Felvidéki Ujság, 1917. február-június (12. évfolyam, 39-146. szám)
1917-02-18 / 39. szám
copa 497-X5I. évfolyam, 39. szám. Vasárnap, február 18. FELVIDÉKI UJ m i.t 2^ 250 POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Fő-utca 34. I. emelet. Kiadóhivatal: Fő-utca 34. Bejárat a Szathmáry György utca felől (Ezelőtt Szegfő-utca.) Telefon: 211. Előfizetési ár: Egy évre . . . helyben Fél évre ... Negyed évre . Egy számára 6 fill. K 18.— vidéken K 22.— .9. . . 11.. 4.50 . . 5.50 Wilson keze. Londonból jelentik Catanzának azt a felhívását, hogy a semlegesek szüntessék meg a kereskedelmi forgalmat a hadviselő államokkal. Wilson befolyásának tekintik. A mexikói probléma. — ^Lázadás Kuba szigetén. A Petit Párisién jelenti: Biztosra vehető, hogy a mexikói probléma újra napirendre kerül, mihelyt Amerika megüzeni Németországnak a háborút. Emiatt Amerikában roppant nagy az aggodalom, mérlegelni kezdik azt a sok szenvedést és kárt, ami egy esetleges háborúval járna. A Kuba szigetén kitört a lázadás, mely az angolok ellen irányul s az angolok meg vannak győződve, hogy ezt német ügynökök szitják. Nő a békepárt. Elkerülhető a háború ? (Berlin, február 17.) A lapok jelentik: Itt élő amerikai polgárok erősen hiszik, hogy a német-amerikai háború elkerülhető lesz. Az amerikaiak még nem kaptak útlevelet az elindulásra, mert Wilson nem vállalt felelősséget az őket szállító kereskedelmi hajók útjáért. A Morningpost jelenti Washingtonból: A kongresszus békepártjának tagjai folyton szaporodnak. Nagyban folyik az agitáció a hadüzenetben. Összeütközésre került a sor Kubán. Newyorkból jelentik: A kubai felkelők és a kormány katonái között már összeütközésre került a sor. A megütközés véres áldozatokat követelt, de a lázadás továbbterjedését elfojtani nem bírják. A lakosság féktelen gyűlölettel viseltetik az angolok iránt. Gerard kétértelmű kijelentése: Hogyan terjedt a németországi éhség hire ? Bernből jelentik: Az amerikaiak körében az a vélemény uralkodik, hogy a háború még elkerülhető, de ha ki is tör, nagyon rövid időn belül fejeződik be. Magának Gerardnak is az a véleménye, hogy a végső konfliktus még elkerülhető. Párisból jelentik: Francia újságírók megkérdezték Gerard amerikai követet : igaz-e, hogy Németországban éheznek az emberek. Erre a követ kijelentette : „nekem volt mit ennem, Amerikából magammal hoztam, én nagyon óvatos voltam.“ Politikai nyilatkozatok tételétől azonban tartózkodott Gerard. Új fordulat a beregszázi postalopás ügyében. Budapesti tudósítónk jelenti: Ma a budapesti rendőrség letartóztatta Kala Józsefet. Alapos gyanú merült föl, hogy ő is részes a postalopásban, mivel Cservenák postaszolga, midőn a pénzes zsákokat kiszállította, 10 percre visszamaradt és azalatt Kalával tanácskozott ki a tanácskozás után Munkácsra utazott. A vizsgálatot most már e nyomok alapján Munkácsra is kiterjesztették és a budapesti titkosrendőrség legügyesebb embreit küldték oda. (Táviratok folytatása a 4-ik oldalon.) Hőseink a tenger alatt. Kassa, február 17. Igen művelt embereknek is sokszor a legfurcsább nézeteik vannak arról, hogy mit tud, mit nem tud a búvárhajó. Anglia blokádját például valahogy úgy képzelik el, hogy a több ezer kilométernyi partot pár száz búvárhajónak kell körülvennie, mint egy gyöngysor szemeinek, hogy hathatósan vihessék keresztül a blokádot. És mivel most Franciaországot, Angliát és a Földközi-tenger keletii részét is bevontuk a zárlatba, ilyenformán elérkeztünk volna oda, hogy egy pár ezer búvárhajóra legyen szükségünk. Ez persze nagyon szomorú volna és ebben az esetben föl is adhatnók a reményt. Valósággal azonban csak azokon az utakon kell uralkodnunk, amelyek a nagy kikötők felé vezetnek, a kikötők felé, amelyek nemcsak sok hajót fogadhatnak be, hanem a ki- és berakodáshoz szükséges berendezésekkel, raktárakkal, legelső sorban pedig az ország belsejébe vezető nagy teljesítő képességű vasúti összeköttetésekkel rendelkeznek. Csak ezeket a kikötőket kell szigorúan ellenőrizni, ilyen pedig kevés van. A halászcsónakok vagy a személyforgalom számára szolgáló kikötők nem nagy befogadó képességek és belátható időn belül nem is lehet kiépíteni őket; a part többi része, a legnagyobb rész pedig kikötők nélkül való és a hajók ott semmiképen ki nem köthetnek. A legjobb esetben végtelen időrabló munka árán sikerülhet a nyílt tengeren horgonyzó hajóról csónakkal a part valamely laposabb részére szállítani embereket és árukat, ez azonban csak olyan csempészetfélét jelentene, amit pedig a jelen körülmények között egészen kihagyhatunk a számításból. Az ellenség kikötőit természetesen nagy sugarú körben megvédi aknamezőkkel, kis hadihajókkal, vagy hadihajókként használt kereskedelmi gőzösökkel, amelyek a beérkező szállítmányokat be is kalauzolják a kikötőbe. Ezek a rendszabályok persze óriási hajóparkot követelnek meg és a hadiszolgálatra kényszerített hajók elvesznek a tulajdonképpeni forgalom számára. Emlékezzünk meg a tengeren harcoló hőseinkről; a most következő időkben gondoljunk reájuk különös melegséggel, akik hétszámra rettenetes életfeltételek, isszonyú nélkülözések között, pihenő nélkül és állandó