Felvidéki Ujság, 1909. október-december (4. évfolyam, 223-298. szám)
1909-10-01 / 223. szám
2 gással övezi az ő emlékezetét s hogy szivünkben él s az idők végéig élni fog az az őszinte hála, amelyet az ő tettei fakasztottak. Ezektől az érzésektől vezéreltetve tisztelettel indítványozom, hogy: 1. a közgyűlés dr. Thaly Kálmán halála felett érzett mély gyászának és fájdalmának jegyzőkönyvében kifejezést adva, halhatatlan érdemeit és dicső emlékét jegyzőkönyvileg megörökítse; 2. hogy a temetésen küldöttségileg részt vegyen, s ravatalára koszorút helyezzen, végül 3. hogy életnagyságu képét a közgyűlési terem számára festesse meg. FELVIDÉKI UJŠAG Városi közgyűlés. — Választások és egyebek. — Kassa, szept. 30. A tegnapi közgyűlés nemcsak megvitatásra kerülő tárgyainál fogva ígérkezett érdekesnek, de azért is, mert ezen a közgyűlésen kellett elparentálni Kassa város elhalt díszpolgárát, a magyar történetírók egyik legkiválóbb alakját, az életrajzírók utolérhetetlen atyamesterét, a nagy Fejedelem Íródeákját, Thaly Kálmánt. És emiatt alig egynéhány kivétellel összegyűltek a városatyák. Szalay főispán megnyitván a közgyűlést felemelkedett elnöki székéről. A bizottsági tagok felállottak s mély megilletődéssel hallgatták a főispán szavait, ki Thaly Kálmánt parentálta el. Indítványozta, hogy az elhunyt érdemei jegyzőkönyvben megörökittessenek, ravatalára a város koszorút helyezzen, temetésén képviseltesse magát s arcképét a közgyűlési terem számára festesse meg. A közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi a főispán indítványát s Polinszky bizottsági tag javaslatára a főispánnak beszédét teljes egészében jegyzőkönyvbe iktassa. Ezután megkezdődött a tulajdonképeni közgyűlési tárgysorozat letárgyalása. Kriebel dr. főjegyző a havi jelentést terjeszti elő. Kegyeletes szavakkal emlékszik meg Stohr Sziárd b. tag elhunytáról, kinek érdemeit jegyzőkönyvileg is megörökíteni kéri. Előterjeszti az Orbán torony renoválására s az uj korcsolya csarnok felépítésére szükséges 13093 K illetve 87000 K kölcsön miniszteri jóváhagyását, a Szepsi úti vámház építésére szükséges 7998 K., 78 fill. költség megszavazását kéri. Bejelenti, hogy a miniszter az iskolák államosítását jóváhagyta, a polgármesteri kongresszusról, melyen Arad, Zombor és Körmöczbánya kivételével az összes th. városok részt vettek, referál. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi. Választások. A tárgysorozat második pontja a rendőrsegédfogalmazói és két irodatiszti állás betöltése volt. A kijelölő bizottság, melynek tagjai Stekker, Rélay, Korláth, Polinszky, Schirger és Horváth Balázs voltak, rövid tanácskozás után bejelenti, hogy a r. s. fogalmazói állásra Radó Nándor tb. s. fogalmazó, a két irodatisztire pedig a következők pályáztak : Takács, Herczeg, Kosztrovszky, Bogoly, Rétháty, Garzó és Kemény, kiket ily sorrendben jelöl a bizottság. A s. fogalmazói állásra az egyedüli pályázót Radó Nándor tb. s. fogalmazói felkiáltással választják meg. Az írnoki állásra szavazást rendel a főispán, kiküldi a szavazatszedő bizottságot. Megay, Mildner és Varga személyében s megkezdődik szavazás, melynek eredménye, hogy Takács 29, Garzó 23, Kemény 15, Bagoly 13 szavazatot nyert. Az első irodatiszti állást tehát Takács Mihály írnok nyerte el. A második irodatiszti állást 30 szavazattal Garzó Gyulával töltik be. A megválasztottak mindegyike derék, régi hivatalnoka a városnak s megválasztásuk határozottan előnyös. A választások megejtése után a tárgysorozat 3-ik pontja Soukup Adolf TfiRCR. Elhagyott asszony. Tudom, hogy eljön, habár lomha szárnnyal. De még megérem, eljön az idő, Midőn fölébred lelked jobbik része S rózsás útjáról búsan visszajő. Midőn megbánva, vétkedet siratva, Bocsánatért száll felém sóhajod, S mi foglyul ejtett, azt az ördögvárat Erős harc árán, ámde elhagyod. Pohárcsengésbe, játszi vig kaczajba Talán már most is belezúg a jaj; Egy titkos hang, mely félve száll csak hozzád, Talán már készül, lehet útba’ van. Eszedbe hozza — ne űzd el magadtól, Eszedbe hozza azt a kis lakot, Mely föl van dúlva, mint az asszony szive, Kit könnyüvérü férje elagyott. A kis lakás áll; suttogó lombsátor Takarja most is védőn hófalát, De a reszkető lomb közt nincsen dallos, Mely úgy, mint régen, hallatná szavát. A kert alatt fut most is még a csermely, Kék nefelejcset himbál hűs vize, És mégis, mégis, megváltozott minden, Nincs itt de semmi régi kedvibe’. Az ifjú asszony imbolyogva járja Az árnyas kertnek rejtett útjait, A hol nem látja senki kényezését, Amint siratja boldog álmait, nyugdíjaztatása került sorra, kinek érdemeit jegyzőkönyvben is megörökitik. A pénztári jelentést, mely nyomtatásban minden tagnak amúgy is megküldetett, tudomásul veszik. A lelke mélyén dúló fergetegnek A sápadt arczra ült ki bús nyoma. Még ki sem nyílt jól, máris hervadóban De nem, hisz megjön megtévedt ura! „Megjön, én várom s tudom nem hiába, Bár lassan múlnak a napok, hetek, De a sóvárgott idő végre itt lesz, Kisüt a nap még otthonunk felett. Mert nem lehet az, hogy a sok könyörgés Utat nem lelne föl az ég felé S hogy a jó Isten megvetné a kérést, Mit a hű asszony küld színe elé!“ A róka alapítvány. A Felvidéki Újság’ tárcája. Irta: Sárándy István. (Folytatás és vége.) Hanem, minden várakozás ellenére — ezek a szerzetesek nagyon fidelis cimboráknak mutatkoztak. Egyszerű, de angol kényelemmel berendezett szobát nyitottak a számára s ebéd alatt szellemes csevegőknek bizonyultak. Sőt még utazásról is lehetett velük beszélni. Az egyik úgy ismerte a Yelowston parkot, mint a zsebét, a másik a japán népről mondott jellemző dolgokat, a harmadik az angol gyarmatok jogi viszonyairól mondott véleményt. Lord Meekwil csodálkozva kérdezte: — Önök jártak már mindezeken a helyeken ? — Egy páran . . . Egyszer s másszor. A lord most már lemondott róla, hogy 1909. október 1. Versenytárgyalás nélkül. A városnak tömérdek erdőbirtoka közül a gazdasági iskola mellett, a polenai és felsőtőkési erdők irtásra kerülő részein több ezer Q3m jegenyefenyő kerül eladásra. A Kircz és fiai cég 03m,kint az elsőnél 9 K, a másodiknál 6.50 K, a harmadiknál 4.50 K, árat ajánl fel. Az első két ajánlatot elfogadják, de az utolsóra versenytárgyalás kitűzését kérik, mert a kinált árnál magasabb áron értékesíthető. A női gazdasági iskola kérelmét, hogy a város 400Q3 m. tűzifát engedélyezen részére — elutasítják. Elutasítják pedig 1. mert már 2000 . évi segélyt kap, 2. mert a zárda iskolája fát is kap vagy két és félezer kor. értékben, 100 szegény gyermek díjtalan tanításáért s 3. mert az iskolák államosítása jövőben e segélyeket is feleslegesekké teszi. Igazuk van a városi uraknak ! Az apácák intézeteit tartsák fen az apácák, az egyház, meg a katholikusok. Pon. Sőt. ..! Schóber bankói vendéglős ime kevesebbet kért, 100 kor. lakbér meg pár korona telefondíj elengedését. El is engedik szegénynek. Ellenben a V. Sz. Uránia színháznak nem engedik el a rendőr ügyeleti díjakat. Az erkölcsi támogatást azonban egyhangúlag megadhatónak vélik. És szegény Ekést, (kit mellékesen Kozák is támadott, de Glück és Éder leintette érte !) ezentúl úgy erkölcstámogatni fogják, hogy elmegy a kedve a városszépítéstől is, Urániától is. Hjanemo próféta ... Most következett a közgyűlés clouja. A piész dö röszisztán! Az óriás kígyó,mely a fejétől a farkáig 5 méter, a farkától a fejéig ismét 5 méter, összesen 15 méter! . . Megoldották a Komjáthy és Ékes, illetve a Színház és Uránia közötti létkérdést. — To by, or not to by! — mondja a színház. — Mozogni akarok! — rebegi az Uránia. — Mi közöm hozzátok ? — veti oda a közgyűlés. És igaza van! Ez a kérdés a rendőrhatóság, illetve tanács, végül a miniszter dolga. Azokra bízza a közgyűlés a döntést. — Oh bölcs biró ! igaz biró! A font hús meglesz. Csak az a kérdés filée de Komjáthy, vagy poulard a la Ékes név alatt szerepel-e az étlapon. A kedélyek ismét izgatottakká válnak. Aszfalt szag árad a levegőben, kalandjaival álljon elő. Vacsora után lement a klastrom kertjébe s mélázva járkált a platánok közt, a szőlőlugasok alján. Egyszerre felfigyelt . . . Valamelyik bokorban neszt hallott, valami dúvad csörtetett ott bizonyára. Kalkulálni kezdett, hogy ugyan miféle fajtája lehet a fenevadaknak Magyarországon. De nem tudta kisütni. Lehet, hogy medve, talán a tigris is elcsavarog idáig. Ki tudja ? A bokor megmozdult még egyszer s a lord elszántan húzott elő egy szőlőkarót a földből. Már akárhogy is, de az életét nem adja olcsón. Vagy . . . milyen nagyszerű volna, ha a sakált — bizonyára az lesz a bestia — leüthetni s a trófeummal a házfőnök ajtaja elé térni! . . . Micsoda riadalom lenne abból! A bokor még egyszer megzördült s a bizonytalan homályban egy törpe állat mászott ki alóla. A lord felemelte a karót s elszántan lesújtott vele. Egy puffanás . . . aztán csend. A vad nem mozdult többet . . . Vonaglott, vége volt . . . A lord gyufát gyújtott, mint az apagyilkos, akinek lázzálmai vannak. Egy róka hevert előtte. Egy bojtos farkú, hegyes pofájú kis róka. Még így holtan is, mintha gúnyosan vigyorogna a lordra. A lord szörnyedve rohant fel a szobájába magához vette a pénzét s elment. Eltűnt Magyarországból. A klastromban akkor kezdtek rájönni az okára, mikor meglelték a kihúzott szőlőkarót és a szeliditett róka kadaverét. A lord később pénzt küldött alapítvány céljára s az máig is „Róka alapítványnak“ hívják a beavatottak.