Felvidéki Ujság, 1942. október (5. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-01 / 222. szám
fik évfiltam, 292. szám Csütörtök, 1942 Október 1 Felvidéki Újság Politikai napilap Előfizetési árat 1 hóra: 3'BOP, negyedévről 7*20 P Fölélő a szerkesztő: Puskás Jenő Szerkesztőség is kiadóhivatal: Kapoa, Fő-utca 9S. ■— Telefon: StA-27, szerkesztőség : 31-11. Európaszerte nagy visszhangot keltett Hiller kancellár beszél A múlt eseményei és a jövő fontos célkitűzései Berlin, október 1. A Sportpalotában szerdán este hat órakor lefolyt hatalmas arányú ünnepségen a Führer beszédet mondott, amelyen a megjelent előkelőségek között ott volt Keitel és Rommel vezértábornagy, akiket lelkes ünnepléssel fogadtak. Göbbels birodalmi miniszter a téli segélygyűjtési programról tartott beszámolójában egyebek között kijelentette, hogy a hadviselés legnehezebbjén már túljutottak és immár a legnagyobb reményekkel eltelve tekinthetnek a jövő elébe. A német nép kitart a győzelmes végig. A háború negyedik évének kezdetén a német hadsereg szövetségeseivel együtt mind a nyersanyagok, mind az A Führer beszéde elején arra emlékeztette hallgatóságát, hogy nem egy éve annak, hogy’ utoljára erről a helyről szólhatott a német néphez. Az alatt az idő alatt egyre inkább a tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Különben is amit mondani fog, azt a katonák fogják mondani. Nem tartanám helyesnek, — jelentette ki a Führer — már most azzal foglalkozni, ami egykor ki fog alakulni. Ennél fontosabbnak tartom, hogy azzal foglalkozzak, amit a jelen pillanatban así 'idő tőlünk megkövetel. Egy „Atlanti okmány“-t kifőzni természetesen igen könnyű dolog. Ez az esztelenség különben is csak pár évig marad érvényben. Mert a tények kérlelhetetlensége egyszerűen félre fogja lökni. Egy másik okból is könnyebb ellenfeleinkről beszélni, mert hosszú évekig tartó hiábavaló erőlködés után hirtelen felfedezték pártunk célkitűzéseit és csodálattal láthatjuk, hogy ők most kerülbeélelmiszerellátás terén, mind politikai és katonai tekintetben teljesen érintetlen és rendületlen. A miniszter azután számadatokat közölt a háborús évek valamennyi téli segélyező akciójának együttes bevételéről. A háborús téli segélyakció összes bevétele 2805 millió, vagyis több, mint valamennyi délamerikai országok bevitelének és kivitelének értéke. Kitörő ünneplés közben közölte Göbbels dr., hogy a Führer visszatért Berlinbe. A Führer a nagygyűlések hagyományos helyéről, a Sportpalotából beszélt az egész német néphez, amely eltökélten vele együtt hűségesen és az idők megpróbáltatásaival nem törődve menetel a győzelem felé. ll ugyanazt ígérik a világnak a jövőben, amit mi máris megadtunk a német népnek, azt, amiért végeredményben a túlsó oldallal háborúba keveredtünk. Ha pedig arról hallani, hogy valaki odaát kijelentést tesz, — azt hiszem, Eden volt az — de az ember jóformán nem is tudja, hogy melyik nulla beszél, — hogy ők igazán hisznek abban, amiről állítják, hogy hisznek benne, akkor már sokkal előbb kellett volna amellett hitvallást tenniök. Annyi igazságunk van, hogy nemcsak hittünk valamiben, hanem meg is cselekedtük, amiben hittünk. Most pedig azt hisszük, hogy nekünk ütnünk kell az ellenséget a végleges győzelemig. Ebben hiszek én is és ezt meg is tesszük. Természetesen ezekkel az emberekkel a hit fogalma körül nem is tudunk vitába bocsátkozni. Nom, hogy ezen a téren a német népet és különösen a véderőt a Gondviselés mérlegre tette. Rosszabb már nem következhet el számunkra és nem is fog jönni többé. Erre az évre nagyon egyszerű programot tűztünk magunk elé: 1. Minden körülmények között fenntartani azt, amit meg kell tartani, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol magunk nem akarunk előbbre menni, hanem vaskézzel biztosítjuk és bevárjuk, hogy ki fárad ki hamarább. 2. Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körülmények között szükség van. A cél egészen világos: Megsemmisíteni a jobb karját a kapitalizmusnak, a plutokráciának, ezeket egész röviden felemlíteni önöknek és a német népnek tudomására hozni, hogy mit tettünk ez alatt a néhány hónap alatt. Az első célkitűzésünknek kell felemlíteni ukrajnai állásunk biztosítását és a Krím félsziget megtisztítását. Miután ezzel végeztünk, következő feladatunk volt, hogy eltávolítsuk azt a kelevényt, amely Volchovnál támad. Elszorítottuk tehát az ellenséget, megsemmisítettük, illetve fogtovábbi célokról, meg fogják érteni, nem beszélek. Mert olyan célokról van szó, amelyeken ez idő szerint munkálkodunk. Magunk elé tűztük ennek az óriási területnek, amelynek urai vagyunk, megszervezését. Ezt az óriási területet biztosítani akarjuk hadviselésünk számára. Ellenfeleink táborában vannak olyanok, akik azt mondják, miért álltunk le hirtelen. Nos azért, mert óvatosak vagyunk, mert mindig megállunk óvatossággal, amíg utánpótlásunkat egészen rendbehozzuk, az arcvonal mögött megszervezzük a közlekedést és a mezőgazdaságot, mert a területet fellyul ejtettük. Ekkor a következő feladat várt rám, hogy a Donig való áttörést előkészítsük. Eközben az ellenség maga is az alábbi támadó célt tűzte maga elé: Áttörni Charkovnál, hogy ezáltal egész a déli arcvonalat bezúzza. Önök még emlékeznek rá, ellenségeink milyen lelkesen kísérték ezeket a hadműveleteket, amelyek három csatával végződtek és ezenfelül több mint 75 orosz hadosztály megsemmisülésével fejeződtek be. Ezután sor került saját nagyszabású támadásaink megindulására. Céljaink a következők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utolsó nagy búzatermő vidékét. 2. Elvenni utolsó terményeit, amelyeket ipari célokra használt. 3. Előretörni a moszkvai állásaihoz és 4. Tovább támadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának elzárásáig. Ez az út el van ”ágva, még pedig hosszabb ideig. Különösen a Sztálingrád előtti rész az, amit szintén elzártunk. Ezáltal megteremtettük és megerősítettük a kezdeményezést és önök meg lehetnek győződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolíthatna bennünket, akarjuk tárni. Arról van szó, hogy ennek a gazdasági életnek egy részét teljesen általában átalakítjuk. Amit e téren teljesítettünk, az valósággal óriásinak mondható. Van sok olyan vidék, ahol az egész lakosság velünk dolgozik, vannak más vidékek, ahol a lakosság a mi sorainkban és vonalainkban harcol. Ennek a hatalmas tevékenységnek az eredménye óriási. Miközben Európában északon, nyugaton és minden más arcvonalon elhárításban vagyunk, ezzel az egyik leghatalmasabb előfeltételét teremtjük meg Európa megszervezésének a háború számára és a háborúra. Hitler beszéde Amire az ellenség azt mondja, hogy semmi... Aki például azt hiszi, hogy Dünkirchen a világ történelmében a legnagyobb győzelem volt, vagy hogy mondjuk egy expedíció, amely kilenc óra hosszat tartott, egy győzelmes nemzet bámulatraméltó és bátorító megnyilatkozása volt, azzal mi a mi fényes eredményeinket természetesen össze sem hasonlíthatjuk, mert hiszen mit is jelentenek ezekkel szemben a mi győzelmeink. Ha például legutóbb néhány hónap alatt előretörtünk a Donhoz, a Don mentén lefelé végre is elértük a Volgát, megrohanjuk Sztálingrádot és el is fogjuk foglalni, ebben biztosak lehetünk, ez mind semmi. Ha előretörünk a Kaukázusig ez is semmi. Ha megszálljuk Ukrajnát, ha birtokba vesszük a Donec szenét, ez mind semmi. Ha az orosz vagyon 65—75 százalékát megszerezzük, ez megint semmi. Ha a világ legnagyobb gabonavidékét gyakorlatilag megtartjuk a német nép és ezzel Európa számára, ez mind semmi még. Ha az olajforrásokat biztosítjuk, az is semmi. Hogy kivezettük őket a Balkán félszigetről, meghódítottuk Görögországot, megszálltuk Kréta szigetét, megzavartuk Észak-Afrikában, ez mind semmi. Ha azonban valahol pár ember partraszáll, hogy fölébe kerekedjen egy magános őrszemünknek, ezek tettek, cselekedetek. Tehát ilyenformán ez idő szerint soha sem fogják megérteni hitünket. Mindenesetre a tettekkel szemben váltójuk van a jövőre Ehhez járul a mi részünkre szövetségeseink további kiépítése. Az élen áll Olaszországgal való együttműködésünk, akivel legrégibb a szövetségünk. Nemcsak egy arcvonalon harcolunk kölcsönösen, hanem egész sor arcvonalon. Ez mutatja, hogy ellenfeleinknek mindazok a reményei, hogy ezt a szövetséget meg tudják bontani, bárgyunk. Ha valaki az oldalainkon harcoló szövetségeseket, a magyarokat, horvátokat, románokat, szlovákokat és főkép az északon harcoló többi finneket, továbbá a spanyolokat és a szövetségesünket szemléli, valóban mondhatja. Ez ma már Európa keresztes háborúja. Ezekhez jön a fegyveres SS gárda önkéntesei és egyes európai államok külön légiói. Valóban elmondhatjuk, hogy Európa itt egymásra talált Mióta legutóbb szólottam önökhöz, azóta Japán is közénk állott. A világ szövetségesei nemcsak nincstelenek, hanem mindazok a népek, akik a tisztességért és becsületért harcolnak. A Führer ezután a német tengeralattjárók sikereivel kapcsolatos ellenséges szállítások meghiúsulásáról szólott. Tengeralattjáróink messze felülmúlták az ellenség minden teljesítményét..Ebben nem is lesz változás. Nálunk is szakadatlanul tovább folyik nemcsak a fegyverek továbbépítése, hanem minden újjáépítése. Mindeddig minden esztendőben kiálltunk egy olyan fegyverrel, amellyel fölényben voltunk az ellenség felett és ez a jövőben is így lesz. A második arcvonalról azt mondják, hogy a második arcvonal el fog jönni. Ezzel akarják azt mondani, hogy készüljünk mi magunk a második arcvonalra.Churchill úr azt mondja: Most hagyjuk, hogy a németek szorongva kérdezzék maguktól, hogy hol és mikor fogjuk megteremteni a második arcvonalat? Akkor csak azt mondjuk: Churchill úr, eddig még nem sikerült engem szorongó félelemmel eltölteni. De ami az önmagunk kérdezgetését illeti, abban önnek van igaza, mert ha igazi katonai ellenféllel állunk szemben, körülbelül ki tudnánk számítani, hogy hol támad. Ha azonban az ember katonailag agyalágyulttal áll szemben, természetesen nem tudhatja, hogy hol támad. Hogy várjon Churchill ügyesen választott-e vagy sem azt az első helyet, ahol a második arcvonalat meg akarta nyitni, etekintetben még Angliában is eltérők a vélemények. De attól függetlenül, hogy hol keresik legközelebb a második arcvonal helyét, mindenütt szerencséről beszélhet, ha kilenc órán keresztül sikerül maradni. A legközelebbi célok A Führer azután így folytatta: Az 1942-ik év leginkább végzetszerü megpróbáltatását népünk már átélte. Ez az 1941- ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhaAz angol repülők németországi kalandozásaival kapcsolatban Hitler a következőket mondotta: Ennek a háborúnak két főbűnöse mögött álló zsidók nyafogjanak, aztán ne nyöszörögjenek és ne amikor a válasz Anglia számára borzasztóbb lesz, mint a kezdet A birodalmi gyűlés ülésén 1939 szeptember elsején két dolgot jelentettem ki: 1. Miután már Anglia kényszerítette ki a háborút, bennünket semmiféle fegyveres hatalom sem téríthet le a győzelemtől. 2. Hogyha a zsidóság világháborút szit fel Európa árja népeinek kiirtására, biztos lehet, hogy nem az árja népeket, hanem a zsidóságot fogják kiirtani. A Fehér Ház téveszmés lakójának sikerült az egyik népet a másik után belerántani ebbe a háborúba. Csakhogy ugyanilyen mértékben a zsidóság meg is adta az árát: lépésről-lépésre terjed a zsidóellenes hullám A további célokról A szövetségesekről „Nem az árja népeket, de a zsidóságot fogják kiirtani” Ára 10 fillér