Felvidéki Közlöny, 1896 (21. évfolyam, 1-41. szám)
1896-01-01 / 1. szám
2-ik oldal De ... de kérem . . . uram, nézze meg egész jól; én eddig azt hittem, hogy nem valódi, hanem hamis . . . Az ékszerész erre nevét kérdezte. —• Örömmel. Nevem Santin, a belügyminisztériumnak vagyok hivatalnoka. Lakásom Rue des Martyrs 16. Az ékszerész felütötte könyveit. — Igen, az ékszer oda lett rendelve, Lantin asszonynak czimére 1889. július 20-án. És ekkor mindketten élesen egymás szemébe néztek. Nejének nem volt pénze ilyen drága tárgyakra, ez szent igaz. De hát akkor ajándék volt! Igen ajándék! De kitől? Miért? Az iszonyatos gyanú, mint valami végzetes fuvalat siklott át a lelkén. — Oh! . . . Hisz ekkor a többi tárgy is mind ajándék ! Úgy érezte, mintha a föld alatta meginogna, mintha egy előtte álló fa dőlne le. Hirtelen éhség fogta el, hisz tegnapelőtt óta nem evett. De zsebei üresek voltak és újra a nyakék jutott eszébe. Tizennyolczezer frank! De mégis csak éhes volt. Hirtelen határozta el magát, és berontott az ékszeres boltba. Ahogy meglátta az ékszerész, rögtön sietett őt székkel megkínálni. Az alkalmazottak lopvalopva reá tekintettek, miközben arczuk mosolyosan ragyogott. Az ékszerész aztán biztosította, hogy a dolog rendben volna, és még mindig hajlandó az ígért összeget kifizetni. Lantin suttogva mondá — Jól van, beleegyezem ! Fiókjából erre kivett tizennyolcz darab nagy bankjegyet, megolvasta újra és odanyujtotta Lan Lantinnek, aki az összegről nyugtát irt alá és reszkető kézzel dugta a pénzt zsebébe. Kimenet az őt mosolygó arczczal kikisérő ékszerészhez fordult és lesütött szemekkel mondá : Van nekem . . . van nekem még több FELVIDÉKI KÖZLÖNY 1-ső szám. szegény volt Deák Ferencz, Kosssuth Lajos ,Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Irányi Dániel. Élő példa most Apponyi. A lemondás, mely neki osztályrészül jutott Magyarország legjobb fiainak sorsa — Mohácstól kezdve. A Nemzeti II. „Itt vagyok, itt maradok“ czímű czikkben az országgyűlés mostani feloszlatásának kérdésével foglalkozik. Oka a feloszlatásnak csak az lehetne hogy a jelen országgyűlés az egyházpolitikai vitákban úgy megrokkant s a pártok kivétel nélkül oly züllöttek, az ellentétek oly élesek, a viták oly botrányosak, hogy törvényhozási munkát végezni ezzel a képviselőházzal alig lehet. A kormány pedig a koronának ígéretet tett, hogy a kiegyezést gyorsan megköti és keresztül viszi, mely ígéretét beváltani nem képes. Mert ha sikerülne is Bánffyéknak az osztrák miniszterekkel az egyezséget megkötni, azt a jelen képviselőházzal elfogadtatni nem remélheti. E szerint a kiegyezésről vagy le kell tenni s azt 1897-re halasztani vagy pedig uj kormánynyal uj pártviszonyokat teremteni, mi csakis uj választások alapján eszközölhető. — Minthogy pedig Bánffy nem fog menni s önként lemondani nem hisz az országgyűlés mostani feloszlatásában. A Magyar Újság „Következettség“ czim alatt az ellenzék furcsa félelméről szól, melyet az uj választások iránt tanúsít. Az ellenzék, — Írja — a mely erősnek érzi magát, mely bízik küldetésében és eszméi hóditó erejében, nem rettegi, sőt kivánja és sorsirozza az uj választásokat. Azt alig várja, hogy elmehessen a nép közé,,lángszavakkal hirdetni politikai evangéliumát. És alig várja, hogy bejárja a választókerületeket s felgyújtsa ezrek és százezrek szivét: az ékesszóló szenvedély tüzeséváival. Éppen azért, mert nem a hideg észre, nem a nemzet józanságára, hanem a szívre, a képzeletre s a szenvedélyekre hivatkozik: egyremásra elhódítja a választókerületeket a hatalmon levő párttól, mely kormányoz, parancsol, mely tehát a néposztályoknak nem egy érdekével kénytelen összeütközésbe jönni. Az egyesült ellenzék — mondja — a közelgő népitóletben isten ítéletét sejti, azért húzna-halasztaná a döntést, am<meddig csak lehet. Odajutott, hogy már csak az időben s az emberek feledékenységében bízik. A Magyar Állam „Pártok és elvek“ czimü czikkelyében többek közt ezeket mondja: Nálunk ez a liberális rendszer, mely a népet ezredéves szokásaiból kivetkőztetni akarja egyszerre, mely a magyar fajt amalgamizálni törekszik úgy, hogy zsidót, keresztényt egybe forrasztva, abból egy kozmopolita népet alkosson, amelynek számára utoljára még közös hitvallásról is gondoskodik : bukása szélére jutott s e nemzetben megérett az a tudat, hogy ez iránnyal szakítva, ezzel ellenkezőleg visszavívja történelmi múltján alapuló jogainak, hitelveinek, szabadságát s védelmet keressen oly institúciókban, amelyek megmentik a magyar népet a kozmopolitizmustól, a melyek védik a családi jogait, gazdasági fennállhatását s biztosítják lassú, de biztos fejlődését a magyar faj, a magyar nemzet szupremáczióját és fennmarad hatását. Az örökösödési eljárás. (Életbe lépett január 1-én.) Az „Örökösödési eljárásról“ szóló 1894. évi XVI-ik törvényczikk 1896. évi január hó 1-én lépvén életbe, miután ezen törvény rendelkezései az eddigi hagyatéki és örökösödési eljárást nagy részben módosítják és átalakítják —• szükségesnek tartjuk az örökösödési eljárás meginditására hivatott hivatalos közegeket az 1895. évi XVI. törvényczikk, úgy a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott belügyi és igazságügyi miniszteri 43194/1. M. 895. számú rendelet rendelkezéseire felhívni a közönségnek ezen uj intézkedések rövid ismertetése mellett. A haláleset a fent említett miniszteri rendeletben közlött minta szerint veendő fel és pedig az esetben, ha kiskorú vagy gondnokság alatt álló személy is van érdekelve, két példányban, mindenkor a halottként jelentésének vételétől számított 3 nap alatt. A halálesetfelvétel egyik példánya — a végrendelet, ha ilyen van, úgy ingatlanok létezése esetén, a telekkönyvi kivonatok beszerzésére szükséges téritvény csatolása mellett, az illetékes kir. járásbírósághoz terjesztendő be; másik példánya ha t. i. kiskorúak s gondnokság alattiak is érdekelték — a kiskorúak születési bizonylatának csatolásával, melyeket az anyakönyvvezető a törvény 19. §-a szerint díjmentesen ad ki — az árvaszékhez terjesztendő be, minden esetben a felvételtől számított 8 nap alatt. A halálesetfelvétel egy hivatalos másolata az illetékes kir. adóhivatalhoz mutatandó be. A hagyatéki eljárás ilyképpen megindíttatván, annak további folytatását az illetékes kir. járásbíróság eszközli, mégis azonban a miniszteri rendelet 34. §-a szerint, az ott elősorolt esetekben t. i. ha az örökösök, utóörökösök vagy köteles részre jogosítottak között kiskorú vagy gondnokság alatti, vagy méhmagzat vagy még nem született személy, vagy létesítendő közérdekű alapítvány, vagy ismeretlen helyen levő van érdekelve, vagy egyáltalán tudvalevő örökös nem létezik — a hagyatéki javak leltározása a községi jegyző által a bíróság rendeletének bevárása nélkül a törvény 35—49. §-ai szerint a halálesetfelvétel körüli teendők befejezése után 8 nap alatt teljesítendő. A leltározáshoz ott, hol kiskorúak s gondnokoltak vannak érdekelve, a kiskorúak gyámja vagy a gondnokolt gondnoka mindenkor megidézendő, úgy az 1877. évi XX. tczikk 170. §-a alapján az illetékes községi közgyám is s a leltározás ezek közreműködésével eszközlendő. A leltározás befejeztével a hivatalból felvett leltár, csatolmányal^ együtt, annak a járásbíróságnak a község tartozik. Ha kiskorú vagy gondnokság alatti is van érdekelve a hagyatékban, a leltár másodpéldánya az árvaszékhez terjesztendő be. Az ingatlanok telekkönyvi hiteles másolatának beszerzésére nézve megjegyeztetik hogy a miniszteri rendelet 52. §-a szerint, az ugyanott közlött IX. számú mintán alapuló térítvény, ezentúl a községi jegyző által, a halálesetfelvétellel egyidejűleg az illetékes járásbírósághoz mutatandó be. Ezen a kir. járásbíróság által aláírással és pecséttel ellátandó téritvény alapján adja ki a telekkönyvi hatóság a telekkönyvi kivonatokat, nemkülönben amennyiben szükséges, a miniszteri ékszerem is, amelyek ugyanezen hagyatékból származnak, hajlandó volna ön azokat is megvenni ? A kereskedő meghajtotta magát. — És miért nem uram ? Úgy akkor a többieket is el fogom hozni. Aztán kocsiba ült, hogy a drágaságokat elhozza. Amikor egy óra múltán újra a kereskedőhöz lépett be, még mindig nem reggelizett. Leültek, hogy a tárgyakat darabonként vizsgálgassák meg és megbecsüljék. Majdnem mind ott vásárolták nála. A nagy fülbevaló a fényes brillántokkal húszezer frankot, ér, a karpereczek harminczötezer frankot a melltűk, gyűrűk és medaillonok tizenhatezret, a többi ékszer: a smaragdok és saphirok tizennégyezret; egy drágakő, amely arany nyaklánczon függött — negyvenezret; összes értékük felrúgott valami százkilenczvenhatezer frankra. Midőn az utczán volt, egyszerre olyan könnyű kedélyűnek érezte magát, hogy a Vendôme-szobrot megmászta volna örömében, mint valami árboczot. Yoisinnál reggelizett, bort ivott hozzá, butteláját húsz frankjával. Aztán fiákerbe ült és kikocsikázott a boulognei erdőkbe. Lelkében lángra lobbant a vágy, hogy odakiáltsa a mellette elrobogóknak: „Én is gazdag vagyok. Kétszázezer frankom van !“ Hirtelen a minisztérium is eszébe jutott, oda hajtatott. Bátran lépett be főnökéhez és tudtára adta, hogy elbocsáttatását kéri, mert háromszázezer frankot örökölt. A Café Anglais-ban ebédelt. Legelőször életében nem unatkozott a színházban és az estét nőtársaságba töltötte. És később, úgy hat hó múlva, újra megházasodott. rendelet XI. mintája alapján a bekebelezett terhe két kitüntető kimutatást. A hagyatéki leltár csatolmányával együtt a kir. járásbírósághoz beérkezvén, a hagyaték tárgyalását az 1894. évi XVI. tczikk 50. §-a alapján a kir. járásbiróság rendeli el. Habár tehát az örökösödési eljárásnál az árvaszék hatásköre alakilag módosult is, mert a tárgyalás elrendelése ezentúl a bíróság hatásköréhez tartozik és a hagyatéki eljárás alakiságának egy része ott folyik le, azonban a kiskorúak a gondnokoltak részéről a hagyaték érdemi elintézése az árvaszékek jogkörében továbbra is fenmarad s a tárgyalási megállapodások csakis az árvaszék jóváhagyása után jogerősek, sőt a hagyatéki eljárás folyamán azok érdekében vagy azok nevében intézkedések az árvaszók meghallgatása s beleegyezése nélkül nem tehetők. Az örökösödési eljárásnál tehát csakis az alakiságokat illetőleg módosult az árvaszók hatásköre, azonban minden egyéb tekintetben az árvaszéknek a kiskorúak s gondnokoltakra vonatkozó jogköre teljes épségében fenmarad, úgy mint az 1877. évi XX. t. cz. s egyéb törvények s rendeletek szabályozzák. Szellemes mondások. A nők soha sem a szerelmet unják meg, hanem azt, a kit szeretnek. Vannak asszonyok, akiket senkit sem becsül, mert mindenki ismeri őket és vannak asszonyok, akiket mindenki becsüli mert senki sem ismeri őket. A nők nem teszik meg az első lépést, de nem is térnek ki előle. A hűség olyan költemény, melyet a nők sohasem bírnak megtanulni; a közepén rendesen elfelejtik. Ha a nő ingadozik, már csak az a kérdés, kinek a karjaiba fog beleesni? A nők rendesen akkor zárják be sziveiket ha van valaki benne, akit nem akarnak kiereszteni ; — ha valaki be akar osonni, kevésbbé óvatosak. Merek. Felhívjuk mindazokat, kik lapunkra rpiiimmerálni nem szándékoznak, hogy a mai számunkat visszaküldeni szíveskedjenek, mert elleneseiben lapunk rendes előfizetőinek fogjuk tekinteni. A közigazgatás államosítása. A Pol. Com budapesti levelezője, foglalkozva a legutóbb megejtett megyei tisztujítások eredményével, kijelenti hogy jogosulatlan az a feltevés, mintha a kormány a közigazgatási reformok életbeléptetése alkalmával ignorálni akarná a jelenlegi közigazgatási tisztviselők igényeit. A majdan bekövetkezendő kinevezéseknél az új tisztviselői állásokra nagyon természetesen elsősorban a mostani közigazgatási tisztviselőkre lesznek tekintettel. Az átmeneti időben a kinevezés tényleg a jelenleg választás útján működő tisztviselők megerősítésében fog állani. Sem a közigazgatás érdekében, sem a kormány szándékában nem állhat, amaz elemet, mely évszázadok óta teljesít közszolgálatot, egyszerűen mellőzni. A közigazgatási tisztviselők helyzete az államosítás folytán minden irányban csak javulni fog A jelenlegi sanyarú fizetésük fel lesz emelve és függetlenségük, mely most bizony igen rossz lábon áll, sokkal jobban lesz biztosítva. Ezek a körülmények mutatják leginkább, hogy mily indokolatlanok azok az aggodalmak, melyeket a megyei tisztviselők között sok helyütt a reformok folytán beálló változásokkal szemben táplálnak. Dessewffy püspök ajándékai: Dessewffy Sándor Csanádi püspök fényes karácsonyi ajándékkal lepte meg a Temesváriakat, a mennyiben a Temesvár-Gyárvárosban legközelebb megalakuló kath. legényegylet számára 15000 írtért gyönyörű házat és nagy kertet vásárolt és ezáltal az ottani polgárság régen táplált óhaját megvalósította. A bőkezű és áldozatkész főpap ezenkívül, mint temesvári levelezőnk írja, a közelmúltban még a következő nagyobb összegekkel áldozott jótékony czélokra: A temesvár-józsefvárosi apáczazárdára 3000 frt. A csákovai apácza-zárdára 2000 frt. A mácsai templomra 3000 frt. A kassai székesegyház üvegfestésü ablakára 1200 frt. A toront.-erzsébetlaki templomra 1000 frt. A makói főgymnasiumra 400 frt. * A jótékony Bubics. Bubics egyházmegyénk bőkezű püspöke által fentartott hójczi óvodában szép karácsonyfa-ünnep folyt le, mely alkalommal a püspök kegyességéből 54 gyermek ruházattal és számos más ajándékkal lett ellátva. * Halálozás: Dr. Bossier István ur a kassai kir. jogakadémia ny. r., a m. kir. gazdasági tanintézet rendk. tanára, Kassa sz. kir. város iskolaszékének tagja decz. hó 29-én éjjeli 11 és Va órakor hosszas szenvedés óa a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 49., boldog házasságának 23. évében az Urban elhunyt. A megboldogult hült tetemei decz. 31-én délután 2 órakor a Mészáros utcza 18. sz. házból a róm. kath egyház szertartásai szerint lettek a köztemetőbe örök nyugalomra helyeztetve. Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelki üdvéért 1896. január 3-án reggel 9 órakor fog a premont-