Felvidéki Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1892-01-01 / 1. szám
2-ik oldal ■ FELVIDÉKI KÖZLÖNY Mit tesznek egyleteink ? ahelyett, hogy minden erőt a határon öszpontosítva, lépésről lépésre lassan ugyan, de biztosan haladnának — azt lehetőleg szétforgácsolják. Hiába állítunk mi óvodákat, mert feltéve, hogy egy két egész falut magyarrá tennénk is, ezen — a magyarságtól teljesen elszigetelt — helyeket egy két évtized alatt elsöpri az áradat. Hogy ezt, valamint a tót nép csodálatos assimiláló és ellentálló képességét bebizonyítsuk, csak annyit mondunk : mutasson nekünk valaki a tótság területén egyetlen falut, mely ■nak ! ! mig magyarság zivében. Ez lehet vitat A társadalmi téren is ma idén a régi Szinte komikus — ha oly elszomorító nem lenne — hallani, hogy törik az egyleti tagok a tót nyelvet, ha a paraszttal beszélnek, mily nehezen tanulják a tót nyelvet. Ezt el sem hinné az ember, pedig ez igy van, így nem lehet haladni. Azt mondják: „kevés a pénz.“ Nem milliók, csak egy kis jóakarat kellene. Ezzel nagyon sokat lehetne tenni a határon, tapasztalásból tudjuk. De mikor éppen ez a kevés hiányzik, úgy van ez is mint minden egyletünk : szép beszédek, zajos tósztok és fényes bankettel kezdtük meg, s mire a cselekvés terére kellene lépnünk, már lankad a lelkesedés, hanyatlik a munkakedv. — Itt nem zaj, de csendes kitartó munka szükséges. Feladatunk elsősorban az , hogy a magyarság területét, a határt toljuk fölfelé, tehát lépésről lépésre haladjunk. Ez is századok munkája, az igaz, de másként homokra építünk, s minden erőlködésünk csak kapkodás leend. A magyar társadalomnak hatalmas tényezők állanak rendelkezésére, hogy eme czélt megvalósítsa, mert az egész götte nagy sokaság tolongott; aggok és gyermekek kiáltoztak. E férfiút rabbinak vagyis mesternek nevezték. Az öregek elgondolkodva lesték ajkáról a szavakat, az asszonyok pedig, kik szégyenkezve merészeltek csak közelébe lépni, lehajtották fejüket előtte. Csakis a gyermekek ugrálták körül vidáman, míg ő ajkán a szelídség megragadó mosolyával, a gyermekeket megczirogatta. A férfiú a szelídség fényében jelent meg, s az isteni lélek sugarai fénykoszorút fontak homloka körül. A nap, mely különben csak az égről világított, most egy férfiú fején is megjelent s fényének erejében versenyre kelt azzal, mely sugarait a kék égboltozatról szórja. Az élettelen tárgyak életre keltek, új világ támadt, mely megrázkódtatta a régit, s a vizek, a föld, az egek örülni, vigadni látszottak. Lélegzete égiszellő suttogásává vált, melytől a körülállók új, ismeretlen életre virradtak. Uj világ tárult fel előttük. A leplezetlen igazság levonta előtte a Magdolna arczát boritó ködöt. A szép nő elragadtatva irányozta tekintetét az ég felé, ahol ezer meg ezer szépségre bukkant, melyek szellemét felfogva, megvetette önnön magát. És Maria Magdolna, a szép nő, ki mirtusszal és thimiannal volt felszentelve, kinek csókja balzsamot és mérget tartalmazott, mintegy megvakulva állt meg a halvány, szőke férfiú láttára, kinek arczán végtelen szeretet ömlött el. Nem sejtett érzelem fogta el szivét, tekintete megakadt, s érezte, hogy egész lénye nagy rázkódáson megy keresztül. Lelkében, hol eddig sötétség honolt, egyszerre fény támadt. Mintha a villám czik afelvidék népe egyedül a gyárak, uradalmak, földbirtokosok, tehát a magyarság után él, és minden szükségletét a városokból fedezi. Ebben rejlik a magyarosodás leghatalmasabb eszköze. Élhetetlenségünk jele, hogy még ezt sem tudjuk felhasználni. Nem vagyunk pessimisták , a kétségbeesés tanát hirdetni nem akarjuk, de midőn azt látjuk, hogy csak Budapest, s a városok német lakossága szóval az intelligenczia magyarosodik, a tótság zöme a falu népe nem ; másrészt, hogy határainkon uj meg uj szláv államok keletkeznek, s hogy a monarchia 40 millió lakosa, — 6 millió magyar, 7 millió német és 3 millió románt leszámítva, — szláv s e faj mind számban, mind politikai jelentőségben szemlátomást gyarapodik, midőn látjuk, hogy a magyarság határa északon, mindinkább összeszorul, — a félelem nagyon is indokolt. Itt az ideje, hogy komolyan számot vetve a helyzettel, az üres frázisok és haszontalan teóriák helyett a tettek mezejére lépjünk. Legyünk tisztában a helyzettel, mert jelen esetben: „A legkoldusabb igazság többet ér a legkirályibb hazugságnál.“ V—i. Lapunk az uj évvel a XVII. évfolyamba lép. Az uj áv küszöbén kérjük további szives támogatását j előfizetőinknek, kik lapunkkal fenállása alatt eléggé megismerkedhettek. Hangos ígéretekkel nem lépünk fel s csak annyit kívánunk hangsúlyozni, hogy lapunk hű marad eddigi irányához. Azon. t. ez. olvasóinkat pedig, kik esetleg a lapot nem kívánják tovább járatni, felkérjük, szíveskedjenek a lapot egyszerűen visszaküldeni. KiK A LAP l-ső és 2-ik SZÁMÁT MEGzott volna át benne. Szokatlan kéj élvezet balzsamos áradata futott át erein s az élvezet nagyságától elbódultan hullott a porba. A Megváltó egy pillantása megadta neki azt, amit az ég csak az ő választottjainak szokott megadni, s amit a világon eddig hiába keresett. De hogy e kéjre, e gyönyörre érdemes legyen, legelőször is szépségétől és ifjúságától kellett magát megfosztania. — Le kellett mondania minden vágyról, melyre eddig pezsgő vérének élénk lüktetése vonzotta. Régi élveinek hamujából új életre kellett virradnia, hogy képessé legyen más élvezetre, más életre. És ő térdre borult a mester előtt, márványfehér homlokát az ut porába hajtotta, s aztán esdben emelte fel hozzá kezeit. Neked sok megbocsáttatik, mert te sokat szerettél, — szólott az Istenember. Mária Magdolna ragyogó arczcal kelt fel s először égett szemeiben a földöntúli fény. Éva szülte az asszonyt, de a bűnös nő e szempillantásában új lényt szült, a szellem és az anyag különválasztását a bűn és az erény, a hús és a lélek, a démon és az angyal elkülönítését. Az Éva volt, ez már Mária. Az első festők, kik e ragyogó női képet lefesteték, méhlepte sziklás barlangban szokták őt feltüntetni, kénytől ázott szemekkel, fejét az evangéliumra hajtva, pillanását a keresztre és a halott koponyára irányozva. Az istenasszony túlságosan mithikus, igen theologikus volt. A renaissance korbeli festők ép úgy fogták fel, mint a bizanti iskola tag 1-ső szám. Hírek. Felhívás előfizetésre. TARTJÁK AZOKAT ELŐFIZETŐKNEK FOGJUK TEKINTENE Kelt 1891 decz 30-ác. Felvidéki Közlöny kiadóhivatala. Halálozás. Schwiger Tivadar m. kir. posta és távirdai nyugalmazott pénztári ellenőr életének 46-ik évben m. hó 22-én elhunyt. Temetése 24-én d. n. családjának, hivataltársai s barátainak részvéte mellett ment végbe. — Gyászeset. Deczember hó 29-én hunyt el Kassán Bene Károlyné szül. Forgách Jozefái asszony, Bene Róbert kassai posta- és táviró igazgató édesanyja élte 66-ik évében. Temetése nagy részvét mellett tartatott decz. 31-én. Decz. 30-án hunyt el özv. id. Legányi Frigyesné szül. Jantner Ludmilla asszony, élte 58-ik évében, temetése január 1-én du. 3 órakor fog tartatni. Béke lebegjen drága hamvai felett. Decz. 28-án hunyt el Kassán Bródy Antonia édes atyja, Kohn Ármin élte 86-ik évében. A temetés decz. 30-án ment végbe nagy részvét mellett. — Deil Jenőt Baross miniszter a jövő 1892. év tartamára újból kinevezte az országos ipartanács tagjául. — Ügyvédi irodát nyitott Kassán dr. Lorber Péter kassai körökben jól ismert fiatal ügyvéd a fő utcza 22. számú házban. — Színház. A budapesti mérnök- és épitészegylet a kassai városi tanács kérelmére az uj szinház pályaterveinek megbirálásával Czigler Győző építészmérnököt bízta meg. — Névmagyarosítás. Pressburger János m. k. honvéd huszár kapitány nevét belügyminiszteri engedéllyel Pozsonyira változtatta. — Tánczestélyek. A kassai tiszti kar január 16-án február 4. és 28-án tánczestélyeket fog rendezni. — Követjelölési konferencziát tart Kassán a nagy kaszinó termében vasárnapján. 3-án d. e. 11 órakor a szabadelvű kormánypárt végrehajtó bizottsága. — Apponyi Albert gróf január 10-én jön Kassára, hol nyilvános beszédet fog tartani. — A tátrai fürdők telefonja. O Új- és Alsó-Tátrafüred már egybe vannak kapcsolva telefonnal, most ezeket a többi tátrai nyaraló helyekkel, szepességi fürdőkkel és városokkal fogják egybekapcsolni, mely munka a jövő fürdő évadig el fog készülni. j— Iparhatósági megbízottakul most vasárnap a következők lettek az 1892. év folyamára megválasztva, s pedig Kassa város tájai. Csak annyi nőisséggel ruházták fel, amennyi épen szükséges volt nemének feltüntetésére. A dogma nem kivánt többet, mint egy ilyen elmosott, színnélküli merev keretet, a szűzi anyaság absztrakt fogalmának feltüntetésére. Az istenanya művészi felfogása Rátáéitól származik, kinek képe versenyez Murillóéval. Mindketten inkább csak a Megváltó anyját tüntették fel, mint a nőt. Isteni tisztaságban állították elénk. Magdolna tehát alkalmasabb alak volt Máriánál a női ideál feltüntetésére, mert a művész ez alakban a nő észbódító szépségének egész varázsát és színgazdagságát, földi bűnösségét s elcsábításra teremtett szépségét visszaadhatta. Mária Magdolnában az ész és hajlam, az élet és a törvény, az erkölcs és az előítélet, az akarat és a szenvedély küzd egymással. Még nem ittasan meg a földi gyönyörtől, mikor égi késre lesz szomjas. Keblét földi szenvedélyek kígyói járják át, míg homloka ég felé emelkedik. Ő lett a szellem és az anyag közti harcz, az érzéki, vagyis az eszményi magasztosság közti küzdés eszményképe. És ebből fejlődött ki egy hatalmas dráma. Az ember ma nem végzetével küzd, mint a görög tragédiákban, hanem szivével, kötelességeivel, az erkölcs törvényeivel. A „szabad“ és a shell“ harcza előtt állunk. A lélek, mely testünkben lángol, hiába követel a tudománytól is igazságokat, s uj fényt a művészettől. Az ember mindig maga körül forog, önhatalmúlag lehet jó vagy rész, biró vagy