Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-16 / 47. szám

HIVATALOS RÉSZ. Hirdetés. Kuli Dávid, csehországi , prágai születés, 30 éves, zsidó vallásu , nőtlen , iró ellen a tényálladéknál fogva részint saját vallomása, részint a tőle elismerőleg származott okleveleknek tartalma által törvényesen bebizonyult , miképen a „Der wahre Ungar“ folyóiratba „Wien“ és „Pesth am 11. Nov.“ czimek alatt közlött czikkében Magyarország lakóit a cs. k. kormány ellen fegyveres kézzel lázadásra felhívta legyen. Ő tehát katonai törvény szerint írásbeli ingerlés s fegyveres kézzeli lázadás segélyezése miatt a katonai büntetőkönyv 62. sz. 4. §-a és a m. évi oct. 3-róli legfelsőbb nyilatkozvány szerint öt évi várfogságra vasban ítélte fét. Eberle Ferencz, magyarországi, pesti születés, 38 éves, r. catholicus , nőtlen , géplakatos , magasállásu katonai személyek ellen részenkinti iszákosságában tett rágalmai és ingerlő beszédei miatt 3 hónapig — Schulz Ferencz magyarországi, budakeszii szül., 33 éves, r. katholicus , nős, szabó pedig hasonló állapotban tett csekélyebbszerü ingerlő beszédeiért 3 heti börtönfogságra vasban ítéltetett. Ezen büntetések a mondott személyeken foganatosíttattak. — A cs. k. kat. pol. középponti bizottmány által. Budán, mart. 14-én 1849. Hirdetés. Novák Tv.madar , cs. k. nyugalmazott hadnagy, erdélyi, szamos-ujvári születés, 38 éves, r. catholicus, nőtlen ellen a törvényesen végbe vitt tényálladék szerint tanuk által bebizonyodott, miképen ő a m. hó 19-én egy pesti korcsmában több katonát mniségszegésre inditni kísérlett légyen meg , s ezen a csász. kir. kat. ker. parancsnokságnak Pesten e f. é. január ?-én kiadott felhívásában rögtön itélőszék által tiszti charakterének elvesztése mellett becsületnélküliség nyilvánításával kötél általi halálra ítéltetett, melly ítélet agyonlövetés által rajta mai napon foganatosíttatott is. A cs. kir. kat. pol. központi választmány által. — Budán, mart. 14-én 1849. Budapest, mart. 15. Egy fájdalommal teli kebelnek szózata.#SU Meddig fogja a magyar faj még Kossuth szerencsétlen politikáját tűrni ? Meddig nézni kedves bajzatának, vérének pusztulását ? Meddig ringatni magát a legesztelenebb reményekkel ? Meddig ámulatni a legostobább ígéretekkel ? Alert Kossuth, Madarász szembe mer szállni horvát, rácz, oláh, tót népekkel, mert hadat szentek Austriának : az egész nemzet lakoljon? Mert Kossuth papir-pénzzel, merő hazugsággal kicsalja a nemzet erszényéből a valóságos vagyont, fajunk drága vérét mészároltatja kedve szerint: mind az, ki vele soha egyet nem értelt, elszegényedjék, elvérezzék ? Alert Kossuth, Madarász az ország legszentebb ügyeit olly zavarba hozták, hogy csak fegyver dönthet, melly sors, ha Kossuth győzne, véghetetlen háborúk, le nem csillapítható nyughatatlanság , álalános megelégedetlenség és függés minden szomszéd tartománytól, melly, ha tökéletesen meghódittatunk, — mi még meg nem történt— Austria velünk parancsol kénye kedve szerint: — és mi ezt csak nézzük s ne tegyünk semmit se a veszedelem elhárítására ? Megszünt-e kebleinkben minden hazafiság, minden bátorság, minden reménység ? Csak Debreczen képviseli az országnak embereit ? Csak onnan várhatja ez a szerencsétlen faj felszabadulását a mostani tűrhetetlen állapotból ? És mi, kik Kossuth politikáját mindig roszalluk ; kik egy legközelebbi ominosus országgyűlésen nem szólottunk , mert szólásszabadság nem létezett; mi, kik Debreczenbe nem mentünk, mert ezt a lépést a legroszabbnak tartottuk; kik a mostani állapotból egy rendes törvényes útba akarnánk mentel elébb átmenni; kik nem fegyverrel, de kölcsönös értekezés útján óhajtjuk országunk viszonyait Austriával kiegyenlíteni; mi, kik nem akarjuk többé tűrni, hogy Kossuth a mi rovásunkra banknotákat fabrikáljon, a mellyeket az egész debreczeni országgyűlés összes vagyona sem képes egy tized részében is biztositni, — mi, kik vérző szívvel halljuk, látjuk a magyar fajt agyonlövetni, lemészároltatni, kik fájdalmasan tapasztaljuk a földművelő nép elszegényedését, kétségbeesését, ipar elhalását, kereskedés megszűnését; mi, kik megmenteni óhajtanánk még némellyeket, mik még nincsenek elpusztítva, elveszve -------mi nem fogunk semmit sem megkísérteni a kedves hazának megmentésére ? ! — Fegyvert nem fogunk véreink ellen, mert noha ők is pusztítják anyaföldjöket, mégis véreink, s többnyire elámítottak, vakok. Debreczenbe nem mehetünk, noha ott kellene szétverni a szerencsétlen politikus szakácsokat, a koronát, a bankó-prést felhozni ide Pestre, a magyar sereget őfelségének parancsai alá helyezni; oda nem mehetünk, mert nem lehet — mert ott akasztófa az argumentum, összeseregleni sem szabad értekezendők a tenni valók felett, mert ostrom-állapot alatt vagyunk. De petitiot megindítani lehet, ő felsége helytartójának hg Windisch-Grätznek benyújtandó mind azok nevében, kik jó hazafiak s mellynek tartalma lehetne következendő, úgy mint az öregebbek szerkesztendik : „Miután mi magyarok a legszerencsétlenebb körülményeknél fogva egy olly szomorú dilemmába jutottunk, hogy vagy Kossuth pártja által látjuk sirba döntetni egész ősi alkotmányunkat, vagy fegyveres erő által ránk kényszeritetni egy olly állapotot (ostrom-állapotot), melly felette nyomasztó, miután mi magyarok 800 éves alkotmányos életünknél fogva annyira megszoktuk az alkotmányos formákat, hogy a katonai felszólítások szinte érthetetlenek előttünk, miután mi, kik hazánkat szeretjük, és ime hazának birtokát, értelmiségét, iparát, kereskedését sokkal nagyobb mértékben képviseljük, mint a Debreczenbe menekült demagógok ; mi, kik véget szeretnénk vetni az ország szenvedéseinek, miután mi azt véljük, hogy a kiegyenlítésnek legjobb eszköze, egy Pozsonyba összehívandó országgyűlés lenne, kérjük egységet tenne mellettünk ő felségénél lépéseket sát.“ Öszrehívandó lenne pedig mentős előbb a még eddig fenálló törvények értelmében , az országnak az a része, melly Kossuth parancsait el nem fogadja, választanának a kerületek a martiusi törvények szerint; a felsőházba hivatnának meg az ország nagyjai; az ország bírája, a prímás itt vannak, az alsóház választ elnököt magának, az ideiglenes magyar kormány is lenne ott. Ezen az úton kölcsönös értekezésre lehetne hozni hazánk ügyeit, melylyek fegyver élével eldöntve csak gyászt, borul, számtalan nyomort, álalános elszegényedést, véghetetlen rendetlenséget hagyand maga után. — Ki tehát ti hazánk öregjei, nagyjai, ne bujkáljatok s ne búsuljatok midőn tenni kell a hazáért valamit! Nézzetek vissza a hajdankorba, mikor a hazát megmenteni sűrűn találkoztak mindig igaz hazafiak. Meg vagyok győződve, hogy ha Széchenyi eszét, Wesselényi szeme világát el nem veszítik, ők emelnének hatalmas szózatot a magyarhoz, melly minden igaz keblet felrázna a mostani apáthiából — én ismeretlen járatlan egyéniség vagyok illyenekben, de hazámnak evvel tartozva , megmondom mit érzek , mit gondolok. Tegyetek az Istenért valamit, mert bizony mondom — elveszünk ! Indítsatok meg egy folyamodványt azok nevében , kik egyezni, kik békét akarnak, kik a vérontásnak pusztításnak végét óhajtják, kik országgyűlést vélnek czélszerűnek. — Álljon ki a síkra egy ismert becsületes jellemű magyar név , köröztesse minden megyében a folyamodást, minden városban, faluban, minden házban, hajlékban — nyittassák tél minden magyarnak — hadd lássuk : kik s hány az, ki hazáját szereti és még sem ért egyet Debreczennel — úgy is kevés szám szerint a magyar és mégis vérét ontva engedjük oda áldoztatni testvéreinket csak azért, hogy Kossuth banknotákat fabrikálhasson in infinitum? Hogy egy phantastikus független nagy Magyarország virágozzék fel olly népek közepette, melylyekkel 1000 év óta mindig verekedett fajunk, mellyeket mindig lenézett ? Megfordult ám a koczka, tűrnünk kell az olly nagy patkóssal hirdetett theoriak következményeit. Szabadság, egyenlőség ! itt van m 1 — Horvátország, szerb vajdaság, erdélyi román nem tudom mi, s ezeknek folytán háború, nyomorúság, adósság s Isten tudja mennyi banknota, mellyel megfizet Kossuth, Madarász, Csernátoni sat. Ki tehát a síkra ti öregek, az Istennek, a szegényházának nevében !* Valóban ideje lenne már, hogy az ország véleménye határozottan nyilatkozzék s ennek következtében tettlegesen járuljon a béke, jó rend és a királyi hatalom helyreállításához. E végre kétségkívül semmi sem volna czélszerűbb , mint egy országgyűlés. De ha meggondoljuk az ország népének olyan demoralizált állapotját, miilyenben az soha sem volt és a martiusi törvények alapján akarunk minél hamarább országgyűlést tartani, akkor nagy kétségünk támad, elérhetjük-e vele a kitűzött czélt. Nyilatkozni az országnak kell, ez tagadhatatlan, de micsoda orgánumok által és mikor? Ez a kérdés, minek megoldását a gondolkodók közremunkálására bízzuk. *) Egy magyar mágnásból. — s te rk. I jelöli/, etési időszak. Miután a közlekedés akadozása miatt eddig az előfizetés az ország tetemes részében lehetséges nem volt, most már ezen akadály gyérültével újra alkalmat adunk a t. közönségnek lapunkra előfizethetni, a hátralevő mártius-júniusi négy hónapra, helyben házhoz hordással 5 frt., vidéken 6-ot küldve 6 frt. és 4-et küldve 5 frt. 30 krért pengőben. — Előfizethetni vidéken minden, kir. postahivatalnál, helyben Pesten csak a Kozma V. nyomdájában, az alsó Duna-parton, piaristák épületében, Budán a szerkesztőségnél (Dunapart, Halászváros, főút, 86). Az előbb érkezőknek az egész félévi folyammal kedveskedünk. Magyar bankjegyeket nem fogadhatunk el. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kiind a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztő hivatalba a halászvárosi főúton 86. szám alatt ismein a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 6 frt 30kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 irt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer hajtott kicsi betü s sorértő kr.p. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) Budapest, Péntek 47. Martius 16.1849. Az osztrák-német és orosz érdekek aluna-torkolatoknál és a Fekete-tengeren. (Kohl G. J. után németből.) III. (Vége.) Gondolhatui-e, hogy több izgalommal leend dunai kereskedésünk iránt, mint volt dunai kereskedésünk, novgorodi forgalmunk , porosz és szléziai kalmáraink iránt ? Hiszen dunai érdekünk tekintetében már nagyrészint megtámadtatunk az oroszok által, sőt úgyszólván, függőkké lettünk az ő kegyelmüktől. Az oroszok az utosó században a törökökkel kötött szerződések által már uraivá lettek a Duna-deltának és a Bosporusnak. Ezen szerződéspontok egyikének következtében az oroszoknak joga van megkívánni, hogy azon esetre, ha ők szükségesnek találandják, a porta ezen kaput zárja be. Tehát az oroszok szeszélyétől függ , várjon és mikor zárultassék el az eljárás 1500 hajó előtt, mellyek évenkint a Bosporus elé érkeznek. Egy másik szerződéspont szerint az oroszoknak joga van az egyetlen hajózható (sulínai) dunatorkolatot őrteleppel megrakni, a többire nézve ugyanazon szerződés értelmében a dunatorkolati szigeteknek értelenül és lakatlanul kell maradniok. Van-e a világon olly szerződés, melly a dunai népekre nézve károsabb és átalában barbárabb lehetne ? Gondoljunk csak a Dunának azon kövér és termékeny Deltájára , hol csupa életnek és munkásságnak kellene forrni , hol a dunavidék ereiben pezsgő minden élet valódi fő virágának és gyümölcsének kellene kiözönleni, — azon Duna-delta, hol aegyptusi nép- és reménybőség uralkodnék, ha azt mi németek telepitnék meg, kereskedőinkkel és földműveseinkkel, hol, mint Hollandban, százféle intézetek, kikötők, csatornák, világítótornyok, tájak, nagy városok lennének, most szerződésileg lakatlanul, pusztán fog maradni! Ott, hol, ha a természetnek szabad folyása volna, csupa bőségnek és életnek kellene lenni: két nagy álladalom terv, és szerződés szerint egy sivatagpusztát állít elő. Oroszország összeesküdött Törökországgal arra, hogy a dunai életet ott a torkolatnál elfojtják , s e szép folyam-istennek csolnakát zátonyra űzik. És ezen összeesküvés leginkább Németország ellen van irányozva, melly egyedüli lelke a dunai életnek. Austria , Németországnak előharczosa a Duna mellett, 1840-ben más egyezkedéssel lépett közbe, melly szerint Oroszország köteleztetik az általa helyőrséggel megrakott dunatorkolatot a hajók elött mindenkor nyitva , sőt a sulinai dunaágat is mindenkor hajózható állapotban tartani. Ezt Oroszország készséggel elvállalta és megtenni ígérte. De föltévén, hogy Oroszország kész volna teljesíteni a szerződést , teheli-e ezt nagy megerőtetés, számos legénység, sok gőz-iszapmerőgép , mindennemű építmény , mérnökgyarmatok , folytonos szorgalmas felügyelés, a folyampartok gyarmatosítása és népesítése nélkül ? Tán csak*) Ezen jog világosan nem volt nekik megadva, hanem csak bele magyarázták.