Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-01-31 / 9. szám

HIVATALOS RÉSZ. H i r d e t é s: Söll Vitalis , marburgi (stájerországi) születés, 24 éves, katholikus, nötelen, előbb házaló ke­reskedő és P­o­h­l Ede , bleifeldi (bajororsz.) születés, 30 éves, katholikus, nötelen, mesterségére nézve könyv­kötő, az ellenük indított hadtörvényszéki vizsgálat alatt a felvett tényállad­ék alkalmával bevallották, miszerint, és pedig az első mint parancsnoka a tyroli vadász-honvéd­­zászlóaljnak, az,utóbbi mint e zászlóalj segédtisztje , a magyar pártütökhöz csatlakoztak és a lázadás megfékezé­sére Magyarországba jött cs. kir. seregek ellen fegyvert fogtalt. Különösen Süli a nevezett zászlóalj rendszeresí­tésében leghathatósban közremunkált és annak élén a cs. k. seregek ellen harczolt. Ennélfogva f. hó 19. hadi törvényszéki ítélet által a katonai büntető-törvénykönyv 64. sz. 4. §-a szerint, kap­csolatban a m. évi oct. 3-ki legfelsőbb manifestummal és Windischgraetz (atábornagy ur ő magassága m. évi nov. 13-iki proclamatiojával, a lázadásban fegyveres kézzeli részvét miatt kötél általi halálra ítéltettek. Ő magassága Sali Vitálisra nézve megkegyelme­­zési ok hiányában a halálbüntetést agyonlövéssel rendelte végrehajtatni, a Pohl Edére kimondott halálbüntetést pedig, annak a lázadásbani csekélyebb részvéte tekinte­téből, nyolcz évi sánczmunkára könnyű vasban szelídíteni m­éltóztatott. E büntetések mindkét vétkesen, és pedig Süli Vi­tálison mai nap, végrehajtattak. A cs. k. kat. polit. középponti bizottmánytól. — Budán, jan. 30. 1849. Hadi tudósítás. Folyó hó 21-én Szolnokon alól és innen a keményen befagyott Tiszán tetemes ellenerő azon szándékból jőve át, hogy Ottingernek odáig előnyomult dandárát elzárhassa, minek következtében az Czeglédre vonult vissza, hova segedelmére azonnal 3 zászlóalj gyalogság és 3 ágyúte­lep küldetett. Miután azonban 25-én este a tábornagy azon tudósítást vette, hogy az elenség az említett dandárt Czeg­lédre követte s azt ismét igen számos lovassággal megtá­madta, elhatározd a tábornagy, Budapesten csekély hely­őrséget hagyva hátra, itteni rendelkezhető egész ere­jével ez osztálynak segítségére sietni, miért is e czélból a csapatokat részint vasúton, részint gyalog Czeglédre inditá. Folyó hó 26-dikán este a fővezér maga is Üllő­re ment, hova azonban már akkor azon tudósítás érkezett, miszerint az ellenség észrevevén nagyobb erőnknek kö­zeledését, gyorsan ismét visszavonult. Az elküldött grá­nátosok 2 zászlóalja tehát Üllőről azonnal Pestre vissza­küldetett.­­ Másnap i. h. 27-kén a tábornagy Czeglédre menvén , a tudósítás valóságát maga tapasztalta. Gram­mont dandára a túlvonult ellenséget űzni kezdette. Czeg­­lédnél a vasút egy része felszaggattatott. Mikint ismételve kitűnik, az ellenség nem mer elha­tározó ütközetbe ereszkedni. Csak egyes osztályok meg­támadására szorítkozik, mellyeknél száma tízszeresen nagyobb és számos ágyúit akkor is messze tartja az ütkö­zettől. Ekkoráig némi harczvágyat csak a huszárok mu­tattak. Gróf Schlick altábornagy a Szepességet az ellenség­től már megtisztítván, ugyanezt már Zemplénben is esz­közölte, mire Tokajnak nyomult, hova Kossuth követői mindenfelől összegyülekeztek. — Schlick altábornagy előcsapatai Piattoli őrnagy vezérlete alatt­­. hó 19-kén Szántónál bukkantak az ellenségre s azt Tályáig vissza­nyomták. A 21-kén tartott vizsgálatból kitűnt, hogy az ellen­ség visszavonult s Tálya , Tarczal és Keresztúr mellett kedvező állomást von. 22-kén az altábornagy átalános megtámadást intézett az ellenségre. Herzmanovszky őr­nagy az derék István—zászlóaljat s egy eskadron csá­­szár-cheveauxlegerst négy ágyú kíséretében vezetett Keresztúr felé, mi­alatt Schlick altábornagy a főosztállyal Tályán és Mádon keresztül Tarczalnak nyomult. Fiedler dandára az első, Pergel* dandára pedig a második össze­ütközést eszközlé. Az ellenség erősen ágyúzott. Ekkor az osztály­parancsnok a főherczeg Wilhelm-féle 3-ik zász­lóaljjal az út mellett balra fekvő dombot foglalta el, mialatt a chevauxlegers-ek az ellenségnek a síkon visszavonuló gyalogságát űzték. Rakétáink jelesül működtek. A máso­dik megrohanással a Wilhelm félig-féle zászlóalj a dom­bot bevette épen midőn az ellenség gyalázatos csellel élve megadást színlelt s idő múlva erősítést nyervén ismét támadást kezdett. Harmadszor is ostrommal kellett ez ál­lást bevenni b. Gorizuk­i őrnagy dragonyosai által. E lova­sok bámulatos megrohanással törtek keresztül két ellensé­ges gyalogtömegen, s ez által az ütközet részünkre dön­tetett el. — Időközben Herzmanowszky őrnagy Keresztért elfoglaldá ki,bár ötször-hatszor nagyobb erő általion meg­támadva, erősen megtartotta helyét mind a mellett is, hogy az ellenség a leggyalázatosabb cselt használta, mikép csa­patainkat a tüzeléstől feltartóztassa. Itt vétetett el a porosz herczeg-féle esküszegő zászlóalj zászlója, kik a len­gyel csapat s a Dom Miguel-ezredbeli osztályok oldala mel­lett harczoltak. Az ellenfél erre Tokaj és Keresztur mellett von állomást. A veszteség , melly csapatainkat a cs. kir. fegyverre olly dicső és győzelmes f. h. 22-ki ütközetben érte, kö­vetkező : Holtakban: a császár-chevauxlegers-ek közül b. Bellin kapitány, az István-gyalogságból Herbing főhad­nagy 25 közlegénnyel együtt. Megsebesült: a Hartmann-gyalogságból Giberti kapitány, a császár-b­ev.regersből Hoffmann főhadnagy, a Parma-gyalogságból Fischer főhadnagy, az István-gya­logságból pedig Grubichich és Illich hadnagyok s 63 köz­ember. Eltévedt: a Wilhelm-gyalogságból Pabst kapi­tány, az István-gyalogságból Murait kapitány és 51 közvi­téz. — Végre lovakban: megöletett 20, megsebesült 9. — F. hó 25-én a sereg Boldogkő-Várallyán állomásozott. A Csorich altábornagy parancsnoksága alatt álló had­test, melly a f. hó 21. és 22-én Görgei seregén győzel­met vívott ki, ma este ismét Pestre tért vissza. Windisch­graetz tábornagy úr ő herczegsége a tábori kar s több tisztek kíséretében e derék seregnek egész a váczi útra elibe ment. Ha meggondolja az ember, mikép e sereg, miután Görgei csapatainak 14 napig tartó ű­zése alatt a magas hegyek közt és a legzordonabb időszakban igen nehéz viszontagságokat állott ki, ez utal Selmecztől idáig négy nap alatt tette meg és ma Vácztól Pestig 5 mért­földet jött, nem lehet csudálkozás nélkül azon harczias s mi fáradságot sem mutató viseletét néznünk , mellyel e vitéz sereg a városba bevonulásakor tanúsított. Az egész hadtest ágyútelepeivel együtt a főtábor­­nagy ur előtt tartá elvonulását, ki örömkiáltásokkal üd­­vözöltetett. A sorok sűrűsége, a lépés gyorsasága s a bá­torság, melly e csapatok arczán mutatkozott, az erőnek s kitartásnak világos bizonysága, kiket a köztiszteletü fővezér viszonlátása észrevehető lelkesedésre ébresztett. A Selmecznél elfoglalt 12 ágyú közül csak azo­kat hozták el magukkal, mellyek a fogatokkal együtt ju­tottak kezükbe. A vitéz vadászok közül ültek azokon, mint kik az elfoglalást eszközölték. A hadtestet erős fedezet alatt követé a foglyok hosz­­szú vonala, kik számra mintegy 500-an lehetnek. Pest­város lakói tehát mint szemtanúk magoknak a meggyőző­dést szerezhették, mikép a közzétett hadi jelentések mi nagyítást sem tartalmaztak, midőn hadi foglyokról s egyéb elfoglalt győzelmi jelekről értesíttettek.­­— Pest, január 29-én 1849. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál,Magyarországon kí­vül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztőhivatalban ha­lászvárosi főúton 86. szám alatt is, em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben bom­­lék nélkül házhoz hordva 6 fr­t 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt. , kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer imlá­­bozott kicsi b­e­tűs sorért 5 kr.p. (MÁSOD- ÉVI FOLYAM.) Pest, Szerda 9. Januar 31. 1849. “ E lapok megjelennek, hétfőt kivéve, mindennap. Előfizetési dijak helyben házhoz hordva 6 frt 30 kr., vidéken 6-ot küldve 8 frt, kevesebbszer 7 frt 12 kr. pengőben. Előfizethetni vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten Geibel K. könyvárusnál a Kristóf­ téren és a Dunaparton Kozma V. nyomdájában, Budán a szerkesztőségnél a Dunaparton fő­ úti 86. sz. alatt, a lánczhidon alól. Mindenik helyt elfogadják a hirdetéseket is egy 4-szer hasábozott kicsiket kis sort 5 pengő krha számítva. Évnegyedes előfizetés nem fogadtatik el. Pozsony megye felírása: 1. Felséges császár és apóst, király legkegyelmesebb urunk! A mint felséged mult 1848—ik évi decemberhó 2-ról kiadott kegyelmes leiratának abbeli tartalmáról, melly szerint magyar népének tudtul adatik , hogy felséged a természetes és törvényes örökösödési jog erejével egyéb birodalmai kormánya mellett a Magyar- és Erdélyorszá­­gok feletti uralkodást is átvette, a Pozsony megye képé­ben működő állandó választmány a császári királyi had­sereg főparancsnokaid kinevezett s teljes hatalommal fel­ruházott herczeg Windischgrätz tábornagy vezérlete alatt álló s Pozsony megyébe bevonult hadi testület parancs­noka által értesittetett, a mit sem késett ugyan a törvé­nyes fejedelem és az egész uralkodó ház iránt minden­kor tanúsított hűségének és ragaszkodásának zálogaid hódolatát írásban nyilvánítani. A tántoríthatatlan jobbágyi hűségnek még bővebb tanusithatására azonban újabb alkalmat szolgáltatott felsé­gednek leghálásabb érzelemmel s jobbágyi hódolattal fo­gadott azon fejedelmi kegyelme , mellyel az érintett leg­kegyelmesebb leiratot , saját legmagasb aláírása mellett, Pozsonymegye közönségének megküldeni méltóztatott, melly legkegyelmesb leirat a megye közigazgatási ügyei­nek tárgyalása végett felsőbb rendelet által újabban meg­bízott választmány elött felolvastatván, ez legszen­tebb feladatának tartá P­o­z­s­o­n­y m­egye ne­vében felséged mint törvényes urunk s királyunk atyai színe előtt megjelenve s hódolatát a trón zsámolyánál letéve job­bágyi alázattal nyilvánítani, hogy va­l­a­­m­i­n­t egyrészről hű sziveink fájdalmainak felmerülésével jutottunk azon szomorú meggyőződéshez, m­i­k­é­p­e­n felséged a fel­bomlott c­s­e­n­d , béke és rend helyreállt­a­t­á­s­á­r­a mélyen elkésely­ülve a mellőzhet­­t­e­n szükség parancsolata következtében fegyveres er­őt használni kénytele­nitetett, — úgy más részről n­em adhatunk eléggé hálát a Mindenhatónak, hogy a felséged bölcs intézkedései folytában alkalmaz­tatott hadsereg világhírű vitézsége által a törvény elleni zsarnok állapot nyomá­sa alól szerencsésen megszabadulhat­tunk. De fiai hálára ébreszti szíveinket egyszersmind fel­ségednek ezen kegyes leiratában kifejtett azon atyai gon­doskodása , melly szerint a múlt évi november hó 6-ik és 1 -ik napjain kibocsátott fejedelmi manifestumok megerő­sítésével összes törekvését magyar népeinek boldogsága s ezek jóllétének békés öregbítésére fordítani szándé­kozik.

Next