Felvidéki Ujság, 1939. november (2. évfolyam, 249-271. szám)
1939-11-02 / 249. szám
2 pen akkor, amikor a finn ellenjegyzék Finnország végleges engedményeit foglalja magában. Finnország — írják a lapok — nem egyezik bele, hogy a Szovjet támpontokat létesítsen finn területen és nem egyeznek bele, hogy kiigazítsák az északi határvonalat, amely Finnország „Maginot-vonala.“ Nem zárkózik el azonban Finnország az elől, hogy néhány kisebb szigetet átengedjen a Szovjetnek. A svéd lapok tudósítói általában azt hiszik, hogy a finn kiküldötteknek vissza kell térniük Helsinkibe, hogy újabb utasításokat kérjenek. A lapok hangsúlyozzák azonban, hogy Finnország nem fog engedni a szárazföldön létesítendő támaszpontok kérdésében. Anglia és a blokád London, november 2. (MTI) Az angol blokádügyi miniszter rádióbeszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy Anglia eljárása nem blokád, hanem a nemzetközi jogban elismert gazdasági háború egy része. A lefoglalt árunak csak 14 százaléka élelmiszer és ennek is 9 százaléka olyan olaj, amit Németország könnyen felhasználhat lőszergyártásra. A háború kezdete óta Anglia 488 ezer tonna kőolajat, vasat, alumíniumot, rezet és foszfátot foglalt le. Csend a nyugati fronton Páris, november 2. (MTI) A ma délben kiadott hivatalos francia hadijelentés szerint az utóbbi két nap és az éjszaka teljesen nyugodtan telt el. (MTI) A német véderőfőparancsnokság ma déli jelentése közli, hogy nyugaton egyes helyeken gyenge tüzérségi tevékenység folyt. OSTROMÁLLAPOT A HOLLAND HATÁRON (MTI) Hollandiában több határmenti községben elrendelték az ostromállapotot A német tengeralattiőrök az ír partokon vesznek fel üzemanyagot London, november 2. (MTI) Davidson képviselő az alsóház szerdai ülésén kérdést intézett Churchill miniszterhez, hogy milyen intézkedéseket hoznak annak megakadályozására, hogy német tengeralattjárók meghúzódhassanak Írország keleti partján és ott üzemanyagot vehessenek fel. Churchill kijelentette, hogy ilyen intézkedések meghozása kizárólag Írország kormányának hatáskörébe tartozik. Felvidéki Ujság 249. szám — 1939. november 2~ A rózsahegyi mauzóleumban helyezték el Hlinka holttestét Rózsahegy, november 2. I vitték a síremlékbe. A szertartás alatt egész (MTI) Kedden helyezték el Hlinka holttest Szlovákiában zúgtak a harangok. A kegyeletét a Rózsahegyen épített mauzóleumban, I tes ünnepségen Tiso köztársasági elnök és a Hlinka koporsóját parasztok és munkások , diplomáciai testületek is részt vettek. Maximálták Kassán a faárakat Az aprított tűzifa kisebb tételben, kézhez szállítva 3.80, a bükk hasábja a telepen 3 pengő métermédsánkint Kassa, november 2. A törvényes rendelkezésekben kapott felhatalmazás alapján Pohl Sándor dr. polgármester, mint az árellenőrző országos kormánybiztos meghatalmazottja, a faárakat a város területére megállapította. Az új árak már érvénybe léptek és ezek a következők: 1 q. bükkhasáb, vagy ezzel egyenértékű keményfa ára a telepen 3.— P. 1 q. bükkhasáb, vagy ezzel egyenértékű keményfa házhoz szállítva behordás nélkül .......................3.20 P. Aprított tűzifa 1 q-a, 10 q-án felüli mennyiségnél, telepen .... 3.40 P. ugyanezen minőségű fa házhoz szállítva, behordás nélkül ..... 3.60 P. 10 q-án aluli fa, aprítva, a telepen 3.60 P. házhoz szállítva, behordás nélkül 3.80 P. A behordásért q-ként . . . . . 3.10 P. Viszonteladók részére a fa aprítva telepen q-ként................... . . 3.40 P. aprítva, házhoz szállítva, behordás nélkül ......... 3.60 P. A megállapított árak bükkhasáb, vagy ezzel egyenértékű keményfa hasábra vonatkoznak, amennyiben azonban ez a hasábfa dorongfával vegyesen kerül eladásra, ebben az esetben annak ára 15 fillérrel alacsonyabb. Az aprított vegyes fának az ára hasonló esetben q-ként 10 fillérrel száll le. Figyelemmel továbbá arra, hogy a város területére vidéki fuvarosok, vagy vidéki erdőbirtokosok fát fuvaroztatnak be elárusítás céljából, a fának házalás után való eladását a polgármester megtiltotta, a fával kereskedő fuvaros vagy erdőtulajdonos és illetve termelő, szekerén 2 árköbméter tűzifának megfelelő mennyiséget adhat csak el és erre a fára a fent megállapított árak irányt adók. A vidékről eladás céljából behozott fának az árusítását központosította, az árusítást csupán a fapiacon engedélyezte. Amennyiben valaki ezeket a rendelkezéseket megszegi és cselekménye súlyosabb elbírálás alá nem esik, kihágást követ el, amely kihágás a m. kir. miniszterelnök 193S. évi április 9-én kelt 2220/1938.M. E. szám alatt kiadott rendeletének, 3. §-a alapján két hónapig terjedhető elzárással büntethető és megfelelő bírsággal sújtható. Végül aki a rendeletben megállapított árakat túllépi, árdrágítást követ el és az 1920. évi XV.t. c. 1. és 3., illetve az 1920. évi XXVI. t. c. 7. és 8. §-a értelmében, amennyiben cselekménye súlyosabb elbírálást nem igényel, vétséget képez, mely egy évig terjedhető fogházzal és pénzbüntetéssel, hivatalvesztéssel, politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével, ezen felül iparigazolványának, iparengedélyének elvesztésére ítélhető, sőt 1—5 évig terjedhető időre a közszükségleti cikkekkel való kereskedéstől is eltiltható. Amennyiben azonban cselekménye súlyosabb elbírálást igényel, cselekménye bűntettet képez, mely a fent hivatkozott törvényi szakasz értelmében 5 évig terjedhető börtönnel és 500.000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint egyéb mellékbüntetésekkel is sújtható. Negyvenezer hordó olajjal elsüllyedt egy német gőzös Newyork, november 2. (MTI) A Newyork Times panamai jelentése szerint a Friedrich nevű német olajszállító gőzöst, amelyet egy angol cirkáló feltartóztatott, legénysége elsüllyesztette, nehogy angol kézre kerüljön. A gőzös 40 ezer hordó olajrakománnyal együtt elsüllyedt. A lap valószínűnek tartja, hogy a német gőzös 40 főnyi legénységét Jamaika szigetre internálták. Meghalt Darányi Kálmán volt miniszterelnök Budapest, november 2. (MTI) Darányi Kálmán volt miniszterelnök, a képviselőház elnöke szerdán délután 53 éves korában hosszas szenvedés után agytrombózisban meghalt Az országgyűlés Darányi Kálmánt a maga halottjának tekinti. Darányi Kálmán június óta betegeskedett. Orvosai mindent elkövettek, hogy megmentsék a nagybeteget, de fáradozásuk nem vezetett sikerre. Darányi Kálmán 1886-ban született Budapesten. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait is Budapesten végezte. 1907-ben Pest vármegyében kezdte közszolgálatát, mint közigazgatási gyakornok, 1910-ben főszolgabíró, később főjegyző lett Fogaras megyében, majd Zólyom főispánjává nevezték ki. 1927-ben a magyaróvári kerület képviselőjévé választották és 1928-ban miniszterelnökségi államtitkár lett. 1935. júniusában földművelésügyi miniszterré nevezték ki, majd őt bízták meg a miniszterelnök helyettesítésével. 1936-ban átvette Gömbös Gyula örökét a miniszterelnöki székben. Alatta szavazta meg a parlament a kormányzói jog kiterjesztését, a felsőház reformját és a választási jog reformját, ő hozta az első zsidótörvényt és ő jelentette be az egymilliárdos beruházási programot. 1938-ban a képviselőház elnökévé választotta. Darányi Kálmánt valószínűleg kedden délben temetik a parlament kupolacsarnokából. A temetésen Horthy Miklós kormányzó is részt vesz. A gyászszertartást Ravasz László református püspök végzi. Darányi Kálmánt Tasson ,a család sírboltjában helyezik örök nyugalomra. AZ OLASZ SAJTÓ DARÁNYIRÓL Róma, november 2. (MTI) Az olasz lapok nagy részletességgel számolnak be Darányi Kálmán haláláról. Az olasz lapok budapesti tudósítói kiemelik, hogy Darányi Kálmán őszinte barátja volt a fasiszta Olaszországnak és ő volt egyik legerősebb előmozdítója a fasiszta Olaszország és Magyarország közötti együttműködésnek. Elviselhetetlen drágaság Romániában Bukarest, november 2. (MTI) A ma reggeli román lapok a kormány közbelépését kérik a már elviselhetetlenné vált drágaság letörésére. A Felvidéki Újság eredeti tárcája Bartók és Kodály írta: Prahács Margit dr. Századunk legelején, zseniális megérzéstől sarkallva, elindul két istenáldotta nagy magyar művész, Bartók és Kodály népzenei kutató útjukra. Korán ráeszméltek arra, hogy amit eddig népzenének ismertek, nem lehet az egész magyar nemzet reprezentánsa. Kell lennie egy igazi magyar népzenének s ha van, ez csakis a magyar faj legtisztább képviselőinél, a parasztosztálynál található, így évekig járják az eldugott kis magyar falvakat, ahol nem álmodott gazdagságban találták meg azt, amit kerestek: a népi muzsika legtisztább, legősibb, még az ázsiai őshazából származó forrásait. S ezzel a másmár kiveszőben levő régi dallamstílussal együtt jutott felszínre a magyar faj regenerációs képességének egyik legcsodálatosabb példája, az új magyar népdalstílus is. A magyar falu megunja a városi népies műdalok áradatának érzelgős, siránkozó hangját s régi hagyományaiból, egészséges optimizmusából keményebb, monumentálisabb hangú uj dallamstilust alkot. Ez a felfedezett népdalkincs az uj magyar műzene szempontjából korszakalkotó jelentőségű volt. Ennek a népdalkincsnek a megismerésében, a benne rejlő teremtő erők kibontakozásában, mint saját anyanyelvük birtokbavételében nőtt világhírűvé Bartók és Kodály művészete. Legfőbb törekvésük ledönteni a gátat, amely az idők folyamán elválasztotta a falu népét a városi embertől, a népzenét a műzenétől s újrateremteni azt a zenei egységet, amely a régi századokban a magyar nemzet minden rétegét egybefűzte. Nemzetnevelő hivatottságukkal a legnagyobb szeretettel szegődnek az iskolai énektanítás, az ifjúság zenei nevelésének szolgálatába. Kodály, Bartók és követőik jól tudják, hogy a tömegeket csakis karénekléssel lehet zeneileg tevékenységre bírni. A művészi gyermekkarok egész sorát írják az iskolák számára, amelyeknek a legfőbb célja, hogy a magyar népdalt, a faji önismeret egyik leghathatósabb eszközét, a hovátartozás érzésének legteljesebb művészi kifejezését, a gyermek lelki kincsévé tegyék. Bartók és Kodály művészete konkrét nemzeti ideálokat kitűző erős fajiságával s emellett nagyszerű formai kultúrájával ma már az új európai zeneművészet egyik legnagyobb értéke. Bartók Béla zenéje iskolát teremtett: erős egyénisége, zseniális úttörése számos, idegen zeneszerző eszményképe. Egyegy művének bemutatása a nemzetközi zenei élet legnagyobb eseményei közé tartozik, amelyről a legelső külföldi zenekritikusok írnak hasábos beszámolókat, ősi ösztönös indulatok kitörése, titokzatos víziószerű hangzatok, a kifogyhatatlan ritmikus változatosságból és erőből táplálkozó vulkanikus feszültség, csodálatos új hangszerszínek és összhangok egyesülnek nála a polifon művészet legtisztább stílusával, a legszigorúbb zenei logikával felépített formákkal. A ritmusok és színek gazdagsága, mint amilyen táncjátékaiban (Csodálatos mandarin, Fából faragott királyfi) szimfonikus műveiben, zongoraversenyeiben és vonósnégyeseiben megnyilvánul, a melodikus elemeket természetszerűen háttérbe szorítja. Viszont ezen a téren is mint úttörő szerepel, midőn a „A kékszakállú herceg vára“ c. operájában példát mutat olyan melodika megalkotására, amelynek lélegzete teljesen a magyar népdalban gyökerezik. Egyik leghatalmasabb műve, a „Cantata profana“, egy ősi népballada szövegnek kórusra és zenekarra való megkomponálása, korunk zenéjének teljesen új utakon járó reprezentatív alkotása. Kodály, a nagy összefoglaló, akinek minden egyes műve egy-egy láncszem, abban a nagyszerű művészi erővel megalkotott szintézisben, amellyel ez a mester a magyar zene egész múltját, minden igazi értékét egyesíti. Egész életmunkája egyforma vaskövetkezetességgel szolgálja a nagy célt: a történelmi nemzet százszor darabokra tört, a százszor elbujdosott lelkét-szellemét zenéjében összefogni s ezzel az egységes nagy magyar kultúra megteremtését előmozdítani. „Háry János“ és „Székelyfonó“ c. daljátékai magukban foglalják a népi zene talajában gyökerező magyar operának minden lehetőségét. Igazi szimbólumai a magyar nép lelkének, mert ennek a léleknek szavakban kifejezhetetlen legmélyebb lényegét, minden hősi álmát, tragikus valóságát egy zenei műalkotásban objektiválja. Kodály dalai és nagyszámú kóruskompozíciói a magyar nyelv és dallam természetes egységének, az énekhang törvényszerűségének érvényesítésében korunk legnemesebb vokális stílusát képviselik. Két nagyszabású, kórusra és zenekarra írt műve, a „Psalmus Hungaricus“ és a „Budavári Te Deum“ annak mély, sorsszerű kapcsolatnak legszebb bizonyítékai, amely Kodály Zoltán egész művészetét a magyarság életéhez fűzi. Békés korok nyárspolgári légköréből nem születhettek meg ezek a művek. Ezek csak a trianoni porbasujtottság és égrekiáltó igazságtalanság legmélyebb élményéből jöhettek létre, ahol minden egyéni feltűnik egy nagy közösség, a magyar nép sorsának egységében. Felhangzásuk a magyar zeneélet igazi ünnepnapjait jelentik, mindenkor a legaktuálisabbak, mert minden hangjuk, próféta szavak a magyar sorsból nőnek ki, a magyar nép jövőjébe vetett sziklaszilárd hitnek, a legyőzhetetlen élniakarással felemelkedő magyar léleknek töretlen kifejezői. Bartók és Kodály elsősorban alkotóművészek, mégis küldetésszerűen vállalniok kellett azt is, hogy az összegyűjtött — mintegy 10.000 dallamot tartalmazó — magyar népzene tudós feldolgozói és nemzetük tanítómesterei is legyenek. S ők vállalták ezt a küldetést olyan odaadással és lelkiismerettel, hogy ma elmondhatjuk, miszerint a magyar zenekultúra minden területén megnyilvánuló megmozdulás, kivirágzás, — mint az általános magyar kóruskultúra és iskolai énektanítás nagyszerű fellendülése, a népdalokat éneklő tanuló- és cserkészifjúság, a földmíves játékszín, a magyar zenetörténeti és esztétikai kutatások eredményei, a népzenei gramofon-felvételek növekvő sorozata, — az egész magyar zenekultúrának minden kis ösvénye belőlük indul ki: közvetve vagy közvetlenül az ő szellemük irányítja megújhodott zeneéletünk minden vérkeringését. Még sok a tennivaló. Ma még mindig nem beszélhetünk igazi általános zenekultúráról Magyarországon. De lehetetlennek látszik, hogy a máris hatalmas tömegeket megmozgató, rövid két évtized alatt szinte csodaszámba menő lendületet vett magyarosító mozgalomnak az eddig még be nem vett várak, mint a középiskolák sokáig ellenálljanak. Ott, ahol már a legkülönfélébb munkásdalegyletek is fellépnek a porondra, hogy Bartók—Kodály-ban versenyeket rendezzenek és a munkásokból álló közönség lelkesen ünnepli a nagy magyar mestereket, ott a középosztály, a nemzet szellemi életének legértékesebb rétege, előbb vagy utóbb, de el kell, hogy vállalja e téren is a vezérszerepet. S ebből a szempontból nagy reménységgel tekint az Anyaország a visszatért Felvidék régi magyar kultúrvárosai felé. Úgy érezzük, hogy a faji öntudatosság legnehezebb próbáját fényesen kiálló, ezért legtöbbet szenvedő felvidéki városok, élén Rákóczi Ferenc városával, a zenélés közösségében összeforrt igazi belső magyarságnak, az eljövendő egységes nemzeti kultúrának legszebb ígéretei és reménységei.