Felvidéki Közlöny, 1890 (12. évfolyam, 82-104. szám)

1890-10-11 / 82. szám

2-ik oldal. ________________ dig felváltva különféle tészták. Főze­lék sem volt soha. (Kenyeret jót és elegendőt.) Ezért kellett kaptak 5 és fél hétig reggel 3—4-től, este 9—10-ig dolgozni. Uram, mondja asztalosom, ezért dol­goztunk én és feleségem, hogy ketten 54Y2 kr. napi keresetre ébredjünk? 27 kiért kínlódjunk napkeltétől nap­estéig ? ! — Elmegyek, rosszabb sorsom ott sem lehet, ha minden kö­tél szakad is. — Sirt és elment E. FELVIDÉKI KÖZLÖNY_____________________82-ik szám. Hírek. Kinevezés: Dr. Kalocsay Kálmán Ő Fel­sége által az abauj-szántói kir. járábiróság­­hoz albirónak neveztetett ki. — Gyászjelentés Marosy Károly m. kir. honvédszázados hadbíró mint férj, Steller szül. Muszy Klem­entio mint édesanya, Stel­ler Árpád kir. aljárásbiró és Steller Béla mint fivérek, Muszy szül. Moesz Eleonora mint nagyanya, Steller Árpádné szül. Felis Mariska mint sógornő úgy saját mint az összes rokonság nevében fájdalom­telt szívvel jelentik a forrón szeretett felejthetetlen hit­vestárs, illetőleg leány, testvér, unoka és só­gornő, Marosy Károlyné szül. Steller Ilona úrnőnek, e hó 4-én este x/a7 órakor, életé­nek 28-ik, boldog házasságának 6-ik évében, hosszas szenvedés után, Budapestet­ bekövet­kezett gyászos elhunytat. A boldogultnak hült tetemet Bernátfalvára szállíttatván, ott e hó 8-án délután 724 órakor az ágost. evang. hitvallás szertartásai szerint örök nyugalomra tétettek. UV-jJHalálozás. özv. Virág Jáczinthé­sz Ágner Antónia f. hó 6-án 75 éves korában ■ Nyíregyházán meghalt, évekkel ezelőtt el­hunyt férje Kassa város t­elekkönyvezetője volt Jigmen. Bogseh S­.idike kisasszonyt el­­j^g^ií?* Fischer Károly Eperjesen. Ügyvédi iroda. jDr. Láng Jenő ügyvéd Kassán fó utcza 58-ik sz. a. nyitott ügyvédi irodát A kassa-tornai helyi érdekű vasut folyó hó 10-én adatott át a személyforga­lomnak. Virilisták. Kassa szabad kir. város igazoló­­ választmánya részéről felhivatnak rágós szem tüzes villanása czikkázik le az égből egy hosszú lángsugár. Sisteregve, ro­pogva, pattogva, tűzoszlop tör fel a háztető­ből. Hosszú, kövér csöppekben hull az eső, de nem ott, fájdalmas nyöszörgés, panaszos állatbőgés hallatszik, majd el-el­kapott si­koltása a vészharangnak, s egy kiáltás be az ablakon : — Tűz van. Kezeit tördelve, holthalaványan áll ab­lakánál a zajra fölriadó Váryuó. Dombon épült lakásukból végig lehet látni az egész lángban álló épületen. Most egy fehér női alak ugrik ki az ablakon, majd egy nehéz férfi test zuhan le s gyors futásnak eredve erre tart. — Lőrincz, sikoltja Váryné, a­mint a tűz kísérteties világításában egy pillanatra a férfi arczára tekint — de nem, nem lehet ő, az s hogy meggyőzze magát, férje szobájába megy. Nem először történt már, hogy ideges férje megunva a fe­j-felsíró gyermek zaját, oda­hagyja közös hálótermüket, s szobájába tér. Csak az előbb kopogtatott ott, de nem kapván választ, sajnálta alvónak hitt férjét fölébreszteni. De most valami ismeretlen ér­zés lopózott lelkébe, már nem gyöngéd ko­­czogással kér bebocsájtást, a fölébredt fél­tékenység ingerültségével tépi föl az ajtót; a szoba üres. Egy szelet papír, a­mit a nyitva felejtett ablak s nyitott ajtón betóduló léghuzam eléje söpör, teljesen megvilágítja e rémes éjnek egész történetét. „Ma estve várom.“ Felszis­szen, öt sújtotta az a villám. Szive mindazon legtöbb államadót fizető helybeli lakosok, kik a törvényben elősorolt kvali­­fikácziónál fogva, összes egyenes államadó­juk kétszeres számítását igénybe venni akar­ják, miszerint ebbeli szándékukat az igazoló választmány élő­szóval vagy írásban jelent­sék be s jogosultságukat igazolják, ellenesetben az adó kétszeres beszámításának kedvezmé­nyétől ezen egy alkalomra elesnek. Úgyszin­tén felhívatnak azon adófizetők, kik már más törvényhatósági bizottságnak tagjai, hogy abbeli nyilatkozatukat, mely törvényhatósági bizottságnak szándékoznak tagjai lenni, választmány tudomására hozni el ne mulasz­ a­szák, minthogy ellenkező esetben a legtöbb államadót fizetők névjegyzékéből, mint már más törvényhatósági bizottságnak tagjai, ki fognak töröltetni. Ezen nyilatkozatok beadá­sára a választmányi ülések napjai jelöltetnek ki, mely ülések október 13. és 14. napjain délelőtt 10—12 óráig fognak Kassa szab. kir. város polgármesteri irodájában nyilvá­nosan megtartatni. Az október hó 14-én déli 12 órán tul beérkezett nyilatkozatok figyelembe vétetni nem fognak. — A kassai polgári ifjúság önművelődési köre, ez a czima azon körnek, a melynek létre­hozásán Tattárszky Gyula úr jelenleg fáradozik. A kör működésének megkezdése 300 tag összetoborzásától van függővé téve. E kör tagjai hölgyek is lehetnek sőt már sokan jelentkeztek is. Bsiratkozhatik bármily állású egyén iparos, hivatalnok stb. ha erkölcsi élete a kör tisztességével össze­fér. Czélját, a kör cztma magyarázza. Tár­sadalmi életünk fiatalsága bizon már igen megkívánja az ily nagy fontosságú kör léte­sítését. A magasabb szellemi élet fejlesztése, a társadalom központosítása, a nemes szóra­kozás eszközlése művelés és önművelődés lesz a köz feladata, hivatása s és ezért hisszük, hogy Tattárszky úr fáradozása nem lesz hiába­való. Felhívjuk a város ifjúságát, hogy mi­nél tömegesebben támogassa Tattárszky urat az eszme megvalósításában. A létesítendő kör elnöke társadalmi életünk egyik kitűnősége lesz. A beiratkozásra s minden egyébre nézve Tattárszky Gyula úr ad bővebb felvilágo­sítást „Magyar kereskedelmi részvénytársa­ság“ czim alatt alakuló félben van jelenleg Budapesten egy társaság, melynek czélja a magyar ipar és terményeknek nagyobb piaczot nyitni külföldön közvetlenül és viszont működésétt az áru behozatalra is ki­terjesz­teni, a­nélkül hogy mint eddig történt, ezen műveletekre idegen befolyást, közvetítést közepén egy szúrást érez, mely felhat agyára, elhomályosítja, összekuszálja annak minden gondolatát. Bénultás­ omlik egy székre és nézi azt a kis papírlapot, mígnem elmosód­nak előtte a betűk, körülötte minden meg­elevenedik, alakot ölt s siketítő zsivajjal zúgja fülébe: nem szeret, a férjed mást szeret! Majd tagjaiba új erő száll. Menni, futni innen. Ki a világból, el a földről, hol ő csak fölösleges teher. Háta mögött véli állami tü­zes pallosával az angyalt, ki elűzi őt tűzhe­lyének csöndes, boldog paradicsomából. Kiet­len vidékre, ember nem lakta helyre vágyik bárhová, csak messze innen. El innen, el el! — Hová megysz? — Valaki megragadja karját, vonszolja vissza az elhagyott otthon­hoz, be az elhagyott szobába és bereteszeli annak ajtaját. S aztán szemben állnak egymással: megcsalt nő és a bűnös férj. Egyiknek sínes a szava. A férj le­olvassa neje arczáról, hogy az már tudja a történteket, míg a nő sokkal mélyebben van sújtva, minthogy még gon­dolkozni is képes legyen. Ő csak érez. Érzi­­hogy keblében máglya ég, a­melyen egymás­után megsemmisülnek szivének legdrágább, legféltettebb kincsei. Lassankint tűzfolyam járja be ereit, mély elszántság száll szivébe, feled mindent. Nem látja előtte térdelő fér­jét, nem hallja könyörgését, nem látja annak arczán a kétségbeesett megdöbbenést, nem tudja, hogy az távozott, nem semmit. Tétova tekintete végig száguld a kis szoba bútorza­tán, metsző,, értelem nélküli sikoltással, sze­meiben vad tűzzel kapja föl az asztalon he­verő fegyvert. Magához öleli, megcsókolja hideg csövét. Megváltóm — susogja, aztán és utat igénybe venne. Úgyszólván kár oltva ezen társulat alakulásával közlekedési minisz­terünk az osztr. magyar L­oyd ’..eddigi ma­gyar voltáról lemond, az állami subvertió és a törvényes kedvezményekben „az Adria“ magyar gőzhajó társulatot szándékozik része­síteni és így magyar kikötő és magyar jár­művek fognak ezen alakuló félben lévő társaság rendelkezésére állani. A társaság alaptőkéje 2.500 000 forintban állapíttatott meg, melyből egyelőre 1.200000 frt. bocsát­­tatik aláírásra. A részvények 200 frt névér­tékről szóknak és egy jegyzésnek legalább 5 dbra kell történnie. A­­ jegyzés folyó hó 31-én záratik le. Brázai Kálmán, Burchard Konrád, gróf Dessewffy Aurél, hatvani Deutsch Sándor, Budai Goldberger Barthold, gróf Károlyi Sándor, Kolbner Zsigmond, Leipziger Vilmos, Macblup Ede, Neuman Fr­gyes, Neuschlosz Károly és fia, báró Sehol*­berger Nándor, Tschögl Henrik, Wahrmann és fia, Weisz Manfréd. Az aláírási felhívást közrebocsátották: Úgy a kezdeményezők ed­digi működésök eredményéből, valamint a közlekedési miniszter úr abbeli kijelenésé­­ből, hogy a társaság czélját helyesli és le­hetőleg támogatni fogja, bátran következtet­hetjük, hogy a társaságra fényes jövő vár, mely hivatva leend azon óhajtásunknak is eleget tenni „önállóan“ ahol csak lehet. A felsőmagyarországi múzeum. Alapitó tagnak beiratkozott 25 frttal Kecskés Dezső m. k. pénzügyigazgató helyettes. Dessewffy Sándor csanádi püspök ő méltósága 200 frtot ajándékozott. Steimisch Ferencz kereskedő végrendeletig 500 frtot hagyományozott. Krajnyik Mihály kassai kanonok­s uga több papnövendékkel meglátogatván a múzeumot, az uj múzeumi épület felépítésére 5 frt 60 krt ajánlott fel. Pártoló tagnak beiratkozott 2 írtjával 3 évre ő mlzsga Pákosi Paxi Ká­roly cs. és k. altábornagy és a III. honvéd­­kerület parancsnoka, Lehner Rezső m­. k. honvéd főhadnagy, Maschke Ferencz takarék­­pénztári hivatalnok. Tárgyakat ajándékoztak: Weinstein Ármin egy régi zseb­ napórát, Czargovits Ágoston egy régi kis ezüstérmet, Ferber Ignácz cs. k. katonai élelmezési tiszt 32 drb. régi rézpénzt. Sponer Ágnesné úrnő, állítólag a kézsmárki Tökölyi vár kapujának lakatját kulcsostul. Hazay Endre egy porosz ezüst pénzdarabot 1681. évből. Maurer Klo­­tild egy régi német imádságos könyvet disz­­kötésben 1798-ból. Maurer Károly több lö­­vegrészt a gyakorlótérről, Kossuth Lajos va­lami okmányának egy részét, a Pesti Hírlap nehány példányát 1843. évből. Rózsay Emil szivéhez nyomja, ujjával a ravaszon: oh mi­lyen édes lesz most a halál! — Mártha, tekints Istent és a gyerme­keket ! Erős férfikéz kicsavarja kezéből a fegy­vert, két kis puha kar nyaka köré fonódva, szőke gyermekfe hajlik át vállán. Nagy sö­tét szemek kiváncsi részvéttel tekintenek a fájdalomtól eltorzult arczra, s gyönge hang kérdezi ? — Anyám, anyácskám mi lett ? őrült szorítással vonja keblére gyermekét a nő. Még egyszer átczikkázik lelkén a kin, a fájdalom egész nagyságában, aztán görcsö­sen törnek fel a szenvedélyek által lebilin­cselt könyek. Zokogva borul kis­fia fejére, csöndesen peregnek alá kön­nyei •• meg van mentve. Férje jól számított, a midőn az őrület szó­lón álló nőnél az anyára hivatkozott. S látva, hogy a megbomlott rendszerben ő többé nem képes az egyensúlyt visszaállítani, legkisebb gyermeküket hozta elő. A nő, a feleség megszűnt lenni, de az anyának élnie kell. Oda künn pirkad a hajnal. Rózsaszínű fé­nyét lassankint eloszlatja a fölvonuló nap, mely teljes fönségében, ragyogó pompájában húzódik a tiszta, jellegtelen égre. Minden kis virág, minden falevél könnyedén rázza le magáról az esőcsöppeket, vagy kaczáran, pajkosan, fordítja azt a nap felé, mintha mondaná : „Nos öreg, szippantsd fel.“ A föld­ről, háztetőkről párologva száll föl a nedves­ség, s mire a nap delejére hág, az éji ziva­tarnak alig marad más nyoma, mint egy sö

Next