Felvidéki Ujság, 1897 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-30 / 52. szám

Zsolnán, 1897. deceember hó 30. Jel-vidéki Ujszg. Közgazdaság. Meglehetősen el van terjedve az a nézet, hogy a burgonyát csak főzötten lehet a tehenekkel etetni, amennyiben nyers állapotban etetve kárára van a tej minőségének. Ez azonban nem egészen áll, amennyiben az ép és hibátlan burgonya épp úgy etethető fejős tehenekkel minden káros következmény nélkül, akár csak a gőzök. Számos kísérlet bizonyítja ezt, így legújabban is egy kísérlet eszközöltetett, amidőn a tehenekkel repczepogácsa, rozskorpa, rétiszéna, zab és búzaszalmán kívül fejenként és naponta 12 6 kgramm burgonyát etettek, hol nyers, hol gőzölt állapotban, anélkül, hogy a tej vagy vaj, vagy az abból készült termékek minőségében különbség állott volna be. Különbség csak akkor mutatkozott a nyers burgonya hátrányára, ha a jelzett mennyiségnél jóval többet etettek, avagy ha a burgonya egy vagy más módon meg volt romolva. Tapasztaltatok különben, hogy 20 kg. nyers burgonya után több tejet, de kevesebb vajat nyerhetni, mint ugyanannyi gőzölt burgonya után. A tapasztalat azt mutatja, hogy középsúlyú fejős tehenekkel fejenkint lő kgramm nyers burgonyánál többet etetni naponta nem czélszerű, mert nagyobb burgonya adag után, főleg ha kevés szálas takarmányt etetünk vele, a tejelés emelkedik ugyan, a tehenek súlya azonban , csökken, a tej kellemetlen izű lesz, kellemetlen szagot kap, soványabb lesz, rosszul köpülhető s a vaj kemény és ízetlen. Ezen rossz hatás nyersburgonya-etetés következtében nagyobb mértékben mutatkozik, mintha a burgonyát főre etetjük. A rüttii tejgazdasági iskolában azt tapasztalták, hogy 10 kg burgonyaetetés után a tejből nyert emraenthasi sajtnak igen kellemetlen mellékize lesz s ehetetlenné válik, minélfogva, ha a tejet sajtkészítésre használjuk, már 10 kg. nyers burgonyát sem szabad etetni. Ha sok burgonyát akarunk etetni a tehenekkel, akkor a burgonya főzését vagy gőzölését feltétlenül ajánlhatjuk. 15 kg.-ig terjedő napi adagot azonban czélszerűbb lesz nyersen és pedig jól megmosott állapotban, megvagdalva, tövekkel, szecskával és az abrakkal keverve etetni. A nagyobb burgonyaadagok annál hátrányosabbak, minél több vizenyős takarmányt: répaszelet, moslék csalamádét stb. etetnek a burgonyán kívül az állatokkal; ekkor hasmenés, mosléksömör stb. is mutatkozhatik és a tej is rossz izivé válik s ezen a legjobb abrak takarmányok sem változtatnak. Azt is hallani, hogy a nyersburgonya-etetés következtében a tehenek könnyen elvételnek, ez azonban egészséges burgonyára nézve nem áll ; a romlott, csipős izű, vagy keserű stb. burgonyát csak gőzölve vagy megfőzve szabad etetni a tehenekkel ; azonban a gőzölésnél lecsapódó vizet, vagy a burgonya főzésére használt vizet el kell önteni. Szükség esetén következőképpen is javíthatjuk a burgonyát: egy nappal előbb egy hordóba teszszük, melynek feneke fölött még egy lyukas fenék van, s most a hordót teleöntjük vizzel, hogy anyja, a híres Cornelia, s tudom, önök se gondolkodnak igy, mint az a svéd nőietlen nő. Támaszkodva Nagyságfok irányomban mindig tanusított türelmükre s jóságukra, igen kérem, engedjék nekem, hogy még csak a brüsseli feminista kongressusról néhány szóval tehessek említést. Voltak itt józan nézetek, melyek abban kulmináltak, hogy a leányoknak igenis meg kell adni a lehetőséget, hogy becsületes munkából megélhessenek ; de azért korántsem kell őket eltaszítani eredeti hivatásuktól, amely: a családi élet és anyaság. De már pl. Gheliga Maria asszony ott ezeket hirdette : Minden férfiú született zsarnok : a feminismus győzelme nézete szerint abból állana, ha a két nem szerepet cserélne; a nőké volna az uralom, a férfiakra hárulna az engedelmesség és alárendeltség kötelessége. • : •U'" • Ugye kedvesim, utóvégre ez nem is olyan excentrikus kívánság , ezért kár lett volna Brüszszelbe mennünk ; ily viszonyokat saját körünkben is eleget látunk. Mit gondolnak ? Ne tudom, hogy ezt előttem el nem árulják. Én meg tisztelettel meghajtok azon tapintatos eljárásuk előtt, mellyel ez esetleg nem egészséges viszonyokat méltóságosan megkorrigálják. Én addig tárgyamat folytatom, az a burgonya, fölött álljon egy tenyérnyire, másnap reggel a vizet mely a rossz izü anyagokat magába vette leeresztjük, s az igy megmosott burgonyát 24 óra alatt föletetjük. A gőzölt vagy főzött burgonya kedvez a zsírképződésnek s azért a hizlalásra alkalmasabb a nyers burgonyánál, sőt itt-ott tapasztalták, hogy a burgonya etetés következtében a tej zsírtartalma emelkedik a szárazanyag és cafeintartalom rovására. Kitűnő tejelő takarmányává válik a hurgonya, ha azt etetés előtt malátával beczefvézik, de ez költséges berendezéseket igényel és sok gonddal jár. Igen jó takarmány a bevermelt vagy besavanyított, burgonya is, de ebből még kevesebbet szabad etetni, mint a nyers burgonyából, mert már 10 kg. napi adag a tejminőséget alászállítja. K. L. * * * Évszázadokon át felépítette a nő a családnak megszentelt templomát, most fel akarná azt dúlni? Az alatt az ürügy alatt, hogy egyéniségét akarja biztosítani, megfosztaná magát attól az egyetlen szerepétől, amely hozzá igazán méltó: t. i. az anya szerepétől. Ez legyen az emanczipáczió ? ? Combo,gi A helyzethez. Jeremias Babylon folyóinak partjain szomorú dolgokat zenghetett. Kassandra, mikor látta, miképen ujjong a nép örömében s csak ő maga tudta, hogy a háború folytatódik majd, szik- és velőtrázó panaszokkal hasíthatta a levegőt, de ez mind csekélység ahhoz képest, mit nemes lap produkál effélékben azért, mert a kormány provisorium javaslata a mostani második kiadásban egyhamarjában törvénynyé nem válhatott. Majd ijesztgetitek a nemzetiségekkel, ezek most emelik majd hydrafejüket, ami máris látszik ebből és abból; egynémelyik sirátkozik : oda a tekintélyünk a német császár és a külföld előtt, meg értékpapírjaink ára is csökkeni fog; pedig ennek nagy részét a külföld honorálta; mennyi pénze van a külföldnek nálunk, ha ezt mind felmondják, mekkora devalváczió támadna; mások meg parlamentarizmusunk végső óráját jósolják ; egy negyedik alkotmányunkat látja veszélyben, mert rendelettel kell kormányozni, nem szabályozhatjuk dolgainkat törvénnyel. Kormánypártiságunk daczára sem vagyunk képesek e sötét szikeket a falra festeni. Kicsi dolog ez a mi szemünkben, ha némi ideig egy ínséges árpa, akarom mondani egy ínséges rendelet csinál rendet, a rendelet s rend nagyon jól fér össze, pláne mikor a rendelet is a parlament jóváhagyásától függ. Hiszen Ausztriában a Szükségparagraphus szerint csupa rendeletekkel kormányozhatnak : ez az ő alkotmányosságuk s a föld mégis forog! Bizony a klotűr behozatala elkerülhetetlen ; nem egy párt, hanem egyik 8 ember is megakadályozhatta volna a provisoriumjavaslatot, mikor a lehető legrövidebb időben akarják keresztülhajszolni. Ők nem bíznak abban, hogy májusban 1898-ban ki mondjuk az önálló vámterületet, különben ki volna ez téve a provisorium javaslatban, „fides Puniea“-t idéznek ; már hagytuk csontjainkat olaszért,a németért: hadd legyünk már egyszer Magyarországé is, ne féljünk az újtól, mint a pulyka a vörös posztóból. Az osztrákok úgy sem akarnak bennünket, idegesek lesznek, ha halljuk, hogy na-Nem, kedves barátnőm ! Ön nem értheti igy a nőemanczipácziót! Ismerem én nemes szivét lelkét, ismerem éles elméjét. Ön, a társadalmi, konvenczionális formáknak is okosan s illedelmesen eleget tévén, soha se feledkezhetik meg arról, a ki önnek él s a hittek szelleme csak az ön sziveinek gyöngéd érzelmeitől nyerhet új életerőt. Csalódom? nem hihetem ! De ha igen , akkor se baj , csak ne tudjam s ne érezzem csalódásomat.. Most még csak egy megjegyzést. A nőnek mai értelemben sürgetett emanczipácziója valóban nem egyébb, mint a férfi lealacsonyítása, mintegy lefokozása, a műveit férfi osztály nyomora és egy uj, t. i. androgyinikus — férfim) osztálynak teremtése, létrehozása. Hogy a nők állásainkat megtámadják, hogy a nők oktalan intézkedésekhez lépnek, hogy családi kötelességeikről lemondanak, azoktól szabadulni törekednek, sőt hogy — úgyszólván — ellenszegülnek az anyaságnak , ám legyen én mindezt az ő saját szempontjukból ítélve, igazolni tudnám. De hát mit szóljunk a férfiakról, akik saját erődöket alapjában aláássák ? Vajon teljesen elvesztették-e saját nemük érzékét ? vagy kipusztult saját önfentartási ösztönök, hogy maguk ellen beszélnek s cselekednek, csakhogy a nők tetszését ideig-óráig megnyerhessék ? Külömben e tárgyra még majd visszatérhetünk, ha t. olvasónőim megengedik s elnézéssel lesznek irányomban. Most köszönet, mélyen érzett köszönet a türelmükértlünk iparkodnak ipar létesítésében, félnek, hogy így bevitelük hozzánk csökken, míg kivitelünk hozzájuk nyers terményekben ugyanaz maradhat, mert alpeseik mégsem termesztenek búzát. Már most kivitelünk oda 150 millióval nagyobb, mint bevitelük Magyarországba 500—950 millió; az arány mi ba^ha még iparunk is lesz? Vagy talán az kedvéért lemondjunk az önálló iparról, az^^Vgi boldogulásról, vagy szerencsének tartjuk, ho^nincs iparunk ? A füg^^enségi párt talán még abba is beleegyeznek. I^Hhuaradjon a status quo, de nem vámközössePBP van, hanem ilyen keretű vámszerződést kössünk velük. A nekik iparbehozataluk többet jövedelmez, mint a mi nyers terményeink kivitele nekünk: az ipar jobban fizet, mint a s öngazdasg. Éppen azért lehetetlen az önállókról lemodanunk, még Ausztria kedvéért sem. Persze az átmenet nehéz, a külföld bizalma inogni fog,éek nem csak velünk szemben, hanem Ausztriával szemben is s ők nem törődnek vele, mi is megálljuk helyünket. A székely emberrel azt tartjuk: nem kell félni, csak ügyelni kell! Akármilyen nagy az állandóságunk, financialiter elég erőseknek érezzük magunkat, akár az osztrákok. A nemzetiségek izgágasága semminemű újat nem nyújt. Volt az előbb is. Kérdés, várjon azáltal, hogy Ausztriával minél nagyobb közösségben élünk, az elharapódzott osztrák szlavismus, nekünk nem okoz-e több bajt nemzetiségeinkkel, mintha a közösséget kevésbitjük s az osztrák-szláv győzelmet ez oly kevéssé tartjuk mintaszerűnek, mint a németek elnyomását Elsasz-Lotharingiával szemben, vagy az oroszok bánásmódját a keleti tenger tartományaival szemben. Mundus se expediet! Nincs ok kétségbeesni, majd rendeződnek a dolgok, ámbár a bizalom a pártok közt, pártok s kormány közt, magyar s osztrák közt a lehető legkisebb. Boldog új évet a hazának ! F. Levelezés. Tekinteten Szerkesztő úr! A „Zs. V.“ legutóbbi számában azt olvasom, hogy Csaka Károly nyugigazgató tiszteletére rendezett „búcsú lakomához“ a helybeli Casinó felajánlotta helységeit, — sőt mi több, hogy a távozó érdemeit a tőlünk távol lakók előtt szebben kifesthesse, egyenesen a Casinonak adja kezébe az ünnepély rendezését. Hogy ez valótlanság és a ténynek rosszhiszemű elferdítése, mi igen jól tudjuk, de Felvidékünk közönségé, melynek ily módon hamu hintetett szemébe s pedig egyenesen azért, hogy a Casinó mint vidékünk értelmiségének képviselője — megczáfolja az általam lapja I. évi 50 számában elmondottakat s reklámul szolgáljon irányuk fenntartására. Tudom, hogy t. szerkesztő úr kijelentette, miszerint figyelembe nem veszi a „Zs. V.“ fermedményeit, mégis kénytelen vagyok e sorok közlésére felkérni, mert nem tűrhetem azt, hogy mig egyrészt hivatlanok visszaélnek a Casinó erkölcsi erejével s feltolják magukat a nagyközönség elé mint „spontán tiszteltek“, másrészt azokat, kik az igazság fegyverével kezeikben küzdenek , megbélyegezni igyekeznek. Teljesen tárgyilagos leszek. Lapja említett számában reá mutattam a nyugalomba küldöttnek érdemeire, vele nem foglalkozom , de igenis alávaló hazugságnak bélyegzem ama kijelentését a „Zs. V.“-nek, hogy a zsolnai Casino mint ilyen, — jónak — kötelességének tartotta volna ama „búcsú lakomát“ rendezni, vagy csak helyiségeit is ahhoz felajánlani; ellenkezőleg a zsolnai Casino illetékes vezetősége, vagyis választmánya, melynek évek óta tagja vagyok semmiféle kötelezettséget sem érzett s tudott a távozóval szemben, az ügyet nem indítványozta, nem vezette, sőt arról semmiféle tudomással sem birt. Ez tény ! Hogy akadtak Casino tagok, kik véletlenül a város képviselő-testületében is helyet foglalnak, megengedem, sőt tudom — s vonzalmuk ellen kifogásom nem lehet; de ezek meg legalább eddig nem képezték a Casinó irányadó körét s hogy ma sem képezik, kilátszik abból, hogy nem merték a választmányt egybehívni — de sőt rövid uton is engedélyüket kikérni az estély megtarthatására, hanem, mint hallom — az elnök, jegyző stb. mellőzésével — tehát egészen a hivatalos forma s nyilvánosság kijátszásával — fogtak egy pár választmányi tagot s ezek engedélyével rendezték ez ünnepélyt. Ez a tiszta hamisítatlan igazság — s tették ezt csupán azért, hogy így a távozó érdemeit a legilletékesebb társadalmi elismerés köpenyébe bújtassák, s engem mint rosszhiszemű rágalmazót állítsanak a közönség elé.