Felvidéki Közlöny, 1897 (22. évfolyam, 40. szám)

1897-09-30 / 40. szám

2-ik ü idta. A kormány azonban hiába tesz egy frak­­c­iónak engedményeket, mert ezzel csak a töb­biek féltékenységét kelti fel, és a többség erő­sítése helyett a többség bomlását segíti elő. — Nyilvánvaló, hogy a parlamentáris helyzet eme bonyodalmának keveset változtatna Badeni gróf visszalépése. Nyilvánvalóvá válik itt az osztrák alkotmányosság halálos betegségének legbensőbb fészke. Ausztriában maga a többségi uralom meg­­oldhatlan probléma, az igazi parlamentáris kor­mányzat pedig tiszta képtelenség. Ez az eredmény az, a­mivel nekünk immár föltétlenül számolnunk kell.­­­ Ha osztrák parla­ment mai többsége egy kíméletlen rohammal le is gázolná az ellenzéki obstrukcziót, azt hiszi-e valaki, hogy ezzel az osztrák alkotmányosság szabályos medrébe térne ? Még ha a többség mindvégig összetartana is és a kormány is mind­végig egyetértésben maradna a többséggel, még ebben a nagyon valószínűtlen esetben is va­jon lehetséges-e Ausztriában olyan alkotmányos rend­szer állandósága és az olyan parlamentarizmus szabályos működése, mely ellen az osztrák né­met nép összes rétegei heves lázongásban törnek ki ? Semmikép sem lehet hát azon kételkedni, hogy a „teljes alkotmányosság ő felsége örökös tartományaiban“, mint a 67-es közjogi kapcsolat­nak leglényegesebb föltevése — elvesztette meg­bízható tényleges alapját. FELVIDÉKI KÖZLÖNY Elment a császár­ szeme. A budapesti fényességnek ez a legszembe­ötlőbb momentuma. De más is ! Balog Pál, a genialis publiczista éppen a császárváros legizgatóbb előnapjain tárgyalja a kérdést, hogy mily gyöngén áll a ma­gyar ember ornamentális ízlése. A Vilmos császár illő fogadtatására végbevitt díszítések mást bizo­nyítanak. Végre is az ilyen másodperczekre szóló és egyetlen impressziónak rendelt műveleteknél Dárius kincsét nem mozgósíthatja senki. — Sőt el lehet mondani, hogy Dárius kincsénél többet ér az ötlet. És az is bőven. Kellemesen lepett meg, hogy —­ és itt inkább a magán­házakról szólunk — egyesek mily egyszerű tényezőkkel, a lelemény és ötlet révén, szolgálták a hatást. No, de mi alapon neveznének bennünket czeremoniás népnek, ha még a czerem­oniákhoz sem értünk. Értünk lesz mi ahhoz, a koronás vendég el volt bájolva. A német császár impressionista. Ifjú lelkét nagy ambícziók emelik, lehetetlen, hogy őt hide­gen hagyja a nemzeti erőnek fényben való do­kumentuma, a költő elragadtatása tör ki belő­lünk : ki virít még a magyarnak a fája. — Mert bizony a keleti virtusnak megnyilatkozása e fent is és hozzátapad egy háromszázados történet múlt fordulatával jelenkező öröm. Vonjuk le szép napok tanulságait, nem arra a nemzeti hiúság legyezgetésére, hanem a nem­zeti öntudatnak megszilárdítására. Az első tanul­ság pedig az, hogy a mit gravaminalis politikának nem tud századokon át megcsinálni egy nemzet önállóságának ratifikálását a köztudatban, azt a polgárok becsületes iparkodása megcsinálja. Igazoltatnak a Széchenyi princzipiumai hogy Magyarország akkor lesz boldog, ha pol­gárai mindegyike tisztes polgári buzgalommal tö­rekszik jólétére. Pörölyhöz dologképes polgárok, a nemzeti nagyság kohesióját csinálja meg serény kalapács­ütéseket. Ha tudtok bővülni azért, mert Európa szé­les rétegében parádé közben nemzeti jelességtek fényeskedett , használjátok ezt a fölbiztatott nemzeti önérzetet tovább ilyen irányban s akkor Magyarország nem volt és nem csak lesz, hanem a mint Kozma Andor oly frappánsan énekli kró­nikájában, — de kezd is lenni. Most teljesítse ám mindenki kötelességét Semmi sem jelzi a fővárosi fényes császárnapok közéleti nagy jelentőségét, mint hogy nekünk a közvélemény kis körben hangadóinak, a lokális érdekek védőinek és ébresztőinek az ünnepélyek hatása alatt és napokkal utánna, mikor a politi­kai napi sajtó már minden részletét meghányta­­vetette, kiszínezte és ábrándszerüleg kihimezte,­­ mondjuk nekünk is zsurnalistikai kötelesség, ez országos jelentőségű események latolgatásába kezdeni. A politikai szempontot mellőzzük. Azt nagy­ban és egészben elvégezte a politikai sajtó, nem is ránk tartozik. De bármily fakón világít a kul­túrának e mócsvilága, lehetetlen fényét oda nem irányítani arra a nemzeti momentumra, mely a látogatás nyomán jelentkezik és a momentum a magyar fajerő elismertetése. A mi im most előt­tünk történt, mily dicsőn beillett volna a mille­náris ünnepélyek sorába. A fajerőben legkiválóbb poroszok során császára látogatásával elismerte, hogy a magyar nemzet újabb idejét öntudatos módon élte, hogy mint nemzet, mint állami kons­­tituczió elismertessék. Az új, modern alapokra fektetett Magyar­­ország sok balvéleményt tört meg, viszályos múltja, sokszor lenyűgözött, meghódított tartományi jel­lege — a­mit nem a história, hanem az emberek igyekeztük elhitetni — sokfelé elhitették azt a fölfogást, mely a Duna-Tisza táját is osztrák tar­tományi rangban állónak gerálja. Az ország minden intézménye hangosan protestál e bal hit ellen , ám egy szuverén elra­gadtatása kell, miként lassan fölnyiljék Európa Később azután meg is mondta neki : — Igazán nagyon haragszom magára A mérnök úr azonban a szemeivel hunyo­rított és még csak el sem pirulva felelé Ezt már nem hiszem ' Ilyen szemtelen válasz Örült is magában, hogy egyhamar nem ta­lálkozik vele. Ide utazott azután falura, az ő Ida barátnő­jéhez, akivel sok mindenféle bizalmas dologról beszélgetett. — Ida azonban olyan különös volt, igazában nem is tudott vele rokonszenvezni, így többek között Ida azt állította, hogy gyerekes dolog azt hinni, hogy egy csók valami csúnya dolog , ellenkezőleg, az nagyon szép valami. — És amikor Mimi egészen megrémülve azt kér­dezte tőle, hogy vájjon kipróbálta-e már, Ida a szeme közé nevetett és igy szólt Bizony bajos volna megszámlálni Pfuj, ha elgondoljuk, hogy milyen az emberek ízlése ! . . . Itt a falun, hála Istennek, békében lehetett. Hanem egyszer csak egy szép napon mint egy bomba csapott be Axel ur s csak ké­sőbb tűnt ki, hogy ő az Ida fivérének bizalmas barátja. Hidegen­ és tartózkodóan fogadta köszö­nését, de a mérnök úr minden teketória nélkül megfogta kezét és beszélni kezdett a télen együtt töltött szép órákról. Persze, hogy jéghidegen for­dult el tőle. De azért itt csak úgy járt, mint a télen, mindig csak vele kellett lennie, minthogy olyan pompásan el tudtak együtt mulatni és teg­nap aztán , igen, tegnap este másodízben esett meg rajta az a borzasztó dolog. Nagy ebédet adtak a háznál, amelyhez az egész környék meg volt hriva. Igazán nagyon ked­­ves mulatság volt és természetes, hogy Mimit megint Axel vezette az asztalhoz Egymás mellett ültek tehát és jóízűen mu­lattak a „bonszülött“ nők fölött, a­kik vágott Hódolat a királynak. Kassa város törvényha­tósága rendes havi közgyűlésében, amelyen Péchy Zsigmond főispán elnökölt, fider Ödön országgyű­lési képviselőnk indítványozta, hogy Kassa város törvényhatósága örömének feliratban adjon kifeje­zést és e czélból október 4-én ő felsége születés­napján tartson rendkívüli közgyűlést. A közgyűlés az indí­tványt egyhangúlag lelkesedéssel fogadta el A törvényhatóság tagjai ezenkívül még a város­nak október hó 4-án leendő fényes kivilágítása ügyében a közgyűlés után szűkebbkörű tanács­kozást tartottak. ruhában jelentek meg a szegények az ő tudat­lanságukban bizonyára azt hitték, hogy ez na­gyon előkelő — és sok minden egyéb fölött. Később aztán, mikor a kávét a kerti forra­szon fölszolgálták, Axel megint csak félrecsalta úgy látszik ezúttal is kevéssé volt óvatos a pezsgővel — és egész lenn a diófa­sor végén megint csókot kért tőle. Most már nem ijedt meg annyira, mert hiszen hát volt már benne egy kis rutin. Ön hasztalan kéreget tőlem csókot, mondd neki erélyesen, — jól tudhatja, hogy nem kap tőlem. A mérnök úr pedig erre így válaszolt — Mimi kisasszony, jól vigyázzon a sza­vaira, maga egy kissé vigyázatlan ! Vájjon csakugyan vigyázatlan lett volna ? Mit is érthetett ő ez alatt ? Úgy szerette volna ezt megtudni, ahogy él. És Mimi kisasszony ott ült és hasztalanul átélt ifjúsága fölött töprenkedett, amely mit se tudott még a szerelemről. Egyszerre csak egy meleg leheletett érzett a nyaka közelében, és mielőtt még annyi ideje lett volna, hogy visszaforduljon, Axel mosolygó képe hajolt reá, és éppen mikor fölkiálltani akart, az ajkait lezárta — egy csók Sokkal nagyobb zavarban volt, semmit pó­rolni tudott volna ; remegett és nevett és sírt és meg-megrázta magát, mint egy megázott veréb. A mérnök úr azonban egészen nyugodtan ült mellette a padon és így szólt : Maga igazán nagyon vigyázatlan vol­­tegnap. Mimi kisasszony. Azt mondta, hogy haszt tahin dolog tőlem, csókot kérni öntől. Hát aztán úgy gondoltam, sokkal okosabb lesz, ha egyálta­lában nem is kerek- 40-ik szám Hírek. Péchy Tamás temetése. Alsó-Kálmárkor]­iám apja temették el a képviselőház volt elnökét, a puritán jellemű Péchy Tamást, a szikszói kerület és egész Abauj -Torna megye intelligencziájának rend­kívüli részvéte mellett. A nehéz arczkoporsó el volt halmozva az ország minden részéből érkezett koszorúkkal. Koszorúkat helyeztek a ravatalra : Abauj megye közönsége, tisztikara, választói valamint a Péchy család a péchujfalusi Péchy család o fel­irattal : „Felejthetlen képviselőjének —­ a leghűbb vá­lasztókerületA képviselőház hivatalnoki kara — az orsz. kaszinó, — a honvéd-egylet (melynek elnöke volt), az orsz. nemzeti szövetség, az orsz köles, biztosító-szövetkezet, az ág. ev. egyház­kerület és számos esperesség — az eperjesi kol­légium, továbbá a nagyszámú családtagok és még nagyobb számú barátai és tisztelői , úgy hogy az egész tágas udvar egy nagy virágos kertté vál­tozott. A ravatalt a képviselőház diszegyenruhás szolgái és Abauj vármegye hajdúi vették körül s előtte egy bársony párnán az elhunyt I. oszt. vaskoronarendjének széles szalagja és jelvényei feküdtek. A gyászszertartást Zelenka Pál ág. evang püspök végezte 16 esperes segédletével. A püs­pök után a rimaszombati főesperes mondott meg­ható gyászbeszédet. Majd dr. Berzeviczy Albert, a képviselőház első alelnöke búcsúztatta el a kép­viselőház egykori nagyérdemű elnökét. Ezzel útnak indult a gyászmenet a faluva szemben első dombon levő temetőbe, melynek közepén árnyas lombok alatt épült a család sir­­épü­lt a család sírboltja. A végtisztességen jelen voltak Abauj, Sáros Borsod, Gömör, Zemplén értelmiségének szine­­java ; főispánok, képviselők, megyei urak és tiszt­viselők, számlálhatlan sokaságban megüresedett kerületi felügyelői méltóság. Pécsu, Tamás elhalálozásával üresedésbe jött az ágost. evangélikusok tiszai kerületének felügyelői bizalmi tisztsége. Az új felügyelő választása azonban, nem igen fog pártviszályt okozni a kerületben­­ lévő esperességek kebelében, miután Szentiványi Árpád gömöri esperesség felügyelő annyi érdemeket szer­zett már, úgy is, mint a kerületi felügyelő helyet­tessé, de főképen mint az egyházi ügyek iránt mindenkor meleg érdeklődést tanúsító áldozat­kész ember, hogy egyhangú választása egészen bizonyosra vehető. — Péchy Aurél törvényszéki elnök, ki hos­­­szabb ideig roskoványi birtokán időzött, október 1-én megy vissza Kassára, hogy hivatalos teen­dőit folytassa. — Jászai Mari Kassán. Jászai Mari, a minden szépért és nemesért lelkesedő nagynevű színmű­vésznő, annak tudatában, hogy mily sokféleképen kellene a magyar néptanítók sorsán segíteni, s ezen fáradhatlan szellemi munkások öreg napjait biztosítani, elhatározta, hogy az ország több vá­rosában az „Eötvös-alap“ javára hangversenyt rendez, melyeken ő maga is tragikai és szavalati előadásokkal közre fog működni. E czélból So­mogyi Mór zongoraművész és neje, szül. Berger Karola opera énekesnővel szövetkezve Kassán is legközelebb fel fog lépni, mely alkalommal a helybeli dalegylet is közre fog működni. — A hangverseny a Sehalkáz-szálló dísztermében való­színűleg október 3-án fog megtartatni. — A bártfai múzeum. Régi városházunknak múzeummá leendő átalakítása iránt a felterjesztés megtételét elhatározta a közgyűlés az erre kikül­dött bizottság már megállapította annak szöve­gét, mely szerint a város azt kérelmezi, hogy a négyszáz éves épület műemléknek mondassák ki s mint ilyen országos költségen restauráltassék. Ha ez sikerül, természetesen városháza után kell néznünk s valamely nagyobb épületet e czélra berendezni s átalakítani, de ez a csekély költség elenyésztő azon előn­nyel szemben, mit egy mu­zeum által a város szellemileg nyerne. * Október 6-án: A kassai jogászifjuság ke­gyelettel fogja megülni az aradi 13 vértanúnak emlékét és október 6-án az akadémia dísztermé­ben alkalmi ünnepélyt tart, melynek tárgysoro­zata méltó lesz a nagy nap fontosságához. K Uj palota Kassán. A gróf Andrássy Dénes ő-utczai két házának egy monumentális palota­­szerű kórházzá való átépítése immár bevégzett tény. Hodinka Mihály uradalmi jószágigazgató egy budapesti műegyetemi tanár és egy műépí­tész társaságában városunkban időzik, hogy a helyszínen az építkezésre vonatkozó ügyeket meg­beszéljék, a tervet végérvényesen megállapítsák. Mint tudva levő dolog, az építésre vonatkozó be­nyújtott tervezetek közül, a­melyeket a budapesti építész és mérnökegylet felülvizsgált, a N­épászky Mihály helybeli tekintélyes építészünk tervezetét találta legjobbnak, mint a kivitelre legalkalma­sabbnak. A­kiknek alkalmuk volt e tervezetet látni, azok nagy elismeréssel nyilatkoznak annak nagyszabású kiviteléről, hogy az nemcsak váro­sunknak, de bármely nagy városnak is díszére válnék. A főutcza és fehérutczai szöglet lemetszve lesz s felette egy hatalmas torony fog dísze­legni, mely az egész palotát emelni és impozánsa tenni fogja. A költségelőrányzat meghaladja a 350 ezer forintot. Valóban örvendünk, hogy gróf

Next