Fiatal Fórum, 1990 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-09 / 1. szám
í V \ Gyászszalagosok Arcukon többnapos borosta. Mellükön fekete szalag. A villamos ablakán keresztül mereven tekintenek a kinti sötétségbe. Tekintetüket keserű kérdések könyörtelen keménysége merevíti: lehetséges, hogy ő már nincs? lehetséges, hogy ő nem lesz többé? miért engedtem, hogy elmenjen? miért nem voltam mellette? miért nem tettem ezt vagy azt? ... ha azt tettem volna, most élne... ha azt tettem volna, most élne... ha azt tettem volna, most élne ... miért kellett így történnie? miért éppen ő? miért éppen ő? miért éppen ő?... Nem, ez nem lehet igaz, ez rémálom, elmúlik mindjárt, hamarosan felébredek s akkor majd megnyugszom ... Igen, de lám, milyen hideg ez a rúd, amibe fogózkodom, de lám, most megállóba érkeztünk s hideg levegő özönlik be az ajtón, ez már nem álom ... Isten, könyörülj, mi senkinek sem vétettünk, ő senkinek sem vetett... A fájdalomnak súlya van. Keservesen nyomja a lelket. A fájdalomnak színe van. Palota téri, vörös színe. A fájdalomnak szaga van. Csípős, puskaporszaga. Most. Majd, egy idő múlva, a fájdalomnak nem lesz sem színe, sem szaga, sem súlya. Fásultsággá fog redukálódni, majd beolvad a lelkünkbe, az öröm mellé, hogy szabadon dolgozhatunk és gondolkozhatunk. A kérdőjelek majd pontokká zsugorodnak. A miértek majd, egy idő múlva lekopnak, s maradnak a tények. Isten kezdheti elölről. Legjobb barátomnak, Dannak borostás az arca. És fekete szalag a mellén. Húga márciusban lenne 18 éves. Barabás BalázsJ SILVIU BRUCAN: A december 22-i masszív társadalmi robbanás százszázalékosan spontán volt. .. A kommunista párt mindvégig a forradalmi folyamaton kívül maradt. S mert nem határolta el magát Ceaușescutól, a román nép Ceaușescut azonosítja az RKP- val. Éppen ezért a kommunista pártnak vége Romániában. EDUARD SEVARDNADZE: A román forradalom európai és világméretű jelenség... A Szovjetunió és Románia szomszédok. .. Bízni fogunk egymásban és segíteni fogjuk egymást... Megértéssel fogadtuk a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának döntését a Szovjetunióba irányuló élelmiszerexport ideiglenes beszüntetéséről.LAURENT FABIUS (a francia parlament elnöke): Románia „a főkapun tér vissza Európába“. .. Franciaország kész sokoldalú támogatást nyújtani Romániának gazdasági, pénzügyi, kulturális és tudományos téren. DOMOKOS GÉZA: Az itteni magyarság szempontjából két lényeges probléma merült fel: Magyarország jelentse ki, hogy nem lép fel területi igényekkel, s ez már megtörtént, Románia pedig, alkotmányba iktatva, biztosítson valamennyi nemzetiség számára egyenlő jogokat. Ezen az alapon épülhet ki az igazi barátság a két ország között. Egy marosvásárhelyi kiskatona levele Temesvárról Kedves szüleim! Tudom, hogy nagyon haragudtatok rám, de bocsássatok meg nekem, csak most tudok írni. Bélyeget is nagyon nehéz volt szerezni. Az a helyzet, hogy 10 napja Temesváron vagyok... Gondolom, nem kell részleteznem, mert tudom, hogy a rádióból mindenről értesültök. Háború van itt... Mikor eljöttem otthonról, alig értem a kaszárnyába, Vinjura, és már szólt a riadó. Elhoztak Temesvárra. Most már kezd csendesedni a helyzet, de nem lehet tudni. Azt sem tudjuk, mikor visznek vissza Vinjura. Ne próbáljatok ide írni, mert semmi remény, hogy megkapom a levelet. Az a fontos, hogy élek, jól vagyok, egy karcolás sincs rajtam. Szörnyű, mik történtek itt. Majd Vinjuról megírom részletesen, ha lesz erőm hozzá. Tudom, hogy izgultatok miattam és nagyon boldog vagyok hogy írhattam nektek, és így megnyugtattalak. Arra kérlek, hogy értesítsétek Lajosnak a szüleit, hogy ő is jól van, itt van Temesváron és nincs semmi baja, csak nincs lehetősége írni! Nagyon nehéz levelet írni, a kerítésen kell kiadjam egy civilnek hogy adja postára. Mondom, jól vagyok, nincs semmi bajom. Ne izguljatok, remélem, most már hamarosan vége mindennek és minden jó, ha jó a vége. A bakancsra sár ragad, Minden kézhez vér tapad, Névtelen hősök szívét Gránátszilánk tépi szét... (Pokolgép) Boldog új évet kívánok Nektek, BUÉK, 1989. december 31. Csókos fiatok, Gábor. fŐílfil A ROMÁNIAI MAGYAR FIATALOK HETILAPJA • II. évf. 1990. január 9. 98 oldal, ára 1,50 lej # Boldog kívánok fiatal magyar testvéreimnek, Románia minden békeszerető polgárának. Kívánom mindezt a megértés és testvériség jegyében Újév napján, amelyet alig több mint egy héttel ezelőtt nem reméltem, hogy élve megérhetek. Nem remélhettem a megismerés és a tapasztalat határain belül akkor, amikor felülvigyázatomra odaállított legény ciagarettacsikkét bilincsbe vert öklömön nyomta el „nesze, kellett neked demokrácia“ jelszóval. Azóta tanuljuk hinni, hogy vége terrornak és tényleg létezik a számunkara csak szótárakból ismert szó — a demokrácia. Valósággá lényegült az álmunk, és egy rossz álommá vált az elmúlt évtizedek minden megaláztatása, emberi mivoltunk sárbatiprása, amelyet mi magyarok, román sorstársainknál százszor fájdalmasabban éreztünk. Ezért érezzük különösképpen a miénknek Románia népeinek a forradalmát. Gyönyörű volt átélni a talán soha nem látott összefogást román és magyar között. Nagyszerű volt, mert végérvényesen bebizonyítottuk, amit mi jól tudtunk ugyan eddig is, hogy nem jövevényei vagyunk szülőföldünknek, és sem történelemhamisítók, sem nem vagyunk, ahogy a múlt irredentált rendszer propagandája üvöltötte rólunk, hanem szenvedésben és kivetettségben társai a román népnek. Bebizonyítottuk és tudatosítottuk magunkban és közös szülőföldünk mindannyi fiában, románokban, németekben, szerbekben, hogy csak az összefogásban van az erő, hogy Dunának, Oltnak valóban egy a hangja. Ezek után az újévi kívánság eléggé közhelynek tűnik. Mert biztos vagyok benne, hogy a vérünkkel áztatott földünkön lesz erőnk fejünket felemelnünk és előretekintő új évez nünk a közös újjáépítés részeseiként. És akkor viszont boldogok is leszünk. Szinte sír a tollam, hiszen nem könnyű hitelt adni egy utópisztikusnak ismert fogalomnak , hogy boldogok leszünk. Meg kell tanulnunk hinni. Hinni, hogy az eddigi szenvedéseink néma tanúi, a Csíki-havasok, meg a szilágysági hepehupás dombok visszhangozni fogják gyermekeink hangját, amint anyanyelvükön mondják majd: édes szülőhazám. És hinnünk kell, hogy soha többé nem kényszerült egyetlen magyar testvérünk sem fájó szívvel elhagyni hazáját, ősei földjét. Hisszük, hogy országunk igaz hazája lesz mindannyiunknak, s e haza újjáépítéséért érdemes lesz minden csepp erőnket odaadnunk. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink büszkék lesznek ránk, hogy az örökség, melyet rájuk hagyunk, méltó lesz e csodálatos történelmi pillanathoz. dr. Lányi Szabolcs a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa keretében működő Nemzeti Kisebbségi Bizottság szaktanácsadója Körtét termett a jegenye