Felvidéki Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 28-38. szám)

1888-04-07 / 28. szám

Az összes képzőművészetek méltán vannak kép­viselve, még­pedig: a) mű építészet: előrajzok, tervek, vázlatok, minták és egyes kitűnő építészeti művek képei által; b) a szobrászat: a legkülönbö­zőbb nemű művek, továbbá vésetek és érmek által; c) a festészet: olajfestmények, aquarell-, miniatűr- és pastell-képek, gouache-ok és rajzok által; d) a sokszorosító művészetek: réz-, aczél- és fa­metszetek, valamint karczképek és kőnyomatok által. Az ünnepélyes alkalom, mely a művészetek ezen versenyét előidézte, a kiállítás létesülésére min­den tekintetben kedvező befolyást gyakorolt. Minden állam küldött képviselőket és a bel-s külföld művé­szeti társulatai és hivatalos közegei teljes erejükből azon voltak, hogy e szép és sokat ígérő vállalat fé­nyes sikerét tőlük telhetően elősegítsék. A kiállítás két osztályból áll. Az első, törté­nelmi osztályban azon művészek műveit találjuk, kik Ő Felségének trónralépte óta aratták sikereiket a művészetek terén ; ez osztály a legkiválóbb művészek neveit egyesíti és világos képét nyújtja az osztrák­­ művészetek fejlődésének az utolsó négy évtized alatt, korszakba tartoznak: Gauermann, Waldmül­­ler, Steindle, Führich, Siccardsburg, Gasser,Fern­­korn, Makart, Canon, Rah!, Schwind, Ferstel s még sok más elhalt művész. A művészetek fejlődésének e képét kiegészítik a legkiválóbb élő művészek azon művei, melyek 1882 óta készültek, s a­melyek Bécsben eddig még nem voltak kiállítva. A második osztály a nemzetközi osztály. Hogy ennek művészi értékéről mindenki meggyőző­dést szerezhessen, azt hisszük, elegendő a következő nevek említése : Knaus, Vautier, Defregger, a két Achenbach, Men­ J, Meyerheim, Werner A. sat. sat. E képek nagy része a berlini országos képtár tulajdonát képezi. Németország különösen fényesen van e kiállítá­son képviselve, nemkülönben a spanyol, olasz, hol­landi, angol, belga és svéd művészet is. A magyar művészek közül többek közt csak a következőket említjük : Munkácsy, Benczúr, Strobl A., Ebner, Horowitz, Baditz, Tölgyessy sat. sat. Ily jelentékeny nemzetközi kiállítás művésziesen hatásos elhelyezése csak azáltal vált lehetségessé, hogy a műcsarnok oly helyiségekkel lett megtoldva, melyeknek a képek elhelyezésére felhasználható fe­lülete körülbelül megfelel azon ismert két terem fe­lületének, melyekben az utolsó nemzetközi kiállítás alkalmával a német és franczia művészek képei vol­tak elhelyezve. A franczia művészek ezúttal ugyan nem küldték el műveiket a kiállításra, de az ezáltal szabadon maradt hely a külföld élénk részvétele kö­vetkeztében lehető legjobban lett felhasználva. A nemzetközi jubileumai műkiállítás három hó­napig, azaz ez évi márczius elsejétől május 31-éig lesz nyitva. Különösen impozáns a kiállítás az esti órákban, a­mikor a 11 óráig nyitott kiállítás directe ez alkalomra berendezett villanyos világításával kiváló vonzerőt fog gyakorolni úgy a bécsiekre, mint az idegenekre. A kállitás Ö cs. és k. Fenségének, Károly La­jos főherczegnek védnöksége alatt áll, a ki minden­kor a legélénkebb érdeklődést tanúsítja a művésze­tek s tudományok iránt s a ki e­­ vállalattal szemben is érvényesítette minden szépet és nemeset előmozdító befolyását. A nm. kormány húszezer frtnyi állami vásárlá­sokat helyezett kilátásba és a kiállított kiváló mű­vek jutalmazására 20 arany és 20 ezüst érmet szánt. Ezenkívül jutalmul ki fognak osztatni még; c arany Károly­ Lajos-érem bel- és külföldi művészek­szép porticusával ma is imponál. Egykor 48 corin­­tusi oszlop díszítette. Talaja koczka-mosaik s falain ma is láthatók a freskó maradványok. A város politikai központja a F­o­r­u­m­ C­i­v­i­c­e volt, melynek épületei a kultus, a kereskedelem s a törvénykezésre szolgáltak. Megtekintettem az itt emel­kedett egykori Jupiter-templomot, melybe 18 lépést vezet, közepén állt az oltár. Innen nagyszerű a kilá­tás a Fórumra. Láttam egy fürdőt, mely meglehetős jó álla­potban van s egykori berendezése tisztán kiveheti. A magán házak majd mind egyformák. Jellemzi sajátságukat a belső udvar képezi, mely a körülte levő helyiségeket világossággal látta el s azokba a közlekedést közvetítette. Az udvarba egy vestibulum vezetett, melynek másaik talaján sok helyen egy fekvő, vagy nyelvét kiöltő kutyakép van raj­t ajtó-őr e felírással: „Cave canem !“ (óvakodjál a kutyától!“). Az udvart (alb­um) fedett folyosó vette körül. Az udvar közepén volt az impluvium, az eső­víz felfogója. Az udvar tetején egy nyílás, melyen át világosságot levegőt nyert. Az udvar mögött volt a „tablinum“ , egy nagyobb szoba, hol a patrónus a klienseket fo­gadta, üzleti ügyeit végezte stb. A ház másik fele kizárólag a magánéletnek volt szánva. Ennek középpontját ismét egy nyitott udvar képezte, melyet oszlopok vettek körül s görögösen peristyliumnak nevezték. Közép része kertet képezett hol a család összejött. Még most is sok helyen ott áll a márvány asztal, mely mellett a ház úrnői 1800 évvel ezelőtt dolgozgattak. Az udvar hátulsó részében társalgó, alvó, ét­kező szobák, pincze, konyha stb láthatók, mely helyi­ségek feltűnően kicsinyek, alig mozoghatott bennök­nek, valamint 2 akadémiai Beichel-dij, egyenkint 1500 frt, egy-egy festő, szobrász vagy vésnöknek. A kiállítással sorsjárón van egybekötve, mely­nek nyereményeit nagybecsű műtárgyak 80.000 frtnyi öszértékben képezik; ezenkívül még a művészeti tár­sulat saját alapjaiból eszközlendő beszerzéseket is helyezett kilátásba. Karczolatok. Hogy a „Budapesti közlöny“ daczára annak, miszerint szerkesztője a legfényesebben van hono­rálva, a legunalmasabb lap a föld hátán, erre nem teli kommentár,­­ ezt önmaga bizonyítja, nap-nap mellett, néhány száz hivatalos hirdetéssel, melyeket senki sem olvas. De azért nem jól teszik azok, a­kik nem ol­vassák, mert néha, persze roppant ritkán, mint va­­ami meteor, ezek között is akad érdekes, sőt tekin­tettel a személyiségre, pikáns hirdetmény. Egy ilyen érdekes olvasmány volt ama apró hirdetmény, mely piramidális indiskreczióval kiáltja világgá, hogy Budapest legexczentrikusab hölgyeinek egyike gondnokság alá helyeztetett. Vagyonilag, természetesen, mert máskülönben rég kivonta már magát minden gyámsági gondosko­dás és„ felügyelet alól. Ő ugyanis azon hölgyek egyike, sőt mondhatni Magyarországban a legelső, a­ki a női emanczipá­­cziót tökéletesen keresztül vitte. Legfőbb maradtja a szellemdús, kecses kis grófnőnek, hogy nemét eltagadja. A fővárosi előkelő utczák sétálói gyakran talál­kozhatnak egy csinos hölg­gyel, a­ki egészen úgy öltözködik, mint valami elegáns uracs. Fején czilin­­der, apró kezében sétabot, eperajkai közt égő szi­var, szemében monokli, — s ha ismerőssel találko­zik, férfi szokás szerint emelint kalapot, a csinos nő­kön pedig kedvteléssel tekint végig. Öltözete, visel­kedése, minden, férfira mutat, csak sima, telt, rózsás arcza és kecses, nőies alakja árulja el a leányt. Vay Sarolta grófnő, ki, különben Sándornak hi­vatja magát, annyira viszi a különözködést, hogy férfiakkal pajtáskodik, szép hölgyeknek pedig nyakra főre udvarol. Úgy viv akár Keresztessy, lovagol mint egy huszár, költ mint valami troubadour, s sze­relmi ömlegései mind keményszivü, szép hölgyekhez irányitvák, szóval valódi szellemi dón Juan. Azelőtt csak felső testét borító úri szabású ruha, csipón alul egyszerű, sima szoknya-félét hor­dott; most azonban már csak férfi szabó gondosko­dik ton­ettjéről, nadrágban jár és hosszú felöltőt visel. A gondnokság különben nem rontotta el jó kedvét, mert ugyanaz nap, a­midőn az ominózus hirdetmény napvilágot látott, ott sétált az Andrássy uton, világos felöltőben, Uppmann szivarral szájában mosolyogva köszöntve ismerőseit. F. T. H­írek. K­özigazgatási bizottság. Kassa város köz­­igazgatási bizottsága f. hó 5-én tartotta rendes havi ülését Darvas Imre főispán ur ő méltósága elnök­lete alatt. Legelőször olvastatott a nm. belügyminiszter leirata, a mely feloldja azon egyezséget, mely egy időben özvegy Krchnyák Györgyné és Koncsér kö­zött köttetett, s melynek értelmében Koncsér Krch­­nyáknénak 4104 frt helyett csak 1500 frtot fizetett volna Ezen per ugyanis, — mely onnan eredt, hogy Koncsér néhai Krchnyák Györgytől átvette annak biztosítási kötvényét, s a pénzt halála után felvette, — jelenleg a királyi kuriánál felebbezésben van, a miért is egyezségnek nincsen helye. Haumann Ferencz telekfelosztási ügyében fe­­lebbezése a minisztériumhoz felterjesztetik. Olvastatott Sztankovits György r­. kir. posta­igazgató átirata a közgazdasági előadónak a postai kézbesítés ügyében tett felterjesztésére vonatkozólag, s melyben kijelenti, miszerint fő gondot fordít a gyors postai kézbesítésekre, minélfogva a levélhordók számát 8-ról 12-re szaporította, úgy, hogy most a városban 7 levél és 5 kocsi postai kézbesítő mű­ködik Siposs A. Gyula közgazdasági előadó erre azon megjegyzést teszi, hogy újabb időben csakugyan gyorsabb a postai kézbesítés, s nevezetesen azóta, a­mióta a levélhordók nem használtatnak éji őri szol­gálatokra. Olvastatott Simkó Péter felebbezése a Kálvária és régi bankái út közti telkének felosztása ügyében, mely hosszú vita után, miután nem volt kellőleg felszerelve, Topscher Győző, Demeter Manó és Deil Jenő urakból álló bizottságnak kiadatott. Olvastatott azután a polgármesteri és az árva­­széki havi jelentés, — ez utóbbinál a feltűnő res­­tancziára vonatkozólag tett Korányi Károly közig, biz. tag megjegyzést: — továbbá a főorvos, főmér­nök és adófelügyelő jelentése, ki egyúttal Jakab Pé­ter és Mocsáry József felebbezését nyújtotta be. Közművelődési egylet, Abauj-Torna vármegye és Kassa város közművelődési egylete f. hó 4-én tartott Darvas Imre főispán ur ő méltósága elnök­lete alatt rendes havi választmányi ülést. Dr. Klekner Alajos főjegyző felolvasván a múlt ülés jegyzőkönyvét, az helybenhagyatott. Ezután felolvassa dr Lucz Ignácz titkár azon indítványokat, melyeket a múlt ülésből kiküldött bi­zottság javaslatba hozott, — a­mely megállapítja a tisztviselők munkakörét, s indítványokat tesz a ma­gyar nyelvet, nem magyarajkú községekben, legjobb eredmén­nyel tanított községi tanítók, valamint jó előmenetelű tanulók jutalmazására. Tervezi továbbá, miként kell az egylet vagyo­nát, hangversenyek, előadások, felolvasások és több helyen felállítandó perselyek útján szaporítani. A munkaterv egészben elfogadtatott, s hosszabb érdekes eszmecsere után elhatároztatott, hogy még ez iskola­év bevégeztével fognak jutalmaztatni a ma­gyar nyelv terjesztése körül eredményesen buzgól­­kodó tanítók, valamint a legjobb előmenetelű tanulók, s hogy e czélra körülbelül 500 frt fog fordittatni. Mi füstölög ott a „Nyulon ” távolban? Ha a sétáló nagy szomjúságának miatta, betérni óhajt a „Nyúlba“, egy füstös ablakot pillant meg legelőször, a­mely a ház oldalán sötétüilt idők óta. A múltkor a füstös ablak úgy okádta a füstöt, akár a mellette lévő égbe törő gyá­rkémény. Többen azt hitték, hogy szerencsétlenség történt a szobában, s oda sietve egy pofák, fujtatót húzó kovácsinas vi­gyorog a jajveszéklők elé­ szitve, ugyanezt tapasztaltuk a magánházaknál is, hol az udvarok minden fülkéjében szobrok képezték a díszt. Az ásatások egyik legszebb eredménye az 1875- ben kiásott L. Cäcilius Jucundus háza. E ház tabu­­linumja színpompában úszott. A tulajdonos mell­szobrát is itt lelték. Az első emeleten találtak egy faszekrény maradványt, melyben Jucundus minden­féle okmányt tartott, így: nyugtákat, melyek dűlt betűkkel, részben tintával fára voltak írva, részint viaszkba bele karczolva. A rómaiak ugyanis e czélra vékony viasz réteggel bevont fatáblákat használtak, melyekre a stílussal írtak. A viaszk feketére volt festve s fakeretbe foglalva. Ilyen táblát 127-et találtak, melyek egészen jól olvashatók s a K. u. 53—62 évekről vannak keltezve. Nápolyban a museumban láthatók. Pompeji egyik érdekességét egy zárt helyiség képezi, melyet csak férfiaknak mutatnak meg. A sze­relmesek itt töltötték pásztor óráikat, melyeket ér­dekesen mustrálnak az egyes cellák felett látható freskók. Délután 3 óra volt már, mire befejeztük Pom­peji megtekintését. Az én társaim már régen az ebéd után sóvárogtak s mire leértünk a vendéglőhöz, meg­tudva, hogy a szomszéd állomásról egy fél óra múlva visszaindulhatunk Nápolyba s nem kell a 6 órai vo­natot itt bevárni s igy a délutánt elveszíteni, kocsira ültem. Ezt látva a többiek a vendéglő ablakából, ők is ott hagyták az ebédet s egy darab kenyérrel a ke­zükben példámat követték. Délután 4 órakor már Nápolyban voltunk, melynek utczáin egy nagy sétát tettünk, tanulmá­nyozva a nép életet s csak este 7 órakor ebédeltünk. Megyéspüspökünk­­ méltósága a husvét: ünnepek alkalmával a jótékony nőegyzetnek 100 frtot küldött a szegények közt való kiosztás végett. A to­kaji árvízkárosultaknak 200 frtot, a v.-mihályi óvoda és a héthársi tűzkárosultak számára pedig 100—100 frtot adományozott. Hymen. Pausz Pivadar köztiszteletnek örvendő kassai kereskedő leányát, Irma kisasszonyt eljegyezte Jakobi Gusztáv bécsi gyártulajdonos. Gyászhir. Pajtás József derék iparosunk ked­ves leánya, a 14 éves Etelka f. hó 4-én hunyt el hosszabb szenvedés után. Könnyű legyen neki a föld. 4—5 személy. Ezt az magyarázza meg, hogy az em­berek többnyire az udvaron s az oszlopfolyosókon szerettek tartózkodni s nem a szobákban. Ebből ért­hetjük meg azt is, hogy a házak ablakai nem nyíl­tak az utczára, csak puszta falaik s igy kívül nem mutattak semmit, de belül annál szebbek voltak. A házak emeletei, hová deszka lépcsők vezettek, a sklavoké volt; a házi ur s családja földszint laktak A házak díszítése igen tarka volt. Az oszlopok s a belső falak a déli ízlésnek megfelelően kiáltó szí­nekkel voltak befestve, leginkább pirosra vagy sár­gára. A falfestmények mythologiai tárgyúak voltak, vagy színházi s circusi jeleneteket ábrázoltak. Az építésnél kötő anyagul az enyvet használ­ták s csak midőn az oszlopokat kezdték alkalmazni, jutott érvényre a vakolat. Pompeji legrégibb épületei­nél a belső és külső­ fal közti űrt enyvbe mártott kő­darabkák töltik ki. Kéményt sehol sem találtak, a pinczék is ritkák A magánházak közül a legnagyobbak egyike a Pansa háza, melyben egy pékműhely is van malom­mal; a Sallustius háza, mely igen szép berendezésű , még jó karban van. Itt is van egy pék-műhely , 3 malom. Szemben a Polybius háza, mely 3 emeletes volt, tágas udvarán 14 oszlop töredéke látható, pas­tor és Pollux kettős háza nagyon szép közös átjáró­val. A Casa del Fauno legszebb magánház. Bemene­tének mozaik talaján a „Have“ (légy Mvöz !) szó van kirakva. E háznak egy nagy kertje is van, mely­be 56 oszlopos korridor vezet. Itt sok boros-ampifo­­rát láttam. A kis Pompeji minden tere szobrokkal volt di- L­e­k­l­y Gyula.

Next