Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1850-01-05 / 4. szám
Pest, Szombat, 4. Januar 5- 1850 Az előfizetési dij félévre helyben házhozhordva, úgy mint vidéken postán küldve 8 frt. pengőben. A hirdetések 4-szer hasábozott kisbetűs sorának ára 4 kr. pengő pénzben. (HARMAD-ÉVI FOLYAM.) Előfizethetni vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a szerkesztő hivatalban (hatvani utcza 581. szám első emelet). Nembérmentes levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Bihar vármegyéből, dec. 28. 1849. Tisztelt szerkesztő ur ! Én nem elaggott, de éltes ember (talán ezt nem is jó mai időben megemlítenem) születtem a franczia, széles e világot megrendített, forradalom első évében s havában, midőn Mirabeau megemlítvén júliusi beszédében a nemzeti őrsereg eszméjét, nyomon egész Francziaország fegyverre kelt, — és igy a világ legfontosabb históriai korszakát éltem át. És nem aluva éltem át, hanem az események rohamait éber figyelemmel kisérve, sőt édes gyászba borult hazám körébe, nem épen jelentéktelen állásomon, szerepelve is töltöttem el napjaimat. Láttam a forradalmi elvek, mint szárnyalták át édes hazánk határait, — láttam, mint honosultak meg naponta jobban-jobban ; láttam a magyar táblabiró mint tör, alkotmányától elidegenedve, úgynevezett világpolgárrá alakulni; láttam a mágnás mint kelt ki állásából, s a hit Zrínyiek és Hunyadik dicsőségét mint helyezé a Mirabeauk dicsősége alá, lenézve amazokat, s istenítve emezeket. Szomorúan láttam gyakran, sőt többször szót is emeltem az ellen, hogy a legfőbb kormány, milly tétlenséggel nézi a veszélyes idegen elvek játékait. •— Láttam végre 1847-ről mint fordult át 1848-ba hazám és a monarchia állása. — S mindezt látva teljesen meggyőződtem a felől, hogy királyom s hazám egyesített közjavára többé nem működhetem, s igy leköszönvén díszes hivatalomról, házam falai közé vonultam vissza. — Most azonban szemlélve a gyászt , melly hazámon elterült, s hallva a hű magyar nép keserves zokogásait, megállanom többé szótlanul lehetetlen. Igen én magam is azt hiszem, nem vagyunk messze azon gyászos helyzettől , mellyben a hazafias kétségbeesés elajdittathatja majd velünk: Finis Hungáriáé ! Illy keserves helyzetben azonban a férfiúnak elméjébe akaratlanul is az a kérdés tolódik fel: ,,Lehet-e még a vészt feltartóztatni? ! s ha igen, mi módon?“ És én e kérdésre igennel felelni erőlködöm. Szerencsém van ismerni a felséges austriai házat, mellynek uralkodói kegyelmekkel halmozának, és királyi bizodalmukkal boldogítanak, és igy jól tudom, hogy szivjóság tekintetében nincs európai család, melly által magát felül mulatni engedje. — S ezt tudva , hinnem kell, hogy nemzetemnek, — ha bár voltak is vétkes fiai, — sirba dőltét jó uram s királyom nem akarhatja; hiszen a tömérdek hű magyar nehány vétkesért halált nem érdemelhet; nemzeti létünk megsemmisítése pedig mi egyéb , mint mindnyájunk halálos ítélete! — Aztán el fog jöni, biztosan hiszem, az a kor, midőn felséges ifjú, lelkes királyunk, elolvasva Szabadjai Eugen herczegnek az osztrák ház egykori nemléjének, egy német papi fejedelemhez 1720-ban irt, s a császári udvari levéltárban őrzött levelét, mellyben a dicső hős nyíltan kijelenti, hogy Magyarország a birodalom alapját teszi, s hogy a magyar hőségre bizton számíthat Austria , s ha ennek folytában megfontolandja , hogy a nagy ember előrelátó bölcseségét husz évvel később igen is igazolták az 1740—ik év történetei, meg fog győződni a felől is, hogy a magyar nemzet, ha iránta bizalom mutat— lázik, legbiztosabb támasza magas császári székének. Nem egészen borátlannak látjuk Európa egét. Jöhetnek — isten ne hozza fel azokat — idők, mellyekben ismét a magyar lehet nemlője Austriának. — Most hát uraim ! csak időt! — Annak bölcs felhasználásától függ jövendőnk. — Ne titkoljuk, az istenért ne titkoljuk szünk fájdalmait, mellyek kebleinket szaggatják, hadd lássa és ismerje a jó király azokat. Hiszen ő felségének más czélja nem lehet, mint hű magyarjait boldogítani, és ha látni fogja keserveinket, meg fog győződni a felől, hogy a hit és igaz magyar, nemzetisége hunyta után boldog, a legdúsabb materiális jóllét puha pamlagain , sem lehet. — De a nagy isteni és már eddig is több mint eleget szenvedett édes anyánk a haza szent nevére! ne mutassunk daczot, ne idegenséget is. — Sőt győzzük meg a kormányt a felől, hogy bár vidám lélekkel a kormány működését elő nem segíthetjük is , de azért teljesen megmaradtunk üstökös eldédeink abbeli hitében, mit vallottak midőn szent István koronáját az austriai háznak átadák, hogy széles e világon magában álló dicső nemzetünknek boldog jövendőjét, az austriai házzal való szoros öszszeköttetés biztosíthatja egyedül! — — Grayam. A polgári jellem e szilárdsága képes egyedül védfalul állani szintúgy a felzaklatott népkedély féktelenségei, mint az uralkodásnak önkényre törekvő terjeszkedése ellen; s ha a közveszedelemben gyáva csüggedtség, hunyászkodó kislelkűség és porban csúszás helyett, az igazság érzetének mindenható ereje, azon férfias magasztaltságra emeli a szerepvivő és szerepelhető hazafiak lelkületét, mellyen nincs helye többé hitvány személyeskedésnek, mocskos önhaszonlelés és földhözragadtságnak, a pártérdekek szennyétől megtisztult jogok gyözedelme el nem maradhat. Midőn népek és kormányok, vagy hatalmas pártok között a súrlódás és összeütközés tárgyai a keserültség azon fokát idézték elő , mellyel a higgadt meggondolás okainak szintúgy nincs hatása, mint a százados történeti jogok követeléseinek, hanem a felzúdult szenvedélyek viharában , csak követelések állanak hajthatatlan követelésekkel szembe, elvégre az ügyek elintézésének végmenedéke a nyers erők élethalál harcza leend. Eredmény az erősebbnek ellenállhatatlan joga, mellyben meg kell nyugodni, ha bár millió kebel repedjen is szét, mellyel ezer való vagy képzelt érdekek vonzottak a bukott ügyhöz a felingerelt érzelmek fanatismusával. — Nincs más mód, mint a gondviselés kezét igyekezni megismerni a világtörténet vasszükségességében, mellynek évszázadokba ható intézkedései előtt a jelennek apró töprenkedései, százezrek kínja , s millió fohászok semmivé silányulnak. E nézet szülje erősebb lelkekben azon férfias megnyugovást, melly nem engedi, hogy sorvatag világfájdalomba menjen át a rázkódott kedély keserűtsége, hanem inkább megedzi a történet utainak vizsgálására, s a felfedett ösvényeken tovább is sükeres munkálásra, az emberiség nemes czéljaiért. Tovább , a pártok és kormányok háborújában mindegyik fél minden lehető utakat, eszközöket használ, hogy támasztott érdekek , szenvedélyek és az igazság látszata, által minél több erőktet vonjon részére, így a harcz viharába csaknem minden nemesebb emberi érzelmek mintegy ellenállhatlanul sodortatnak ; ifjúi lelkesültség, egyéni dicső és haszonvágy, családi féltékimás, hazaszeretet, nemzeti büszkeség, vallási buzgalom s világpolgári magasztaltság; és volt légyen bár méltatlan az indító ok, kétes vagy kárhozatos a kitett czél: az eszközöktül összesodortatok erőt mégis rendszerint az emberileg szebb jellemek halmaza képezi. Eltérít tűzte a legyőzött forradalom is zászlóira a daczos nemzeti büszkeség s féltékeny népszabadság ragyogó színeit, s csak innét magyarázható az áldozatok ama nagyszerűsége, mellyek véres oltárain elfüstölgöttek; midőn alig van család, alig kebel, mellynek szivében a kínos véreresztés fájdalma ne sajgana. E nézet vezesse a győztes kormányt intézkedéseiben. A jó hazafi pedig ezen tájékozás szerint jelölje ki polgári életének nehéz pályáját, mellyen haladva, királyhoz, hazához egyiránt hű maradhasson. A hatalomnak áldozatokkal vívott jogát elismerni, neki fejet hajtani kötelessége, ha a békét sükeretlen súrlódásoknál többre becsüli. Hanem ellenben megtagadni mindazon eszméket, elveket és érzelmeket, mellyeknek átalkalmazása olly sok jó magyart ragadott a forradalom ügyéhez, lemondani a vérpatakokban keresztelt nemzetiség és összabadság igényeiről , — ezt a győztes hatalom sem követeli, nem követelheti joggal és okosan; ezek csak véglehelletével hagyhatják el minden becsületes honfinak kebelét, s ha magyar érzelműnek, alkotmányos jogokért lelkesültnek lenni halálos bűn volna , százezerek nyújtanák nyakaikat az irtó pallos alá , mint a legnemesebb emberi ösztönök vértanúi. Tisztelvén tehát az uralkodásnak jogait, használja fel a nép érzelmére s a közvéleményre minden befolyását, hogy a béke és rendszeretet a közéletben minél biztosabban megszilárduljon; csillapítván a felingerült kedélyeket, enyhítvén a keserűséget s a vérző sebek fájdalmait, s a közérzelmet a resignatio magasabb nézletére irányozván. Más részről a kormánynál és uralkodó hatalomnál lehető befolyását érvényesíteni igyekezzék, hogy az is intézkedéseit a népnek kitörölhetetlen szabadságérzetéhez, a nemzeti becsület kényességéhez mérsékelje, az engesztelés és engesztelődés üdvös politikáját követvén. Végre a nemzeti élet féltékeny kincseit, a mult évtizedek drága szerzeményeit nyelvben , irodalomban művészetben s közértelmiségben, hű kezekkel ápolja, s a közszabadsággal egyező minden módon gyarapítani törekedjék , hogy azoknak mérlegbe vetésével, fajunk a nagy álladalmi családban hozzá illő tisztes állást foglalhasson el. Küzdjön férfiasan, tántoríthatlanul, a higgadt megfontolás és tiszta meggyőződés ismét jogaikba helyezett erejével; tudván, hogy a fegyver győzelmei a kor gondolkodásán nem vehetnek erőt, s ki azon szent elveket, mellyekre közéletének hitvallása alapittatott, meg tudja tagadni, nem olly férfiú , hogy jellemével köztisztelet tárgya lehessen. A gyávák, vagy kislelkü szájaskodók számához sorozandók, kik minden ügynek szegődött kéresei, a hízelgést és ostoba rágalmat tartják azon kedves szolgálatnak, mellyért kegyet, biztosságot s előmenetelt nyerhetnek. Mélyebb belátás nélkül, felületeken rágódván szüntelen, az ügyet személyekkel és viszont cserélgetvén, magasztalnak vagy gyaláznak következetesség nélkül. A forradalommal mind azon eszméknek és elveknek is , mulhatlanul bukását vélvén , mellyek vele bármi távol kapcsolatban voltak, nem irtóznak gúnyt űzni a nemzetiség és szabadság szent érzelmeivel. Nem irtóznak istentelen kézzel markolni a sajgó sebekbe, mellyek a nemzet testén vérzenek, s az égető fájdalmat, az éretlen gúny és elménczkedés méregcseppjeivel tüzelni. Az idegen paczkázhat, ha kedve tartja, a megalázott nemzeti becsületen, mert tán a magyar sem volna irányában lovagiasabb. De ki magyar kenyéren és vizen érett gondolkodó fővé, s nem tudva az ügyet a hozzá sodortatott legszentebb tárgyaktól megkülönböztetni, mocskolódik vakon, gyaláz szemtelenül: az utálatos, mint önfészkét rutitó madár, attól el kell fordulni minden nemesebb léleknek, és azon diadalmas hatalomnak is, melly végczélul intézkedéseiben minden esetre csak népeinek nyugodalmát és lehető jóllétét tűzheti. — M. J. Ilnying, dec. 30. — A polgári férfias jellem tűz— próbája a politikai balesemények rohama, a közrázkódások kábító perczei. — Kit a közügy rögös pályáján, önfeledő ember- és hazaszeretet tartós elmélkedés, hosszú tapasztalás és mély belátás által szilárdított elvek vezérelnek, annak az önzésnél hatalmasabb meggyőződése nem változik az események kénye szerint jobbra, balra , és lényegében szent, működjék bármi színezetben, mindenesetre tiszteletreméltó, meg kell előtte hajolnunk, mert őt magasztalta a költő , mondván róla : ,,Dőljön halomba bár egész világ, Nem remeg a leverő romok közt!“ HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi miniszer úr Havács János táblai ügyvéd személyében az eperjesi kerületi főtörvényszék számára, melly a kassai katonai kerület a magában foglalja , álladalmi ügyészt ugyan azon hatás körrel rendelt ideiglenesen, melly a pesti fötörvényszék és katonai kerületbe ideiglenesen már behelyezett álladalmi ügyésznek engedtetett. A városi ügyészségek végorganisatiójáig, mellyekből minden kerületi főtörvényszék mellett egy létezend, ezek hatáskörébe tartoznak minden politikai bűnösöket illető elővizsgálatok, és az azokkal összeköttetésben álló tiszti működések , az illető törvényszéki kerület körében, továbbá a sajtóvétségek, az uzsora, a pénz és hiteljegyek hamisításainak tárgyalása, általában mindazon a bűnvádi eljárásba vágó kötelességek , melyek a kir. ügyészre, mint közvádlóra ruházva valának, és mellyeket a főközügyészek (General-Procuratoren) jövendőben az igazságügyi ministerium legfelsőbb felügyelete alatt fognak teljesíteni. Ehez képest jövőben minden az illető főtörvényszék kerületében a cs. h. katonai és polgári kerületi hatóságoknál alkalmazott kir. ügyészek , ügyvédek, valamint a fiscus kijelölt ügyvédei az álladalmi ügyészségnek ekként engedett hatáskör határain belül a nevezett ideigl. főközügyésztöl, ki mellé helyettesek a szükséges segédszemélyzettel adatnak, veendik utasításaikat. — Geringer. cs. kir. ap. felsége legkegyelmesb jóváhagyásával ministerileg megállapított törvénykezési rendszer következtében Magyarország az igazság kiszolgáltatása tekintetében öt kerületre osztatván , s mindenike egy kerületi főtörvényszékkel lévén ellátandó,ahol a királyi táblához felebbvitt pörök lesznek átvizsgálandók; hogy az ilynemű pörök illető kerületi főtörvényszékeikhez áttétethessenek, felszólíttatik mindenki, ki bárminemű port a királyi táblai előadótól kivett, vagy bármi módon ahhoz jutott, hogy azt a pesti curia levéltárába a legrövidebb idő alatt visszaszolgáltassa. Kelt Pesten 1850. évi jan. 2.kán. A pestkerületi cs. k. ministeri biztostól az igazság ügyében. VIDÉKI LEVELEZÉSEK. Tolnából. Tudván, hogy a megyékben variált praxisok mellett, az elitélt rabok, sógoraik, barátaik, rokonaik vagy czimboráik által voltak élelemszerekkel, ellátva, és illykép a connexio és összebeszélésnek természetesen se hossza, se vége nem volt, vagy pedig más helyeken a várkapitányok, porkolábok vagy strázsamesterek a rabok élelmezésére tett méregdrága liquidatiosok mellett , szegényeket ad desparationem megkoplaltatták. Tolna megye mind ennek, mind amannak mellőzését kívánván elérni az eddigi szokástól eltérő rendszert hozott kísérletbe 1847-ben. Ugyanazon időszakban , a tolnai hírek közt olvastuk, akkoron más név alatt, de még is csak a Figyelmező hasábjai egyikében, a rabtartásra nézve theoriára úgy, mint olcsóságra nézve egy czélszerű ajánlatot. Hevesmegye az utánzásra hajolván, küldött is egy szolgabiró urat Szegszárdra — az ajánlott rendszert megvizsgálni — nemkülönben Somogymegyéből is megjelent a megyei strázsamester magának e tárgyban ismeretet szerezni. — Milly sikerrel lett ez intézkedés más megyékben alkalmazva ? nem tudom , és én azért kívántam , a tisztelt olvasó közönséggel évek leforgása után az eredményeket minden commentár nélkül tudatni, hogy azon megyék, mellyek netalán kevesebb sikerrel folytatták e rendszert figyelmeztessenek, azon hatóságok pedig, mellyek a puszta theóriát figyelemre sem méltatták, az eredmény és siker után követésre ösztönöztessenek. A tolnamegyei rabtartás számadásainak kivonata szó