Felvidéki Közlöny, 1897 (22. évfolyam, 40. szám)
1897-09-30 / 40. szám
2-ik ü idta. A kormány azonban hiába tesz egy frakciónak engedményeket, mert ezzel csak a többiek féltékenységét kelti fel, és a többség erősítése helyett a többség bomlását segíti elő. — Nyilvánvaló, hogy a parlamentáris helyzet eme bonyodalmának keveset változtatna Badeni gróf visszalépése. Nyilvánvalóvá válik itt az osztrák alkotmányosság halálos betegségének legbensőbb fészke. Ausztriában maga a többségi uralom megoldhatlan probléma, az igazi parlamentáris kormányzat pedig tiszta képtelenség. Ez az eredmény az, amivel nekünk immár föltétlenül számolnunk kell. Ha osztrák parlament mai többsége egy kíméletlen rohammal le is gázolná az ellenzéki obstrukcziót, azt hiszi-e valaki, hogy ezzel az osztrák alkotmányosság szabályos medrébe térne ? Még ha a többség mindvégig összetartana is és a kormány is mindvégig egyetértésben maradna a többséggel, még ebben a nagyon valószínűtlen esetben is vajon lehetséges-e Ausztriában olyan alkotmányos rendszer állandósága és az olyan parlamentarizmus szabályos működése, mely ellen az osztrák német nép összes rétegei heves lázongásban törnek ki ? Semmikép sem lehet hát azon kételkedni, hogy a „teljes alkotmányosság ő felsége örökös tartományaiban“, mint a 67-es közjogi kapcsolatnak leglényegesebb föltevése — elvesztette megbízható tényleges alapját. FELVIDÉKI KÖZLÖNY Elment a császár szeme. A budapesti fényességnek ez a legszembeötlőbb momentuma. De más is ! Balog Pál, a genialis publiczista éppen a császárváros legizgatóbb előnapjain tárgyalja a kérdést, hogy mily gyöngén áll a magyar ember ornamentális ízlése. A Vilmos császár illő fogadtatására végbevitt díszítések mást bizonyítanak. Végre is az ilyen másodperczekre szóló és egyetlen impressziónak rendelt műveleteknél Dárius kincsét nem mozgósíthatja senki. — Sőt el lehet mondani, hogy Dárius kincsénél többet ér az ötlet. És az is bőven. Kellemesen lepett meg, hogy — és itt inkább a magánházakról szólunk — egyesek mily egyszerű tényezőkkel, a lelemény és ötlet révén, szolgálták a hatást. No, de mi alapon neveznének bennünket czeremoniás népnek, ha még a czeremoniákhoz sem értünk. Értünk lesz mi ahhoz, a koronás vendég el volt bájolva. A német császár impressionista. Ifjú lelkét nagy ambícziók emelik, lehetetlen, hogy őt hidegen hagyja a nemzeti erőnek fényben való dokumentuma, a költő elragadtatása tör ki belőlünk : ki virít még a magyarnak a fája. — Mert bizony a keleti virtusnak megnyilatkozása e fent is és hozzátapad egy háromszázados történet múlt fordulatával jelenkező öröm. Vonjuk le szép napok tanulságait, nem arra a nemzeti hiúság legyezgetésére, hanem a nemzeti öntudatnak megszilárdítására. Az első tanulság pedig az, hogy a mit gravaminalis politikának nem tud századokon át megcsinálni egy nemzet önállóságának ratifikálását a köztudatban, azt a polgárok becsületes iparkodása megcsinálja. Igazoltatnak a Széchenyi princzipiumai hogy Magyarország akkor lesz boldog, ha polgárai mindegyike tisztes polgári buzgalommal törekszik jólétére. Pörölyhöz dologképes polgárok, a nemzeti nagyság kohesióját csinálja meg serény kalapácsütéseket. Ha tudtok bővülni azért, mert Európa széles rétegében parádé közben nemzeti jelességtek fényeskedett , használjátok ezt a fölbiztatott nemzeti önérzetet tovább ilyen irányban s akkor Magyarország nem volt és nem csak lesz, hanem a mint Kozma Andor oly frappánsan énekli krónikájában, — de kezd is lenni. Most teljesítse ám mindenki kötelességét Semmi sem jelzi a fővárosi fényes császárnapok közéleti nagy jelentőségét, mint hogy nekünk a közvélemény kis körben hangadóinak, a lokális érdekek védőinek és ébresztőinek az ünnepélyek hatása alatt és napokkal utánna, mikor a politikai napi sajtó már minden részletét meghánytavetette, kiszínezte és ábrándszerüleg kihimezte, mondjuk nekünk is zsurnalistikai kötelesség, ez országos jelentőségű események latolgatásába kezdeni. A politikai szempontot mellőzzük. Azt nagyban és egészben elvégezte a politikai sajtó, nem is ránk tartozik. De bármily fakón világít a kultúrának e mócsvilága, lehetetlen fényét oda nem irányítani arra a nemzeti momentumra, mely a látogatás nyomán jelentkezik és a momentum a magyar fajerő elismertetése. A mi im most előttünk történt, mily dicsőn beillett volna a millenáris ünnepélyek sorába. A fajerőben legkiválóbb poroszok során császára látogatásával elismerte, hogy a magyar nemzet újabb idejét öntudatos módon élte, hogy mint nemzet, mint állami konstituczió elismertessék. Az új, modern alapokra fektetett Magyarország sok balvéleményt tört meg, viszályos múltja, sokszor lenyűgözött, meghódított tartományi jellege — amit nem a história, hanem az emberek igyekeztük elhitetni — sokfelé elhitették azt a fölfogást, mely a Duna-Tisza táját is osztrák tartományi rangban állónak gerálja. Az ország minden intézménye hangosan protestál e bal hit ellen , ám egy szuverén elragadtatása kell, miként lassan fölnyiljék Európa Később azután meg is mondta neki : — Igazán nagyon haragszom magára A mérnök úr azonban a szemeivel hunyorított és még csak el sem pirulva felelé Ezt már nem hiszem ' Ilyen szemtelen válasz Örült is magában, hogy egyhamar nem találkozik vele. Ide utazott azután falura, az ő Ida barátnőjéhez, akivel sok mindenféle bizalmas dologról beszélgetett. — Ida azonban olyan különös volt, igazában nem is tudott vele rokonszenvezni, így többek között Ida azt állította, hogy gyerekes dolog azt hinni, hogy egy csók valami csúnya dolog , ellenkezőleg, az nagyon szép valami. — És amikor Mimi egészen megrémülve azt kérdezte tőle, hogy vájjon kipróbálta-e már, Ida a szeme közé nevetett és igy szólt Bizony bajos volna megszámlálni Pfuj, ha elgondoljuk, hogy milyen az emberek ízlése ! . . . Itt a falun, hála Istennek, békében lehetett. Hanem egyszer csak egy szép napon mint egy bomba csapott be Axel ur s csak később tűnt ki, hogy ő az Ida fivérének bizalmas barátja. Hidegen és tartózkodóan fogadta köszönését, de a mérnök úr minden teketória nélkül megfogta kezét és beszélni kezdett a télen együtt töltött szép órákról. Persze, hogy jéghidegen fordult el tőle. De azért itt csak úgy járt, mint a télen, mindig csak vele kellett lennie, minthogy olyan pompásan el tudtak együtt mulatni és tegnap aztán , igen, tegnap este másodízben esett meg rajta az a borzasztó dolog. Nagy ebédet adtak a háznál, amelyhez az egész környék meg volt hriva. Igazán nagyon kedves mulatság volt és természetes, hogy Mimit megint Axel vezette az asztalhoz Egymás mellett ültek tehát és jóízűen mulattak a „bonszülött“ nők fölött, akik vágott Hódolat a királynak. Kassa város törvényhatósága rendes havi közgyűlésében, amelyen Péchy Zsigmond főispán elnökölt, fider Ödön országgyűlési képviselőnk indítványozta, hogy Kassa város törvényhatósága örömének feliratban adjon kifejezést és e czélból október 4-én ő felsége születésnapján tartson rendkívüli közgyűlést. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag lelkesedéssel fogadta el A törvényhatóság tagjai ezenkívül még a városnak október hó 4-án leendő fényes kivilágítása ügyében a közgyűlés után szűkebbkörű tanácskozást tartottak. ruhában jelentek meg a szegények az ő tudatlanságukban bizonyára azt hitték, hogy ez nagyon előkelő — és sok minden egyéb fölött. Később aztán, mikor a kávét a kerti forraszon fölszolgálták, Axel megint csak félrecsalta úgy látszik ezúttal is kevéssé volt óvatos a pezsgővel — és egész lenn a diófasor végén megint csókot kért tőle. Most már nem ijedt meg annyira, mert hiszen hát volt már benne egy kis rutin. Ön hasztalan kéreget tőlem csókot, mondd neki erélyesen, — jól tudhatja, hogy nem kap tőlem. A mérnök úr pedig erre így válaszolt — Mimi kisasszony, jól vigyázzon a szavaira, maga egy kissé vigyázatlan ! Vájjon csakugyan vigyázatlan lett volna ? Mit is érthetett ő ez alatt ? Úgy szerette volna ezt megtudni, ahogy él. És Mimi kisasszony ott ült és hasztalanul átélt ifjúsága fölött töprenkedett, amely mit se tudott még a szerelemről. Egyszerre csak egy meleg leheletett érzett a nyaka közelében, és mielőtt még annyi ideje lett volna, hogy visszaforduljon, Axel mosolygó képe hajolt reá, és éppen mikor fölkiálltani akart, az ajkait lezárta — egy csók Sokkal nagyobb zavarban volt, semmit pórolni tudott volna ; remegett és nevett és sírt és meg-megrázta magát, mint egy megázott veréb. A mérnök úr azonban egészen nyugodtan ült mellette a padon és így szólt : Maga igazán nagyon vigyázatlan voltegnap. Mimi kisasszony. Azt mondta, hogy haszt tahin dolog tőlem, csókot kérni öntől. Hát aztán úgy gondoltam, sokkal okosabb lesz, ha egyáltalában nem is kerek- 40-ik szám Hírek. Péchy Tamás temetése. Alsó-Kálmárkor]iám apja temették el a képviselőház volt elnökét, a puritán jellemű Péchy Tamást, a szikszói kerület és egész Abauj -Torna megye intelligencziájának rendkívüli részvéte mellett. A nehéz arczkoporsó el volt halmozva az ország minden részéből érkezett koszorúkkal. Koszorúkat helyeztek a ravatalra : Abauj megye közönsége, tisztikara, választói valamint a Péchy család a péchujfalusi Péchy család o felirattal : „Felejthetlen képviselőjének — a leghűbb választókerületA képviselőház hivatalnoki kara — az orsz. kaszinó, — a honvéd-egylet (melynek elnöke volt), az orsz. nemzeti szövetség, az orsz köles, biztosító-szövetkezet, az ág. ev. egyházkerület és számos esperesség — az eperjesi kollégium, továbbá a nagyszámú családtagok és még nagyobb számú barátai és tisztelői , úgy hogy az egész tágas udvar egy nagy virágos kertté változott. A ravatalt a képviselőház diszegyenruhás szolgái és Abauj vármegye hajdúi vették körül s előtte egy bársony párnán az elhunyt I. oszt. vaskoronarendjének széles szalagja és jelvényei feküdtek. A gyászszertartást Zelenka Pál ág. evang püspök végezte 16 esperes segédletével. A püspök után a rimaszombati főesperes mondott megható gyászbeszédet. Majd dr. Berzeviczy Albert, a képviselőház első alelnöke búcsúztatta el a képviselőház egykori nagyérdemű elnökét. Ezzel útnak indult a gyászmenet a faluva szemben első dombon levő temetőbe, melynek közepén árnyas lombok alatt épült a család sirépült a család sírboltja. A végtisztességen jelen voltak Abauj, Sáros Borsod, Gömör, Zemplén értelmiségének szinejava ; főispánok, képviselők, megyei urak és tisztviselők, számlálhatlan sokaságban megüresedett kerületi felügyelői méltóság. Pécsu, Tamás elhalálozásával üresedésbe jött az ágost. evangélikusok tiszai kerületének felügyelői bizalmi tisztsége. Az új felügyelő választása azonban, nem igen fog pártviszályt okozni a kerületben lévő esperességek kebelében, miután Szentiványi Árpád gömöri esperesség felügyelő annyi érdemeket szerzett már, úgy is, mint a kerületi felügyelő helyettessé, de főképen mint az egyházi ügyek iránt mindenkor meleg érdeklődést tanúsító áldozatkész ember, hogy egyhangú választása egészen bizonyosra vehető. — Péchy Aurél törvényszéki elnök, ki hosszabb ideig roskoványi birtokán időzött, október 1-én megy vissza Kassára, hogy hivatalos teendőit folytassa. — Jászai Mari Kassán. Jászai Mari, a minden szépért és nemesért lelkesedő nagynevű színművésznő, annak tudatában, hogy mily sokféleképen kellene a magyar néptanítók sorsán segíteni, s ezen fáradhatlan szellemi munkások öreg napjait biztosítani, elhatározta, hogy az ország több városában az „Eötvös-alap“ javára hangversenyt rendez, melyeken ő maga is tragikai és szavalati előadásokkal közre fog működni. E czélból Somogyi Mór zongoraművész és neje, szül. Berger Karola opera énekesnővel szövetkezve Kassán is legközelebb fel fog lépni, mely alkalommal a helybeli dalegylet is közre fog működni. — A hangverseny a Sehalkáz-szálló dísztermében valószínűleg október 3-án fog megtartatni. — A bártfai múzeum. Régi városházunknak múzeummá leendő átalakítása iránt a felterjesztés megtételét elhatározta a közgyűlés az erre kiküldött bizottság már megállapította annak szövegét, mely szerint a város azt kérelmezi, hogy a négyszáz éves épület műemléknek mondassák ki s mint ilyen országos költségen restauráltassék. Ha ez sikerül, természetesen városháza után kell néznünk s valamely nagyobb épületet e czélra berendezni s átalakítani, de ez a csekély költség elenyésztő azon előnnyel szemben, mit egy muzeum által a város szellemileg nyerne. * Október 6-án: A kassai jogászifjuság kegyelettel fogja megülni az aradi 13 vértanúnak emlékét és október 6-án az akadémia dísztermében alkalmi ünnepélyt tart, melynek tárgysorozata méltó lesz a nagy nap fontosságához. K Uj palota Kassán. A gróf Andrássy Dénes ő-utczai két házának egy monumentális palotaszerű kórházzá való átépítése immár bevégzett tény. Hodinka Mihály uradalmi jószágigazgató egy budapesti műegyetemi tanár és egy műépítész társaságában városunkban időzik, hogy a helyszínen az építkezésre vonatkozó ügyeket megbeszéljék, a tervet végérvényesen megállapítsák. Mint tudva levő dolog, az építésre vonatkozó benyújtott tervezetek közül, amelyeket a budapesti építész és mérnökegylet felülvizsgált, a Népászky Mihály helybeli tekintélyes építészünk tervezetét találta legjobbnak, mint a kivitelre legalkalmasabbnak. Akiknek alkalmuk volt e tervezetet látni, azok nagy elismeréssel nyilatkoznak annak nagyszabású kiviteléről, hogy az nemcsak városunknak, de bármely nagy városnak is díszére válnék. A főutcza és fehérutczai szöglet lemetszve lesz s felette egy hatalmas torony fog díszelegni, mely az egész palotát emelni és impozánsa tenni fogja. A költségelőrányzat meghaladja a 350 ezer forintot. Valóban örvendünk, hogy gróf