Felvidéki Közlöny, 1898 (23. évfolyam, 1-36. szám)

1898-01-06 / 1. szám

T­A. K 0­Z­A. Kitéve Kitéve a szélnek, Csapkodó esőnek, A­ suliszélen jutott Egy szoba kettőnknek, Ümi belénk ütközik A vihar haragja Akárcsak sok ember, A kevély, a durva S mi egymást idebenn Hallgatag öleljük Haragos viharban Megnő a szerelmünk Egyszer csak a szivünk Ver hangos—­boldogan­­ halljuk ám: a vihar Mérgesen elrohan' Lring József XXIII. évfolyam. ~ ^ Kassán, 1896. január 6. MnM [UNK] BözslT WwrgafniM'nraiBini mwrrrmrr iwinm niimarr* "•—■miii'aiii'i iin'MasacaaBMBiMi iwiJmssmhssk» _____rmirwii n».--,. Felelős szerkest­­­ésilaptulajdonos: Hirdetések a legjutányosab­b árak mellett vétetnek fel HEDRY BERTALAN.­­özv. D. Selmeczi Berta dohánytőzsdéjében Kassán, Fő-utcza Ffím­unkatárc- KI CKNFR PMN­­I 40. sz. Kemény-féle házban. unkaxars . KLEKNER EMIL. Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: Kassán Kovács-utcza 15. 1-ső szám :W'£'f-w. A­ki történetet ír, az prófétája népének, még pedig egy visszafelé tekintő prófétája népének, a­ki csak a múltat látja s nem jósol belőle jövőt, nem rest álmokat, nem magyaráz cso­dákat, csak rögzít, fotografál, fest híven, gyor­san, színesen . . . S a kép, amit produkál, mégis tanulság forrása, mert az országok sorsát vezérlő ha­talmasok belőle szedik tetteikhez a buzdítást, abból merítik az erőt a cselekvéshez, az alko­tásokhoz ... Most is történelmet írunk, a­mikor az esztendő forduló­pontján visszanézünk a múltba. Az egyes embernek, csoportoknak, tár­sadalmi osztályoknak s egész néprétegeknek lehettek, — voltak keserveik ; a gazda remé­nyét learatta az idő szeszélye, az iparos osz­tálynak nem teljesítette óhajait a végzet, a kereskedő elégedetlen az üzleti év mérlegével s a hivatalnok­sereg, az értelmi előkelőség s­em­ találta meg az utat kilüvölt czélja felé. Alan mbidt’nJv!" ..­­ A­Az egyiknek sok az adója, a másiknak kevés a jövedelme . . . Ilyenforma a panasz­kodás minden téren s ezt a panaszt el kell fogadni. Még az is zsörtölődik, a kit. boldogulása felé vitt az esztendő .. . Ez már emberi ter­mészet ! Csakhogy ott, ahol az igazságnak hatá­rozottan ellent mond a panasz szava, — meg kell jelenni a bírói szónak is és ítélni szigo­rúan, önzetlenül. Egy nemzeti állam életében nemcsak az egyes ember panasza s az összesség külön keserve dönt és nem szabad a történelemnek jeleniik­ minden csütörtökön, ez a panaszhangokat vésni a maradandó lapokra. Van egy magasabb szemhatár is, mely­t­ eltekintve, egészen más képet nyerünk o'szág állapota felől, mint a­milyen nek­ik egész közelről Mindenfelé a friss erő dagadó forrása buzog, s az alkotás munkája folyik roppant szorgalommal, önérzettel és becsvág­gyal. Nincs tere az állami életnek, mely ne mutatna fel hatalmas konszolidácziót s minden egyes lépés, a­mit előre teszünk, fölér egy évtizeddel. A mit századok harczai letaroltak e hazá­ban, azt felépítette egy-két emberöltő s a mai kor fia, ha végigpillant csak a saját férfikora alkotásain, büszkeséggel becsülettel eltelve érzi, hogy ebben a nemzeti újjászületésben neki is megvan a maga szerény része. Ez a renaissance pedig éppen egy félszá­zada kezdődött. A ránk köszöntő u,1 esztendő jubiláris év. A nemzet újjászületése­­ esztendejének kell tekin­tenünk az 1848. évet s éppen ötvenedszer fordult meg nagy pályáján a világegyetem csillagrendszere, mikor az uj évbe léptünk. Jól esik látnunk, h­oy a nagy idők emberei­ben mennyi politikai ölcseség volt s mennyi hazafiui szeretet. Jól ysik tudnunk, hogy azok, ^ '-'zFV A '*y~—----­javanak, a nemzeti eretn’ek, ezt az áldozatot meg nem bánták s még nagyobb örömmel kell konstatálnunk, hogy az a nagy nemzeti erő, melyet a polgári jogok kiterjesztésével minden magyar szívbe beoltottak, meghozta hatalmas kamatait. A nemzet nem volt, — de van és lesz sokáig. Az az időszak, melyen át a Széchenyi, a Kossuth és a Deák nagy munkája egymásban folytatását nyerte, történetünk legfényesebb korszaka, melyet mi még nem méltányolha­tunk eléggé, mert a közelség még elfogulttá tesz bennünket. század asszonyait, amint ebbe a tükörbe nézve hol elmosolyodnak, hol könnyet ejtenek. — El­mosolyodnak, midőn oly merész szellemekkel ta­lálkozván mint Fierro Loti, Georges Olinet, Jules Lem­aitre, azt tapasztalják, hogy ezek szellemes tré­fával ütik el a választ, mert nem mernek a föltett kérdésre nyíltan megfelelni (s talán azt­ gondolják magukban : „ezek alighanem jobban ismerik az asszonyokat, mint azok, akik hosszasan felelnek a föltett kérdésre“) — és könnyet ojtanek, mi­dőn a jósok által föltárt tükörben az asszonyi varázstól megfosztva, báj, poézis és ideálok nél­kül látják a XX-ik század asszonyát! Majd ismét látni lehet őket előre, amint ebbe a tükörbe nézve hol kipirulnak, hol­­ elpirulnak. Kipirul­nak, mert meg van nekik jósolva, hogy a férfival nemcsak jogban, hanem az életfoglalkozásokban is egyenlőkké lesznek s tehát el fogják érni az asszonyi becsvágy netovábbját, a teljes függet­lenséget és szabadságot,­­­ és elpirulnak, elgon­dolván, hogy mit kell mindezekért feláldozniok s eldobniok az „örök nő“ díszéből! És mikor már megvan előttük a kép a XX-ik század asszonyáról, s mikor már a jö­vendő valóságában látják önmagukat a férfiakkal nemcsak egy sorban küzdeni, hanem egy sorban uralkodni is, s látják önmagukat mint ügyvéde­ket, orvosokat, zsurnalisztákat, képviselőket, rend­őröket,­ tengerészeket, sőt katonákat is, úgy a dicsőség mint a kenyérharcz mezején, amikor te­­hát e látvány által ki van már elégítve bennük a tudásvágy, vagy a kíváncsiság,­­­ akkor újra meg újra elől kezdik a lapozgatást, és még inkább­ elmélyednek a nagy szellemek jóslataiba, azt kutatva, azt keresve, hogy vajjon boldogabbak lesznek-e azok az asszonyok a maiaknál ? Sully Proudhomm­e, aki minden időben a nő szerencsétlenségének tartja, hogy fizikai hatalma (vagyis hatása a férfira) rövidebb ideig tart mint az élete,­­ azt tanácsolja a XX-ik század as­­­szonyának, hogy „a Mkét szerettesse meg. Annyi­ A fény nagyon is vakít, a szomorúság nagyon is elszomorít. E jubiláris esztendő fordulóján elég lesz följegyeznünk azt is, hogy a kik láttuk e fél­század munkájának eredményeit, — nemhiába éltünk, különösen ha van benne egy haj­szálnyi részünk. Pedig van !. . . A polgár bármilyen csepje a nemzettengernek, azért a hullám nem jön létre nélküle. — Mi e hazának, e nemzetnek fiai vagyunk s részesei a nemzeti mukának,­­­de részesei a nemzeti dicsőségnek is. Isten áldása minden magyarra az uj esz­tendőben ! X A képviselőház munkarendje. Az évforduló alkalmából való rövid pihenés után újra fölveszi a Ház a provizóriumos törvényjavaslat tárgyalá­sának a fonalát. Hogy mikor lesz vége a tárgya­lásnak, nehéz volna megjósolni. Különben is most már, hogy az év végéig nem dőlt el a javaslat sorsa, meglehetősen közönyös az, vájjon néhány nappal előbb vagy utóbb lesz-e belőle törvény. Maga a javaslatnak félbeszakított általános vitája semmiesetre sem tarthat sokáig, mert a független­ségi párt obstruáló része legfölebb hat-hat szónokot képes még sorompóba állítani. Mihelyt a Ház valahogyan átvergődik a provizóriumos javaslaton, napirendre kerül a kormánynak az a két előter­jesztése, melyeknek végleges elintézését a viszo­nyok kényszerűsége folytán deczembertől el kellett V­.Vitanyib• 4«, lutvéhh lin­y­­főrendiházi módosMs’arós a munkaadók és a mezei munkások jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat, a­melyet általánosságban még a múlt hónap közepén megszavazott a Ház. Eme függő törvényhozási ügyek elintézését nyomon fogja követni az úján­­czozási törvényjavaslatnak a napirendre tűzése. Még mielőtt a képviselőház mindezekkel elkészül, tárgyalásra készen fog az asztalán feküdni a pénzügyi bizottság jelentése az idei állami költ­ségvetésnek az előirányzatáról. A budget-vita fogja aztán igénybe venni a Ház üléseit.­­ A közigazgatás reformja. A pénzügyi bizott­ság minap tartott ülésében Pereies Dezső belügy­miniszter kijelentette, hogy a kormány az 1899 évi költségelőirányzattal együtt a Ház elé terjeszt a közigazgatási reformra vonatkozó összes javasla­tal könnyebb a széplelkű asszony győzelme, minél inkább tudja a férfi a szerelmet az érzékek bilincsétől megszabadítani.“ Példa erre a lovagkor, melyben „ami az esztétikát illeti, az emberi formá­nak csak annyiban volt esztétikai jelleme,amen­­­nyiben a léleknek átlátszó börtöne volt.“ „Ma körül­belül ellenkezőleg áll a dolog. Amit, ma a férfi a házasságtól követel, az a gyönyör és az érzések lecsillapítása, vagy a­­ hozomány.“ A jövőben mindez még rosszabb lesz: „Az ipari haladás fokról-fokra sorvasztja az esztétikai érzést.“ Az asszonyi szépség mind ritkább lesz a magasabb osztályokban, és ha munkásnővel születik, eltor­zítja a nyomorúság, a küzdelmes munka. Az esz­tétika hanyatlása „elnyomja a női kvalitások fej­lődését, másrészről a fiatal emberek léha életük következtében gyönge, tökéletlen gyermekek apái lesznek. Az ideál magassági pontja alább száll. Vásárokat fognak a szerelmi árukból rendezni. Beáll: „az emberi faj tutulása.“ Francois Coppée megjósolja, hogyha a nők a konyérharczok mezején is be fognak állani a konkurrencziába, akkor a parazita férjek még inkább elszaporodnak. És elfordulva a XX-ik század va­lóságos vagy valószínű képétől, átengedi magát a költő álmodozásainak, s azt kivánja, hogy a jövő század asszonyai is hasonlitsanak azokhoz, kiknek tipusát a költő így rajzolja meg: „Nem túl művolt, hanem értelmes, természeténél fogva nem regényes hajlam, hanem jó és érzékeny, tudja mindenekelőtt azt, hogy mi a házasság, mi az eskü, amelyet nem szabad és nem fog meg­szegni, s kötelességeket tud, melyek később örömeit fogják képezni. Szereti férjét nem tüzesen, hanem becsületes érzéssel, amely gyöngéd, mélységes a jó órákban éppen úgy, mint a keservesekben. Ha férje megcsalja, bizonyára borzasztóan fog szen­vedni, de okos és hallgatag lesz fájdalmában is, mindenek fölött a botrányoktól fél, s arra törekszik, hogy visszahódítsa a hirtelent, ami majdnem mindig sikerül neki, ég tud megborsajtani. De amikor biz­ Or A huszadik század asszonyáról. írta : Ifjabb Ábrányi Kornél A Budapesti Napló karácsonyi albumában az a kérdés van fölvetve: milyen lesz a XX-ik szá­zad asszonya? — A művelt világrészek legelőke­lőbb szellemei válaszolnak erre a kérdésre, s képzelet, okoskodás, elemzés kezet, fognak, hogy a XX-ik század asszonyának képét szemlélhető­­leg rajzolják meg. Költők, bölcsészek, természet­­vizsgálók versenyeznek, hogy a kérdésre ne csak válaszoljanak, hanem meg is oldják. Csupa láng­ész világít be a kérdés rejtélyeibe. Kápráztatóbb szellemesebb tükörjátékot képzelni sem lehet annál, amit ez a Karácsonyi Album a nők ke­zébe ad; oly bűvös tükör ez a gyűjtemény, melyben a mai asszony nemcsak önmagát lát­hatja meg, hanem az unokáját sőt a dédunokáját is. És szinte látni lehet a haldokló XIX-ik

Next