Felvidéki Ujság, 1909. április-június (4. évfolyam, 74-145. szám)

1909-04-01 / 74. szám

2 nem kicsinylendő vállalkozás, azt az Or­szágos Magyar Daláregyesületnek a hivata­los lapjában a Magyar Dal és Zeneközlöny­­ben közlött tájékoztatója is igazolja. Mert e szerint az „első csoportban a kitünően kép­zett, kiváló hanganyaggal rendelkező dalár­dák magas művészi színvonalon álló művek­kel versenyeznek.* Az országos egyesület ebbe a csoportba fogadta el a Kassai dalár­­distákat, ami már magában véve is szép el­ismerés. A Zenekedvelők Dalegylete erre az el­ső országos szereplésére páratlan ambíció­val készül. Élénk összeköttetést tart fenn úgy a Kecskeméti, mint a fővárosi előkészítő helyi, illetve országos bizottsággal. Nem megy készületlen a nagy harcba, hanem művészi tökéllyel. S így szereplése elé a legszebb reményekkel nézhetünk mindnyá­jan. A Zenekedvelők Dalegylete kuruc Kas­sa diadalát fogja megvalósítani. A csütör­tök esti hangversenyre már csak ezért is nagy számmal kell elmenni városunk közön­ségének, mert a dalegylet kecskeméti mű­­vészdarabjait fogják bemutatni dalosaink. Elismerésünk a nyári versenyre csak ambi­­cióra­ sarkaló lesz jeles dalosainkra. FELIVDÉKI ÚJSÁG Pihen a kultura. — A felolvasó évad végén. — Kassa, márc. 31. A két vezető egyesület az Autonom és Kazinczy Kör a mai nappal befejezte ez évi felolvasó szezonját. Az utóbbi szom­baton rendezte a bezáró délutánt, az Auto­nom Körben pedig ma lesz az utolsó elő­adás. Mindkét egyesület társadalmi életünk legjobb erőit nyerte meg a felolvasások tar­tására s nemes vetélykedéssel követtek el mindent, hogy a közönséget a felolvasások látogatására megnyerjék. Az Autonóm Kör inkább társadalomtudományi, illetve általá­ban tudományos körben mozgó felolvasá­sokat rendezett, míg a Kazinczy Kör szép­­irodalmi dolgozatokkal és igyekezett híveket toborozni, szavalatokkal Hogy mind­kettő elérte célját, azt igazolja az a körül­mény, hogy a szerda és csütörtök, a felol­vasási napok, összegyűjtötték Kassa elitjét a Körben, illetve a felolvasás helyén. Az a rendkívüli érdeklődés, feszült figyelem és fokozódó szimpathia, melyet a közönség állandóan tanúsított, garancia arra nézve, hogy a jövő szezon még gazdagabb lesz sikerekben, mint az idei volt. Kedves köte­lességet vélünk teljesíteni, midőn a nagy­­közönség nevében, melynek a két Kör annyi gyönyörűséget nyújtott, köszönetünket fe­jezzük ki a Kör vezetőségének azért a fá­radhatatlan buzgalomért, melyet a közön­ség szórakoztatása érdekében kifejtettek s mely új lelkesedéssel töltheti el őket a jö­vőre nézve. A közönséget megnyerték maguknak s ez volt a feladat nehezebb jele, megtartani már sokkalta könyebb feladat. Kiváltkép, ha jövőre is oly nemes küzdelmet fejtenek ki, mint az idén. Azok a nevek, melyek az idén a felolvasások programmjain szerepel­tek s a velük egyenlően jó hangzásúak, mindenkor gyakorolnak olyan vonzóerőt a közönségre, hogy lassankint eseménnyé fej­lesszék a körök délutánjait, melyen nem csupán divatból, hanem valósággal lelki szükségletből tartja kötelességének minden intelligens hölgy és férfi a megjelenést. Ekép az autonóm kör eléri azt a célt, hogy egyesítve az eddig egymástól távoltartott társadalmi elemeket egy érzésű, egy célért hevülő erő társadalmat teremt, a Kazinczy Kör pedig megkedveltetve a közönséggel az irodalmat az lesz, amivé lennie kell, a fel­vidék kultúráját irányító tekintélyes iro­dalmi­ kör. És méltán tartja dicsőségnek mindenki, ha e körök bármelyikének tagja lehet, még inkább, ha felolvasó asztala mellett, mint előadó foglalhat helyet. alá s okoskodása legalább az igazság lát­szatával bir, melyet belátni nem tudok, de ezzel igazságérzete nem vesztette el az er­kölcsi alapot. A természet sokféle titka, me­lyekbe a tudós behatol, rejtve marad előtte a természeti tüneményeket is többnyire misz­tikusan fogja föl, képzelete a természetes világrendet benépesíti titokzatos hatalmak­kal, melyeket babonás félelemmel vesz kö­rül. Hisz a garabonciás diákban és neki tu­lajdonítja az orkán okozta pusztításokat, hisz a boszorkányok létezésében, akik meg­rontanak embert és állatot, hiszi, hogy a halál csontvázalakú lény, amely lekaszálja az emberek életét. Azt meg épenséggel biz­tosan tudja, hogy a kuvik halálmadár s arra a házra száll és ott kuvikol, ahol egy-egy beteg ember haldoklik. Ha jégeső hull, fej­szét állít föl az udvaron fokával fölfelé, hogy eltörjön rajta a jégszem és elmúljék a veszedelem. Virágvasárnapján egy sze­met lenyel a megszentelt barkából, hogy ki ne lelje a hideg. Ezernyi tárgya van a babonának egészen a szerencsétlennek tart­­tott péntek napig s a 13-as számig, amely még a művelt embereket is feszélyezni szokta. A vallásos nevelés irtogatja a babo­nát, de kipusztitani mindeddig nem tudta. Benne van az a nép erkölcsében s ha fel is világosítottak az igazságról, adott alka­lommal mégis csak a titokzatos babona felé hajlik. Ez a néperkölcs nem lehet alapja a tudásnak, nem lehet erőssége a hitnek, de mindenesetre a lelkiismeretnek félénk és téveteg megnyilatkozása. A természettudományok haladása, a ta­lálmányok és fölfedezések jelentékenyen 1/]). / Nagy reformok a Javító­intézetben. — Óriási ipartelep Kassán. — Kassa, márc. 31. A kassai kir. Javítóintézet, mely rövid fönnállása után bebizonyitotta, hogy nem csak építkezésével, berendezkedésével mintaszerű intézmény egész Európában, de tekintve a nevelés, oktatás, tisztes ipari életre való erőgyűjtés eredményeit is, páratlanul áll. Ez az intézet, melybe az igazságügyi kor­mány oly nagy áldozatokat fektetett, máris előkelő nevet szerzett hazánk kézműipará­nak, különösen a szövészet és bőrműipar terén. A javításra beinternált fiúk nemcsak lelkületükben válnak tisztes polgárokká, de kezük ügyességével, szorgalmukkal, lelkiis­meretes munkájukkal a munkás társadalom legtiszteltebb pozícióit foglalják majdan el. E­mellett a javítóintézet iparműhelyei nevet és piacot szereznek külföldön iparunknak. Az a nagy keresettség, mely a növen­dékek munkájában országunk hirét-nevét hirdeti, arra a gondolatra bírta az igazság­ügyi kormányt, hogy a Kassai Javítóintéze­tet teljesen kifejlessze. Nincs most már az az áldozat, mit a kormány meg ne hozna ez intézetért, mert látja, hogy a gondos, szakszerű, lelkes vezetés százszorosán vis­­­szafizeti az áldozatokat. A javítóintézet hatalmas telepének még nagyobb arányú kifejlesztése rövid idők kérdése. A tervek már teljesen készen van­nak s ha a költségvetést az igazságügyi tárca keretében az országgyűlés elfogadja, úgy jövőre már megkezdik a legmodernebb világversenyt kiálló ipartelep felállítását. A tervezet szerint a mostani javítóin­tézetet, mely 240 növendékre van építve 600 növendék befogadására kibővítik olyképen, hogy a növendékek elhelyezésére fölhasz­nálják a mostani családi otthonokat s tiszt­ TÁRCA Tudomány és erkölcs. A­­ Felvidéki Újság* eredeti tárcája. Irta és az Eperjesi Rákóczi Kath. Körben fel­olvasta: dr. Takács Menyhért. (Folytatás.) Az ellenfelek egyike ma is a jó és go­nosz tudásának fájáról táplálkozik, a másik a Megváltó Istenember tanításában találja a maga szellemi és erkölcsi táplálékát. Mind a két fél tudni akar. Az egyik az erkölcs igazságának alapján áll és véges tudomá­nyát betetőzi a hittel, a másik mellőzve min­den alapot és tetőzetet, magában a tudás­ban keresi — de meg nem találja — az élet igazi célját. Mindnyájan tudni akarunk, mindnyájan okoskodunk, kiki a maga képességei sze­rint. A tudatlan, eszmeszegény ember okos­kodása téves hitre és balvéleményre vezet, de nincsen erkölcsi alap nélkül. Ismertem egy közönséges embert, aki a vihar utáni napon a villámsujtotta fa alatt kereste a mény­követ. Hallottam — úgymond — hogy az igen jó a fogfájás ellen. A közönséges ta­pasztalás körében mozgó nép e téves hite szintén okoskodásból származik. Látni lehet ugyanis, hogy a villám, ha homoktalajba csap, megolvasztja a homok kovaszemcséit és megkövesiti. Ezt a to­vábbi kutatásra nem képes köznép ménykő­nek tartja, mely egyenesen az égből repül előmozditották az emberiség gazdasági jó­létét, de nem javították meg erkölcseit s nem tették boldogabbá. A természettudo­mányi gondolkodás több embert megté­veszt és megront, mint a­hányat fölvilágo­sít és megjavít. Az igazi tudós, minél job­ban bepillant a természet titkaiba, annál közelebb jut Istenhez, annál tisztább erkölcsi alapokra áll s annál jobban megerősödik vallásos meggyőződésében. A tudományos nézetek útvesztőjében té­velygő elme azonban, mihelyt az igazság erkölcsi alapját elvesztette minden gondo­latával ott forrong annak a rettentő natura­­lismusnak a kohójában a honnan kitör, mint a tűzfolyó a kráter oldalán, hogy fölé­gessen mindent, ami útjába esik. S útjába esik a félművelt, az eszmeszegény, a laza­­erkölcsü tömeg, melynek lelkében fölégeti a hitet, felemészti a tisztább erkölcsöt s párt­ütővé teszi Isten és ember ellen. Az evolúció elmélete ily erkölcsi elté­velyedés a tudományban. Amit Darwin a faji kiválásról tanított, azt az evolucionisták még jobban kiszélesítették s átvitték az erkölcsi világrendre is. A fizikai világ szerves és szer­vetlen létezői szakadatlan evolúció folytán keletkeznek, fejlődnek és átalakulnak igy van az értelmes ember is minden tudományával és erkölcsével. A haladó tudományok, a bölcseleti rendszerek éppen olyan organikus evolúció eredményei, mint maga a krisztusi­tan, melynek fönségéből kitagadják az isteni pragmatismust. (Folytatjuk.)

Next