Felvidéki Ujság, 1908. július-szeptember (3. évfolyam, 148-223. szám)

1908-07-01 / 148. szám

2 FELVIDÉKI ÚJSÁG­ nak. Mert ott, hol a nő nem lehet a családi élet nemzője és köteles kenyerét önmaga keresni, ott már ipso facto nem azzal a tünettel állunk szemben, mit a nőemanci­páció alatt értünk. Ez már kenyérkérdés, a­mi a mostanában nagyon is aktuális tiszt­viselőkérdés egyik alcsoportja. A gyönge nő a társadalom ereje. Ért­hető a kontraszt. A nő egyénisége, gyöngéd lelke, erényei biztosítják a családi élet s így a társadalom tisztaságát, békéjét, fejlő­dését. Az a nagy befolyás, mit az asszony a férfire gyakorol varázserővel, az a társa­dalom épségének biztosítéka, egyúttal nyitja annak a különleges tiszteletnek, mely a nőnemet a mindennapi életküzdelmekből kiemelte. A nőnemet megillető tisztelet a neve­­­­lésben is e különleges jogállásához híven kényesebb figyelmet, gondosságot kíván. Gyöngédséget. Milyet a nő egész termé­szete, egyénisége megkíván. Nem világhíres tudósok, professzorok kellenek a női nem­ből, hanem okos, művelt és házias magyar gazdasszonyok. Fiúiskolákban szükséges a mindenféle tudományok kultiválása, a mi­nél tökéletesebb szellemképzés. Mert a férfi hivatott a létharcára, sorsa bárhová rendelte, helyt kell állania, ha nevéhez méltó akar lenni. Egész más a női hivatás. A lány nem egyéb, mint leendő asszony illetve anya. Normális körülmények közt. Ennek a hiva­tásnak megfelelő helyes nevelés az általá­nos műveltség mellett a háziasszony teen­dőit követeli. S ahogy a férfinek a tanul­mányokban, úgy a nőnek a­­ konyhában, ebben a kedves lányegyetemben kell jól kolokválni. Pláne ma. Hol oly teher az élet, oly aránytalan a drágaság. Ezek közt a vi­szonyok között a család boldogulását, jó­létét csak az asszony tudja biztosítani, aki Zola regény helyett szakácskönyvet forgat. Kivételnek adassék tisztesség, de ke­vés lány nevelődik ma a háziasság megkí­vánt elvei szerint. Különösen a társadalmi osztály hanyagolja el ezt a fontos kérdést, hol ez a legkívánatosabb lenne. Értem a tisztviselők lányait. A papa előkelő, szép társadalmi pozíciója nagyúri allűröket tá­maszt a lányban. Munkát, háztartásvezetést cseléd dolgának tekinti. Pedig körül-fordul a sor férjhez megy a kisasszony. Legtöbb­ször egy kezdő, kisfizetéses hivatalnokhoz. S akkor meg se tud mozdulni, pláne mikor még a főzéshez még a bölcsőringatás is hozzájárul. Ez az igazi nőemancipáció : a házas­ság. Ebben kellene sikereket elérni. De még egyéb ágaboga is van a lány nevelésnek. Mindenféle új divat, szokás körülkezik unos­­untalan. Divatossá lesz hol a társalgás szalonpikantériája, hol más valami kivetni való. Nehéz helyzetben van az anya ilyen­kor. Mert a társadalom és főkép az újság­­olvasás sokszor oly különös hatással van arra a fiatal leányra. Ám legyen bármily sok ferdeség mi a nőnevelés szeplőtlenségét fenyegetné, fi­nom lelkű családok méhén ez nem fog sose érvényesülni. Mert ilyen helyen a nem­zeti erény a legelső parancs, hogy — a­mint már sokszor kifejtettük mi is — a lányból ne ferdeségekkel teli modern höl­gyet, hanem tiszteletreméltó, házias magyar anyákat neveljenek. A­hol eddig nem gondoltak ezzel, gon­doljanak ezután. Ha másért nem, számítás­ból. Mert a házia­­s nevelt lányok kapó­sak ám nagyon a mai drágaság miatt! Jólelkü pásztornép fűzfából összerótt gulyi­­bája alatt, pákász kunyhójában, karámok tövében húzódott meg olykor testet pihen­tetni, fájdalmat altatni, ezerjó füvének gyönge levelével sehet gyógyítgatni, otthon marad­takért, otthon aggódókért aggódva zokogni.. Amilyen jó nótás ország volt azelőtt, olyan csöndes lett most. Ha úgy néha-néha összeverődött is egynéhány szomorú hazafi itt-amott bánatát feledni, lelkét altatgatni, csak egy nóta járta. Az a nóta, amely ma is szóig igaz, amely sohsem volt uj, a­mely így kezdődik: „Jaj, de huncut...“ Nemzess Csábrági Cs. . y Pál hitvese is talpig feketében, hófehér hajáról hosszan aláomló fekete fátyolban, tengersok szenve­dést eláruló arccal ült az Izsákról Kecske­métre vivő utón könnyű hintájában. A kelő nap teregette szárnyát a felhőtlen égen, mintha egy ragyogó tollú nagy arany páva terítené széjjel a legyezőjét. A porlepett cse­­nevész ákácok lombját alig-alig lebbentette meg az Isten lehelete, holmi gyöngécske szellő. A hintó ringása álmot lopott a nagy­asszony pilláira s a párnára visszadőlve szen­­dergett. A hintó félküllőig érő homokon alig hallható kelepeléssel gördül tova s a négy szakasztott egyforma vasderes ugyancsak neki rugaszkodik helyenkint, ahol a gyér fü­ rst RC R. Samu bácsi betyársága. A­­ Felvidéki Újság" eredeti tárcája. Irta: Karaszy-Csaby Ödön. Csöndes, nagyon csöndes föld volt Ma­gyarország akkor. Olyan halálos némaság borult a nemzetre szemfedő gyanánt, hogy azokra a puskalövésekre, melyek az Újépü­let mögött, meg az aradi vár sáncában dör­dültek el, szinte holtra iszonyodva borzadt össze minden szív széles e hazában! Min­denki azon aggódott, nem ő az apjának, a testvérének, a férjének szivét fúrta át a go­lyó? Nem-e ő lett apátián árva, nem-e ő lett özvegy ?! Minden magyar családnak volt egy tagja vagy a temetőben, vagy még rosszabb helyen : a kufsteini várban, várkazamatában. Hogy irigyelték azt, kinek fia, férje vagy az édes­apja uttalan utakon bujdosott. Renge­teg erdőkben tövis megszaggatta, duvad riasztotta, b­omba sziklának éle fáradt lábát sebezte, vérezte, délibábos pusztán hűs reg­geli harmat, sürü jeges zápor megeste, ver­­deste, zugó nádasokban hideg viziféreg vé­rét szipolyozta, de mégis szabad volt. . . (Folytatjuk.) Ünnepély a kassai kir. javító­intézetben. — Rajzkiállitással kapcsolatosan. — A helybeli kir. javítóintézetben tegnap nyert befejezést a tanév s az annak záró­kövét képező ünnepély kiváló sikerrel, nagy számú közönség jelenlétében tegnap délután folyt le a bőripari tanműhelyben. Ez alka­lommal szerzett tapasztalataink ismételten meggyőztek bennünket arról, hogy az inté­zetnek nemcsak berendezése európaiítű, hanem annak vezetése is mintaszerű. Az a gazdag és változatos műsor, amelyet végig élveztünk, azok a mesteri rajzok, melyek a tanműhely falait díszítették, legfényesebb bizonyítékai annak, hogy részint a nevelés teljes hiánya, részint a ferdenevelés követ­keztében megtévedt gyermekek mily kiváló gondozásban, mily atyai szeretetben és mily példás nevelésben részesülnek az intézet fa­lai között. Az ünnepély a Himnusszal kezdődött, amelyet az intézeti növendékek Csia Albert családfő dirigálása mellett igen szépen éne­keltek. Utána Latzkovszky Lajos igazgató megnyitotta az ünnepélyt. A vallásosságtól és hazafias szellemtől mélyen áthatott s nagy hatást keltő beszéd feledhetetlen lesz úgy a növendékek előtt, mint a nagyközönség emlékezetében. A harmadik szám Braun Ede Bölcső­­dal­a volt, amelyet az intézet saját zenekara adott elő általános tetszés között. Majd Király Lajos intézeti növendék állt ki a pó­diumra s igen ügyesen elszavalta Bartók Lajos Harangszó-ját. A következő szám a műsor piece de resistence-ja volt. Mikes zenés elégiát adta elő az ének- és zenekar, a­melynek zenéjét Lévay József szövegére Latzkovszky Aladár VII. gimnáziumi tanuló szerzette. Latzkovszkynak a kompozícziója valósággal csodálatot keltett a hallgatóság körében, mert a szerző ifjú kora dacára is ritka nagy zenei tehetséget és alkotó erőt árul el, akinek a zeneirodalom terén haza­nem verte ki a kerékvágást. Legkivált az ostorhegyesnek nincs ínyére az ut. Meg­megrántja a szárat s horkantva vág fel, mi­kor a négyes suhogó selyemcsapója pattan egyet-egyet a füle fölött. Látszik rajta, hogy nem a kecskeméti, vagy szabadszállási mé­nesen nevelődött, hanem valamelyik bácskai uraság istállójából került ide negyediknek. A jobb úthoz szokott tüzesvérü paripa meg­­ujra felhorkant, mintha csak az utakat szidná. — A teremtésit az ilyen vármegyének, még az utait sem tartja jókarban, — hanem azért megembereli magát s újra hámba fekszik. Szebellédi Gyurka, a kocsis, maga alá gyűri panyókára vetett zsinóros dolmányát, felhajtja kissé a lobogós ingujjat izmos barna karjain s loppal hátrapillant a szendergő nagyasszonyra. — No csak hadd nyugodjék — pus­mogja a bajsza alatt s aztán csak a lovakra meg kátyúkra ügyel, nehogy a zökkenés megakassza a nagyasszony szunnyadását. Mert Gyurka még a régi cselédek gardájá­ból való, akik jobban vigyáztak a gazdá­jukra ha aludt, mint ha ébren volt. Meg­ereszti kissé a hajtószárat s rábízza a pá­rolgó lovakra, hogy lassan poroszkáljanak. Olcsó pénzt! Előkelő pénzintézettől 10—20 évi törlesztésre, kötelezvényre, levonás nélkül gyorsan folyósithatok katonatisztek, állami és közigazgatási tisztviselőknek, nyugdíjasoknak. Megkereséseknél közlendő életkor, szolgálati idő és törzsfizetés. Törlesztéses (amortizationalis) kölcsönöket bérházakra, bérházak építkezésére nagy és kisbirtokokra 20—50 évi törlesztésra 4Va ............... . ------ . .... , 1 z: kamat alapon gyorsan folyósittatok. Már fennálló ház és birtok terheket olcsóbb feltételek mellett convertálok. Megkereséseknél melléklendők: telekjegyzőkönyvi­ kivonat, kataszteri birtokiv, bérjövedelmi-vallomás, becslevél és vázrajz. Előleges költség nincs. Felvilágosításokkal díjtalanul szolgál: Jelzáloghitel, bankbizományi vállalat és biztosítási iroda MARKOVICS FERENC, Kassa Kossuth L. u. 23. Maléter-ház. 0/10

Next