Felvidéki Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-96. szám)
1894-01-04 / 1. szám
£ mj/m -XIX. évfolyam. ________Kassa, 1891fi január 4. 1-ső szar J ■mmM«MI->»,nucBui» i ■■■■—'■—-■" ■■ —wmiwmiitr^-ca’/i-> •. ^«!nHca^»mit(Bra Megjelen minden szerdán s szombaton. | Felelős szerkesztő Ós! laptulajdonos : Hirdetések a legjutányosabb árak mellett vétetnek fel: ~ . , „ A # ^ A , iozv. D. belmeczi Berta dohány tozsaéleben Kassán, bo-utcza Előfizetési ara egesz evre 5 frt, fél evre 2 frt 50 kr., HEDRY BERTALAN 40' sz' Kemény-féle házban' negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám ára 6 kr. j ' Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassán, Mészáros-utc** 1 I % I ____ Előfizetési felhívás! Lapunk az újévvel a XIX-ik évfolyamába lép! Ilyenkor karácson tájt az újságok dupla erővel szoktak olvasóikhoz fordulni, hogy őket előfizetésre buzdítsák. Lapunk nem ígér semmi rendkívülit, csak azt, hogy úgy folytatja, ahogy megkezdte. Lapunk talán legolcsóbb az összes vidéki lapok sorában, mert daczára annak, hogy hetenkint 2-szer jelenik meg, előfizetési ára mégis csak 5 frt az egész évre és 1 frt 25 kr egy negyedévre. Reméljük, hogy t. ez. olvasóink jövőre is hűek maradnak hozzánk. Az idealizmus hanyatlásának okai. Első oka a nevelési rendszerünk gyökeres átváltoztatásában kereshető. E rendszer eredménye a szellemi túlterhelés, mely értelmi téren a csodagyermekeket, túléreti ifjakat s az igazság kutatásából valóban borzadó felnőtteket termel. A mi régi magyar közoktatási rendszerünk határozottan jobb volt e tekintetben is. Jobban is odaillett nemzeti sajátságainkhoz és fajunk tiszta fejű, elfogulatlan érzelmi és erősen judicziózus jellegéhez. Az osztályrendszert nagyon kevesen siratják , a mai szakrendszerrel szemben. Én ezek közé a kevesek közé tartozom. Úgy az elme egyenletes fejlesztésére, mint különösen a jellem képzésére nézve az egy-tanár-rendszer roppant előnyös volt. Ma a tanárnak épp oly „anyag“ az ifjú, mint a kapitánynak a rekruta. Egy pár elmei fogást betanít neki s azzal punktum. A régi tanár lelkét, jellemét átöltötte az ifjúságába s hány derék szellem kapta igy meg a férfi jellemet, szivjóságot, önuralmat s az igazság ..s szeretetét, a mely a régibb magyar társi lomnak annyira fényes oldala volt. Ezért cserében több, bezsúfolt ismeretet szerezni meg az valóban nagyon rossz vásár volt. És még egy. A régi magyar- s a vele e tekintetben is homogén angol-rendszerben a középiskola betetőzése a filozófia volt. Thun gróf rendszere kiszorította, majd a növekvő tananyag összezsugorította e tárgyakat. Ma már csak névleg tanítják. És ugyan nem lehet-e nyomról-nyomra követni a veszélyeket, amelyek a filozófikus szellem hanyatlásából áradnak közéletünkre s meddővé, csupasszá tették társadalmunkat. És itt jövök rá a másik okra. Átmeneti korszakot élünk. Oly gyökeres átalakulást oly gyorsan még talán soha sem tettek meg nemzetek, mint Európa keletén korunkban. Mi is. Ugyanis felébrednének nagyatyáink, tudvák-e beletalálni magukat e teljesen megválozott világba ? Már most gyors átalakulás nem kedvez az ideális irányzatnak. • A dörzsölés, mely a régi és újabb eszmeáramlatok közt van, nagyon so szép képet tesz tönkre az igazság nevébe) A régi szobrok elporladoznak, az újak lasan jegecze Inek s az átmeneti korszakok közös szerencsétlensége, hogy nem találnak is adni valót. Hatványozi e helyzetet rálunk az anyagi kérdés. A „mai * money6...jelszó átjött Amerikából- s bekánuta''egész'' iehyuI1WLL A lífeum? a nem piszkos, de az átalakulás pora természetesen piszkossá teszi. A legvadabb utilitarianizmus ver tanyát nálunk, így állott elő egy szomorú helyzet. Sivár rendszernek sivár gyermeke lett az uj nemzedék. Tanul bizonyítványért, kvalifikáczióért, dolgozik pénzért és áruba bocsát mindent. A stréberség nem bűnös játék, de dicséretre számot tartó ügyesség. A make volt, hogy a felesége örül a sok fényes holminak s nem is mulasztotta el naponkint felhívni a figyelmét valami eddig még észre nem vett műkincsre s viszont Vera asszony sem igen hagyott pihenést a grófnak s naponkint újabb alakban mutatta be kedvességének ragyogó tárházát. — Csakhamar kisült, hogy ő gazdagabb. Tivadar gr. még folnyire sem telt be a gyönyörrel, mikor már a szép Vera fészkelődni kezdett. Te, Tivil Nos ? Szoktál ősszel vadászatokat tartani ! Igen édesem, rendesen szoktam, de most nem hívok senkit, hogy annál jobban magunkra lehessünk. Vera egy gyermek engedelmes megnyugvásával felelt: — Amint akarod Tm, — de mintha azok a mélységes kék szemek azt mondták volna: Istenem, hisz úgyis nagyon magunkra vagyunk. Nem tudom, hogyan történt, de egy hónap múlva a Boronkay-kastélyból szétküldték az őszi vadászatokra szóló meghívókat. Sajnálta ugyan Tivadar gróf a hosszú időre elvesztett pásztorórákat, de legalább egy újabb kincset fedezett fel a feleségében, ki olyan nemes előkelőséggel töltötte be háziasszonyi tisztét, mint egy született arisztokrata nő. Öntudatos szépsége mindenkit elragadott s Tivadar nem egyszer nézett fel a nagyterem falára, ha vájjon nem-e hires Boronkay Klára szállt le aranyos keretéből. — Mindenkivel szemben eltalálta a kellő tónust s modora mindig megőrizte előkelő finomságát. — Egyforma nyájassággal fogadott mindenkit s annyira óvakodott bármely tagját is a társaságnak a többi fölé emelni, még az élesszemü Beleznay Péter sem talált semmi „érdekes feltalálni valót“ a szép Veráról. Az igaz, hogy, a mikor a vadászatoknak vége lett s a vendégek szállingózni kezdettek, gróf Tornay Gyula igen nehéz szívvel búcsúzott a Boronkay-kastélytól, az is igaz, hogy money életczél. Az élet nemesebb örömei pusztulóban. Az ábrándok honába relegálva a lelkesülés, kinevetve az ideálokért rajongás. Apolló szent berkei tüzénél is nyársra húzott szalonnát sütnek s a frázisok zajába belefúl az emberszeretet melege. Szerencse, hogy átmenet ez is. Mi, szerencsétlen átmeneti nemzedék, nehezen érjük végét. De a nemzet annál inkább. Az anyagnak súlya van s ez a súly a földre húzza le. Akármilyen szépen csillog a folyó felszínén a hullámok által odadobott iszap, mégis a természet örök törvényei szerint előbb-utóbb leszáll az, ahová való: a mélybe. És az Úr lelke, az ember idealizmusa mindig ott fog libegni a háborgó vizek hullámai felett, mert felette áll azoknak. Nincs ok azért kétségeskedni. Az idealizmus uralma visszatér a külső világba is. A belsőben úgy is háboritlan, örökkön-örök uralma. Lapszemle. TARCZA. Egy pár kék szem. Boronkay Tivadar a harminczadik születése napján igen élvezhetetlennek találta az ebédet s igen unalmasnak a czirádás arany keretekben pompázó ősi képek társaságát. Pedig az ebéd a szakácsművészet remeke volt s az ősök prémes mentéikben, császárok korabeli, nehéz selyemruhájukban, ragyogó érdemjeleikkel és fehér parókáikkal elragadóan impozáns társaságot alkottak, de elvégre is, ha az ember eljut a harminczadik születésnapjához, megunja még a saját híres őseit is. Tivadar gróf felállította a mérleget. Egyik felébe jutott a kilenctágú korona, a ragyogó ősi czimer, melynek kezdettől fogva megőrzött tisztaságát eddig még egyetlen metalliance sem zavarta meg: ősi képek prémesen és selyem ruhásan , a másik felét pedig egy pár kék szem foglalta le. Nagyon egyenlőtlen osztás volt. Tivadar gróf csak azt konstatálhatta, hogy a mérleg mély hódolattal hajlik a kék szemek felé, libbenésével majd kiszórva a túloldalon a sok aranyos czifraságot. A szép, kékszemű Szabó Vera a Boronkaykastély úrnője lett. — Mennyire szeretlek — szólt halkan, megindultan Tivadar gróf, amikor ifjú nejét az első ebéd után átvezette drága ereklyékkel dúsan megrakott termeken keresztül a kis puha, meleg, rózsaszín szalonba. Az asszonyka körüljártatta kék szemeit a sok drágaságon s odasimulva férjéhez, ép olyan halk, megindult hangon felelt: — Milyen szép itt minden. Ne gondolja senki, hogy ez a válasz nem lett volna a férjnek ínyére. Ellenkezőleg. Boldog A Nemzet „Elvek harcsa“ czimü vezérczikkében azt mondja, hogy az egyházpolitikai programm és a vallás között tulajdonképen semmi ellentét nem forog fenn, hogy az egyházpolitikai programm megvalósulása el fogja ismerni a felekezeteknek egymás között és az állam irányában való ellentétét, a főpapi pásztorlevélnek eddig nyilvánosságra jutott tartalma reményt ad, hogy a kath. egyház nagyjai jövőre is,csak az elvek védelmére szorítkoznak. A Magyar Állam a kongrua rendezésénél a megszavazandó összeg kivetésének kulcsáról elmélkedik, melyet, ha egyszerűen a jövedelem alapján állítanának fel, kisebb javadalom apátok és prépostok alig bíznának meg; példákat hoz föl, hogy ezen kulcs igazságtalan és méltánytalan lenne, hanem a hozzájárulási összeget progresszív perczentrácziók szerint kellene megállapittatni, meg van győződve, hogy a főpapság, melynek ez tulajdonképen hivatása, meg fogja hozni áldozatát, de még ez esetben is fejek felett lebeg Vera grófné olykor-olykor igen sokatmondó sóhajokat lehelt ki korallajkai közül; de hát Gyula gróf bizonyára senkinek sem kötötte az orrára, hogy neki most fáj a szive s a szép háziasszony is aligha kereste a társaságot, mikor éppen sóhajtozni akart. Nem tudott tehát senki semmit. Tulajdonképen talán nem is lett volna semmi különös tudnivaló: legalább Vera maga is úgy gondolta ezt s éppen olyan nyílt, őszinte tekintettel nézett a férje becsületes, jóságos szemeibe, mint akkor az első napon. — Végre egyedül maradtunk. Két erős kar, mely egy üde, hajlékony, fiatal testet zár körül; szőke fürtös fejecske, mely lágyan simul az erős, hatalmas férfi vállára, két egymásba olvadt lélek tiszta hangja — mi zavarhatná meg ezt a fenséges harmóniát?! S íme, azok a csodálatos, talányos kék szemek most nem pihennek; végig révedeznek a már zajtalanná vált termek hosszú során s bágyadtan, vontatva adják meg a feleletet: — Mennyire egyedül maradtunk. A hó lassan szálló pelyhei eltemetik a Boronkay-kastélyt s a világ többé hírt sem hall a boldog lakókról. Idilli boldogság, — susogják az emberek. S ki tudja? Az embereknek legtöbbnyire igazuk van. Legalább a mikor nyár derekán fáradtan és porosan feltűnnek egy kies alpesi fürdőhelyen, az asszonyka telt, piros arcza csak úgy ragyog az elégedettség örömétől. Tivadar gróf a régi áradozással bámulja kicsi feleségét s a közös otthon szeretetét véli leolvasni mosolygó arczáról, a mikor a fülébe súgja: — Nézd Tmvi, nézd, a tavalyi vendégeink egyike. Talán most már tudna valamit mondani Bereznay Péter, amint az asszonyka mind a két kezét kinyújtja a közeledő Tornay Gyula felé; talán a férjnek is mondana valamit, amire körülnézne egy kicsit. De hát Bereznay Péter messze