Felvidéki Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-103. szám)
1887-05-04 / 35. szám
IX. évfolyam. Kassa 1887. szerda, május 4. 35. szám. ® ® 0T ■ [UNK] ■ [UNK] ® ^ MEGJELEN — _____ M __ —— __ a mm mm Szerkesztőség: vonnnch Fftzi niv sz.aiAT.il m 1. y I 11 Pí IV 1 IVII/iliIrllI ttteETÉSI rn : I 11 II 1 .1.. AJ jLj JLä. R. Iliit Ilii' Í J „ *i » ^ “ »■ wTM« TM^,aBai Ban TM 4 B&Q o Hirdetések E(?4bz évre 6 írt . . ., ... . a legjutányosabb arak Fél évre 3 .. mellett vétetnek fel vT jí 1 Bernovits Gusztáv Negyedévre l fm()kr. könyvnyomdájában malom-utcza 14. az. a. Egy szám 8 kr. SZERKESZTI ÉS KIADJA: Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. ewz*u kr. •------------------• •------------------• TÁStSilA. Venus és Jupiter. Dr. L. A königsbergi nagy filozófus Kant szerint, kettőt nem lehet eléggé csodálni: az erkölcsi törvényt bennünk és a csillagos eget felettünk. Amaz az ember szinte végtelen benső világát szabályozza, ez maga a mindenség végtelensége. Bámulatra is méltó mind a kettő és teljesen lebilincselheti a gondolkozók figyelmét, mert minden azt mutatja, hogy nemünk a tökéletesedés útján akként halad előre, amint azokra vonatkozó ismereteink szaporodnak. Mennyit is haladt és javult az emberiség a mióta benső életét és az őt környező természetet jobban kezdi ösmerni. Mennyit engedett elbizakodásából, gőgjéből ! Még 1282-ben a bölcs és vallásos Habsburgi Rudolf adományozó levelében azt írja, hogy ő „a jog és törvény fölé van helyezve.“ Még Galileit 1633-ban az inquiziczió elé állíthatták, mert Kopernikus nyomán azt merte tanítani, hogy földünk nem a világ közepe, hanem annak csak elenyésző kis része. Ugyan van e ma számbavehető ember, aki magáról azt merné állítani, hogy a jog és törvény felett áll, s van e, aki még mindig abban a kevély nézetben ringatná magát, hogy az egész világ érezte, az emberért van teremtve. De ha az idők folyása és a tudomány le is szállította az embert ama büszke magaslatról, amelyen hite szerint igen, de tényleg soha sem állott, képzelt veszteségéért másfelől gazdagon pótolta. Olyan magasztos gyönyörben részesíti, a minőt régi ember ezen a téren csak elvétve élvezhetett. Az igazság és valóság gyönyörében. A régi ember felett is ragyogott a csillagos ég, ő is gyönyörködött annak szépségében , hanem míg ő e végesnek képzelt eget egyrészről a képzelem alkotta szépségekkel ruházta fel, másfelől pedig rettegve gondolt a befolyásra, amit a csillagok járása sorsára gyakorolhat, a mai ember Az ész sugallja (sz.) Azok a csehek, kik odaát, a maguk szűkebb hazájukban a boszu politikáját hangoztatják, valami nagyon okos emberek nem lehetnek. Hiszen ezt a mesterséget Zanzibárban talán még jobbban értik, sőt az 5- kor legvénebb népei értettek hozzá legjobban, Krisztus előtt ezer év, ezer esztendővel ; hát azért, hogy ama ősrégi és pogány erényeket gyakorolják, kár volt keresztényekké lenniök, Prágában vagy száz templomot épiteniök és folyton kérni a mindenhatót: „És bocsásd meg a mi bűneinket, valamint mi is megbocsátunk ellenünk vétkezőknek“, de azért a bűnbocsánatot csak a maguk számára tartani föl, s ha netalán lennének, kik ellenük vétkeznek, azokat megölni egy kanál vízben. Hiszen uraim, nagy jó urak, ehez nem kell semmi czivilizáczió, sem tudomány, sem kiegyezés, mert ez a régi barbárságnak, mai napság pedig a hottentotáknak és négereknek a politikája. S ha szabad tudnunk, hát mit vétettünk önök ellen ? Mert talán érdekeinket védelmeztük? Hiszen ha az bűn, akkor az egész emberiségre, de elsősorban önön magukra mondják ki a „feszítsd meg“-et. Daczára mindezeknek, ami szerény véleményemet illeti, s mert az eszélyesség politikáját, a boszu vagy megtorlás politikájának mindig elébe helyezem, nem vagyok a mellett, hogy hasonló mértékkel mérjük vissza , mielőtt a követ eldobnák, vagy fegyverünket elsütnék, vessünk számot a körülményekkel, gondoljuk meg, vájjon az eldobott kővel, avagy a fegyver kisütésével elérjük-e a czélt, melyet elérni akarunk; hasznos dolgot követünk-e el avagy károsat? Mert hát jól van . A csehek közt izgatók akadnak, kik honfitársaikat a magyar nyerstermények használata ellen ingerlik. Nem tudjuk ugyan, hogy ama helytelen és meggondolatlan izgatásnak mi lesz a következménye, de kérdjük : Helyesli azt Európában csak egyetlen egy okos ember is ! Avagy helyeseljük mi? És nem helyeselve, mégis hasonló hibába akarunk beleesni ? Mert értem, s egészen másnak tartom, ha például államok hoznak be megtorló rendszabályokat egymás ellen, mert ezek a rendszabályok megmaradnak a vámsorompónál, nem mennek át a közönség vérébe, nem szülnek elkeseredést és gyűlöletet egymás iránt. Az állam a rövidebbet húzza, belátja kárát, s egyezkedik. Ezzel mindennek vége; de mikor a harcz a nemzetek közt fejlődik ki, nemzeteket szólít sorompóba, s a nemzetek igyekeznek amint tudnak ? Az egymásnak úgy ártani már több a kettőnél, századokik terjedő gyűlölet fejlődhetik ki belőle, amit ugyan lehet nem bánni makacsságból, de hogy mindig baj és szerencsétlenség, arról eléggé tanúskodik a történelem, melynek legádázabb harczai, a nemzetek egymás iránti gyűlöletéből keletkeznek, végtelennek vallja ugyan a felette elterülő világot ellátva azonban a tudomány napról napra tökéletesdő eszközeivel, mindinkább behatol annak tömkelegébe, mindinkább felismeri a törvényt, melynek az egek óriásai is hódolnak; nem fél azoktól, hanem fő örömét az igazság földerítésében találja. Ilyen földerített és a fáradhatatlan búvárkodásnak és észleletnek köszönhető igazságokról akarok én ezúttal szives olvasóimnak egyet-most elmondani felhíva figyelmüket, két az esti égen ragyogó csillagra. Ezek a Vénus és a Jupiter. A nap ez idő szerint nálunk két óra után körülbelül egy negyed órával megyen le. Ha azért valaki napszállta után, mondjuk nyolcz órakor olyan helyre áll, ahonnét kelettől délen át nyugatig az égen szabadon széttekinthet, a többiek között két feltűnő csillagot fog megpillanthatni. Arczczal délnek fordulva az egyiket jobbján, nyugattól valamivel észak felé, s a horizon felett mintegy harmincz foknyira. Ez a Venus, egyik legragyogóbb csillaga. A másikat balján, kellettől kissé dél felé, s a Venussal csaknem egyenlő magasságban. Ez a Jupiter, a bolygók legnagyobbika. Fényesen tündöklik minda kettő. Az első lefelé megyen, s már tiz és fél órakor lenyugszik, a másik emelkedőben van, látható egész éjjel s csak reggel négy óra felé merül a horizon alá. Napunk álló csillag mint akár a Gönczölszekér csillagai, s mint bizonyára ezek körül is úgy körülötte az égitestek egész raja kering. A Nap körül keringő égitestek közül legjobban ismerjük a planétákat, a bolygókat. Bolygóknak neveztetnek, mert míg az álló csillagok egymástól mért távolaikat észrevehetőig nem változtatják, addig a bolygókat, hol az egyik hol a másik álló csillag közelében láthatjuk. Ilyen bolygó csillag földünk is, csillagászati nevén Terra , ilyen a Venus, ilyen a Jupiter is. Az általunk jelenleg ismert bolygók közül öt, u. m. a Merkur, Venus. Nem bánják a csehek, hát minek bánjuk mi ? Azért, mert nem bánomból lesz a bánom. A csehek nem bánják ma, de megbánják holnap. Talán mi sem ma, de megbákhatnók holnap, pedig mindig az a cselekedet a legjobb, melyet nem kell megbánni soha ! Nemes türelemmel mindig többre lehet menni, mint vak indulattal, a meggondoló, megfigyelő ész, mindig legyőzi a meggondolatlan türelmetlenséget. És ha a cseh ultrák azt hiszik, hogy saját nemzetiségük felbizgatásával bennünket is olyan tettekre fognak ragadni, melyek a nemzeti ellenszenv szitásával orosz malomra hajtják majd a vizet ? Bízom annyira a magyarság józanságában, hogy tervük nem sikerül. Mert Szerbiából, mert Bulgáriából, mert az egész Balkánról kiszorultak, hát most Csehországban próbálnak szerencsét? Merem hinni, hogy felsülnek vele. Mi csak nézői, komoly, türelmes és lovagias nézői leszünk a „magyar liszt“ elleni harcznak, mert ismerjük már az eféle ideig óráig tartó hecczeket, s tudjuk, kivált a kenyér kérdésnél, hogy nem tarthat az sokáig, ha csak olajat nem öntünk a tűzre és el nem kezdjük mi is. De ne tegyük ! Ne hallgassunk semmiféle izgatás és bizgatásra, semmiféle megtorlási tanácsadásokra ; megjön annak az ideje, hogy mint kiket méltatlanul bántottak, a csehek fognak tőlünk bocsánatot kérni. Ez fog illeni méltóságunkhoz, ez az elégtétel, de nem az, hogy kezdjük el a torzsalkodást mi is, menjünk neki a cseheknek és harapjuk el az egymás orrát. Mars, Jupiter és Saturnus, mert szabad szemmel láthatók, a régiek előtt is ösmeretes volt. Arra azonban, hogy a Földet is a bolygók közzé számítsák, még távolról sem gondoltak. A többi bolygókat csak a legújabb időkben fedezték fel, így például az apró bolygók elsejét épen e század első napján fedezte fel Piazzi, palermói csillagász. Megemlékezve ugyanis Kepler azon nézetéről, hogy azon nagy űrben, ami a Mars és Jupiter között észlelhető, valószínűleg még egy eddig ismeretlen bolygónak kell lennie, a múlt század második felében élő csillagászok annak fölkeresését komoly feladatukká tették annál is inkább mert erősen sarkalta őket erre, a Titiusnak vagy Bódénak tulajdonított, igazán azonban ismeretlen eredetű számsor. Ha ugyanis a Földnek távolát a Naptól tíz egyenlő részre osztjuk, ilyen tizedrésszel mint egységgel mérve, a bolygók középtávolát ugyancsak a Naptól, körülbelül a következő számok fejezik ki: Merkúrét 4, Venusót 7, Terraét 10, Marsét 16, Jupiterét 52, Saturnusét 100, az 1781-ben Herschel által felfedezett Uranusót 196, — ezen sornak első számát pedig a 4 et, a sor mindegyik számából kivonva, egy másik és pedig a következő sorba jutunk : 3, 6, 12, 48, 96, 192, amelyben minden következő szám az előtte állónak kétszerese, s csakis a 12 és 48 között mutatkozik hézag. Ennek folytán amint mondok, szorgalmasan kutatva, a felfedezés csakugyan meg is történt. De ki irná le a világ bámulatát, midőn az első felfedezés után a várt bolygó helyett, az említett űrben még más apró bolygókra is találtak, eddigelől már több mint 250-re. A legutolsó és a Naptól legtávolabbi nagy bolygót Neptunt met 1846-ban Galle berlini csillagász fedezte fel Le Verrier franczia tudós számításainak alapján. Az ezen idő szerint ismert bolygók tehát a következők : 1 Merkúr, 2. Venus, 3. Föld, 4. Mars, 5. Apró bolygók, 6. Jupiter, 7. Saturnus 8. Uranus, 9. Neptun. * * A Venus eltekintve a naptól és holdtól, égboltozatunk legfényesebb csillaga. Olykor észrevehető árnyékot is vet. Legnagyobb fényének idejében nap