Felvidéki Közlöny, 1887 (9. évfolyam, 1-103. szám)

1887-05-04 / 35. szám

IX. évfolyam. Kassa 1887. szerda, május 4. 35. szám. ® ® 0T ■ [UNK] ■ [UNK] ® ^ MEGJELEN — _____ M __ —— __ a mm mm Szerkesztőség: vonnnch Fftzi niv sz.aiAT.il m 1. y I 11 Pí IV 1 IVII/iliIrllI ttteETÉSI rn : I 11 II 1 .1.. AJ jLj JLä. R. Iliit Ilii' Í J „ *i » ^ “ »■ wTM« TM^,aBai Ban TM 4 B&Q o Hirdetések E(?4bz évre 6 írt . . ., ... . a legjutányosabb arak Fél évre 3 .. mellett vétetnek fel vT jí 1 B­e­rno­vit­s Gusztáv Negyedévre l fm­()kr. könyvnyomdájában malom-utcza 14. az. a. Egy szám 8 kr. SZERKESZTI ÉS KIADJA: Dr. HOHENAUER IGNÁCZ. ewz*u kr. •------------------• •------------------• T­ÁStSilA. Venus és Jupiter. Dr. L. A königsbergi nagy filozófus Kant szerint, kettőt nem lehet eléggé csodálni: az erkölcsi törvényt bennünk és a csillagos eget felettünk. Amaz az ember szinte végtelen benső világát szabályozza, ez maga a min­­denség végtelensége. Bámulatra is méltó mind a kettő és teljesen lebilincselheti a gondolkozók figyelmét, mert minden azt mutatja, hogy nemünk a tökéletese­­dés útján akként halad előre, amint azokra vonatkozó ismereteink szaporodnak. Mennyit is haladt és javult az emberiség a mióta benső életét és az őt környező természetet jobban kezdi ösmerni. Mennyit engedett elbizakodá­­sából, gőgjéből ! Még 1282-ben a bölcs és vallásos Habsburgi Rudolf adományozó levelében azt írja, hogy ő „a jog és törvény fölé van helyezve.“ Még Gali­leit 1633-ban az inquiziczió elé állíthatták, mert Ko­­pernikus nyomán azt merte tanítani, hogy földünk nem a világ közepe, hanem annak csak elenyésző kis része. Ugyan van e ma számbavehető ember, a­ki magáról azt merné állítani, hogy a jog és törvény felett áll, s van e, a­ki még mindig abban a kevély nézetben ringatná magát, hogy az egész világ érezte, az emberért van teremtve. De ha az idők folyása és a tudomány le is szállította az embert ama büszke magaslatról, a­me­lyen hite szerint igen, de tényleg soha sem állott, képzelt veszteségéért másfelől gazdagon pótolta. Olyan magasztos gyönyörben részesíti, a minőt régi ember ezen a téren csak elvétve élvezhetett. Az igazság és valóság gyönyörében. A régi ember felett is ragyo­gott a csillagos ég, ő is gyönyörködött annak szép­ségében , hanem míg ő e végesnek képzelt eget egy­részről a képzelem alkotta szépségekkel ruházta fel, másfelől pedig rettegve gondolt a befolyásra, a­mit a csillagok járása sorsára gyakorolhat, a mai ember Az ész sugallja (sz.) Azok a csehek, kik oda­át, a maguk szűkebb hazájukban a boszu politikáját han­goztatják, valami nagyon okos emberek nem lehetnek. Hiszen ezt a mesterséget Zanzi­­bárban talán még jobbban értik, sőt az­­ 5- kor legvénebb népei értettek hozzá legjob­ban, Krisztus előtt ezer év, ezer esztendő­vel ; hát azért, hogy ama ős­régi és po­gány erényeket gyakorolják, kár volt keresztényekké lenniök, Prágában vagy száz templomot épiteniök és folyton kérni a mindenhatót: „És bocsásd meg a mi bűne­inket, valamint mi is megbocsá­tunk ellenünk vétkezőknek“, de azért a bűnbocsánatot csak a maguk szá­mára tartani föl, s ha netalán lennének, kik ellenük vétkeznek, azokat megölni egy kanál vízben. Hiszen uraim, nagy jó urak, ehez nem kell semmi czivilizáczió, sem tudomány, sem kiegyezés, mert ez a régi barbárságnak, mai napság pedig a hottentotáknak és négerek­nek a politikája. S ha szabad tudnunk, hát mit vétettünk önök ellen ? Mert talán érde­keinket védelmeztük? Hiszen ha az bűn, akkor az egész emberiségre, de első­sorban önön magukra mondják ki a „feszítsd meg“-et. Daczára mind­ezeknek, a­mi szerény véleményemet illeti, s mert az eszélyesség politikáját, a boszu vagy megtorlás politi­kájának mindig elébe helyezem, nem vagyok a mellett, hogy hasonló mértékkel mérjük vissza , mielőtt a követ eldobnák, vagy fegyverünket elsütnék, vessünk számot a körülményekkel, gondoljuk meg, vájjon az eldobott kővel, avagy a fegyver kisü­tésével elérjük-e a czélt, melyet elérni akarunk; hasznos dolgot követünk-e el avagy károsat? Mert hát jól van . A csehek közt izga­­tók akadnak, kik honfitársaikat a magyar nyerstermények használata ellen ingerlik. Nem tudjuk ugyan, hogy ama helytelen és meggondolatlan izgatásnak mi lesz a követ­kezménye, de kérdjük : Helyesli azt Euró­pában csak egyetlen egy okos ember is ! Avagy helyeseljük mi? És nem helyeselve, mégis hasonló hibába akarunk bele­esni ? Mert értem, s egészen másnak tartom, ha például államok hoznak be megtorló rend­szabályokat egymás ellen, mert ezek a rend­szabályok megmaradnak a vámsorompónál, nem mennek át a közönség vérébe, nem szülnek elkeseredést és gyűlöletet egymás iránt. Az állam a rövidebbet húzza, belátja kárát, s egyezkedik. Ezzel mindennek vége; de mikor a harcz a nemzetek közt fejlődik ki, nemzeteket szólít sorompóba, s a nem­zetek igyekeznek amint tudnak ? Az egymásnak úgy ártani már több a kettőnél, századokik terjedő gyűlölet fejlődhetik ki belőle, amit ugyan lehet nem bánni makacs­ságból, de hogy mindig baj és szerencsét­lenség, arról eléggé tanúskodik a történelem, melynek legádázabb harczai, a nemzetek egymás iránti gyűlöletéből keletkeznek, végtelennek vallja ugyan a felette elterülő világot ellátva azonban a tudomány napról napra tökéletesdő eszközeivel, mindinkább behatol annak tömkelegébe, mindinkább felismeri a törvényt, melynek az egek óriásai is hódolnak; nem fél azoktól, hanem fő örömét az igazság földerítésében találja. Ilyen földerített és a fáradhatatlan búvárko­dásnak és észleletnek köszönhető igazságokról akarok én ezúttal szives olvasóimnak egyet-most elmondani felhíva figyelmüket, két az esti égen ragyogó csillagra. Ezek a Vénus és a Jupiter. A nap ez idő szerint nálunk két óra után kö­rülbelül egy negyed órával megyen le. Ha azért va­laki napszállta után, mondjuk nyolcz órakor olyan helyre áll, a­honnét kelettől délen át nyugatig az égen szabadon széttekinthet, a többiek között két feltűnő csillagot fog megpillanthatni. Arczczal dél­nek fordulva az egyiket jobbján, nyugattól valami­vel észak felé, s a horizon felett mintegy harmincz foknyira. Ez a Venus, egyik legragyogóbb csillaga. A másikat balján, kellettől kissé dél felé, s a Ve­­nussal csaknem egyenlő magasságban. Ez a Jupiter, a bolygók legnagyobbika. Fényesen tündöklik mind­a kettő. Az első lefelé megyen, s már tiz és fél óra­kor lenyugszik, a másik emelkedőben van, látható egész éjjel s csak reggel négy óra felé merül a ho­rizon alá. Napunk álló csillag mint akár a Gönczölszekér csillagai, s mint bizonyára ezek körül is úgy körülötte az égi­testek egész raja kering. A Nap körül keringő égi­testek közül legjobban ismerjük a planétákat, a bolygókat. Bolygóknak neveztetnek, mert míg az álló csillagok egymástól mért távolaikat észrevehető­ig nem változtatják, addig a bolygókat, hol az egyik hol a másik álló csillag közelében láthatjuk. Ilyen bolygó csillag földünk is, csillagászati nevén Terra , ilyen a Venus, ilyen a Jupiter is. Az általunk jelen­leg ismert bolygók közül öt, u. m. a Merkur, Venus. Nem bánják a csehek, hát minek bán­juk mi ? Azért, mert nem bánomból lesz a bánom­. A csehek nem bánják ma, de meg­bánják holnap. Talán mi sem ma, de meg­­bák­hatnók holnap, pedig mindig az a cselekedet a legjobb, melyet nem kell megbánni soha ! Nemes türelemmel mindig többre lehet menni, mint vak indulattal, a meggondoló, megfigyelő ész, mindig legyőzi a meggondo­latlan türelmetlenséget. És ha a cseh ultrák azt hiszik, hogy saját nemzetiségük felbizga­­tásával bennünket is olyan tettekre fognak ragadni, melyek a nemzeti ellenszenv szitá­sával orosz malomra hajtják majd a vizet ? Bízom annyira a magyarság józanságában, hogy tervük nem sikerül. Mert Szerbiából, mert Bulgáriából, mert az egész Balkánról kiszorul­tak, hát most Csehországban próbálnak sze­rencsét? Merem hinni, hogy felsülnek vele. Mi csak nézői, komoly, türelmes és lovagias nézői leszünk a „magyar liszt“ elleni harcznak, mert ismerjük már az eféle ideig óráig tartó hec­czeket, s tudjuk, ki­vált a kenyér kérdésnél, hogy nem tarthat az sokáig, ha csak olajat nem öntünk a tűzre és el nem kezdjük mi is. De ne te­gyük ! Ne hallgassunk semmiféle izgatás és bizgatásra, semmiféle megtorlási tanács­adásokra ; megjön annak az ideje, hogy mint kiket méltatlanul bántottak, a csehek fognak tőlünk bocsánatot kérni. Ez fog il­leni méltóságunkhoz, ez az elégtétel, de nem az, hogy kezdjük el a torzsalkodást mi is, menjünk neki a cseheknek és harap­juk el az egymás orrát. Mars, Jupiter és Saturnus, mert szabad szemmel láthatók, a régiek előtt is ösmeretes volt. Arra azon­ban, hogy a Földet is a bolygók közzé számítsák, még távolról sem gondoltak. A többi bolygókat csak a legújabb időkben fedezték fel, így például az apró bolygók elsejét épen e század első napján fedezte fel Piazzi, palermói csillagász. Megemlékezve ugyanis Kepler azon nézetéről, hogy azon nagy űrben, a­mi a Mars és Jupiter között észlelhető, valószínűleg még egy eddig ismeretlen bolygónak kell lennie, a múlt század második felében élő csillagászok annak föl­keresését komoly feladatukká tették annál is inkább mert erősen sarkalta őket erre, a Titiusnak vagy Bódénak tulajdonított, igazán azonban ismeretlen ere­detű számsor. Ha ugyanis a Földnek távolát a Nap­tól tíz egyenlő részre osztjuk, ilyen tizedrésszel mint egységgel mérve, a bolygók középtávolát ugyancsak a Naptól, körülbelül a következő számok fejezik ki: Merkúrét 4, Venusót 7, Terraét 10, Marsét 16, Ju­piterét 52, Saturnusét 100, az 1781-ben Herschel által felfedezett Uranusót 196, — ezen sornak első számát pedig a 4 et, a sor mindegyik számából kivonva, egy másik és pedig a következő sorba jutunk : 3, 6, 12, 48, 96, 192, a­melyben minden következő szám az előtte állónak kétszerese, s csakis a 12 és 48 között mutatkozik hézag. Ennek folytán amint mondok, szor­galmasan kutatva, a felfedezés csakugyan meg is tör­tént. De ki irná le a világ bámulatát, midőn az első felfedezés után a várt bolygó helyett, az említett űr­ben még más apró bolygókra is találtak, eddigelől már több mint 250-re.­­ A legutolsó és a Naptól legtávolabbi nagy bolygót Neptunt met­ 1846-ban Galle berlini csillagász fedezte fel Le Verrier fran­­czia tudós számításainak alapján. Az ezen idő szerint ismert bolygók tehát a kö­vetkezők : 1 Merkúr, 2. Venus, 3. Föld, 4. Mars, 5. Apró­ bolygók, 6. Jupiter, 7. Saturnus 8. Uranus, 9. Neptun. * * A Venus eltekintve a naptól és holdtól, égbol­tozatunk legfényesebb csillaga. Olykor észrevehető árnyékot is vet. Legnagyobb fényének idejében nap

Next