Felvidéki Ujság, 1907. június-szeptember (1. évfolyam, 1-94. szám)

1907-06-09 / 1. szám

íNL­IAIM Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. em. Kiadóhivatal: Fő­ u. 34. Bejárat a Szegfű­ u. felöl. Telefon 211. Felelős szerkesztő : Dr. Horváth Lajos. Főmunkatárs: Holló Ferenc. Előfizetési ár: Egy évre . . . helyben K. 14.— vidéken K. 18.­Fél évre Negyed évre 7a­ 3.50 I. évfolyam. 1. szám. Vasárnap, június 9. FELVIDÉKI ÚJSÁG 9.— 4.50 Kassa, június 8. Éljen a király! Tizennyolc millió ma­gyar fohásza tör az ég felé, áldást, kegyel­met kérni szt. István szent koronájának viselőjére, felséges urunkra Ferencz József magyar királyra. A magyar nemzet, mely minden jognak és hatalomnak forrása, hosszú negyven év óta áldja az isteni Gondviselést, hogy Fe­rencz József magyar királyban oly vezér homlokára illesztette szt. István koronáját, aki érzésben, gondolatban, cselekvésben eg­gyé tudott olvadni a nemzettel. Csak ebben rejlik a magyar királyságnak évezre­des ereje, dicsősége. A magyar államiság fejlődésének, meg­erősödésének fajunk diadalmas terjeszkedé­sének egy emberöltőjét viseli e név: első Ferencz József. A békés idők nagy alkotá­sai teszik örök emlékezetűvé e negyven év­szakát. Királyi idő, melyet a magyar törté­nelemnek csak legjelesebb uralkodói érhettek el. Új kor kezdődik ez uralkodással történel­a­münk lapjain: a királyi bölcseség kora, mely legválságosabb idők zivatarait is le tudta csöndesiteni, mely a legsúlyosabb fele­lőséggel járó napokban mutatta ki szeretetét leginkább nemzete iránt, mely a szenvedés és ingadozás leggyöngébb idején tudott leg­makacsabb erénynyel ragaszkodni koroná­zási esküjéhez, királyi hitleveléhez. Fel­tör a lelkes, alattvalói hűség kiáll­­tása a magyar szivekből: Éljen a király! Soha tisztábban, szebben nem ragyogott a magyar nemzet napja, mint 1867—1907- ig, mely idő alatt legszebb sugarait I. Fe­rencz József magyar királytól kölcsönözte. Igazat jövendölt a legutolsó pozsonyi d­étán Pestmegye követe: Szentkirályi, midőn lát­noki lélekkel így köszöntötte beszédjét Fe­rencz József főhercegre: „engedjék meg, hogy a magyar nemzet hajnali csillagáért, a déli és reményteljes ifjú hercegért teljesiti sem a hála és tisztelet kötelezettségét, aki szerencsés jóslatú előpostája annak, amit nemzetünk remél, de várni alig mer“. . . Negyven év óta teljesedik szüntelen Szentkirályi jóslata. Negyven év hálája lojá­lis alattvalói hűsége, lovagias magyar kitar­tása vet lobbot ma a sok dicsőséget látott magyar földön s milliók szivének millió dob­banása, szentegyházak harangszava, orgona szólása, ágyúk dörgő hangja, zászlók lobo­­gása, hirdeti világgá: magyaroknak ősz ki­rályát Isten soká tartsa! * Dicsőségesen uralkodó királyunk koro­názása negyvenedik évfordulójának mara­dandó emlékét megkapta és Kassa városa is. Mint a legmagasabb királyi kegy gon­dos szeretetének megnyilatkozása a mi pát­riánknak, jutott egyike ama templomoknak a melyekben a magyar kultúra hatalmas oltárai épülnek, amely oltároknak örök­mé­cse a nemzeti fejlődést méhében viselő tudo­mány és közművelődés magasan lobogó fáklyája. E lángok fénye mellett nem téveszthet utat a zsenge ifjú, nem tántorodhatik meg a férfi, mert amely agy sejtei közé beszűrő­dik e fáklyának szelíd s mégis erőteljes fé­nye, ott csorbát szenved a sötét maradiság veszedelmes fantomjának minden kerékkötő törekvése. A tudomány, az önművelődés lehető­sége, a lelki szépség ápolása, a hitnek a tiszta lélekben való meggyökeresedése a leg­szebb iránytű, mel­lyel az Embert útjára bo­­csájthatjuk. E tulajdonokkal vértezve nyílt homlokkal, élesen látó szemmel, remén­nyel teli lélekkel könnyűvé válik az élettel való küzdelem. A satnya, örökké panaszosan nyögdécselő, reményvesztett szibariták he­lyén megteremtődik az erőteljes, nemzeti integritásának megóvására harcedzett nem­zedék, melynek szivében újra elolthatlan lángra kap a honszeretet, nemes hevületté válik a most poshadó hazafiság s hitében rendületlenül e nemzedék, szép Magyar ha­zánknak legfőbb erősségévé válik. Fogadjuk tehát atyai jóságú királyunk ajándékát alattvalói hálánk teljes melegével s tegyünk férfias fogadalmat, hogy a ma­gyar kultura nekünk ajándékozott templomé- TARCA. KASSA. Útleírás két kötetben. Kassa szab. kir. város Tanácsának és Köztörvény­hatósági Bizottsága t. tagjainak ajánlja a szerző. (Első közlemény). Bevezetés. Dr. Vámbéry Ármin a híres Ázsia­­utazó egyik érdekes útleírásában azt állítja, hogy az ázsiaiak nem azért oly gyűlölködő ellenségei a modern kultúrának, mintha gondolatviláguk nem lenne képes, egyes nyugateurópai intézmények gyakorlati hasz­nát belátni, vagy felfogni, hanem azért vé­dekeznek a kultúra ellen, mert ők lelkeik mélyén arról vannak meggyőződve, hogy minden úgy van jól ahogy náluk van, sőt azt óhajtanák tán leginkább, ha a nyugat­európai kultúra, az ő nívójukig „emelked­jék“. Ez tehát — Vámbéry szerint — volta­­,épen nem is annyira a felfogás képesség hiánya, mint inkább az u. n. „konzervatív lokálpatriotizmus“. Derson svéd psychológus „A lélek kóros abberatiói“ címmel megírt nagy hord­erejű munkájában, az eddiginél jóval újabb s meglepő eredményekhez vezető útra tereli a psychiatereket és ideggyógyászokat a­kik, ez idő szerint bizonyos lelki abiberatiókkal, rögeszmékkel szemben szinte tehetetlenül állanak, amennyiben Derson, mint megdönt­hetien dogmát állítja oda, hogy a legtöbb abnormitás, mely a lélek kóros tünetei kö­zött előfordul, voltaképen nem más, mint bacilusok behatása, olyan „agy-tuberkulózis“ féle valami. A fentebb említett két tudós nyomdo­kain haladva arra a következtetésre jutottam, hogy mindama kétségbeejtő állapotok, ame­lyekkel nekünk modern kulturembereknek egy-egy vidéki városban megküzdenünk kell, voltaképen nem hiába hasonlítódnak az „ázsiai“ állapotokhoz, melyek ellen tán azért nem tudunk sikeresen védekezni, mert nálunk is, modern köntösben bár, de meg­van az ázsiaiak konzervativitizmusa, amely­nek káros voltát nem engedi felismernünk a lokálpatriotizmus, mely az önmagukért való lelkesedés rózsaszínű káprázatával, gyönge szemüekké teszi az intéző köröket. Így tehát most már áttérvén Derian theoriájára, feltettem, hogy a lokálpatrio­tizmus beteges elfajulása, szintén baci­lusok behatásán alapszik. E láthatlan, vesze­delmes állatkák ellen az objektivitás széru­mával beoltva, elhatároztam, hogy körutazást teszek Kassán. Nem szándékozom a mi derék ősi városunkat sem a történelem, sem a föld­rajz számára „felfedezni“, de ha vannak útleírásaink a külföldről, ha Olaszország szépségeinek lehet külön magyar irodalma, nem látom be, miért ne lehetne „ útleírást írni Kassáról ?! Hadd ismerje meg e város közönsége, vezető és intéző körei az igazi, a hamisat­­lan Kassát, nézzenek bele abba a nagy tü­körbe, amelyből, ha torzkép tűnik is eléjük, merítsék ama megnyugtató tudatot, hogy az a kép az ő annyira dédelgetett, kényez­teti gyermeküknek igazi, hízelgés nélküli képe. S most miután egy iránytűvel, egy hegymászó bottal, két pár bivaly bőr talpú „glober-trotter“ cipővel, két mentőövvel, egy kétevezős karcsú csónnakkal, egy műlégző készülékkel és egy por elleni álarccal fel­szereltem magamat, elindulok a nagy, a nehéz útra s kérem a nyájas olvasót, méltóztassék csekélységemet követni. ’ .... Kassa!!! Ezt harsány hangon a kalauz kiáltja s a következő pillanatban már, a pályaudvarok közismert tarkasága, obligát képe bontakozik ki szemeink előtt. Miután a magyarországi vasutak pálya­udvarain szokásos előzékenységgel, nehány podgyász-hordár futtában letaposta a lábain­kat, egy pár bőrönddel leütötte a kalapunkat és a reájuk várakozók ölelő karjai közé siető utasok kellőleg kipróbálták bordáink rugékonyságát, módot nyerünk végre arra, hogy a felszabadulás megkönnyebült léleg­zetével, körültekintsünk kissé a pályaudvaron. Maga a pályaudvar azt a benyomást kelti, mintha, nem is Felsőmagyarország GANZ-féle vih­. r.-t. KASSAI IRODÁJA Telefon 328. fKAZINCZY FERENC-UTCZA 4. Telefon 328. Készít villamos világítási éss óátviteli berendezéseket. — Állandóan dús raktár mindennemű elektromos anyagokból.

Next