Felvidéki Ujság, 1940. március (3. évfolyam, 50-72. szám)

1940-03-01 / 50. szám

HAS­SÄ, 1940 márc. 1, Péntek Ara IO filier 111. évfolyam, 50. szám Főmunkatárs: Dr. PAJOR MIKLÓS POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: Dr. BÁRCZAY JÁNOS a nemzet nagy lim­ene 1940 március elseje nagy, boldog ün­nepe minden magyarnak. A szörnyű összeomlásból felocsúdó nemzet húsz évvel ezelőtt tavasz köze­­ledtén, március elsején választotta meg kormányzójává vitéz nagybányai Horthy Miklóst, a Szegedről elindult nemzeti had­sereg fővezérét. A Gondviselés áldása megvilágította a nemzetgyűlés tagjainak elméit s olyan férfiúra esett a választás, aki már akkor magáénak mondhatta min­den magyarok bizalmát és szeretetét. A hosszú, nehéz, de nagy eredményeket hozó két évtized csak növelte ezt a bizal­mat, hálát, szeretetet és hódolatot. Amikor már megtörténtek az előkészü­letek az évforduló megünneplésére, a magyar államfő fenkölten bölcs szava szűkítette le az ünnep kereteit. ..Ma ko­moly időket élünk ... Most nincs helye ünneplésnek!...“ Főméltóságú Urunk kívánsága — mondja a magyar miniszterelnök — mindnyájunknak parancs, melyet hálás megértéssel fogad minden magyar s ame­lyet teljesíteni fog a nemzet. Csak a szi­vek, az igaz magyar lelkek fognak benső ünnepet tartani, csak templomainkban hangzik fel mindannyiunk imája, amely­ben hálát adunk az Úristennek, hogy a megpróbáltatások nehéz idejében ilyen tündöklő erényekben gazdag államfőt adott a nemzetnek. A magyar história utolsó két évtizede: a talpraállás kora. Amikor a Kárpát­medence legvédtelenebb része jelentette már csak Magyarországot, egy remény­telennek látszó romhalmaz, ellenségtől kifosztott államroncs, osztályharcokban tovább vérző társadalom, szegény és tel­jesen erőtlen nép várta a Gondviselés se­gítő mozdulatát, akkor lépett a történe­lem porondjára az a valóban történelmi­­ jelentőségű egyéniség, akiben ma Európa az államfők ideálját tiszteli. 1919-ben IV. Béla király korát példázta a magyar sors és egy országot kellett a romokból újjáépíteni. A restauráció nagy művének végrehajtására a nemzet nem­csak a vezénylő kardot, hanem az állam­fői hatalmat is annak az embernek a ke­zébe adta, akiben a magyar erények ki­virágzását ismerte fel. Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója programmal jött: „Megmásít­hatatlan akaratom a nemzetet a boldogu­lás útjára vezetni... bölcs uralmát akarom A keresztény ek­helyreállítani... Egyformán gátat kívánok vetni minden­féle túlzásnak, a kíméletlen érvényesü­lési vágynak,­ a pártszenvedély elfajulásá­nak, az osztályharcra való uszításnak és a termelést megbénító uszításnak... Őr­ködni fogok a közélet tisztasága felett... A magyar nép erényeire akarom felépí­teni a nemzet jövőjét...“ Ezt a programmot váltotta valóra fő­­méltóságú Kormányzó urunk és ma a tár­gyilagos külföld és az egységes nemzet egyform­án hódol az ő tevékenységének eredményei előtt. A visszacsatolt Felvidék népe mélysé­ges hálával gondol vissza az 1938 őszén lezajlott eseményekre, amikor a kis Ma­gyarország a maga megnövekedett tekin­télyével és erejének súlyával vér nélkül terjesztette ki területét ősi földjének visszafoglalásával. Mindenki érzi, min­denki tudja, hogy ez az aktus Horthy Miklós állam kormányzásának előkészített programmja és bölcs mérséklettel végre­hajtott történelmi ténye volt. Csak mi, sokat szenvedett magyarok tudjuk felmérni annak jelentőségét, amit az ő fenkölt személyében kaptunk a Gond­viseléstől: a nemzeti egység erejének ön­tudatát. A nemzet akkor ünnepli legméltóbban az ország kormányzóját, ha országló aka­ratának egységes lélekkel pontos, enge­delmes és mindenre elszánt végrehajtója tud lenni. Idő­jóslás: A meteorológiai intézet jelen­tése szerint élénk északnyugati, északi szél, több helyen eső vagy havazás várható. A hőmérséklet csökken. Kassa hódolata az országépitő Kormányzónak Dióaigyill­en ünnepelte a város, a megye, a TESs, a Kereskedelmi Kamara vitás nagybányai Horthy Miklóst Kassa, március 1. Pénteken ünnepelte Magyarország Kor­mányzója országlásának 20-ik évfordulóját. Kassa városa a rajongó szeretet, tisztelet és hála érzetével sietett belekapcsolódni a nem­zet egyetemének nagy ünnepébe. Csütörtökön délután már ünnepi díszbe öltözött Kassa városa. A házakra feltűzték a nemzetiszinű lobogókat, az üzletek kira­katait feldíszítették. Ezen a napon délután fél 6 órakor a Társadalmi Egyesületek Szö­vetségének kassai szervezete díszes külső­ségek között ünnepelt. A színház nézőtere szorongásig megtelt. A színpad homlokterét hatalmas nemzetiszínü drapériával vonták be és a díszes dekorációból Magyarország Kormányzójának képe tűnt elő élő növények­től körülövezve. Megjelent a TESz ünnepségén vitéz Szom­bathelyi Ferencné, vitéz Szombathelyi Fe­renc altábornagy, a VIII-ik hadtest parancs­nokának felesége, Schell Péter báró, Kassa város főispánja, Patay Sámuel, Abauj-Torna vármegye főispánja, Gazdy Bála dr. kir. fő­ügyész, Pfeiffer Miklós dr. kanonok, Zachár István kir. Ítélőtábla elnöke, Szent-Imrey Pál vármegyei alispán, Pohl Sándor dr. pol­gármester, Porubszky Gyula dr. vezető rendőrfőtanácsos, Dányi József dr. pénzügy­igazgató, Vukovich Károly dr. h. polgár­­mester, Buczkó Emil dr. premontrei gimn. igazgató, Mészáros Gábor dr. kórházi igaz­gató-főorvos, Forgách Tivadar, a kir. tör­vényszék elnöke, Gombos József cs. és kir. kamarás, Habán György dr. kórházi főor­vos, Szentkirályi Zsigmond kórházi főorvos, Herdiczky Lajos városi főjegyző, vitéz László Árpád tűzoltó-főparancsnok, Szabó Elemér városi főszámtanácsos, Barcs Lajos és Cziegler Lajos városi tanácsnokok és még sokan mások a város egyházi, katonai és polgári előkelőségei közül. Képviseltette ma­gát a kassai helyőrség tisztikara is. Schell Péter báró főispán megnyitója Az ünnepséget a Hiszekegy és a Himnusz elhangzása után Schell Péter báró főispán nyitotta meg. — Tudom jól, — mondotta megnyitó be­szédében — hogy a kassai magyarságot soha nem kellett kétszer hívni, ha nemzeti ügyről volt szó. De ma más jelentősége van annak, hogy itt összegyűltünk. Ma az egész országban összegyűlt a magyarság, hogy csendben, egy nagy család szeretetteljes együttesében ünnepelje a magyar nemzet vezérét, a Főméltóságú Kormányzó Urat. (Lelkes ünneplés, szűnni nem akaró taps). — Holnap lesz húsz esztendeje annak, hogy a magyar törvényházban meghívták vitéz nagybányai Horthy Miklóst az ország élére. A történelemben nem nagy idő húsz eszten­dő, de a magyar nemzet életében nagy és küzdelmes korszakot jelentett. Köszönjük és rendkívül hálásak vagyunk a Főméltóságú Kormányzó Urnak ezért a húsz esztendőért, amelyet érettünk végigküzdött. Nemsokára felhangzik Magyarország miniszterelnöké­nek beszéde. Nem tudom e pillanatban, hogy mit fog tartalmazni, de egyet tudok, hogy mindannyiunk szívében visszhangot fog ta­lálni. A Főméltóságú Kormányzó Úr odafent a Várban hallgatni fogja a miniszterelnök beszédét, amely az egész magyar nemzet részéről megnyilatkozó hála, szeretet és a legmélységesebb hódolat szavait. Schell Péter báró főispán beszédét nagy tapssal fogadták. Majd Jakab Árpád pre­montrei gimn. növendék Berzsenyi Dániel­nek Magyarokhoz című költeményét adta elő nagy sikerrel. Ezután a 21. gyalogezred zenekara Hadányi Antal karnagy vezénylé­sével a Horthy Miklós indulót adta elő. Szent-Imrey Tamás Vályi Nagy Géza „Horthy“ című költeményét szavalta el mély­ átérzéssel. Majd felhangzott a rádión Ma­gyarország miniszterelnökének ünnepi be­széde. A miniszterelnök ünnepi beszéde a Vigadóban — Kormányzó Urunk minden díszes ün­neplést, felvonulást, hangosságot elhárított magától — kezdte beszédét a miniszterelnök. — Kormányzó Urunk óhaja atyai parancs számunkra! De kettőt nem tilthatott meg nekünk. Azt, hogy ne imádkozzunk hálás szivvel templomainkban és otthonainkban Istenhez, aki őt nekünk adta. És azt sem tilthatta meg Kormányzó Urunk, hogy a nem­zet fiai és leányai össze ne jöjjünk, mert vágyunk mind együtt lenni ezen az ünnepen! A magyar ember szereti az erős kezet, de az magyar kéz legyen. Magyar legyen a kéz: ez annyit jelent, hogy alkotmányos legyen. Az alkotmányosság nálunk nem tudás, de érzés kérdése és egyet jelent avval, hogy magyar. — Becsületünk őrzője és hordozója a mi Kormányzó Urunk. Külföldön mint legbátrabb államfőt, mint nemcsak országának, de Európának is gondviselésszerű férfiúját, mint leglovagia­­sabb férfiút emlegetik és tisztelik. — Ma este minden magyar ember azzal a nyugodt biztonsággal tér nyugovóra, hogy Horthy Miklós apai keze őrködik fölötte és azzal a fohásszal, hogy Isten óvja és tartsa meg nekünk még sokáig! — Éljen Magyarország kormányzója! — Húsz évvel ezelőtt minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Miklós belépett és Károlyi Gyulával kezet szorítva azt mondta: „Eljöttem, vállalom!“ A magyar ember rövidségével és elszántsá­gával beszélt. Abban a szóban, hogy „eljöt­tem“ — bátorsága volt és önfeláldozás; abban a szóban, hogy „vállalom“, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása akárhol és akármilyen körülmények között. — Miután átvezette a maroknyi Nemzeti Hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek for­dult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Azután bevonult a Nemzeti Hadsereggel Bu­dapestre s e mindnyájunknak felejthetetlen borongós őszi napon a főváros és az ország népéhez így szólt: „A nemzetrontásnak immár vége van, mindenkitől fegyelmezett, öntudatos ma­gatartást követelek.“ — Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait. A magyar megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának leg­jobb és legnemesebb örök tulajdonságait látta. A TESz ünnepségét a Kassai Zenekedve­lők Dalegyletének „Szózata“ zárta be. Az énekkart Simkó Gusztáv karnagy vezényelte nagy felkészültséggel. Az Egyesült Magyar Párt díszgyűlése Az Egyesült Magyar Párt kassai elnök­sége és pártvezetősége február 29-én este díszgyűlést tartott a kormányzó 20 éves or­száglásának alkalmából. A díszgyűlésen megjelent nagyszámú el­nökségi tagok elénekelték a magyar Hiszek­egyet, majd az elnöklő Münster Tivadar társ­elnök tartotta meg ünnepi beszédét. Megemlítette, hogy a kormányzó a mi­niszterelnökhöz intézett feliratában ama kí­vánságának adott kifejezést, hogy e napon mindennemű ünnepléstől tekintsenek el, mert ma komoly időket élünk. — De mi felszabadult magyarok — mon­dotta — mégis megragadjuk az alkalmat, hogy rajongva szerető Vezérünknek hódo­latunkat és hálánkat kifejezzük. Szent magyar kötelességünk ezen a törté­nelmi napon a mi Vezérünkre tekinteni, aki az egység és a nemzeti összefogás meg­személyesítője. Vázolta a Szegedről kiindult eseményeket, a trianoni gyászos diktátumot, a vörös té­boly romboló munkáját, majd a külső és belső bajokat, amelyek a megcsonkított Ma­gyarországot támadták és tönkretették. — A gondviselés küldötte Horthy Miklóst, Magyarország élére — mondotta —, hogy letaposott és megcsonkított hazánkat fel­építse. • Hu­szévi országlása alatt a legnemesebb és legelhivatottabb vezérnek bizonyult. Mi, az Egyesült Magyar Párt hódolatunkat fejezzük ki az országgyarapitó Kormányzó­ Ür őfőméltósága előtt s kérjük a Minden-­­hatót, részesítse Öfőméltóságát és egész csa­ládját még hosszú éveken át az égi kegyel­mekben. A hatásos ünnepi beszéd elmondása után Grusetzky Ferenc kerületi főtitkár tartott rövid beszédet, majd felolvasta a hódoló táviratot, amelynek szövege a következő: „Öfőméltósága vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Úrnak, Budapest. A felvidéki Egyesült Magyar Párt ma tar­tott rendkívüli gyűlésén kitörő lelkesedéssel hozott határozata alapján mély alázattal küldi Főméltóságodnak alattvalói hódolatát, 20 éves országlása alkalmából. Kassa népe a 20 éves elszakítás alatt is imába foglalta Fő­méltóságodnak nevét és kérte a jó Istent, hogy céltudatos és bölcs kormányzását siker koronázza. Ennek a történelmi munkánál^

Next