Felvidéki Ujság, 1907. június-szeptember (1. évfolyam, 1-94. szám)
1907-06-09 / 1. szám
íNLIAIM Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. em. Kiadóhivatal: Fő u. 34. Bejárat a Szegfű u. felöl. Telefon 211. Felelős szerkesztő : Dr. Horváth Lajos. Főmunkatárs: Holló Ferenc. Előfizetési ár: Egy évre . . . helyben K. 14.— vidéken K. 18.Fél évre Negyed évre 7a 3.50 I. évfolyam. 1. szám. Vasárnap, június 9. FELVIDÉKI ÚJSÁG 9.— 4.50 Kassa, június 8. Éljen a király! Tizennyolc millió magyar fohásza tör az ég felé, áldást, kegyelmet kérni szt. István szent koronájának viselőjére, felséges urunkra Ferencz József magyar királyra. A magyar nemzet, mely minden jognak és hatalomnak forrása, hosszú negyven év óta áldja az isteni Gondviselést, hogy Ferencz József magyar királyban oly vezér homlokára illesztette szt. István koronáját, aki érzésben, gondolatban, cselekvésben eggyé tudott olvadni a nemzettel. Csak ebben rejlik a magyar királyságnak évezredes ereje, dicsősége. A magyar államiság fejlődésének, megerősödésének fajunk diadalmas terjeszkedésének egy emberöltőjét viseli e név: első Ferencz József. A békés idők nagy alkotásai teszik örök emlékezetűvé e negyven évszakát. Királyi idő, melyet a magyar történelemnek csak legjelesebb uralkodói érhettek el. Új kor kezdődik ez uralkodással történelamünk lapjain: a királyi bölcseség kora, mely legválságosabb idők zivatarait is le tudta csöndesiteni, mely a legsúlyosabb felelőséggel járó napokban mutatta ki szeretetét leginkább nemzete iránt, mely a szenvedés és ingadozás leggyöngébb idején tudott legmakacsabb erénynyel ragaszkodni koronázási esküjéhez, királyi hitleveléhez. Feltör a lelkes, alattvalói hűség kiálltása a magyar szivekből: Éljen a király! Soha tisztábban, szebben nem ragyogott a magyar nemzet napja, mint 1867—1907- ig, mely idő alatt legszebb sugarait I. Ferencz József magyar királytól kölcsönözte. Igazat jövendölt a legutolsó pozsonyi détán Pestmegye követe: Szentkirályi, midőn látnoki lélekkel így köszöntötte beszédjét Ferencz József főhercegre: „engedjék meg, hogy a magyar nemzet hajnali csillagáért, a déli és reményteljes ifjú hercegért teljesiti sem a hála és tisztelet kötelezettségét, aki szerencsés jóslatú előpostája annak, amit nemzetünk remél, de várni alig mer“. . . Negyven év óta teljesedik szüntelen Szentkirályi jóslata. Negyven év hálája lojális alattvalói hűsége, lovagias magyar kitartása vet lobbot ma a sok dicsőséget látott magyar földön s milliók szivének millió dobbanása, szentegyházak harangszava, orgona szólása, ágyúk dörgő hangja, zászlók lobogása, hirdeti világgá: magyaroknak ősz királyát Isten soká tartsa! * Dicsőségesen uralkodó királyunk koronázása negyvenedik évfordulójának maradandó emlékét megkapta és Kassa városa is. Mint a legmagasabb királyi kegy gondos szeretetének megnyilatkozása a mi pátriánknak, jutott egyike ama templomoknak a melyekben a magyar kultúra hatalmas oltárai épülnek, amely oltároknak örökmécse a nemzeti fejlődést méhében viselő tudomány és közművelődés magasan lobogó fáklyája. E lángok fénye mellett nem téveszthet utat a zsenge ifjú, nem tántorodhatik meg a férfi, mert amely agy sejtei közé beszűrődik e fáklyának szelíd s mégis erőteljes fénye, ott csorbát szenved a sötét maradiság veszedelmes fantomjának minden kerékkötő törekvése. A tudomány, az önművelődés lehetősége, a lelki szépség ápolása, a hitnek a tiszta lélekben való meggyökeresedése a legszebb iránytű, mellyel az Embert útjára bocsájthatjuk. E tulajdonokkal vértezve nyílt homlokkal, élesen látó szemmel, reménnyel teli lélekkel könnyűvé válik az élettel való küzdelem. A satnya, örökké panaszosan nyögdécselő, reményvesztett szibariták helyén megteremtődik az erőteljes, nemzeti integritásának megóvására harcedzett nemzedék, melynek szivében újra elolthatlan lángra kap a honszeretet, nemes hevületté válik a most poshadó hazafiság s hitében rendületlenül e nemzedék, szép Magyar hazánknak legfőbb erősségévé válik. Fogadjuk tehát atyai jóságú királyunk ajándékát alattvalói hálánk teljes melegével s tegyünk férfias fogadalmat, hogy a magyar kultura nekünk ajándékozott templomé- TARCA. KASSA. Útleírás két kötetben. Kassa szab. kir. város Tanácsának és Köztörvényhatósági Bizottsága t. tagjainak ajánlja a szerző. (Első közlemény). Bevezetés. Dr. Vámbéry Ármin a híres Ázsiautazó egyik érdekes útleírásában azt állítja, hogy az ázsiaiak nem azért oly gyűlölködő ellenségei a modern kultúrának, mintha gondolatviláguk nem lenne képes, egyes nyugateurópai intézmények gyakorlati hasznát belátni, vagy felfogni, hanem azért védekeznek a kultúra ellen, mert ők lelkeik mélyén arról vannak meggyőződve, hogy minden úgy van jól ahogy náluk van, sőt azt óhajtanák tán leginkább, ha a nyugateurópai kultúra, az ő nívójukig „emelkedjék“. Ez tehát — Vámbéry szerint — volta,épen nem is annyira a felfogás képesség hiánya, mint inkább az u. n. „konzervatív lokálpatriotizmus“. Derson svéd psychológus „A lélek kóros abberatiói“ címmel megírt nagy horderejű munkájában, az eddiginél jóval újabb s meglepő eredményekhez vezető útra tereli a psychiatereket és ideggyógyászokat akik, ez idő szerint bizonyos lelki abiberatiókkal, rögeszmékkel szemben szinte tehetetlenül állanak, amennyiben Derson, mint megdönthetien dogmát állítja oda, hogy a legtöbb abnormitás, mely a lélek kóros tünetei között előfordul, voltaképen nem más, mint bacilusok behatása, olyan „agy-tuberkulózis“ féle valami. A fentebb említett két tudós nyomdokain haladva arra a következtetésre jutottam, hogy mindama kétségbeejtő állapotok, amelyekkel nekünk modern kulturembereknek egy-egy vidéki városban megküzdenünk kell, voltaképen nem hiába hasonlítódnak az „ázsiai“ állapotokhoz, melyek ellen tán azért nem tudunk sikeresen védekezni, mert nálunk is, modern köntösben bár, de megvan az ázsiaiak konzervativitizmusa, amelynek káros voltát nem engedi felismernünk a lokálpatriotizmus, mely az önmagukért való lelkesedés rózsaszínű káprázatával, gyönge szemüekké teszi az intéző köröket. Így tehát most már áttérvén Derian theoriájára, feltettem, hogy a lokálpatriotizmus beteges elfajulása, szintén bacilusok behatásán alapszik. E láthatlan, veszedelmes állatkák ellen az objektivitás szérumával beoltva, elhatároztam, hogy körutazást teszek Kassán. Nem szándékozom a mi derék ősi városunkat sem a történelem, sem a földrajz számára „felfedezni“, de ha vannak útleírásaink a külföldről, ha Olaszország szépségeinek lehet külön magyar irodalma, nem látom be, miért ne lehetne „ útleírást írni Kassáról ?! Hadd ismerje meg e város közönsége, vezető és intéző körei az igazi, a hamisatlan Kassát, nézzenek bele abba a nagy tükörbe, amelyből, ha torzkép tűnik is eléjük, merítsék ama megnyugtató tudatot, hogy az a kép az ő annyira dédelgetett, kényezteti gyermeküknek igazi, hízelgés nélküli képe. S most miután egy iránytűvel, egy hegymászó bottal, két pár bivaly bőr talpú „glober-trotter“ cipővel, két mentőövvel, egy kétevezős karcsú csónnakkal, egy műlégző készülékkel és egy por elleni álarccal felszereltem magamat, elindulok a nagy, a nehéz útra s kérem a nyájas olvasót, méltóztassék csekélységemet követni. ’ .... Kassa!!! Ezt harsány hangon a kalauz kiáltja s a következő pillanatban már, a pályaudvarok közismert tarkasága, obligát képe bontakozik ki szemeink előtt. Miután a magyarországi vasutak pályaudvarain szokásos előzékenységgel, nehány podgyász-hordár futtában letaposta a lábainkat, egy pár bőrönddel leütötte a kalapunkat és a reájuk várakozók ölelő karjai közé siető utasok kellőleg kipróbálták bordáink rugékonyságát, módot nyerünk végre arra, hogy a felszabadulás megkönnyebült lélegzetével, körültekintsünk kissé a pályaudvaron. Maga a pályaudvar azt a benyomást kelti, mintha, nem is Felsőmagyarország GANZ-féle vih. r.-t. KASSAI IRODÁJA Telefon 328. fKAZINCZY FERENC-UTCZA 4. Telefon 328. Készít villamos világítási éss óátviteli berendezéseket. — Állandóan dús raktár mindennemű elektromos anyagokból.