Felvidéki Ujság, 1942. október (5. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-01 / 222. szám

f­ik évfiltam, 292. szám Csütörtök, 1942 Október 1 Felvidéki Újság Politikai napilap Előfizetési árat 1 hóra: 3'BO­P, negyedévről 7*20 P Fölélő a szerkesztő: Puskás Jenő Szerkeszt­őség is kiadóhivatal: Kapoa, Fő-utca 9S. ■— Telefon: StA-27, szerkesztőség : 31-11. Európaszerte nagy visszhangot keltett Hiller k­ancellár beszél A múlt eseményei és a jövő fontos célkitűzései Berlin, október 1. A Sportpalotában szerdán este hat órakor lefolyt hatalmas arányú ünnepségen a Führer beszédet mondott, amelyen a megjelent elő­kelőségek között ott volt Keitel és Rommel vezértábornagy, akiket lelkes ünnepléssel fogadtak. Göbbels birodalmi miniszter a téli segély­gyűjtési programról tartott beszámo­lójában egyebek között kijelentette, hogy a hadviselés legnehezebbjén már túljutottak és immár a legnagyobb reményekkel eltelve te­kinthetnek a jövő elébe. A német nép kitart a győzelmes végig. A háború negyedik évé­nek kezdetén a német hadsereg szövetsége­seivel együtt mind a nyersanyagok, mind az A Führer beszéde elején arra emlékeztette hallgatóságát, hogy nem egy éve annak, hogy’ utoljára erről a helyről szólhatott a né­met néphez. Az alatt az idő alatt egyre inkább a tettekkel és cselekedetekkel volt el­foglalva. Különben is amit mondani fog, azt a katonák fogják mondani. Nem tartanám helyesnek, — jelentette ki a Führer — már most azzal foglalkozni, ami egykor ki fog alakulni. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkozzak, amit a jelen pillanatban así 'idő tőlünk megkövetel. Egy „Atlanti okmány“-t kifőzni természe­tesen igen könnyű dolog. Ez az esztelenség különben is csak pár évig marad érvényben. Mert a tények kérlelhetetlensége egyszerűen félre fogja lökni. Egy másik okból is kön­­­nyebb ellenfeleinkről beszélni, mert hosszú évekig tartó hiábavaló erőlködés után hir­telen felfedezték pártunk célkitűzéseit és csodálattal láthatjuk, hogy ők most kerülbe­élelmiszerellátás terén, mind politikai és ka­tonai tekintetben teljesen érintetlen és rendü­letlen. A miniszter azután számadatokat kö­zölt a háborús évek valamennyi téli segé­lyező akciójának együttes bevételéről. A há­borús téli segélyakció összes bevétele 2805 millió, vagyis több, mint valamennyi dél­amerikai országok bevitelének és kivitelének értéke. Kitörő ünneplés közben közölte Göbbels dr., hogy a Führer visszatért Ber­linbe. A Führer a nagygyűlések hagyomá­nyos helyéről, a Sportpalotából beszélt az egész német néphez, amely eltökélten vele együtt hűségesen és az idők megpróbáltatá­saival nem törődve menetel a győzelem felé. l­l ugyanazt ígérik a világnak a jövőben, amit mi máris megadtunk a német népnek, azt, amiért végeredményben a túlsó oldallal háborúba keveredtünk. Ha pedig arról hallani, hogy valaki odaát kijelentést tesz, — azt hiszem, Eden volt az — de az ember jóformán nem is tudja, hogy melyik nulla beszél, — hogy ők igazán hisz­nek abban, amiről állítják, hogy hisznek benne, akkor már sokkal előbb kellett volna amellett hitvallást tenniök. Annyi igazságunk van, hogy nemcsak hit­tünk valamiben, hanem meg is cselekedtük, amiben hittünk. Most pedig azt hisszük, hogy nekünk ütnünk kell az ellenséget a végleges győzelemig. Ebben hiszek én is és ezt meg is tesszük. Természetesen ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudunk vitába bo­csátkozni. Nom, hogy ezen a téren a német népet és kü­lönösen a véderőt a Gondviselés mérlegre tette. Rosszabb már nem következhet el szá­munkra és nem is fog jönni többé. Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé: 1. Minden körülmények között fenntartani azt, amit meg kell tartani, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vaskézzel biztosítjuk és bevárjuk, hogy ki fárad ki hamarább. 2. Feltétlenül ott táma­dunk, ahol a támadásra minden körülmé­nyek között szükség van. A cél egészen vi­lágos: Megsemmisíteni a jobb karját a kapi­talizmusnak, a plutokráciának, ezeket egész röviden felemlíteni önöknek és a német nép­nek tudomására hozni, hogy mit tettünk ez alatt a néhány hónap alatt. Az első célkitű­zésünknek kell felemlíteni ukrajnai állásunk biztosítását és a Krím félsziget megtisztí­tását. Miután ezzel végeztünk, következő felada­tunk volt, hogy eltávolítsuk azt a kelevényt, amely Volchovnál támad. Elszorítottuk tehát az ellenséget, megsemmisítettük, illetve fog­további célokról, meg fogják érteni, nem beszélek. Mert olyan célokról van szó, amelyeken ez idő szerint munkálkodunk. Ma­gunk elé tűztük ennek az óriási területnek, amelynek urai vagyunk, megszervezését. Ezt az óriási területet biztosítani akarjuk hadviselésünk számára. Ellenfeleink táborában vannak olyanok, akik azt mondják, miért álltunk le hirtelen. Nos azért, mert óvatosak vagyunk, mert mindig megállunk óvatossággal, amíg után­pótlásunkat egészen rendbehozzuk, az arc­­vonal mögött megszervezzük a közlekedést és a mezőgazdaságot, mert a területet fel­lyul ejtettük. Ekkor a­ következő feladat várt rám, hogy a Donig való áttörést előké­szítsük. Eközben az ellenség maga is az alábbi támadó célt tűzte maga elé: Áttörni Charkovnál, hogy ezáltal egész a déli arc­vonalat bezúzza. Önök még emlékeznek rá, ellenségeink milyen lelkesen kísérték ezeket a hadműveleteket, amelyek három csatával végződtek és ezenfelül több mint 75 orosz hadosztály megsemmisülésével fejeződtek be. Ezután sor került saját nagyszabású tá­madásaink megindulására. Céljaink a követ­kezők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utol­só nagy búzatermő vidékét. 2. Elvenni utol­só terményeit, amelyeket ipari célokra hasz­nált. 3. Előretörni a moszkvai állásaihoz és 4. Tovább támadni az ellenség utolsó és leg­nagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának elzárásáig. Ez az út el van ”ágva, még pedig hosszabb ideig. Különösen a Sztá­lingrád előtti rész az, amit szintén elzártunk. Ezáltal megteremtettük és megerősítettük a kezdeményezést és önök meg lehetnek győ­ződve, hogy nincs­ senki, aki erről a helyről eltávolíthatna bennünket, akarjuk tárni. Arról van szó, hogy ennek a gazdasági életnek egy részét teljesen általá­ban átalakítjuk. Amit e téren teljesítettünk, az valósággal óriásinak mondható. Van sok olyan vidék, ahol az egész lakosság velünk dolgozik, vannak más vidékek, ahol a lakos­ság a mi sorainkban és vonalainkban harcol. Ennek a hatalmas tevékenységnek az ered­ménye óriási. Miközben Európában északon, nyugaton és minden más arcvonalon elhárí­tásban vagyunk, ezzel az egyik leghatalma­sabb előfeltételét teremtjük meg Európa megszervezésének a háború számára és a háborúra. Hitler beszéde Amire az ellenség azt mondja, hogy semmi... Aki például azt hiszi, hogy Dünkirchen a világ történelmében a legnagyobb győzelem volt, vagy hogy mondjuk egy expedíció, amely kilenc óra hosszat tartott, egy győ­zelmes nemzet bámulatraméltó és bátorító megnyilatkozása volt, azzal mi a mi fényes eredményeinket természetesen össze sem hasonlíthatjuk, mert hiszen mit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. Ha pél­dául legutóbb néhány hónap alatt előretör­tünk a Donhoz, a Don mentén lefelé végre is elértük a Volgát, megrohanjuk Sztálingrádot és­ el is fogjuk foglalni, ebben biztosak lehe­tünk, ez mind semmi. Ha előretörünk a Kau­kázusig­­ ez is semmi. Ha megszálljuk Ukraj­nát,­ ha birtokba vesszük a Donec szenét, ez mind semmi. Ha az orosz vagyon 65—75 százalékát megszerezzük, ez megint semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gya­korlatilag megtartjuk a német nép és ezzel Európa számára, ez mind semmi még. Ha az olajforrásokat biztosítjuk, az is semmi. Hogy kivezettük őket a Balkán félszigetről, meghó­dítottuk Görögországot, megszálltuk Kréta szigetét, megzavartuk Észak-Afrikában, ez mind semmi. Ha azonban valahol pár ember partraszáll, hogy fölébe kerekedjen egy ma­gános őrszemünknek, ezek tettek, cselekede­tek. Tehát ilyenformán ez idő szerint soha sem fogják megérteni hitünket. Mindenesetre a tettekkel szemben váltó­juk van a jövőre Ehhez járul a mi részünkre szövetsége­seink további kiépítése. Az élen áll Olaszor­szággal való együttműködésünk, akivel leg­régibb a szövetségünk. Nemcsak egy arcvo­nalon harcolunk kölcsönösen, hanem egész sor arcvonalon. Ez mutatja, hogy ellenfe­leinknek mindazok a reményei, hogy ezt a szövetséget meg tudják bontani, bárgyunk. Ha valaki az oldalainkon harcoló szövet­ségeseket, a magyarokat, horvátokat, romá­nokat, szlovákokat és főkép az északon har­coló többi finneket, továbbá a spanyolokat és a szövetségesünket szemléli, valóban mondhatja. Ez ma már Európa keresztes há­borúja. Ezekhez jön a fegyveres SS gárda önkéntesei és egyes európai államok külön légiói. Valóban elmondhatjuk, hogy Európa itt egymásra talált Mióta legutóbb szólottam önökhöz, azóta Japán is közénk állott. A vi­lág szövetségesei nemcsak nincstelenek, ha­nem mindazok a népek, akik a tisztességért és becsületért harcolnak. A Führer ezután a német tengeralattjárók sikereivel kapcsola­tos ellenséges szállítások meghiúsulásáról szólott. Tengeralattjáróink messze felülmúl­ták az ellenség minden teljesítményét..Ebben nem is lesz változás. Nálunk is­ szakadatla­nul tovább folyik nemcsak a fegyverek to­vábbépítése, hanem minden újjáépítése. Mind­eddig minden esztendőben kiálltunk egy olyan fegyverrel, amellyel fölényben voltunk az ellenség felett és ez a jövőben­ is így lesz. A második arcvonalról azt mondják, hogy a második arcvonal el fog jönni. Ezzel akarják azt mondani, hogy készüljünk mi magunk a második arcvonal­ra.­­Churchill úr azt mondja: Most hagyjuk, hogy a németek szorongva kérdezzék ma­guktól, hogy hol és mikor fogjuk megterem­teni a második arcvonalat? Akkor csak azt mondjuk: Churchill úr, eddig még nem sike­rült engem szorongó félelemmel eltölteni. De ami­ az önmagunk kérdezgetését illeti, abban önnek van igaza, mert ha igazi katonai ellen­féllel állunk szemben, körülbelül ki tudnánk számítani, hogy hol támad. Ha azonban az ember katonailag agyalágyulttal áll szem­ben, természetesen nem tudhatja, hogy hol támad. Hogy várjon Churchill ügyesen vá­lasztott-e vagy sem azt az első helyet, ahol a második arcvonalat meg akarta nyitni, etekintetben még Angliában is eltérők a vé­lemények. De attól függetlenül, hogy hol ke­resik legközelebb a második arcvonal helyét, mindenütt szerencséről beszélhet, ha kilenc órán keresztül sikerül maradni. A legközelebbi célok A Führer azután így folytatta: Az 1942-ik év leginkább végzetszerü meg­próbáltatását népünk már átélte. Ez az 1941- ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondha­Az angol repülők németországi kalandozá­saival kapcsolatban Hitler a következőket mondotta: Ennek a háborúnak két főbűnöse mögött álló zsidók nyafogjanak, aztán ne nyöszörögjenek és­ ne amikor a válasz Anglia szá­mára borzasztóbb lesz, mint a kezdet A bi­rodalmi gyűlés ülésén 1939 szeptember else­jén két dolgot jelentettem ki: 1. Miután már Anglia kényszerítette ki a háborút, bennün­ket semmiféle fegyveres hatalom sem térít­het le a győzelemtől. 2. Hogyha a zsidóság világháborút szit fel Európa árja népeinek kiirtására, biztos lehet, hogy nem az árja népeket, hanem a zsidóságot fogják kiirtani. A Fehér Ház téveszmés lakójának sikerült az egyik népet a másik u­tán belerántani ebbe a háborúba. Csakhogy ugyanilyen mér­tékben a zsidóság meg is adta az árát: lé­­pésről-lépésre terjed a zsidóellenes hullám A további célokról A szövetségesekről „Nem az árja népeket, de a zsidóságot f­ogják kiirtani” Ára 10 fillér

Next