv alakban jelenik meg. Iván az év, kérjük tisztelt olvasóinkat a,, előfizetést ideje korán megújítani, nehogy a lap szétküldésében akadályok támadjanak. A kiadó hivatal, Kassa, Föntera 54. sz. I. emelet. Negyed évre i Irt 50 kr T&KC1A. Modern Fra Diavolo. P. herczegasszony mellbaja miatt a telet rendesen Dél-Olaszhonban tölti. Vég kisasszony három ízben képezé kíséretét, mint társalkodónő. Az első telet Florenczben tölték, a másodikat Rómában, a harmadikat Meninban akarták tölteni, de, minthogy a tél egész odáig terjedt hóleplével, elhagyták Dél-Tirolt és Nápoly felé vették utjukat. Rómában — így beszélt a felnevezett kisasszony — a herczegnő kedves leánya Mária, ki természetesen velünk utazott, vőlegényétől, Z. gróftól kapott levelet, ki értesítve lévén utazásunk részleteiről, azt, há, mikép Fondiban fog velünk találkozni. Mi tehát elhatároztuk, hogy néhány napot Fondiban töltünk, ahonnan is egy délutánon a Mionetta melletti várromot mentünk megtekinteni, melyet néhány utas oly regényesnek irt le. A vidék vadregényes volt és mi nem sajnáltuk a fáradságot, melyet a hegy megmászása okozott, lehetetlen lévén kocsin felhatolni, — s a rom maga annál érdekesebbnek tűnt fel előttünk, miután Mária herczegnő, ki az építészet történetében jártas volt, azt állította, hogy a vár az Anjou házból származott királyok idejében épülhetett. Visszamenet azon ponthoz érve, hol hintónk várakozott, ismét beültünk és a még mindigben meredek kacskaringcs után lefelé indultunk. Érdekes beszélgetésünkből egyszerre kocsink erős dübörgése és hányattatása által lettünk felriasztva, s kérdésünkre, hogy miért nem hajt a kocsis lassabban és nagyobb vigyázattal, Péter inasunk azt felelé, hogy a kikopott dörzsfék nem fékezi eléggé a hintó kerekeit, a lovak pedig nem bírják a nehéz kocsit tartani. Mindnyájan roppantul megijedtünk, pillanatról pillanatra várván a kocsi felborulását vagy összezúzatását, s amitől féltünk, csakhamar be is következett, egy fordulónál a jármű egy sziklához juttatott, mindnyájan kilökettünk, a lovak egy darabig még lefelé rohantak, míg a két első kerék el nem törött, mire azután szinte megállapodtak. 0 1 A természet ébredésének új éve tulajdonképen a tavasz beálltával kezdődik, azonban a római naptártól örökölt januári újév is bír némi jogosultsággal arra nézve, hogy a föld nap körüli pályafutásának és az időszámlálás egy bizonyos időkörének kiindulási pontjául tekintessék. Az óperzsa hitrege szerint Ormuzad és Ahrimán a világosság és sötétség istene, soha nem szűnő, szakadatlan párbajt vív egymással; hol a fény, hol az árny kerekedik felül. A természet tüneményei évszakonkint igazolják az Eufrat parti allegóriát; az év második felén deczember végéig a sötétség üli diadalát és a napfény mindinkább összezsugorodik ; úgy látszik, nem képes többé megmérkőzni ellenfelével, de újévtől kétségbeeséssel összeszedi végerejét és naponként egy pár perczet rabol el az éjszaka uralmától, míg a tavasz kezdetével egyenrangú hatalommá növi ki magát, végre aratáskor az éjszakát szorítja a legszűkebb korlátok közé Az uj év tehát a világosság diadalainak ünnepélyes nyitányát képezi. Épen mint a Genesis isteni alkotásának fényes szózatát és a legnagyobb német költő búcsú sóhaját: „Több világosságot !“ Távol van még a kikelet, a hajnal hasadás. A kietlen komor tél halotti szemfedője borul ránk, jég csapjaival lánczra fűzi az egész természetet, de a kakas éles hangja harsogón hirdeti, hogy nem sokára jő a virágos tavasz és a világosság fénycsillaga. Az újévi zord időjárás most igen hatásosan tükrözi vissza a jelen átmeneti korszak vajúdásait és küzdelmeit. s A világosság gyermekei, a tudomány, sza-Én homlokkal egy kőbe ütődtem és nehány perczre eszméletemet veszitem ; a többiek azonban nem sérülvén meg, csakhamar gyalog folytattuk az utat, a hegy aljában fekvő falu felé, hol kocsit reméltünk kaphatni. Itt felkeresvén a korcsmát, homlokomat vizzel borogatám, a herczegasszony kimerülten ült le egy falóczára, Mária pedig a Kocsissal feleselt, ki erőnek erejével Fondiba akart visszatérni lóháton, hogy onnan számunkra carozzát hozzon. Mária herczegnő kijelenté a kocsisnak, hogy ő nem vár estig, mig a cocchiere hintóval tér vissza, inkább felül valami parasztszekérre és igy utazik Fondiba. De a kocsis igazi olasz fejességgel nem tágított, miente affato és no certamente erősítésekkel állítván, hogy a signorák nem mehetnek két kerekű taligán, s végre csak annyiban engedett, mikép megígérte, hogy az egyórányira fekvő Mionettában keres carozzát. Egy óra elmúlt a másik után, de a kocsis nem tért vissza. Azalatt besötétedett, a korcsmárosné égő faggyú gyertyát és egy korsóval Capri szigetbeli bort állított elénk, melyből nehány cseppet magunkhoz vettünk. A herczegné és én aggodalomteljesen néztünk az éj elé, csak Mária tartó meg nyugalmát és jó kedvét. Egyszerre léptek hallatszottak a tornáczon, Mária herczegnő élénken sietett az ajtó felé, de csakhamar meghökkenve lépett vissza, mert nem a várt cocchiere, hanem két ismeretlen idegen lépett be. Egyikük óriási termetű vagy ötven éves, vad tekintetű férfiú volt, társa legfeljebb harmincz éves, szinte magas termetű, de mind arczban, mind testben nemesebb alkotása. Eredeti olasz, de nem antik római arcz él. Férfias szépsége csak tekintetének vakmerősége és kifejezésének korlátlan vadsága által szenvedett. Beléptüknél nem köszöntöttek, csúcsos kalapjaikat és bő palástjaikat sem verék le, hanem az irányunkban lévő asztal mellett, melyre a korcsmárosné két korsó bort és egy faggyú gyertyát helyezett, helyt foglalván és felénk integetvén, halk beszélgetésbe elegyedtek. 1881. badság, humanitás, a szép és nagy eszmék már némi tért vívtak a zsarnoki sötét előitéletek fölött, de még mesze van a népek boldogságának aranykora. A múlt év megóvta hazánkat a súlyosabb csapásoktól; Isten áldásából dús aratásnak örvendett a föld népe — és mégis, miért nem akar a jólét és megelégedés angyala a hármas hegy tövében fészket rakni ? Mert a súlyos adó, a fegyveres békének ez átkos szülötte, jégburokként bilincseli tagjainkat és megdermeszti a pezsgő vérkeringést. A világosság fenyegető ellenállása ez, a sötétség túlnyomó hatalma ellen. Küzdelem a létért, a mivelt és szabad népektől nincs többé mit tartani, a közös testvériség örökre megszüntet minden viszályt, de a szomszéd északi óriás hódítani vágyó barbár népeivel folyton előre veti árnyékát és Lengyelország gyász sorsával rémíti nemzetünket. De ha a felvilágosodás, műveltség és szabadság szeretet áthatja egykor e nép elméjét és szivét, akkor nem kell többé tartanunk ezen hatalomtól, a súlyos aczélvértet és fegyvereket eldobhatjuk és megszabadulunk az a !atehertől. Ez ugyan már csak idő kérdés, de a megváltás órája még sokáig várakoztat magára addig türelem és kitartás, a dicső jutalom fog elmaradni, mert a mi zászlónkon a világ fény csillaga ragyog és e jelben minden bizonynyal győzni kell. A múlt évben három dicső ünnepis hatott lelkesitőleg a nemzeti közérzületre,a maagyar tudományos egyetem százéves jubileuma, magyar műveltség templomának e szent ünnepe ; továbbá Széchenyi, a legnagyobb magyar szobrának leleplezése, ki megmutatta a helyes utat a nagyság és emelkedés felé. Várjon a sors minő szerepet játszhatott e fiatal ember életében, hogy azzá lett, mi akkor csak homályos sejtelem gyanánt lebegett előttem, de a mi szemeinek kifejezésében rejlett ? Elmerengtem tekintetében, egyszerre azonban véghetetlen szorongatás és félelem kapott meg, felfogtam ugyanis egyikét azon pillantásoknak, melyeket Máriára irányzott, ki e perczben szinte feléje nézett. A kígyó tekintete, mely a madárkát meg igazi jutott önkénytelenül eszembe. A fiatal herczegnő nehány perczig rajta nyugtató szemeit, mintha akaratlanul engedne az igézetnek, remek szabású ajkai azonban csakhamar egymásra szorultak és ő büszke nyugalommal fordult anyja felé, hogy hozzá nehány szót intézzen. E mozdulat az idegent illette, én azonban észrevettem, mennyire ijedt meg ő maga ; kezével görcsösen szorító meg az előtte álló poharat, melynek nemes tartalmával remegő ajkait nedvesíté meg ; többé nem nézett az idegen felé, ez azonban annál merevebben tekintett a fiatal leány arczába és szemeiből villámok czikkáztak feléje. Egyszerre közeledő kocsi zörej nesze hallatszott. — Nézd kedvesem, jön-e már a hintó ? — monda a herczegasszony. Mária felkelt, hogy az ablakhoz lépjen ;• e pillanatban földre ejtő zsebkendőjét. Anyja ép figyelmeztetni akará erre, midőn a fiatalabb idegen felugrott üléséből, a kendőt felkapta és a leglovagiasabb kecseset a herczegnő felé nyújtván, a legtisztább olasz hanglejtéssel mondá : — Signora bella ! . . Mária egy pillanatra meg volt zavarodva, azután a kendő felé nyújtó kezét ; mielőtt azonban átvette volna, az idegen a kendőre csókot nyomott. A fiatal berczegnő arczát erre halálsápadtság fedé, kezét rögtön visszavonó, minek következtében a kendő a földre hullt, ő maga pedig büszkén emelvén fel fejét, véghetetlen megvetéssel pillantott az országul lovagjára, az ablakhoz sietett, azt felránta és a szabadba tekintett. Az idegen egy átkot sziszegett fogai között ; először a kendőre vetett egy sötét, azután a fiatal hölgyre egy dühös pillantást. Néhány másodperczig látszott gondolkodni, azután diadalmas tekintetet vetvén Máriára, kísérőjének parancsolólag intett, mire sokatmondó mosollyal a szobából távozott.