Felvidéki Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-101. szám)

1889-03-26 / 25. szám

XI. évfolyam Kassa, 1889. kedd, márczius 26. 25-ik szám.­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal Malom-utcza 14. hová a Megjelen minden kedden es szombaton, Előfizetési Szerkesztő [Dr Hohenauer Ignácz. lapot illető minden közlemény czimzendő díj: egész évre 5 fit, fél évre 2 frt CO kr. negyed Hirdetések a legj­tányosabb árak mellett vétetnek fel . a t Vr azím K­in- Laptulajdonos Hedry Bertalan. Bernovits Gusztáv könyvnyomdájában malom-utczi 14. evre I fit 2d Kr. agy szám a ki. y sz. alatt sajat hazában. Íjász ejetén ölte meg Egy sötét lap az élet könyvéből. (Vége.) Második este, előre tudva a támadást, melynek ki van téve, szemügyre vette a he­­­vet. Észrevette, midőn a szállodába ért, hogy a szolga félálmosan kaput vissza­nyit­ván, meg sem nézte, ki kopogtatott. A ház­­beli szokások tehát semmit sem­ változtak Albertine meggyilkoltatása óta. Izidor szobá­ja 2. számú volt. Miután az első emeletre feljött az ember, egy homályos folyosón kel­lett a szoba ajtajához jutni. Jobbra e folyo­són volt egy igen kis szoba, mely 1. szám­mal volt jegyezve, s a 2. számtól csak egy közfal választotta el. E szoba nem foglalva. Szemközt a falba egy kis volt el­kamara volt vágva, melyet fáskamrának használtak s lakat alatt zárva tartottak. Ennek ajtaja nagyon alacsony, fölül kerek s egy kis hos­­­szukás ablakkal ellátott volt. Izidort ez éjjel kevésbé gyötörték a fáj­dalmak s a gyászos gondolatok. Mindenhez hozzászokik az ember. Másnap, a mint haza­jött s kezébe vette kis kézi lámpáját, látott az övé mellett kikészítve egy másikat az il­lető szobakulcscsal együtt; az 1. szám kul­csa volt. A szobát tehát e nap folytán kivette valaki. Izidor sejtette, hogy ellensé­­ gi a legjobb politika? Régi kérdés a politikában, hogy a nemzetek fönmaradását mi biztosíthatja jobban : a törvényekben biztosított és féltékenyen őrzött jogaik-e, vagy pe­dig nagyfokú anyagi jóléte? Aki szel­­lemeskedni akar, azt válaszolja erre, hogy legjobb a kettő együtt, a mo­dern nemzetgazdasági tanok jelszava azonban úgy szól, hogy a­kié a föld, azé a haza A birtok a valódi hata­lom, s enélkül csak írott malaszt ma­rad minden törvényben biztosított jog. Azért minden okos nemzet nemcsak arra törekszik, hogy a földbirtok sa­ját fiainak kezén maradjon, de arra is, hogy a birtok mentés nagyobb érté­ket képviseljen, és így annál nagyobb hatalommal ruházza föl birtokosait. Magyarországon sokáig nem értették meg. A magyar birtokos osztály hoz­zá volt szokva a szabadságharcz előtti középkori állapotokhoz, mikor minden befektetés és minden bölcsesség nél­kül lehetett gazdálkodni. A jobbágy megmunkálta a földet ingyen, adót meg nem kellett fizetni — miért törte volna magát a nemes ember? Talán, hogy kiviteli eszközök hiányában rengeteg sok gabonája a nyakán ma­radjon és a magtárakban dohosodjék? Mikor aztán az arany állapotoknak egyszerre vége lett, nagyon kevesen vették észre, hogy az új viszonyok új szokásokat, új irány követését teszik szükségessé. Fizetni kellett a munka­erőt, fizetni az adót, szóval komoran hozzá kellett volna látni, hogy a föld­birtok jövedelmezősége ne függjön tel­jesen a véletle­nségtől. Javítani kellett volna a talajt — arra való lett volna a földtehermentesítés utján a földbir­tokos osztályna­k juttatott sok száz mil­lió, de bizony nagyon keveset fordí­tottak belőle arra az üdvös czélra. Ez volt az egyik óriási hiba. Jött utána egy másik. A szabaddá lett földbirtok után kivetette hálóit a nagy tőke. A bécsi földhitelintézet több száz milliót helyezett el a magyar fölbirtok osztály tagjainál és ez a pénz ismét nem a földbirtok javítására fordíttatott, hanem legnagyobb részt uzsora adósságokat fizettek ki belőle. Majd később fölállí­tották a magyar földhitelintézetet, mint „hazafias“ vállalatot, s ez fönállása óta még újabb 160 millió forinttal árasz­totta el a birtokos osztályt. Ez intézet alapszabályaiban, hiába keresnék azon­ban azt az igen fontos pontot, mely arról intézkedett hogy földbirtokos em­ber csak bizonyos meghatározott czélra kaphat kölcsönt, miként a kereskedelmi bankok elvül áldják föl, hogy náluk minden kölcsönn­ek egy megkötött üz­leten kell alapulnia, s a legvagyono­sabb gyárosnak sem adnak pénzt, mig egy benyújtott váltóval be nem bizo­nyítja, hogy ő­­­zon összeg értékéig a váltón e­fogadóképen szereplő nagyke­reskedőnek már árut adott át. A magyar földhitelintézet azonban ne vette ki. Hirtelen lefeküdt és várt. Nem­sokára hazajött a ]. szám lakója. Izidor úgy tett, mintha aludnék. Vánkosa alá egy pisz­tolyt tett, melyre szükség esetében számí­tott. Elmúlt egy óra, aztán kettő is. Csalódott volna? Csak ártatlan ember a szomszédja? Hanem e szomszéd nem aludt. Iz'dor, kinek érzékei a fenyegető veszély által lehető legélénkebbe lőnek fölcsigázva, jól hallotta, hogy szomszédja valóban nem al­szik. Könnyű és nagyon lassú lépteket hal­lott a szomszéd szobában, néhány tompa hangot, a­milyenek­ önkénytelen elröppen­nek az ember ajkaitól, s ha az idegen lefe­­küdt is ágyába, a­mit nagy óvatossággal cselekedett, folytonosan áthallatszott a nyug­talan test mozgása, mely izeg-mozog s meg­megfordul az ágyban. Be lévén tanítva Gestral-tól s szemben állván e rejtélyes­­ ve­széllyel, melyről jól tudta, hogy őt fenye­geti, Izidor gyorsan elkészült. Föltéve, hogy a szomszéd csakugy* n a gyilkos, nem lelki küzdelmeit bizonyította-e hosszas ébrenlét s sikerbeni bizalma­­tlansága, s a csaknem physikai nehézség, mely megelőzi a bű­n elkövetését ? Minden azon véleményben erő­sítette meg Izidort, hogy ez csakugyan a gyilkos. Ez ember, létre jött, hogy egy mióta Gestral azon né­második gonosztettre törekszik, nem koc­­káztatott-e mindennap egy új lépést azon ütni, melyre titkos és rettenetes ellensége csalogatta? Mi különös legújabban mégis belátta, hogy a föld­birtokra való kölcsönözéssel egy haza­fias intézetnek nem arra kell tekinteni, hogy mentős több tőkét helyezzen el biztos helyre, mert az csak a földbir­tok czéltalan eladósítására vezet. Egy hazafias intézetnek számolni kell a nemzeti jellem bizonyos gyengeségei­vel, s elvül kellett volna már régen fölállítania, hogy első­sorban csakis azoknak ad kölcsönpénzt, akik a bir­tokokra fölvett pénzüket magába a birtokba fektetik be. Ezt biztosítani is lehetett volna, olyformán, mint a­hogy a bankok teszik az épülőfélben lévő fővárosi házakkal: t. i. egyszerre sza­vazzák meg az egész kölcsönt, de ab­ban az arányban fizetik ki, amint az építés elhaladásával bebizonyul, hogy a pénz csakugyan a kért czélra for­díttatott. A magyar földhitelintézet bár kissé késócskén, de végre mégis rájött, hogy a tőkének a földbirtokkal szemben is van módja bizonyos ellenőrzés gyakor­lására, s legutóbbi közgyűlésén rálé­pett arra a térre, hogy ezentúl a meg­határozott czéllal biró kölcsönök adá­sára fektesse a fősulyt. Elhatározta ugyanis, hogy talajjaví­­tási és vízszabályozási kölcsönöket fog közvetíteni, még­pedig a közvetített összeg Yg százalékáért, vagyis minden 800 frt. után 1 frt. közvetítési díjat számít fel magának. Kiköti azonban magának, hogy ez ügyletek számára volna tehát abban, hogy átlépte e ház kü­szöbét? De nem jött bizonyára meggondo­latlanul, s nem fog hasonló módon elfutni Késlekedve cselekedett s nagyon is lassan engedte át magát a gyilkosság gondolatának, mely eszébe ötlött, megbű­velő melynek élvezete fokozódott, de melynek ellentállni a félelem ösztönözte őt. E kis szobában meg­győződhetett arról, hogy a bűn tény­séges, sőt könnyű. Nem koczkáztatás lehet­első alkalommal, hogy valami véletlen mint aka­dályba ütközzék. Utolsó perczig visszatar­tóztathatta magát és visszavonulhatott. Igaz, hogy ha a munka végrehajtatott, már csak azon tény is, hogy e szobában a meggyil­kolthoz közel lakott, végtelen veszélyt okoz­hatott neki , hanem a gyilkosság pereme után még több órája marad hátra az éjből s úgy intézkedhetik, hogy nyomtalan eltűn­hessek. „Nem történik ma este, —sz­ólt magában Izidor, — nagyon korán volna.“ Valóban nem történt semmi. A következő éjt hasonló várakozásban töltötte. Kiállta, mert, idegei rendkívül föl voltak­ csigázva. Egy óra felé, úgy tetszek neki, mintha valaki lá­­bujjhegyen közelitve ajtajához s mintha a kulcsot megmozdítaná valaki a zárban A gyil­kos, kétségkívül féh, hogy elárulta a zörej, mert eltávozott, s ezzel vége volt, az egésznek. Az utána való éjjel Izidor Szir fölött ál­mos volt, a mi természetes következ­é­nye a megelőző éjjeli virrasztásoknak s a csekély

Next