Felvidéki Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1881-05-04 / 36. szám
menni hazafelé, egy pandúr kíséretét kéré ki magának. Midőn azonban estefelé Horváti közelébe ért, a pandúrt visszaküldő, mert szégyenlé, hogy ennek társaságában láttassák, a pandúr hazafelé ment, alig tett azonban öt percznyi utat, midőn iszonyú jajkiáltást hallott, mire visszafutott, hogy lássa mi történt. Alig hagyta volt el az asszonyt, midőn egy árokból kiugrott egy paraszt (az asszony saját mostoha atyja) ki földhöz vágta és egy élesre fent késsel agyonszúrta. A gyilkosságot már nem gátolható meg a pandúr, a tettest azonban rövid ellentállás után elfogta és a hatóságnak kiszolgáltatta. Iszonyú tett. Egy Béla felé utazó ur, a Jahodnában, egy fa törzséhez kötözve, egy egészen csupaszra vetkőzött asszonyra akadt, kinek arcza, szája úgy be volt drótozva, hogy segélyért kiabálnia teljes lehetetlen volt. Felvévén szekerére, Bélára hajtott, s e város előtti legelső korcsmába betért, hogy a szerencsétlen asszonyt a legszükségesebb ruhafélékkel ellássa. Itt két drótos tóttal találkoztak, kikre az asszony rögtön ráismert, mint a kik őt kirabolták, levetkőztették és a fához kötözvén, száját bedrótozták. A két gaz ficzkó rögtön elfogatott. Megkerült a gazdája. A múltkor említettük hogy a Kassa melletti „Furcsa“ erdőben egy gazdátlan, sárgára festett két üléses bricska találtatott és a városházára beszállittatott. Olvasván e hirt Lehoczky tállyai molnárné, rögtön Kassára jött, s tulajdonjogát kimutatván, a bricskát átvette. Egy dobó-pétermezei suhancz, ki Ordón szolgált, volt a tolvaj; ő ugyanis Ordón egy pár lovat lopott, s belefáradván a lovaglásba, Tállyán a lopott lovakat az említett molnárné künn álló bricskájába fogva, ekép akart nagy uriasan haza menni. Útközben azonban attól tartott, hogy a bricskára rátalálnak ismerni, amiért is ezt a Furcsában hátra hagyta. Ő különben a lovakkal is szerencsétlenül járt. Csencsi szántói asztalos ugyanis, ki szinte olvasta ez esetet és a lovak leírását, s ki Kis-Szebenbe utazott favásárlás végett, a lopott lovakat Kis Szeben közelében a legelőn meglátván, rögtön felismerte, s miután ez irányban megtette a feljelentést, a lovak is visszakerültek a birtokos tulajdonába. A füzéri czigányok. A füzéri czigányok tolvajbandája bizonyosan szabad lábon van ismét, mert újra kezdődnek a lopások a pesti uton. F. hó 1-ről 2-ra a zsebesi korcsma bereteszelt állásába hatoltak be, hol Fábián István kis-sárosi lakos tüszőjét felvágván, abból 10 irtot loptak ki. A füzéri czigányok valódi csapását képezik a vidéknek, az utak csak addig biztosak, mig ezek el vannak csukva, mihelyt kiszabadulnak újra kezdődnek lopások, rablások. Ezüst kanál. Both aranymives egy T. W. betűvel jegyzet kávés kanalat adott át a városi kapitányságnak, melyet Zakó András tornyos németi lakostól vett el, ki azt elakarta nála adni. Lopott lőfegyver. Barthos Tivadar ur lakásáról ellopatott egy kétcsövű, rózsadamaszk arany zománczu lőfegyver, melyen e szavak „Angyal Kassán“ vannak bevésve. Megvételétől kiki intetik, s előforduló esetben a városi kapitányságnál bejelentendő. Lopás: Szcsavinszky Vincze jelentést tett, , hogy f. hó 2-án délután valaki bemászott lakása ablakán, s egy kék posztó kabátot, mellényt, fekete nadrágot, párnát és lepedőt lopott el. hazatérve, szokatlan szomorúság fogott el; ily nyomott kedélyű már rég nem valék ; ismételve és ismételten eszembe jutott a múlt; bármennyire is akartam azoktól szabadulni, a régi képek mindig csak előtolultak emlékezetemben. Lecsüggesztett fővel ültem lovamon, elméláztam, s azt sem tudtam, merre visz a hű állat, midőn e szavakat hallom mellettem kiáltani : — Hó, megállj csak barátom ; Erre felrettenék ábrándozásomból, s anélkül, hogy jól megnézném a kiabálót, lekapom fegyverem vállamról és mondom : — Ki vagy vakmerő, hogy igy mersz velem szólani ? ' Bocsánat földi, — mondá kissé megszeppenve az idegen, kinek én csak mostan nézek szemei közé; s látom, hogy valami kocsis fajta ember, ki szép fogat mellett állva, felém fordult. — Csak segítségét akartuk kikérni , mert amint látja , eltörött a kerék s nem bírja a ló e homokban tovább húzni a kocsit. — Az, már más — mondám — lőjön velem, s adok kendnek egy kereket. A mint ezeket mondom, egy fátyolozott nőt láttam a kocsiból kihajolni, ki engem meglátva, mintegy örvendetes meglepetéssel kiáltá : —1 Halászi úr, nem csalódom, ön az ? : Egy pillanat alatt leugrom lovamról, s hozzá sietve kiáltom : — Drága Zsófikám ! — de csakhamar észre véve magam, egy lépést hátrálok, mondván : — Ezer bocsánatot kérek kisasszony, meglepetésemben kissé megfeledkeztem magamról. Látom, valami kis baj történt a kocsin, mindjárt küldök egy kereket. Láttam, hogy ajkába harapott a szép hölgy, ki mondá Jó, köszönettel veszem Aztán hozzátéve : — De hát ön az, ily ruhában, ily hajjal és külsővel ? És itten lakik ön valahol, hogy kereket akar küldeni? Kivándorlók. Május 1-én 15, 2-án 8 egyén vándorolt Ung-Zemplén és Szepes megyéből Kassán keresztül Amerikába. A színház megvizsgálása. A kassai színház 1 hó 5-én fog a hatóság részéről tűzveszélyi tekintetből megvizsgáltatni. Színházi távcső. A városi kapitányságnál megtekinthető egy elefántcsontból készült színházi távcső, mely Schwarznál lett elzálogosítva vagy öt hét előtt két iparos segéd által, kik azután a zálogjegyet belépti díj gyanánt használták a Széchenyi kertbe. Czemetei fürdő. Lapunk mai száma hirdetési rovatában foglalt „Fürdő-megnyitás“ czimű hirdetésre pártolólag hívjuk fel olvasóink figyelmét. Rendőri kimutatás. April hóban letartóztatva volt 148 férfi, 55 nő és 2 gyermek, összesen 205 egyén, ezekből átadatott: a kir. ügyészségnek 20, a kir. járásbíróságnak 14 és pedig : lopás bűntett miatt 20, lopás vétség 5, sikkasztás 1, cselédkönyv hamisítás 3, nehéz testi sértés 2, lopás gyanú 2, okmány hamisítás és jóslás miatt 1. Rendőrileg fenyettetett 86, kórházba utasittatott 4, eltolonczoztatott 48, kényszer útlevéllel kiutasittatott 11, igazolás után elbocsájtatott 20, idegen hatósághoz átszolgáltatott 2. Az elmúlt márczius hóval szemben tehát a letartóztatottak száma bS-al kevesebb volt. Képezdei vizsgálatok. A sz. Orsolyáról nevezett kassai apáczák zárdájában levő r. k. tanítónőképző intézetben az 188 ° i iskolai évet berekesztő vizsgálatok rendje. April 30. volt hittan. Május 4. Neveléstan. 9. Történet. Földr. Alkotmánytan. 13. Magyar nyelv. 16. Természettan Vegyitéstan. Háztartástan. 18. Mennyiségtan. 21 Természetrajz. 24. Német nyelv. 28. Módszertan. 29 d. u. Műének. 31. d. e. írásbeli képesítő. Junius 1. Tanári értekezlet. 2., 3., 4. d. e. 12 d. u. 4—6-ig gyakorló tanítások, kézi munka és rajz kiállítás. 7. és a következő napokon szóbeli képesítő. Zeneestély. A jogakadémiai dalkör által mult go 30-án rendezett zeneestélyen igen gyér, de annál válogatottabb közönség volt jelen ; nemcsak a helybeli, de a vidéki intelligentia is képviselve volt. A műsor minden egyes része praeessioval adatott elő és egyáltalában az egész estély kellemes élvezetet szerzett a közönségnek. Nagy tetszést arattak Paksy József urós neje, Steller Ilka kisasszony, Markos M. és Répászky B. urak zongorajátékukkal; Kutrovics Sándorné úrnő kellemes hangjával zajos tapsokat aratott. Madarász Béla ur humoros szavallatával mulattatta a közönséget ; a dalkör is kitett magáért, és az estély sikerét nagyban emelte előadásaival. A zeneestély után kedélyes és fesztelen tánczmulatság következett, mely csak hajnal felé ért véget A tánczoló hölgyek között észrevettük : Koss Ilka Demeter Jolán, Kiss Erzsi, Vécsey Irén bárónő, Ráday grófnő, Reviczky Sarolta, Konrádi Juliska, Steller Ilka, Madarász Irma, Winkler nővérek (Abos) Nemti Hona (Gálszécs) Krajnyik Etelka, továbbá Paksy Józsefné, Verédy Károlyné, Hedry Lőrinczné, Kutrovics Sándorné, Schadlné, stb. úrnőket. Az állatkínzás ellen. meg vannak írva az állatkínzókra A törvénykönyvben kiszabott büntetések, a hatóságok itt ott meg is büntetik azokat, akik a lovakat és egyébb vonó barmokat túlságosan megterhelik, ütlegelik, elkoboztatja s szabadon bocsátja az elfogott madarakat stb. stb. — az állatkínzás azon nemére azonban, mely a közegészségnek is ártalmára van, legkisebb gondot sem fordít, pedig azért, mert itt egy régi befészkelt szokással találkozik, mi ép azért a legkevesebb szemlélőben kelt feltűnést. - Szolgálatára, nagysám ! Itten lakom a közelben ; de nem az vagyok, kinek kegyed gondol ; az — az már rég meghalt.— Ne tréfáljon, — viszonzás, a kocsiból kiugorva — nyújtsa karját és mutassa meg, hol lakik ! Nem is mondhatom, hogy paraszt ember nem szokott senkit karján vezetni, midőn ő már belém rapaszkodott. — Menjünk csak, vezessen házába ; egy kis beszélni valóm van. — János — mondá a kocsisnak — fogd e hátas lovat is a kocsi mellé és vontass lassan utánunk. Nem bírtam bámulatomból felocsúdni, mire e nő viselete ragadott ; de nem is jöhettem szóhoz, mert szivem oly hevesen dobogott, hogy azt valószínűleg ő is meghallható. Nem tudtam, balzsamot akar-e csepegtetni fájó szívembe, avagy még fel akarja tépni sajgó sebeimet, hogy aztán fájdalmamban ismét gyönyörködhessek. Nem, nem árulom el magam, bármint nyugtalankodol te kis szortídarab baloldalomon. Azért lehetőleg közönyösen mondom — Nem nagy kényelmet fog nagysád házamban találni , mert az csak olyan nekem való parasztház , különben mi vezethette erre nagysád útját ? — Épen azt akartam önnek elbeszélni: Hát nővérem menyegzője lesz holnap és azt kívánták e vidéken lakó rokonaink, hogy itt, e homokos megye fővárosában legyen. Tehát erre a menyegzőre jövök én , de elmaradván a többi szekértől, ide tört kerekünk e feneketlen homokba. Hála istennek, hogy önt itten találtuk , igy meg vagyok mentve. — Ilynemű megmentést bármely dohányosunktól is nyerhetett volna a kisasszony , mert e vidéken barátságos, jó magyar emberek laknak, így beszélgetve értünk házamhoz, hol az egyszerű ajtót kinyitva, őt a szobába vezettem. Midőn e berendezést látó, hangos kaczajra fakadt. Avagy nem állatkínzás, ha a falusi ember borjúját, bárányát egybeköti mind a négy lábánál, a szegény állatot azután vállára veti s igy hozza be a városba, avagy pedig szekérre rakja akkép, hogy a borjak fejei a szekéroldalon kifelé csüngenek, s nem egyszer a forgó kerékbe dörzsölődnek, eltekintve attól, hogy a szegény állatok egy álló napig sőt tovább is éljen, szomjan ide s tova hányattatnak, hurczoltatnak, mig végre majdnem halálra kínozva, félig döglötten a mészáros kése alatt elvéreznek. úgy hisszük, mikép kiki meg van győződve, hogy az ily elkínzott állat busa nem lehet egészséges, nem lehet oly jóizü, mint egy jó karban levő üde és ép állaté Stefánia herczegnő kelengyéje. Az „Ellenőr“ brüsseli levelezője April 26-áról a következőket írja : Brüssel elegáns közönsége tegnap a királyi palota termeibe özönlött, ahol Stefánia herczegnő kelengyéje ki volt állítva. — A kiállítás megnyíltának órája előtt végtelen számban özönlöttek a palota elé a magánfogatok; a gyaloglövők már jóval ezelőtt összesereglettek, várva az időt, midőn a kiállítás megnyílik. A közönségben nagyon sokan voltak olyanok, akik nem csupán kíváncsiságból jöttek: szakértők, kik figyelmes, vizsgáló szemmel jártak szekrényről szekrényre, közbe elragadtatásuknak adva kifejezést. Azon teremben, hol Stefánia herczegnő ruhái voltak kiállítva, legtöbbnyire hölgyek voltak, s közülök sokan lerajzolták maguknak ez öltönyöket, mások csak rövid jegyzeteket írtak könyvecskéikbe mindarról, mit ez öltönyökön nevezetesnek találtak. Sokan, kik az elegancziának túlságos fokát remélték ez öltönyökön találhatni, csalódni voltak kénytelenek, mert a ruhák, bár szövetük a lehető legfinomabb volt, díszítésük, a menyasszony ízléséhez képest, legtöbbnyire nemesen egyszerű. Az egykori étteremben vannak kiállítva a ruhák, emberformájú állványokra függesztve s finom ujjal úgy rendezve, hogy minden oldalról a legtisztábban legyen látható. A nászruháé a díszhely , a tágas, világos terem kellő közepe, szövete, alakja rendes, a mennyiben simul az elegáns divathoz; a ruha ezüst hímzésekkel van elborítva; e hímzések tölgylevél, rózsa-, myrthus- és babérág, olyan művészi rajzokban, melyek teljesen elvonják a rendkívül finom hímzésről a figyelmet, mert e rajzokról még a legtekintélyesebb szakértők is azt állítják, hogy hasonló tökélyű rajzokat nem láttak soha. A karokat és derekat finom csipke szegélyzi, s a hímzésekkel elhalmozott sávokat szintén pliss és csipke köríti. A Manteau de cour szövete mint a nászöltönyé Drap d’argent s ugyanolyan hímzés dísziti, mint amazt; csakhogy e hímzésre itt még több tér jutott, mert a köpeny négy méter hosszúságú mezején, melynek szélessége szintén négy méter, az egyes virágcsokrokat és galyakat jobban, nagyobb méretekben ki lehetett dolgozni. Az uszály földíszitése, amint beszélik, sok szorgalmas női keret három hónap hosszán át foglalkoztatott. A menyasszony nászruhája mellett van kiállítva az az öltöny, melyet a királyné az esküvőkor fog viselni. Égszínkék selyem uszály, ezüst hímzésekkel, omlik alá az ugyanígy díszitett halványabb kék atlasz alsóra, melynek selyemdísze, ezüst csipkéje, és ezüst hímzésű gazéból készült ruche-se a lehető legdíszesebb. Ami ez öltönyt kívül széppé teszi, az redőnyeinek hullámzása, mely olyan, mintha valóságos tündérujjak műve volna. A manteau de cour selyme sem nem világos, sem égszínkék, de olyan puha, finom árnyalata a halványselyemnek, mely e finom szövetben a legszebben és úgy hat, mintha hasonlót soha sem láttunk volna. „Couleur de reine“, a királyné színének nevezte el az árnyalatot, mely valóban olyan, mintha csak királyné érdemelné meg díszét. Hát ön itten lakik, ebben a szobában mi ? ! Igenis, kérem , e szobában minden megvan, ami hozzám, paraszt emberhez illik ; azt kivéve, aki most küszöbömet átlépte ; ez nem illik hozzám ; ehhez nincs jogom. — Hogyan tudja azt. — Megmondták már egy éve ... Kész a kocsi ! — jelenté most János. — Jól van! Tudja mit? — mondá a csintalan, gyönyörű kék szemeit reám függesztve. — Jőjön ön is a menyegzőre , szívesen látják. — Én ? ! Hogyan mennék én oly előkelő társaságba ? Az az idő már rég elmúlt. — Jancsi, — mondá erre a bájos teremtés — ülj a kocsira és vágtass a menyegzőre ; én majd kéőbb jövök. Mehetsz ! — Mit gondol nagysád? — mondom én a legvégsőig ingerült csodálkozással a hallottak felett. — Itt akar maradni ? Hisz itt nincs ahhoz semmi hely semmi alkalmatosság , csak egyedül lakom e magányban. — Csak egyedül ?! — mondá ő tettetett meglepetéssel. — Nem tudtam. — Kénytelen vagyok nagysádat elhagyni , mert elvem ellen van urhölgygyel egy födél alatt lenni : azért majd elhivatom hazulról cselédünket, s én távozom. Várjon csak egy kissé, Halászi úr, — monda ő oly édes, oly megható hangon, hogy az egész valómat megreszkedteté, s csak alig tudtam tartózkodni, hogy keblemre ne szorítsam ezen gyönyörű teremtést, mely így beszél velem. — Tehát ön jobban szeret paraszt leányt látni, mint úri hölgyet, s önnek ezután ne csak akkor tetszhetik, ha ő is oly paraszt, mint ön ? ! Várjon csak egy kissé ! Ezzel megfogá másik szobám ajtó-kilincsét, s mielőtt visszatarthatnám, azon szobába oson, melynek falai az ő arczképeivel vannak telve. Midőn ezt meg-