Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-02-28 / 33. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6 frt 30kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hasábozott kicsibetüs sorért 5 kr.p.FIGYELMEZŐ. (MÁSODÉVI FOLYAM.) Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál,Magyarországon kiind a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban halászvárosi főúton 86. szám alatt iső éin. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Budapest, Szerda 33. Február 28. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Hódolat. Alulírottak — Hont vármegyének egész tisztviselő-kara — kijelentjük, hogy noha ő felsége a király és az egész fenséges család iránti jobbágyi hűségünket kifejezni szükségtelennek tartanók , mert az minden igaz magyarnak vele született kötelessége, és mi azt soha meg nem törtük . A legközelebbi események azonban és azon körülménynél fogva , hogy sok hatóság azt újabban nyilatkoztatni jónak találta , mi is ezennel ünnepélyesen kijelentjük , miképpen mi a sanctio pragmatica értelmében urunk királyunknak első Ferenci József ő felségét ismerjük , annak jobbágyilag hódolunk s csak tőle , vagy megbízottjától fogadunk el rendeléseket, semmi más hatalomnak engedelmeskedni nem fogunk, sőt minden illy féle merényletek ellen hatáskörünkhöz képest működni kötelességünknek ismerjük. Költ Ipolyságbon febr. 14-én 1849. — Vajda István, Hont megye c. alispánja , Bolgár Gábor hont megyei alispán, Gyürky István első főjegyző , Zafffy Ferencz hadi főtanácsos, Laszkáry Lajos honti főpénztárnok,’Sembery Boldizsár főbíró, Luka Lajos főszolgabíró, Huszár Sándor főszolgabíró, Paczolay Elek főszolgabíró , Bury Károly főbiztos , Záborszky Antal főjegyző, Bakay László első főjegyző , Raksányi János főügyész , Sarnóczay Pál tiszti első alügyész , Lábody Imre tiszti alügyész , Sántha Ignácz szolgabíró, Mojzik Sándor szolgabiró , Thuránszky Károly szolgabiró , Reviczky Ferencz szolgabiró , Szigethy Ágoston szolgabiró , Horváthy Kálmán szolgabiró, Horváth Miklós szolgabiró, Rákóczy Sándor eskütt, Podhorszky Ede középponti szolgabiró, Nagy A. eskütt, Ágoston Sándor alpénztárnok, Egry Kálmán eskütt, Heldt Ignácz pénztárnok, Kabzan Antal eskütt, Bedross György eskütt, Pongritz Manó eskütt, Sántha János biztos , Horváth József mérnök, Salkovszky Lajos eskütt, Janicsad Lajos iktató, Pomothy Mihály eskütt, Bory Ferencz eskütt, Pruszkay József számvevő , Kabzán László várnagy , Gyürky Lajos alpénztárnok , Horváth József biztos, Murányi Miksa csendbiztos, Dillesz Lajos eskütt, Czibulya János biztos , Belházy Ödön pénztárnok, Kabzán Sándor aljegyző, Bakay Imre középponti eskütt, Lábody Gábor számvevő , Verebély Ferdinand szolgabiró, Szabó József biztos, Thuránszky Rudolf szolgabiró , Szabó Antal portárs elnök s törvényszéki jegyző, Gracza János eskütt. Éppen most érkezett hivatalos tudósítások szerint Rambert altábornagy uz 1. hó 21-én hadosztályával Kassára bevonult. A múlt tükre a jövőnek. Cs. II. Utóbbi csikkünkben bajaink s bonyodalmaink azon okait említők, mellyek magában a martiusi törvények alkotási módjában feküsznek. Térjünk már most át azon okokra, mellyek az azótai eljárásban rejlenek. Régi, kipróbált igazság, hogy a szabadság kivívása sokkal könnyebb, mint megtartása. Megtartását többnyire azok veszélyeztetik, kik kivívására sikerrel használtattak. Ez nálunk is így volt. Oka természetes, mert számosan akadtak, kik megítélni nem tudták, vagy nem akarták, hogy kivívásának mások eszközei, mint megtartásának. Számosan voltak, kik megítélni nem tudták, vagy nem akarták, hogy p. o. lehetett, melly az ostrom alatt erény, azt követve már utálatos merény. Kik a különbséget megítélni nem tudták, csak szánakozásunkat igénylik és korán sem voltak olly veszedelmesek, mint azok, kik megítélni nem akarták. Ez utóbbiak cselekvéseinek kiindulási pontja nem volt más, mint nyers egoismus és nagyravágyás, mellynek nemtelen méhében kárhozat tenyészik. Nem tagadhatjuk, hogy itt is voltak számosan, kik mártius 15-kén a szabadság felvirágoztatása kertészeinek tartottak, később pedig akarva, nem akarva azon működtek, hogy a szabadság virágai mielőtt kinyíltak, el is hervadjanak. Voltak számosan, kik a szabad sajtó áldásait a törvényes tekintélyek gondatlan lerombolásában, a legtisztább hazafiús törekvések gyanúsításában, durva goromba rivalgások közt és négyszeget egybezavaró félszeg gúnyos sophismák drasticus előadásában keresték. És kik midőn mindent gáncsoltak és lerontani törekedtek, teremteni semmit nem tudtak, kivévén fellegvárakat, mellyek a gyermekies agy big levében olly termékenyen fogamzanak. Fájdalom ! hogy ezek közt kitünöleg nem csak az ifjabb nemzedék szerepelt, melly a rész akarat ördögi csábításainak könnyebben engedve a szabadság fáját rendszerint gyilkoló kezekkel érinti, hanem szerepeltek férfiak, kiknek nevét tisztelettel hordotta eddig a magyar nemzet ajkain, és kik, midőn paradicsomot ígértek, virágzott hazánkat terméketlen pusztává silányíták. Feledek ezek, hogy nem népnyugtalanító csoportozások, nem egyesek ellen nemtelenül szórt piszkok, nem erőszakolt betyárkodás, nem éjjeli botrányos lármák és macskazenék közt tenyészik a szabadság, — ezek megölik a már létezőt. Feledék, hogy szabadság csak ott lehet, hol rend és béke uralkodik, és hogy a csak ezek árán nyerhető szabadságnak nincsen vevője, ha csak nem az, kinek nincs veszteni valója, és azért a zavarban örömest halász. Állapotaik sokszerű aggodalmakra nyújtottak alkalmat, a szabadságot sokan már kezdetében unni kezdették és előre látható volt, hogy mielőbb meg is utálják, ha csak felelős kormányunk erélye annak szabadossággá fajulását meggátolni nem siet. Minden józanul gondolkozó előtt alapigazság gyanánt állott, hogy erélyes kormány a szabadság feltétele, hogy puszta jóakarat sem személyt sem vagyont nem biztosít, mennyire kelle tehát ezek aggodalmának növekednie, midőn tapasztalták, hogy az új szabadságnak már első évnegyedében az utczai hősöknek kártékonyan tűrt uralma a közrendbelli bizalmat már is csökkenti. Hogy a kereskedés pang, az ipar hanyatlik, a martiusi lelkesedés baljóslatú komolysággá változik, a szebb jövő reményét szomorú időknek sejtelme váltja fel. Szabadságunk őrei, azok, kiket a nemzet bizalma kormányra hitt és kiknek eljárásától milliók boldogsága, vagy kétségbeesése függött, elfeledék, hogy A népszabadságot csak úgy lehet megérteni, ha ellenségei megzaboláztatnak. Feledék a „principiis obsta“ igen bölcs szabályt és azt, hogy a rész kiirtása annál nehezebb, minél mélyebben hatottak gyökerei. Feledék, hogy azon orvos, ki a kóranyagot terjedni engedi, szintúgy oka a beteg bár későbbi halálának , mint az, ki az orvoslást végkép elmulasztja. És ezeket feledve — elmulasztók kilépni a szabadság ellenségei ellen törvény adta hatalmak egész súlyával, pedig a nép hálája és jóváhagyása követendette volna lépteiket. És ha voltak is számosan, kik az erélyes fellépés halogatásának okát nem a kormányférfiak hazafiaságának és jóakaratának hiányában, hanem abban keresték, hogy a gyengébb eszközök hatásában túlbizalmat helyeztek, mégis a bekövetkezett eseményekben vajmi sok bizonyságát találtuk annak, hogy az első magyar felelős ministerium kebelében— azok mellett, kiknek lépéseit nem anynyira részakarat, mint menthetetlen gyávaság vezérlé, — voltak egyéniségek, mellyek három százados édes kötelékekkel vélünk egybeforrt dynastiánk megbuktatására czéloztak és mellyeknek eszközei mindenkor olly alávalók voltak, mint ön magok ! Ilyének voltak ministereink némellyel, és a többi ezt tudta, de a rosznak útját állani, ha akarta volna is, gyáva, gyáva és háromszor gyáva volt. Szegény nemzet, melly hajdan fiaid polgári erénye és nagysága által naggyá és boldoggá levél, most ten fiaid aljassága és kicsinysége által hová jutottál! Bajaink legfőbb okát mindjárt magában a kormány alakításában feltaláljuk, ha meggondoljuk, hogy annak épp azon tagja volt a legtevékenyebb, kiben egyszersmind volt a legtöbb részakarat, és épp azon tagja volt a legtétlenebb, kiben volt a legtöbb ész és jóakarat. A kormány legelső hibája — melly magát a kormányzást tette lehetetlenné — a napi sajtó azon irányának s modorának vétkes elnézésében kereshető, melly a magyar iránt a művelt világ antipathiáját olly méltán bekövetkezteté. A napi sajtó iránya nem volt kevesebb , mint a magyarban a király iránt mind ez ideig olly bő mértékben létezett ájtatot megszüntetni és ezzel a monarchicus érzelmeket végkép kiirtani, — a népben a tulajdon iránti eszméknek az 1847/1-ik évi törvényhozás által előidézett zavarát, a comimmismis veszélyes tanai terjedésére felhasználni, — hadat szenni mind azoknak, kikhez akár születésüknél, akár érdemek által szerzett polgári állásuknál fogva valamelly tekintély tapadt , — vagy kinek akár a sors kegyeletéből, akár ön szorgalmuk után valamicskéje volt, — nem tűrni semmi véleményt, melly az épületes iránynak ellenszegülne, — szóval előidézni olly állapotot, mellyben rablás és fosztogatás, mint a proletariátus egyedüli keresete, a szabadság, egyenlőség és testvériség álarcza alatt büntetlenül gyakoroltathatik. A modor, mellyben a sajtó ez irányban működött, ollyszerű, hogy ez egy maga is elegendő a művelt világ azon antipathiájának kimagyarázására, melly nemzetünk irányában az utóbbi időkben olly nagy mértékben mutatkozott. És ez irányt, e modort, kezében az 1847/1-dik évi éppen nem gyenge sajtótörvényekkel, az első magyar felelős ministerium gyáván eltűrte, és ezzel magára az örök gyalázat bélyegét sütő, egyszersmind magát azon szerencsétlenségekért, mellyek e mulasztásból reánk háramlottak, felelőssé tette. Sok bajnak volt okozója azon meghasonlás is, melly a kormány férfiai között, működésük kezdetétől fogva mutatkozott és melly a júniusban beállott országgyűlés alkalmával , mindjárt a válaszfelirat készítésekor az olasz ügyeket és a hadsereg mikénti kiállítását illetőleg olly kézzelfoghatólag kitűnt a nélkül, hogy e meghasonlás a ministeri személyzet módosításával megszüntettetett volna, de kérdésekben világos, hogy Kossuth politicája társaiétól, mellyet még is elfogadott, merőben ellenkezett, és itt Kossuth bűnét senki sem mentheti, mert olly politikát, mellynek czéltalanságát, sőt károsságát belátjuk, követni, sőt annak részesévé lenni, becsülettel nem lehet. Szerintünk Kossuth akkor fogta volna fel alkotmányos állását, ha azon perezben , midőn dolgaink lényegét gyökerében érintő kérdések felett miniszertársaival meghasonlott, e meghasonlást el nem titkolja, hanem a képviselőháznak tért nyit az egyik, vagy másik politikának adni elsőséget. Ezt ő nem tette. És azért a felelős kormány intézkedéseiben bizonyos határozott, a közbirodalomhozi viszonyainknak szintúgy, mint önkormányzási függetlenségünknek megfelelő színt hiába kerestünk, mert azok egy a vélemények divergenciáiból erőszakosan összeforrasztott sem hideg sem meleg politikának voltak mindenkoron áldástalan szülöttei. E határozatlan politika, melly a kormányon ült férfiak egyikének sem vala sajátja, megtenné keserű gyümölcseit, mert míg egy részről színtelen rendelkezései a nemzeti erőnek kellő kifejlesztésére elégtelenek valónak, más részről a dynastia és birodalom iránti viszonyaink békés kiegyenlítésére sem voltak alkalmasak. Az úgynevezett magyar sereg kiállítása körül csaknem annyi volt a kormány hibája, mint a mennyi a rendelete. Mindenek előtt megrovást érdemel azon modor, mellyel egy magyar sereg organisatioja czélbe vétetett. A királynak hűséget esküdött katonaság elcsábított és igy hitszegő részének kelle a magyar sereg szinét képezni. Már mit lehetett józan ésszel várni egy seregtől, mellynek alkotásánál az esküszegés érdem gyanánt tekintetett, — lehetett-e itt fegyelemről csak szó —lehetett-e kitöréshez és hűséghez remény ? Azok, kik seregeket az esküszegés útján alakítottak, a vezérek hivsége iránt természetesen örökös gyanúba éltek, legalább a sok teljhatalmú biztos a vezérlet iránti bizodalmatlanságra mutatott, e bizalmatlanság a seregben is átszivárgott, a sereg ennélfogva gondolkozni kezdett, a bizodalmát nem bíró vezér rendeleteit csak léhán teljesité, vagy épen teljesíteni vonakodott, de közben a katonai fegyelem megszűnt, a teljhatalmú biztosok ellenkező véleményei a hadviselésben olly annyira megkívántató egységet megzavarták és a sereg ott is hátrált, hol vissza nem vezettetett. Sereg, legyenek annak tagjai mindannyi hősök, tartós győzelemre nem számolhat, mig a vezér felett teljhatalmú biztosok tanácsa őrködik és annak működését para-