Fémmunkás, 1986 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Ezekben a hetekben összegzik országszerte az 1985-ös év gazdasági eredményeit, és egyidejűleg a most zárult VI. ötéves terv tapasztalatait. Így történik ez vállalatunknál is, ahol sok tekintetben már pontos információk állnak rendelkezésünkre. Tóth Imre vezérigazgatót kértük, hogy ezek ismeretében körvonalazza, hogyan zártuk az 1985-ös esztendőt és sikerült-e megvalósítani a VI. ötéves terv előirányzatait. Ez a kritikus helyzet vállalatunknál is erősen érződött. Köztudott, hogy számottevő nagyberuházás nem indult, s még a kisebb munkáknál is a kivitelező vállalatok maguk akarják megteremteni az ipari hátteret, maguk próbálják elkészíteni az épület-lakatosipari szerkezeteket, s e törekvésük, sajnos, a műszaki szín— Az 1985-ös év rendkívül nehéz és ellentmondásos esztendő volt számunkra, s úgy érzem — a tapasztalatok levonása után — jó lenne minél előbb elfelejteni. A múlt év minden szempontból rendkívüli évnek számít. Gondoljunk arra, hogy az építőipar teljesítménye ismét jelentősen visszaesett, s a arány országosan felhalmozása mindössze fele volt a néhány évvel korábbiaknak. Nem túlzás, mélyponton vannak a beruházások, vonalat legalább 10 évvel visszaveti. A hazai gondok, nehézségek mellett nagy kiesést jelentett számunkra az északafrikai megrendelők jelentősen megromlott fizetőkészsége, ami természetesen együtt jár a piacok nagy részének kiesésével. Példaként említem, hogy 1985-ben 350 millió forint értékű szerkezet szállítására van érvényes szerződésünk Líbiával, ebből a fizetési nehézségek miatt eleve csak 150 millió értéket gyárthattunk le, végül az értékesítésünk mindössze 60 millió forint volt. Ezt a mintegy 200 milliós kiesést természetesen, a már ismertetett nehéz körülmények miatt, a hazai piacon szinte lehetetlen ellensúlyozni. Mindezekhez a problémákhoz anyag- és energiaellátási gondok társultak. Mindent összevetve, a szocialista, döntően a szovjet megrendelések húzták ki vállalatunk szekerét a kátyúból, így sikerült végül is a vállalat alapjait egyensúlyban tartanunk. Az előzetes számítások szerint az értékesítés az 1984. évi szinten marad, az 1985. évi módosított tervhez képest pedig 2,9 százalékkal volt. Minden hazai és nagyobb fontos létesítmény munkálatainál határidőre elvégeztük feladatainkat, a kiemelt építkezéseken vállalatunk kollektívája kimagasló munkát végzett. Különösen áll ez a megállapítás a Hematológiai Intézet, a László Kórház, a Margit Kórház, és a Paksi Atomerőmű beruházásaira. Az eredményekhez hozzájárult, hogy néhány gyárunk, így a Zugló, Ferencváros, Kecskemét 1985-ben is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Jól zárta az évet Angyalföld és Székesfehérvár is. A múlt évihez képest valamelyest nőtt a Kiskunhalasi Gyár termelése, bár továbbra is alacsony szinten van és veszteségei az első félévben ugrásszerűen nőttek. A Nyíregyházi Gyár jelentősen elmaradt az előző év bázisától és a tervtől egyaránt, összességében alacsony teljesítményt produkált. Az ÉSZÜ jó munkája javította gazdálkodásunkat. Leányvállalatunk a legkisebb piaci lehetőséget is kihasználva változatlanul kiemelkedően dolgozott. Szemlátomást fejlődött az FTSZ munkája is. Nehezebb körülmények között, Gyárak — teljesítmények Építettük 1985-ben Margit Kórház, új épület a „fémmunkás” Bér és — Nézzük meg részleteiben munkánk, gazdálkodásunk összetevőit, emeljük ki a leglényegesebb mutatókat. — A bérfejlesztést túlteljesítettük, az előirányzott évi 5-5,5 százalék helyett 7 százalék fölött volt az éves bérnövekedés, gyáranként 5-10 százalék közötti mozgással. A bérszínvonal vállalatunknál 1985-ben elérte az évi 70 ezer forintot, s ez gyáranként 61 ezer és 79 ezer forint között változott. Ezt a jelentős különbséget — figyelembe véve a termelőegységek teljesítményének különbözőségeit — indokoltnak tartjuk. Egyidejűleg azt is megállapíthatjuk, hogy a teljesítmények és a bérek összhangja két gyárunkban, Nyíregyházán és Kiskunhalason súlyosan megromlott, és ezért Nyíregyházán a jelenlegi, Halason a volt vezetés a felelős. Negatív jelenség, hogy a jelen helyzetben még nem látjuk, hogyan tudja a kecskeméti vezetés a bérek és teljesítmények egyensúlyát megteremteni. Létszámunk az elmúlt évben 6 százalékkal csökkent, ezzel magyarázható, hogy az előző évihez képest termelékenységünk valamelyest növekedett. Nyereségünk — főként a halasi veszteségek és a nyíregyházi nyereségelmaradás miatt — összességében 1984-hez képest több mint 20 létszám százalékkal csökkent. A munka minősége csak a építkezéseken javult, kiemelt egyébként e téren sajnos nem történt előrelépés. Vállalatunk munkájának ütemessége és likviditásunk az elmúlt évben romlott. Érdekeltségi rendszerünk jól megmutatta gazdálkodásunk negatív oldalait, de sajnos nem hatott kellő húzóerővel a gyengélkedő, veszteséges gyárakra. Mind ez ideig nem találtuk meg a módját, hogyan lehet ezeket a termelőegységeket a jól dolgozók szintjéhez emelni. Sovány vigasz, hogy ezeket a módszereket a népgazdaság sem találja. — Hogyan váltottuk valóra vállalatunk VI. ötéves tervének elképzeléseit? — A legfontosabb terveinket valóra váltottuk. A rendkívüli nehéz gazdálkodási helyzetben sikerült az álammal és dolgozóinkkal szemben vállalt kötelezettségeinknek eleget tennünk. Vállalatunk bruttó termelési értéke — folyó áron számítva — éves átlagban 2,2 milliárd forint volt, az 1980-as évihez képest 8,2 százalékkal emelkedett. A tervidőszakban bérfejlesztésünk — évenként igen eltérő ütemben ugyan — összességében 33,7 százalékos volt. Célunkat, vállalatunk folyamatos működésének fenntartását sikerült elérnünk, s úgy látom, erről az alapról indulva, reálisan terveztünk előrelépést a VII. ötéves tervben.