Fémmunkás, 1983 (17. évfolyam, 4-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A „fémmunkás” vállalat dolgozóinak lapja XVII. ÉVF., 4. SZÁM 1983. ÁPRILIS MUNKÁSÜNNEP IX/május havának első napja a munkásosztály, a nemzetköziség nagy ünnepe. Az idei a kilencvenharmadik május elseje azóta, hogy a 11. Internacionálé 1889-es párizsi alakuló kongresszusa elhatározta, ez a nap ezután „minden nemzet munkásosztálya közös tüntetésének napja” lesz. Volt ebben a 93 évben jó néhány olyan május, amikor az uralkodó osztályok minden eszközzel igyekeztek még tüntetés szándékától is eltérínteni a dolgozó embereket, volt véres május, nem is egy. Munkásokra, parasztokra támadó csendőrök ontottak vért, rendőrök próbálták megfélemlíteni az osztályharcos tömegeket. 1919- ig, az első szabad magyar május elsejéig, utána pedig 1920- tól 1945-ig hányszor mondta a jelszó, a tömegekből a kiáltás: ez a május véres május, jövő május — vörös május! Az Internacionálé döntése után az első harci nap ereje, hatása arra késztette a munkásosztály legaktívabb elemeit, hogy állandó, visszatérő harci seregszemlévé tegyék ezt a napot. Az első szabad május elsejét 1919-ben a Tanácsköztársaság úgy ünnepelte meg, hogy a Forradalmi Kormányzótanács rendeletével hivatalos ünnepnappá tette: „A Magyarországi Tanácsköztársaság május elsejét, a világ proletariátusa nemzetközi egységének emléknapját a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel.” Az másnapján munkásezrek ünnep vonultak a frontra, védeni a proletárhatalmat. Újabb rab májusok negyedszázada 1945. május elsején újra után ott vonulhattak a dolgozó milliók a győztes vörös zászlók alatt. Romok között, éhesen, de már új reménnyel telve ünnepelt az ország. A negyvenötös májusi ünnepekre szóló felhívást együtt adták ki a kommunisták, szociáldemokraták és a szak a szervezetek. A fiatal magyar demokrácia jövőjének egyik alappilléréről ez állt a felhívásban: „Nem lehet újjáépíteni az országot a munkásság és a parasztság szoros szövetsége nélkül. A magyar demokrácia földet adott a parasztságnak. Gondoskodni kell róla, hogy meg is tartsa. A munkásság segítse meg az új birtokosokat géppel, szerszámmal, felszereléssel. Hadd lássák a falu dolgozói, hogy a város dolgozói mellettük állnak életre halálra! Ki az utcára május elsején! Mutassátok meg, hogy a reakció 25 éves uralma után a magyar munkásság erősebb, egységesebb, mint valaha!" Napjainkhoz érve, az idei 1 * májusi munkaünnepnek különös jelentőséget adnak azok a körülmények, amelyek között eredményeinket elértük. A nemzetközi politikában az enyhülési folyamat lelassult, a gazdasági környezet várhatóan tartósan nehezíti helyzetünket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága április 12—13-i ülésén értékelte a XII. kongresszus óta eltelt időszak eredményeit, gondjait. A dokumentum természetesen a mindennapok feladataira váltva jelent majd számunkra konkrét iránymutatást, hogy mik a további teendők a kongresszusi határozat maradéktalan megvalósítása érdekében, azt nekünk, magunknak kell megfogalmaznunk. Annak jegyében, ahogy a központi bizottság megállapította , a jelenlegi gazdasági helyzet az eddigieknél több erőfeszítést követel. Széles körű összefogással, okos kezdeményezésekkel, fegyelmezett munkával megalapozható az intenzívebb, több fejlődés. kiegyensúlyozott* Lehet jelképesnek is tekinteni, hogy a központi bizottság a XII. kongresszus óta eltelt időszakot értékelő határozatával egy időben kiadta a május elsejei ünnep jelszavait is. Velük hirdetve nemzetközi elkötelezettségünket, békeóhajunkat, s népünk boldogulásának egyetlen módját, a szorgalmas, becsületes munkát. BE KEÜNNEP Esztendőkkel a második világháború befejezése után lehetett csak összeállítani az emberiség legszörnyűbb katasztrófájának számadatait. A háborús halottak száma harminckét millió, a sebesülteké harmincöt millió volt. A nácik koncentrációs táboraiban tizenkét millió ember pusztult el. S mennyi ember viselte, viseli élete végéig az elszenvedett lelki sérülések kitörölhetetlen nyomait? A második világháború okozta anyagi veszteségeket eddig még meg sem kísérelték felmérni. A háború 1939. szeptember elsején hajnalban kezdődött, amikor a nácik rárontottak Lengyelországra. De alighanem azok értik igazán a történelmet, akik a háború kezdetét egy becstelen kapituláció időpontjával jelzik: az 1938. szeptemberi müncheni konferenciával. Ekkor egyezett bele az angol és a francia miniszterelnök, hogy a német és az olasz fasiszták azt tegyenek, amit akarnak, ekkor vették szinte szótlanul tudomásul, hogy nácik le akarják törölni a téra képről Csehszlovákiát. A nyugati hatalmak egyszerűen elismerték a német hódítási igényeket Európa keleti felében. 1939 nyarán a szovjet politika, amely az antifasiszta harc szükségességéről mélységesen meg volt győződve, kénytelen volt tudomásul venni — a nyugati hatalmak nem készek katonai szerződést kötni vele. Ezért fogadta el Németország ajánlatát egy megnemtámadási szerződés megkötésére. A nácik azonban nem tagadták meg önmagukat. A szerződést felrúgva 1941 nyarán megkezdték rablóhadjáratukat a Szovjetunió ellen. A fasizmus elleni háborúban a legtöbbet éppen a szovjet nép vállalta magára. Zsukov marsall írta emlékirataiban: Senki sem vitathatja azt, hogy a fasizmus elleni fegyveres harc fő terheit a Szovjetunió viselte__ Az elkeseredett és pusztító háború mintegy három évig szovjet területen dúlt. Több mint húszmillió szovjet ember esett el a harcmezőkön, a városok és falvak romjai alatt, halt meg a fasiszta halálgyárakban. Mintegy hetvenezer szovjet várost, községet és falut töröltek el a föld színéről... A Hitler-ellenes koalíció egyetlen országa, egyetlen népe sem hozott olyan súlyos áldozatokat, mint Szovjetunió, és senki sem tett a annyi erőfeszítést az ellenség, az egész emberiséget fenyegető fasizmus szétzúzására. Amerikai földre egyetlen bomba sem hullott, az Egyesült Államok városaira egyetlen lövedéket sem lőttek ki. Anglia a háborúban 264 443 embert veszített.” A második világháború utolsó hónapjaiban szovjet erők hallatlan tempójú előretörése, csapásai siettették a végső döntést. Április negyedike után megkezdődött, 13-án befejeződött Bécs ostroma. Hatalmas tüzérségi előkészítés vezette be Berlin bevételét, amely április 24-én kezdődött. Rendkívül súlyos, soksok véráldozatot követelő harc volt ez, minden utcáért, minden házért külön csata folyt. Május másodikán Anna Nyikulina őrnagy szovjet zászlót tűzött az elfoglalt birodalmi kancellária épületének romjaira. Április 30-án ért véget a berlini bunkerben a történelem legvéresebb kezű tömeggyilkosának. Hitlernek dicstelen élete, öngyilkossága előtt egy nappal még politikai végrendeletet írt, ebben további végső kitartást követelt a német néptől: „inkább a halál, mint a megadás!” A megadást, a feltétel nélküli kapituláció okmányát 1945. május 9-én hajnalban írták alá. Még aznap este ezer ágyú harminc üdvlövése köszöntötte a győzelem napját Moszkvában. 1945. május 9-e óta béke van Európában. A győzelem napja azóta is a béke ünnepe, azé a békéé, amelynek megőrzése az egész emberiség létérdeke, hisz egy újabb háború egyet jelentene a földi élet végével.