Felvidéki Ujság, 1907. október-december (1-2. évfolyam, 95-167. szám)

1907-10-01 / 95. szám

Kassa, 1907. I. évfolyam. 95. szám. FELVIDÉKI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. em. Kiadóhivatal: Fő­ u. 34. Bejárat a Szegfű­ u. felöl. Telefon 211. Főszerkesztő: Dr. Horváth Lajos. Felelős szerkesztő: Holló Ferenc. Kedd, Október 1. Előfizetési ár: Egy szám ára 4 film. Egy évre ... helyben K. 14.— vidéken K. 18.— Fél évre............................. 7.— „ „ 9.— Negyed évre . „ „ 3.50 „ „ 4.50 Feljegyzések. A népjogért. Kassa, szept. 30. Bár a szocialisták törekvéseit Spen­cer „a jövő rabszolgasága“ kialakításá­nak nevezte­, manapság mégis híve mindenki ennek a rabszolgaságnak, mely soha sem fogja korlátozni érett népnél annyira az egyéni szabadságot, mint a ma uralkodó társadalmi formák és szokások. A szocializmus, a maga megtisztí­tott, megnemesített, valóban szükséges programmjával, aminő a magyarországi keresztényszocialisták programmja is, hogy meghódítsa és a magyar nemzeti államot a szociális gazdasági szervezet­ben átalakítsa, csak az idő, a kor kér­dése. Ha állampolitikai valahol érvényesül az az körültekintés, mely a népnek kora, érettségi foka szerint szabja meg törvényeit és privilégiumait, úgy a szociális berendezkedés elő­készítése az. Az általános választói jog, mint a szociális törekvések kivívásának egyik leghatalmasabb küzdő fegyvere, mellőz­hetetlen stádiuma a társadalmi fejlődés­nek. Egy modern állam sem próbálko­zott meg tengelyt akasztani a népjogok harcosaival szemben. Megnyitotta parla­mentjének kapuit a nép, a munkásnép érdekeinek és akaratának képviselői előtt, szabad rendelkezésükre bocsátotta a szám, a többséghez simuló parlamenti hatalmat s a nép többé-kevésbbé éret­lennek mutatkozott jogaira. A mai magyar kormány, mely szociális alkotásai miatt becsülést és tiszteletet érdemel első­sorban a szocialistáktól, az általános választói jog törvénybe iktatásától sem fázik, bár a mi népünk politikai érettsége a nullán áll. Amit 1906-ban a trónbeszéd megígért, a választói jog és parlamenti rend reformját, rövid hónapok alatt, okos politikus, akinek nem mestersége a szemfényvesztés, meg nem valósít­hatja. Az is nagy bizonyítéka tehát né­pünk éretlenségének, hogy oly mohón, oly féktelenkedve kiáltozik a választói sejtjük, s látatlanul is megállapíthatjuk, hogy a pótadó emelkedni fog, vagy legalább­is emelkednie kell. Ez utóbbit azért hangsúlyozzuk, mert az elmúlt évben sem emelkedett a pótadó, pedig kellett volna. A köz­gyűlés t. i. azt határozta — és pedig eléggé szerencsétlenül — hogy a pót­adót nem emeli, a mutatkozó emelke­dést azonban hozza be a magisztrátus a fából és borból. Hogy ez mily fejtetőre állított gaz­dasági elv, azt majd meglátjuk az 1908. évi költségvetés tárgyalásánál, amikor a kalkulus szerint a pótadónak váratlanul nagy emelése fog szüksé­gessé válni. Mert azt mondani, hogy adósságot csinálok, de azt fizetni nem fogom, oly teória, amely meg nem állhat. A mi közgyűlésünk említett hatá­rozata, illetőleg pótadó leszállítása pedig ilyen volt. Az idei költségvetési tárgyalás te­hát előreláthatólag váratlan meglepetést fog kelteni, mert bevételi forrásaink azóta nem szaporodtak, hacsak a szik­­vizadót s az átiratási illetéket nem számítjuk annak, amely két adónem azonban aligha fog a várakozásoknak megfelelni. Viszont a meglevő bevételi források jövedelmezősége sem bővült, s így a bevételi összegek közt észre­vehető különbség nem lesz, de igenis annál inkább emelkednek a kiadási tételek. Elsősorban is a tisztviselők fize­tés- és lakbérrendezése jelentkezik újabb fedezet nélküli kiadásnak. Ezt pedig kikerülni, vagy csak egy újabbi esztendőre is elodázni már nem lehet. A legelső tisztviselőtől a legutolsó utcaseprőig a fizetést rendezni kell. Ezt belátta már a közgyűlés is s csak sajnálkozásunknak kell kifejezést ad­nunk, hogy akkor, amikor az egész ország minden rétege, minden társa­dalmi osztálya akciót fejt ki, épen csak Kassa város tisztikara az, amely úgy látszik nem becsüli annyira a saját munkáját, hogy azért kellő honorá­riumot kérjen. A folyamatban levő csatorna és vízvezetéki munkálatok is olyanok, a „TURUL” cipőgyár r.-t. & KIRCZ VILMOS, Kassa, Fő-utca 26. Kizárólag hazai készítményű férfi-, női- és gyermek-cipők nagy raktára. — Talpba vésett szigorúan szabott áraki Vidéki rendelések utánvét mellett forduló postával intéztetnek el. ® Tulkövetelés kizárva. © Mértékben elesendő a régi cipő talphossza. jog után, holott tudja, hogy ez a ma­gyar kormány el nem paklizza, el nem sikkasztja azt soha. Mindenre idő kell, de különösen oly munkára, melytől egy nemzet haladása vagy bukása függ. Nem ügyes építész az, aki egy monu­mentális alkotás előtt apróra meg nem figyeli, meg nem vizsgálja a talajt, vaj­jon képes-e elviselni az épület súlyát. Önmagukban jó törvényeket sem lehet előmunkálatok nélkül a nép vállaira dobni. Nagyobb ellensége az a népnek, aki hirtelen akarja az általános választói jogot, mint aki egyáltalán nem akarná! Mi bízunk a kormány őszinteségé­ben, becsületes magyar lelkületében, mely még taktikából sem hazudik és hisszük, hogy addig nem adja ki kezé­ből a gyeplőt, míg be nem hozta az általános titkos választói jogot. E hit­ben megdönthetetlenek vagyunk. De hiszi ezt velünk együtt az egész ország, még­­ a szociáldemokraták is. Csodálkozunk tehát a keresztény­­szocialistákon, akik tegnap az egész országban s így Kassán is a szociál­demokraták taktikájának terére léptek. Mert a tegnapi népgyűlés semmi egyéb nem volt, mint üres taktikázás és kullo­­gás a szociáldemokraták után. Nyitott ajtókat döngettek, letarolt mezőkön arattak. Pedig a keresztény-szocialisták komolyságához mindez nem illett. Az általános választói jog úgyis küszöbön van és meglesz akkor is, ha jelszavak­kal és tüzes puffogásokkal mosolyra keltően nem tüntetünk. Az pedig igazán merész és meg­gondolatlan szövegezés volt a határozati javaslatban, hogy országunknak összes gazdasági és kulturális betegsége abból származik, mert a nép milliói ki vannak rekesztve a választói jogból. Várjuk csak be az általános választói jogot, nem lesz-e szegény országunk még betegebb e­miatt! * Az 1908-as budgetunk. Városunk számvevősége most ál­lítja össze az 1908. évi költségvetést. Hogy százalék szerint mint alakulnak a bevételek és kiadások végösszegei, nem tudni még, a deficitet azonban

Next