Felvidéki Ujság, 1939. november (2. évfolyam, 249-271. szám)

1939-11-02 / 249. szám

2 pen akkor, amikor a finn ellenjegyzék Finn­ország végleges engedményeit foglalja ma­gában. Finnország — írják a lapok — nem egyezik bele, hogy a Szovjet támpon­tokat létesítsen finn területen és nem egyeznek bele, hogy kiigazítsák az északi határvonalat, amely Finnország „Maginot-vonala.“ Nem zárkózik el azonban Finnország az elől, hogy néhány kisebb szigetet átengedjen a Szovjetnek. A svéd lapok tudósítói általában azt hiszik, hogy a finn kiküldötteknek vissza kell térniük Helsinkibe, hogy újabb utasítá­sokat kérjenek. A lapok hangsúlyozzák azon­ban, hogy Finnország nem fog engedni a szárazföldön létesítendő támaszpontok kér­désében. Anglia és a blokád London, november 2. (MTI) Az angol blokádügyi miniszter rá­dióbeszédet mondott, amelyben hangsúlyoz­ta, hogy Anglia eljárása nem blokád, hanem a nemzetközi jogban elismert gazdasági há­ború egy része. A lefoglalt árunak csak 14 százaléka élelmiszer és ennek is 9 százaléka olyan olaj, amit Németország könnyen fel­használhat lőszergyártásra. A háború kez­dete óta Anglia 488 ezer tonna kőolajat, vasat, alumíniumot, rezet és foszfátot fog­lalt le. Csend a nyugati fronton Páris, november 2. (MTI) A ma délben kiadott hivatalos francia hadijelentés szerint az utóbbi két nap és az éjszaka teljesen nyugodtan telt el. (MTI) A német véderőfőparancsnokság ma déli jelentése közli, hogy nyugaton egyes he­lyeken gyenge tüzérségi tevékenység folyt. OSTROMÁLLAPOT A HOLLAND HATÁRON (MTI) Hollandiában több határmenti köz­ségben elrendelték az ostromállapotot A német tengeralattiőrök az ír partokon vesznek fel üzemanyagot London, november 2. (MTI) Davidson képviselő az alsóház szer­dai ülésén kérdést intézett Churchill minisz­terhez, hogy milyen intézkedéseket hoznak annak megakadályozására, hogy német ten­geralattjárók meghúzódhassanak Írország ke­leti partján és ott üzemanyagot vehessenek fel. Churchill kijelentette, hogy ilyen intézke­dések meghozása kizárólag Írország kormá­nyának hatáskörébe tartozik. Felvidéki Ujság 249. szám — 1939. november 2~ A rózsahegyi mauzóleumban helyezték el Hlinka holttestét Rózsahegy, november 2. I vitték a síremlékbe. A szertartás alatt egész (MTI) Kedden helyezték el Hlinka holttes­­t Szlovákiában zúgtak a harangok. A kegyele­tét a Rózsahegyen épített mauzóleumban, I tes ünnepségen Tiso köztársasági elnök és a Hlinka koporsóját parasztok és munkások , diplomáciai testületek is részt vettek. Maximálták Kassán a faárakat Az aprított tűzifa kisebb tételben, kézhez szállítva 3.80, a bükk hasábja a telepen 3 pengő métermédsánkint Kassa, november 2. A törvényes rendelkezésekben kapott fel­hatalmazás alapján Pohl Sándor dr. polgár­­mester, mint az árellenőrző országos kor­mánybiztos meghatalmazottja, a faárakat a város területére megállapította. Az új árak már érvénybe léptek és ezek a következők: 1 q. bükkhasáb, vagy ezzel egyen­értékű keményfa ára a telepen 3.— P. 1 q. bükkhasáb, vagy ezzel egyen­értékű keményfa házhoz szállítva behordás nélkül .......................3.20 P. Aprított tűzifa 1 q-a, 10 q-án felüli mennyiségnél, telepen .... 3.40 P. ugyanezen minőségű fa házhoz szál­lítva, behordás nélkül ..... 3.60 P. 10 q-án aluli fa, aprítva, a telepen 3.60 P. házhoz szállítva, behordás nélkül 3.80 P. A behordásért q-ként . . . . . 3­.10 P. Viszonteladók részére a fa aprítva telepen q-ként...................­ . . 3.40 P. aprítva, házhoz szállítva, behordás nélkül ......... 3.60 P. A megállapított árak bükkhasáb, vagy ezzel egyenértékű keményfa hasábra vonat­koznak, amennyiben azonban ez a hasábfa dorongfával vegyesen kerül eladásra, ebben az esetben annak ára 15 fillérrel alacsonyabb. Az aprított vegyes fának az ára hasonló esetben q-ként 10 fillérrel száll le. Figyelemmel továbbá arra, hogy a város területére vidéki fuvarosok, vagy vidéki erdőbirtokosok fát fuvaroztatnak be elárusí­­tás céljából, a fának házalás után való eladását a polgármester megtiltotta, a fával kereskedő fuvaros vagy erdőtulajdo­nos és illetve termelő, szekerén 2 árköbméter tűzifának megfelelő mennyiséget adhat csak el és erre a fára a fent megállapított árak irányt adók.­­ A vidékről eladás céljából be­hozott fának az árusítását központosította, az árusítást csupán a fapiacon engedélyezte. Amennyiben valaki ezeket a rendelkezése­ket megszegi és cselekménye súlyosabb el­bírálás alá nem esik, kihágást követ el, amely kihágás a m. kir. miniszterelnök 193S. évi április 9-én kelt 2220/1938.­­M. E. szám alatt kiadott rendeletének, 3. §-a alapján két hónapig terjedhető elzárással büntethető és megfelelő bírsággal sújtható. Végül aki a rendeletben megállapított ára­kat túllépi, árdrágítást követ el és az 1920. évi XV.­t. c. 1. és 3., illetve az 1920. évi XXVI. t. c. 7. és 8. §-a értelmében, amennyi­ben cselekménye súlyosabb elbírálást nem igényel, vétséget képez, mely egy évig ter­jedhető fogházzal és pénzbüntetéssel, hivatal­­vesztéssel, politikai jogai gyakorlatának fel­függesztésével, ezen felül iparigazolványá­nak, iparengedélyének elvesztésére ítélhető, sőt 1—5 évig terjedhető időre a közszükség­leti cikkekkel való kereskedéstől is eltiltható. Amennyiben azonban cselekménye súlyo­sabb elbírálást igényel, cselekménye bűntet­tet képez, mely a fent hivatkozott törvény­i szakasz értelmében 5 évig terjedhető börtön­nel és 500.000 pengőig terjedhető pénzbünte­téssel, valamint egyéb mellékbüntetésekkel is sújtható. Negyvenezer hordó olajjal elsüllyedt egy német gőzös Newyork, november 2. (MTI) A Newyork Times panamai jelenté­se szerint a Friedrich nevű német olajszállító gőzöst, amelyet egy angol cirkáló feltartóz­tatott, legénysége elsüllyesztette, nehogy an­gol kézre kerüljön. A gőzös 40 ezer hordó olajrakománnyal együtt elsüllyedt. A lap va­lószínűnek tartja, hogy a német gőzös 40 fő­nyi legénységét Jamaika szigetre internálták. Meghalt Darányi Kálmán volt miniszterelnök Budapest, november 2. (MTI) Darányi Kálmán volt miniszterelnök, a képviselőház elnöke szerdán délután 53 éves korában hosszas szenvedés után agy­­trombózisban meghalt Az országgyűlés Da­rányi Kálmánt a maga halottjának tekinti. Darányi Kálmán június óta betegeskedett. Orvosai mindent elkövettek, hogy megment­sék a nagybeteget, de fáradozásuk nem ve­zetett sikerre. Darányi Kálmán 1886-ban született Buda­pesten. Középiskoláit és egyetemi tanulmá­nyait is Budapesten végezte. 1907-ben Pest vármegyében kezdte közszolgálatát, mint közigazgatási gyakornok, 1910-ben főszolga­­bíró, később főjegyző lett Fogaras megyé­ben, majd Zólyom főispánjává nevezték ki. 1927-ben a magyaróvári kerület képviselő­jévé választották és 1928-ban miniszterelnök­ségi államtitkár lett. 1935. júniusában föld­művelésügyi miniszterré nevezték ki, majd őt bízták meg a miniszterelnök helyettesíté­sével. 1936-ban átvette Gömbös Gyula örökét a miniszterelnöki székben. Alatta szavazta meg a parlament a kormányzói jog kiterjesz­tését, a felsőház reformját és a választási jog reformját, ő hozta az első zsidótörvényt és ő jelentette be az egymilliárdos beruházási programot. 1938-ban a képviselőház elnökévé választotta. Darányi Kálmánt valószínűleg kedden dél­ben temetik a parlament kupolacsarnokából. A temetésen Horthy Miklós kormányzó is részt vesz. A gyászszertartást Ravasz László református püspök végzi. Darányi Kálmánt Tasson ,a család sírboltjában helyezik örök nyugalomra. AZ OLASZ SAJTÓ DARÁNYIRÓL Róma, november 2. (MTI) Az olasz lapok nagy részletességgel számolnak be Darányi Kálmán haláláról. Az olasz lapok budapesti tudósítói kiemelik, hogy Darányi Kálmán őszinte barátja volt a fasiszta Olaszországnak és ő volt egyik leg­erősebb előmozdítója a fasiszta Olaszország és Magyarország közötti együttműködésnek. Elviselhetetlen drágaság Romániában Bukarest, november 2. (MTI) A ma reggeli román lapok a kor­mány közbelépését kérik a már elviselhe­tetlenné vált drágaság letörésére. A Felvidéki Újság eredeti tárcája Bartók és Kodály írta: Prahács Margit dr. Századunk legelején, zseniális megérzéstől sarkallva, elindul két istenáldotta nagy ma­gyar művész, Bartók és Kodály népzenei kutató útjukra. Korán ráeszméltek arra, hogy amit eddig népzenének ismertek, nem lehet az egész magyar nemzet reprezentánsa. Kell lennie egy igazi magyar népzenének s ha van, ez csakis a magyar faj legtisztább képviselőinél, a parasztosztálynál található, így évekig járják az eldugott kis magyar falvakat, ahol nem álmodott gazdagságban találták meg azt, amit kerestek: a népi mu­zsika legtisztább, legősibb, még az ázsiai ős­hazából származó forrásait. S ezzel a más­­már kiveszőben levő régi dallamstílussal együtt jutott felszínre a magyar faj regene­rációs képességének egyik legcsodálatosabb példája, az új magyar népdalstílus is. A ma­gyar falu megunja a városi népies műdalok áradatának érzelgős, siránkozó hangját s régi hagyományaiból, egészséges optimiz­musából keményebb, monumentálisabb hangú uj dallamstilust alkot. Ez a felfedezett népdalkincs az uj magyar műzene szempontjából korszakalkotó jelentő­ségű volt. Ennek a népdalkincsnek a meg­ismerésében, a benne rejlő teremtő erők ki­bontakozásában, mint saját anyanyelvük birtokbavételében nőtt világhírűvé Bartók és Kodály művészete. Legfőbb törekvésük le­dönteni a gátat, amely az idők folyamán el­választotta a falu népét a városi embertől, a népzenét a műzenétől s újrateremteni azt a zenei egységet, amely a régi századokban a magyar nemzet minden rétegét egybefűzte. Nemzetnevelő hivatottságukkal a legnagyobb szeretettel szegődnek az iskolai énektanítás, az ifjúság zenei nevelésének szolgálatába. Kodály, Bartók és követőik jól tudják, hogy a tömegeket csakis karénekléssel lehet zenei­leg tevékenységre bírni. A művészi gyer­mekkarok egész sorát írják az iskolák szá­mára, amelyeknek a legfőbb célja, hogy a magyar népdalt, a faji önismeret egyik leg­­hathatósabb eszközét, a hovátartozás ér­zé­sének legteljesebb művészi kifejezését, a gyermek lelki kincsévé tegyék. Bartók és Kodály művészete konkrét nem­zeti ideálokat kitűző erős fajiságával s emel­lett nagyszerű formai kultúrájával ma már az új európai zeneművészet egyik legnagyobb értéke. Bartók­ Béla zenéje iskolát terem­tett: erős egyénisége, zseniális úttörése szá­mos, idegen zeneszerző eszményképe. Egy­­egy művének bemutatása a nemzetközi ze­nei élet legnagyobb eseményei közé tartozik, amelyről a legelső külföldi zenekritikusok írnak hasábos beszámolókat, ősi ösztönös indulatok kitörése, titokzatos víziószerű hangzatok, a kifogyhatatlan ritmikus válto­zatosságból és erőből táplálkozó vulkanikus feszültség, csodálatos új hangszerszínek és összhangok egyesülnek nála a­­ polifon művé­szet legtisztább stílusával, a legszigorúbb ze­nei logikával felépített formákkal. A ritmu­sok és színek gazdagsága, mint amilyen táncjátékaiban (Csodálatos mandarin, Fából faragott királyfi) szimfonikus műveiben, zon­goraversenyeiben és vonósnégyeseiben meg­nyilvánul, a melodikus elemeket természet­szerűen háttérbe szorítja. Viszont ezen a té­ren is mint úttörő szerepel, midőn a „A kék­szakállú herceg vára“ c. operájában pél­dát mutat olyan melodika megalkotására, amelynek lélegzete teljesen a magyar nép­dalban gyökerezik. Egyik leghatalmasabb műve, a „Cantata profana“, egy ősi népbal­lada szövegnek kórusra és zenekarra való megkomponálása, korunk zenéjének teljesen új utakon járó reprezentatív alkotása. Kodály, a nagy összefoglaló, akinek min­den egyes műve egy-egy láncszem, abban a nagyszerű művészi erővel megalkotott szin­tézisben, amellyel ez a mester a magyar zene egész múltját, minden igazi értékét egyesíti. Egész életmunkája egyforma vas­következetességgel szolgálja a nagy célt: a történelmi nemzet százszor darabokra tört, a százszor elbujdosott lelkét-szellemét zené­jében összefogni s ezzel az egységes nagy magyar kultúra megteremtését előmozdítani. „Háry János“ és „Székelyfonó“ c. daljátékai magukban foglalják a népi zene talajában gyökerező magyar operának minden lehető­ségét. Igazi szimbólumai a magyar nép lel­kének, mert ennek a léleknek szavakban ki­­fejezhetetlen legmélyebb lényegét, minden hősi álmát, tragikus valóságát egy zenei mű­alkotásban objektiválja. Kodály dalai és nagyszámú kóruskompozíciói a magyar nyelv és dallam természetes egységének, az énekhang törvényszerűségének érvényesíté­sében korunk legnemesebb vokális stílusát képviselik. Két nagyszabású, kórusra és zenekarra írt műve, a „Psalmus Hungaricus“ és a „Budavári Te Deum“ annak mély, sors­szerű kapcsolatnak legszebb bizonyítékai, amely Kodály Zoltán egész művészetét a magyarság életéhez fűzi. Békés korok nyárs­polgári légköréből nem születhettek m­eg ezek a művek. Ezek csak a trianoni porba­­sujtottság és égrekiáltó igazságtalanság leg­mélyebb élményéből jöhettek létre, ahol min­den egyéni feltűnik egy nagy közösség, a magyar nép sorsának egységében. Felhang­zásuk a magyar zeneélet igazi ünnepnapjait jelentik, mindenkor a legaktuálisabbak, mert minden hangjuk, próféta szavak a magyar sorsból nőnek ki, a magyar nép jövőjébe ve­tett sziklaszilárd hitnek, a legyőzhetetlen élniakarással felemelkedő magyar léleknek töretlen kifejezői. Bartók és Kodály elsősorban alkotóművé­szek, mégis küldetésszerűen vállalniok kel­lett azt is, hogy az összegyűjtött — mintegy 10.000 dallamot tartalmazó — magyar nép­zene tudós feldolgozói és nemzetük tanító­mesterei is legyenek. S ők vállalták ezt a küldetést olyan odaadással és lelkiismeret­­tel, hogy ma elmondhatjuk, miszerint a ma­gyar zenekultúra minden területén meg­nyilvánuló megmozdulás, kivirágzás, — mint az általános magyar kóruskultúra és iskolai énektanítás nagyszerű fellendülése, a nép­dalokat éneklő tanuló- és cserkészifjúság, a földmíves játékszín, a magyar zenetörténeti és esztétikai kutatások eredményei, a nép­zenei gramofon-felvételek növekvő sorozata, — az egész magyar zenekultúrának minden kis ösvénye belőlük indul ki: közvetve vagy közvetlenül az ő szellemük irányítja meg­­újhodott zeneéletünk minden vérkeringé­sét. Még sok a tennivaló. Ma még mindig nem beszélhetünk igazi általános zenekultúráról Magyarországon. De lehetetlennek látszik, hogy a máris hatalmas tömegeket megmoz­gató, rövid két évtized alatt szinte csoda­számba menő lendületet vett magyarosító mozgalomnak az eddig még be nem vett várak, mint a középiskolák sokáig ellen­álljanak. Ott, ahol már a legkülönfélébb munkásdalegyletek is fellépnek a porondra, hogy Bartók—Kodály-ban versenyeket ren­dezzenek és a munkásokból álló közönség lelkesen ünnepli a nagy magyar­ mestereket, ott a középosztály, a nemzet szellemi életé­nek legértékesebb rétege, előbb vagy utóbb, de el kell, hogy vállalja e téren is a vezér­szerepet. S ebből a szempontból nagy re­ménységgel tekint az Anyaország a vissza­tért Felvidék régi magyar kultúrvárosai felé. Úgy érezzük, hogy a faji öntudatosság legnehezebb próbáját fényesen kiálló, ezért legtöbbet szenvedő felvidéki városok, élén Rákóczi Ferenc városával, a zenélés közös­ségében összeforrt igazi belső magyar­ságnak, az eljövendő egységes nemzeti kul­túrának legszebb ígéretei és reménységei.

Next