Felvidéki Ujság, 1908. október-december (3. évfolyam, 224-299. szám)
1908-10-01 / 224. szám
2 sorakoztatja híveit a más vallásuak ellen, holott jól tudhatná, hogy a kath. egyház híveit sorakoztatja azok ellen, kik épen ezen híveket akarják a gyűlölködés és rágalom minden fegyverével saját hitöktől eltántorítani. A katholikus Egyháznak sokkal több esze van, minthogy ellenségeit a tisztességes reformátusokban látná ; nagyon jól tudja, hogy az ellenség a szociáldemokrata sajtó, mely az egyház saját híveit mérgezi meg minden maszlaggal. És épen ennyi esze van Szalay, Kenessey és Darányinak is a református vallás ellenségeit illetőleg. A „keresztény szocializmusra“ pedig azt fogja rá, hogy Magyarországot végkép szeretné leigázni. Az ausztriai és a magyarországi hasonnevű pártnak politikai összezavarása époly hülyeség, mintha valaki az osztrák szabadelvű Lustkandl és Schmerling törekvéseiért a magyarországi szabadelvűpártot tenné felelőssé. A „Fm“ bölcs cikkírója későn jött a világra. A vallásfelekezeteket már nem lehet ostoba jelszavakkal egymásra uszítani a közös ellenségnek, a hazátlan és vallástalan Jakabok hasznára és örömére. A „Hugenottákban“ katholikusok és protestánsok gyilkolják egymást — és a zsidó (Meyerbeer) csinálja hozzá a muzsikát. A „Fm.“ tisztelt cikkírója ezt szeretné megvalósítani Magyarországban — nem valami hivő zsidó, hanem holmi vörös Jakab javára. De sem katholikusok, sem reformátusok nem fognak neki felülni. FELVIDÉKI ÚJSÁG Közgyűlés a városnál. Az uj tiszti főügyész. Kassa, szept. 30. Kassa város képviselőtestülete tegnapi közgyűlésén megtisztelte önmagát s megtisztelt egy férfiút, ki minden tehetségét szülővárosa javára gyümölcsözteti, ki széleskörü tudásának minden atomját Kassa javára fordítja, ki férfias energiával küzd városunk fejlesztésén s férfias szerénységgel tért ki eddig minden elismerés elől, mely fáradozásait jutalmazni volt hivatva. Ciklusokon keresztül a városatyák között foglalt helyet, de nemcsak egy helyet töltött be, hanem közgyűlésről-közgyűlésre meggyőző erővel szólalt fel mindakkor, valamikor a város érdekeit megvédeni, bővíteni, fejleszteni, megerősíteni kellett, ki bár művészettel kezeli az elokvencia fényes fegyverét is, érveinek gazdagságával, visszaverhetetlenségével lépett síkra és sohasem a maga, sohasem egy klikk, hanem mindig Kassa érdekében. Most végre a képviselők bizalma méltókép honorálta önzetlen buzgalmát, odaadó fáradozását. Dr Blanár Béla lett Kassa tiszti főügyésze!~— A múlt és jelen biztosíték a sikerekben gazdag jövendőre. Őszinte bizalommal, meleg rokonszenvvel üdvözöljük dr. Blanár Bélát uj hatáskörében, e bizalmunk, e rokonszenvünk kiséri minden ténykedését s midőn hazafias lelkesedéssel köszöntjük őt a város tiszti főügyészi székében, kívánjuk, hogy tervei megvalósításához adjon neki a Mindenható kitartást, erőt s eszméi diadalának élvezéséhez hosszú, sikerekben gazdag életet.* A 41 pontból álló tárgysorozat kissé hosszadalmasnak ígérte a tegnapi közgyűlést. Vihart nem lehetett ugyan várni, aminthogy nem is volt, de mégis azt hittük, hogy egyik-másik ügynél kisebb szabású vita fogja élénkíteni a közgyűlés egyhangúságát. Ebben is csalódtunk. Szenvtelen, s egyhangú, majdnem unalmas volt a gyűlés menete. Csak a tiszti főügyészi szék betöltésénél ébredt fel szendergéséből a városatyák szépszámú csoportja s éljenezte egyhangú lelkesedéssel Blanár Bélát, az új tiszti főügyészt. Szalay László főispán pontban fél 5-kor nyitotta meg a közgyűlést s miután Éder polgármester a póttárgysorozat pontjait felolvasta, azonnal megindult a tárgysorozat pontjainak leőrlése. Kriebel főjegyző monoton hangon olvasta fel havi jelentését a Freudenfeld székbérletéről, a tokaj hegyaljai vasút bejárásáról, az anyakönyvi hivatal áthelyezéséről s az évi 1300 kor. lakbérről. Tudomásul vették. Valamint tudomásul vették az uj 200.000 kor. lombard-kölcsön felvételére irányuló törekvést is, melyet valamelyik kassai pénzintézet fog — ha fog ? — folyósítani. A közigazgatási bizottság jelentését levették a napirendről s a jövő közgyűlés tárgyai közé tűzték ki. Kissé megélénkült a terem, mikor a főispán az uj tiszti főügyészi állás betöltésére a kandidáló bizottság kiküldését javalta. A bizottság tagjai Páll, Bélai, Polinszky, Kresz, Horváth Balázs és Korláth Ferenc voltak, kik egyedüli pályázóként dr. Blanár Bélát jelentvén, a pályázót egyhangú lelkesedéssel választották meg. Blanár pár szíves szóval köszönetet mondott a bizalomért s az esküt azonnal letette. A központi választmányba Szauberer Bélát, az igazoló választmányba Lekly Gyulát és Kresz Jánost választották be. A színház erkélyzetének rendbehozását, illetve asfaltirozását Kosztka dr. derültséget keltő felszólalása dacára a Kitzbichler céggel készíttetik el 557 kor. 68 fill. költséggel. A városi gazdálkodást jellemző eszmecsere fejlődött ki a következő pontnál. A város vagy 15 évvel ezelőtt elhatározta, hogy a Vizi-utcán levő 5 házat kisajátítja. Akkor körülbelül 10000 koronáért megcselekedhette volna, ma azonban 40000 koronába kerülne a mulatság, pénz pedig nincs, ergo halogatja tovább, míg pénz is lesz, meg ára is lesz legalább is — kétszer annyi. Érdekes a kombináció is, mely a Gercsákféle ház vételajánlatát illusztrálja. Gercsákné 7000 koronáért hajlandó házát eladni. A ház szakértői becslés szerint 5652 koronát ér, mint adóalap 9900 kor. van felvéve, lakbér alapon 7425 kor. értéknek felel meg, tehát valódi értéke 7655 kor. Nem veszik meg! A katonai kantinok béréből, mely 1020, illetve 500 kor, igen okosan nem engednek semmit. A tűzifa eladásra vonatkozólag Trojcsák Mihály és társainak 1500 ür m3-t a 3 K. Stern Hermannak 1116 és 1400 ür m8 fát 5 koronájával engednek át. Megnyugtatásul azonban tudatjuk, hogy 6000 m3 vegyes fa 11 kor öl árban s mintegy 9000 m3 hasábfa áll a városi raktárakban. Faszükség tehát nem fenyeget. Derültséget keltett egy ócskavas számba menő vizhuzó motor eladása. Valaha 7200 koronáért vette a város, de mert hasznave- TŔRCK A jó gyermekek. / A Felvidéki Újság tárcája. Irta: Lars Diliing. A titkár úr visszavonult belső szobájába, mert gazdaasszonya rosszkedvű volt. Összeveszett a háziúr cselédjével a padláskulcs miatt, minélfogva a hálószoba padlóját olyan dühösen súrolta föl, hogy az étazséren reszkettek a csecsebecsék s az ebédlő inkább kajüthöz hasonlított, mikor a tenger háborog. A titkár úr az ablakhoz ment, kinyitotta kissé és lenézett az utcára. Különös dolog volt, hogyan kerülhetett víz az utcai árokba, holott már napok óta nem esett. Valószínűleg mosogatóvíz volt a szomszéd házból, mert lucskos volt, sok sem volt, de mindenesetre elég volt arra, hogy két koldusgyerek teljesen bemaszatolja magát vele. A gyermekek mit sem szeretnek jobban, mint a lucskos vizet, a tiszta víztől már inkább félnek egy kissé. A fiúcskák négy és hat év között voltak. A legidősebb, a vezér, színehagyott, kék matróz zubbonyt viselt, szennyes vászonnadrágot, melynek bősége elárulta, hogy nem rája szabták. Fején egy szalmakalap emléke borongott. Öccsén szűk nadrág volt, meglehetősen szellős és lyukas, melynek fogyatkozásait nagyon rosszul takarták egy vén téli kabát gyér maradványai. Egy ernyős sipkának fele egészítette ki ezen, inkább egyszerű, mint ízléses öltözéket. Természetesen mezítláb voltak, nadrágjukat térdig fölgyűrték, ujjongva-nevetve paskoltak az árok vizében s pajos jókedvükben sárral dobálták egymást. A kövezeten két úri gyermek állott és félelemmel vegyes érdeklődéssel nézte őket. Egy kis fiú volt és egy kis leány, kék trikotruhában, piros harisnyában, lakkcipőben. Egymást kézenfogva álltak ottan s mindegyik egy darab krumpli cukrot rágicsált. A titkár úr fönt ült az ablakban és nézte őket. Nagyon szerette a gyermekeket. — Uram Istenem, ha feleségül vettem volna Máriámat, most nekem is volnának ilyen apróságaim, már tudniillik ilyen jól nevelt apróságaim, mint azok az úri gyermekek, akik a gyalogjárón állnak és cukrot esznek, nem pedig olyan mocskos utcagyerkőcök, mint azok ott az árok vizében. És szép feleségem is volna, mert Marianna szép asszony, noha már nagyon elhízott. Csodálatos, a nagykereskedők feleségei mindig elhíznak. Istenem, most legalább tudnám, hogy miért élek, miért dolgozom. — Olyan egyedül vagyok. A hálószobában hangos zörgés-csörömpölés támadt. Legalább is egy pohár tört össze. — Azaz, hogy van gazdaasszonyom. Mindig eszembe juttatja, hogy ő is itt van. Különben nagyon rendes asszony és nem lop el semmit, mert azt hiszi, hogy ő fogja mindenemet örökölni. El is követ minden lehetőt, hogy minél előbb halálra bosszantson. Megint kihajolt az ablakból s letekintett az utcára, ahol a koldusgyerekek vígan lubickoltak az árok vizében. — Mit álltok itt és bámészkodtok. — kérdezte a legidősebb fiú az úri gyermekektől. Gyertek és játszatok velünk. — Nekünk föl kell mennünk. — Mit csináltok odafönn ? — Lehúzós képekkel játszunk. Hát ti mit csináltok egész nap ? Koldulni járunk. — Mulatságos az ? — De mennyire mulatságos! Csak az a rossz benne, hogy mindenütt teletömnek étellel, mert mindenütt kapunk enni. De tudod, amikor kijövünk, akkor a csontokat meg a kenyérhéjat mindjárt eldobjuk az utcán, de a tízfilléreseknek meg az ötfilléreseknek már jó hasznát vehetjük, meg az anyánk is jó hasznukat veszi. Az anyánkat bizonyosan láttad már itt az utcán. Rákos asszony, aki rákot árul és mindig azt kiabálja : Rákot vegyenek ! Szereted a rákot ? — Igen, de csak a héja nélkül. — Mi magunk húzzuk le a héját. De csak akkor kapunk rákot, ha már nem frissek. galtak Aztán ő meg az öccse ide-oda nyaraz árokban és torkuk szakadtából kiabálták: — Rákot vegyenek! Rákot vegyenek! A úri gyermekek félig irigy pillantásokkal nézték őket. A koldusfiú ismét megállt előttük.