Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1850-01-05 / 4. szám

Pest, Szombat, 4. Januar 5- 1850­ Az előfizetési dij félévre hely­ben házhozhordva, úgy mint vidéken postán küldve 8 frt. pengőben. A hirdetések 4-szer hasábozott kisbetűs sorának ára 4 kr. pengő pénzben. (HARMAD-ÉVI FOLYAM.) Előfizethetni vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a szerkesztő hivatalban (hatvani utcza 581. szám első emelet). Nembér­­mentes levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Bihar vármegyéből, dec. 28. 1849. Tisztelt szerkesztő ur ! Én nem elaggott, de éltes ember (talán ezt nem is jó mai időben megemlítenem) születtem a franczia, széles e világot megrendített, forradalom első évében s havában, midőn Mirabeau megemlítvén júliusi beszédében a nemzeti őrsereg eszméjét, nyomon egész Francziaország fegyverre ke­lt, — és igy a világ legfontosabb históriai korszakát éltem át. És nem aluva éltem át, hanem az ese­mények rohamait éber figyelemmel kisérve, sőt édes gyász­ba borult hazám körébe, nem épen jelentéktelen álláso­mon, szerepelve is töltöttem el napjaimat. Láttam a forradalmi elvek, mint szárnyalták át édes hazánk határait, — láttam, mint honosultak meg naponta jobban-jobban ; láttam a magyar táblabiró mint tör, alkot­mányától elidegenedve, úgynevezett világpolgárrá alakulni; láttam a mágnás mint kelt ki állásából, s a hit Zrínyiek és Hunyadik dicsőségét mint helyezé a Mirabeauk dicsősége alá, lenézve amazokat, s istenítve emezeket. Szomorúan láttam gyakran, sőt többször szót is emeltem az ellen, hogy a legfőbb kormány, milly tétlenséggel nézi a veszé­lyes idegen elvek játékait. •— Láttam végre 1847-ről mint fordult át 1848-ba hazám és a monarchia állása. — S mind­ezt látva teljesen meggyőződtem a felől, hogy királyom s hazám egyesített közjavára többé nem működhetem, s igy leköszönvén díszes hivatalomról, házam falai közé vonul­tam­ vissza. — Most azonban szemlélve a gyászt , melly hazámon elterült, s hallva a hű magyar nép keserves zo­kogásait, megállanom többé szótlanul lehetetlen. Igen én magam is azt hiszem, nem vagyunk messze azon gyászos helyzettől , mellyben a hazafias kétségbeesés el­­ajdittathatja majd velünk: Finis Hungáriáé ! Illy keserves helyzetben azonban a férfiúnak elméjébe akaratlanul is az a kérdés tolódik fel: ,,Lehet-e még a vészt feltartóztatni? ! s ha igen, mi módon?“ És én e kér­désre igen­nel felelni erőlködöm. Szerencsém van ismerni a felséges austriai házat, mellynek uralkodói kegyelmekkel halmozának, é­s királyi bizodalmukkal boldogítanak, és igy jól tudom, hogy sziv­­jóság tekintetében nincs európai család, melly által magát felül mulatni engedje. — S ezt tudva , hinnem kell, hogy nemzetemnek, — ha bár voltak is vétkes fiai, — sirba dől­tét jó uram s királyom nem akarhatja; hiszen a tömérdek hű magyar nehány vétkesért halált nem érdemelhet; nem­zeti létünk megsemmisítése pedig mi egyéb , mint mindnyá­junk halálos ítélete! — Aztán el fog jöni, biztosan hiszem, az a kor, midőn felséges ifjú, lelkes királyunk, elolvasva Szaba­djai Eugen herczegnek az osztrák­ ház egykori nemléjének, egy né­met papi fejedelemhez 1720-ban irt, s a császári udvari levéltárban őrzött levelét, mellyben a dicső hős nyíltan kijelenti, hogy Magyarország a birodalom alapját teszi, s hogy a magyar hőségre bizton számíthat Aus­tr­i­a , s ha ennek folytában megfontolandja , hogy a nagy ember előrelátó bölcseségét husz évvel később igen is igazolták az 1740—ik év történetei, meg fog győződni a felől is, hogy a magyar nemzet, ha iránta bizalom mutat— lázik, legbiztosabb támasza magas császári székének. Nem egészen borátlannak látjuk Európa egét. Jöhet­nek — isten ne hozza fel azokat — idők, mellyekben is­mét a magyar lehet nemlője Austriának. — Most hát uraim ! csak időt! — Annak bölcs felhasználásától függ jöven­dőnk. — Ne titkoljuk, az istenért ne titkoljuk szünk fáj­dalmait, mellyek kebleinket szaggatják, hadd lássa és is­merje a jó király azokat. Hiszen ő felségének más czélja nem lehet, mint hű magyarjait boldogítani, és ha látni fogja keserveinket, meg fog győződni a felől, hogy a hit és igaz magyar, nemzetisége hunyta után boldog, a leg­­dúsabb materiális jóllét puha pamlagain , sem lehet. — De a nagy isteni és már eddig is több mint eleget szenvedett édes anyánk a haza szent nevére! ne mutassunk daczot, ne idegenséget is. — Sőt győzzük meg a kormányt a fe­lől, hogy bár vidám lélekkel a kormány működését elő nem segíthetjük is , de azért teljesen megmaradtunk üstökös eldédeink abbeli hitében, mit vallottak midőn szent István koronáját az austriai háznak átadák, hogy széles e világon magában álló dicső nemzetünknek boldog jövendőjét, az austriai házzal va­ló szoros öszszeköttetés biztosíthatja egyedül! — — Gray­a­m. A polgári jellem e szilárdsága képes egyedül védfa­­lul állani szintúgy a felzaklatott népkedély féktelenségei, mint az uralkodásnak önkényre törekvő terjeszkedése el­len; s ha a közveszedelemben gyáva csüggedtség, hu­­nyászkodó kislelkűség és porban csúszás helyett, az igaz­ság érzetének mindenható ereje, azon férfias magasztalt­­ságra emeli a szerepvivő és szerepelhető hazafiak lelküle­­tét, mellyen nincs helye többé hitvány személyeskedésnek, mocskos önhaszonlelés­ és földhözragadtságnak, a párt­érdekek szennyétől megtisztult jogok gyözedelme el nem maradhat. Midőn népek és kormányok, vagy hatalmas pártok között a súrlódás és összeütközés tárgyai a keserültség azon fokát idézték elő , mellyel a higgadt meggondolás okainak szintúgy nincs hatása, mint a százados történeti jogok követeléseinek, hanem a felzúdult szenvedélyek vi­harában , csak követelések állanak hajthatatlan követelé­sekkel szembe, elvégre az ügyek elintézésének vég­menedéke a nyers erők élethalál harcza leend. Eredmény az erősebbnek ellenállhatatlan joga, mellyben meg kell nyugodni, ha bár millió kebel repedjen is szét, mellyel ezer való vagy képzelt érdekek vonzottak a bukott ügyhöz a felingerelt érzelmek fanatismusával. — Nincs más mód, mint a gondviselés kezét igyekezni megismerni a világtör­ténet vasszükségességében, mellynek évszázadokba ható intézkedései előtt a jelennek apró töprenkedései, százez­rek kínja , s millió fohászok semmivé silányulnak. E nézet szülje erősebb lelkekben azon férfias meg­­nyugovást, melly nem engedi, hogy sorvatag világfájda­lomba menjen át a rázkódott kedély keserű­tsége, hanem inkább megedzi a történet utainak vizsgálására, s a felfe­dett ösvényeken tovább is sükeres munkálásra, az embe­riség nemes czéljaiért. Tovább , a pártok és kormányok háborújában mind­egyik fél minden lehető utakat, eszközöket használ, hogy támasztott érdekek , szenvedélyek és az igazság látszata, által minél több erőktet vonjon részére, így a harcz viha­rába csaknem minden nemesebb emberi érzelmek mintegy ellenállhatlanul sodortatnak ; ifjúi lelkesültség, egyéni dicső és haszonvágy, családi féltékimás, hazaszeretet, nem­zeti büszkeség, vallási buzgalom s világ­polgári magasz­­taltság; és volt légyen bár méltatlan az indító ok, kétes vagy kárhozatos a kitett czél: az eszközöktül összesodor­tatok erőt mégis rendszerint az emberileg szebb jellemek halmaza képezi.­­ Eltérít tűzte a legyőzött forradalom is zászlóira a daczos nemzeti büszkeség s féltékeny népsza­badság ragyogó színeit, s csak innét magyarázható az ál­dozatok ama nagyszerűsége, mellyek véres oltárain el­­füstölgöttek; midőn alig van család, alig kebel, mellynek szivében a kínos véreresztés fájdalma ne sajgana. E nézet vezesse a győztes kormányt intézkedéseiben. A jó hazafi pedig ezen tájékozás szerint jelölje ki pol­gári életének nehéz pályáját, mellyen haladva, királyhoz, hazához egyiránt hű maradhasson. A hatalomnak áldoza­tokkal vívott jogát elismerni, neki fejet hajtani köteles­sége, ha a békét sükeretlen súrlódásoknál többre becsüli. Hanem ellenben megtagadni mindazon eszméket, el­veket és érzelmeket, mellyeknek átalkalmazása olly sok jó magyart ragadott a forradalom ügyéhez, lemondani a vérpatakokban keresztelt nemzetiség és összabadság igé­nyeiről , — ezt a győztes hatalom sem követeli, nem kö­vetelheti joggal és okosan; ezek csak véglehelletével hagy­hatják el minden becsületes honfinak kebelét, s ha magyar érzelműnek, alkotmányos jogokért lelkesültnek lenni ha­lálos bűn volna , százezerek nyújtanák nyakaikat az irtó pallos alá , mint a legnemesebb emberi ösztönök vértanúi. Tisztelvén tehát az uralkodásnak jogait, használja fel a nép érzelmére s a közvéleményre minden befolyását, hogy a béke és rendszeretet a közéletben minél biztosab­ban megszilárduljon; csillapítván a felingerült kedélye­ket, enyhítvén a keserűséget s a vérző sebek fájdalmait, s a közérzelmet a resignatio magasabb nézletére irányozván. Más részről a kormánynál és uralkodó hatalomnál le­hető befolyását érvényesíteni igyekezzék, hogy az is in­tézkedéseit a népnek kitörölhetetlen szabadságérzetéhez, a nemzeti becsület kényességéhez mérsékelje, az engesz­­telés és engesztelődés üdvös politikáját követvén. Végre a nemzeti élet féltékeny kincseit, a mult évti­zedek drága szerzeményeit nyelvben , irodalomban művé­szetben s közértelmiségben, hű kezekkel ápolja, s a köz­szabadsággal egyező minden módon gyarapítani töreked­jék , hogy azoknak mérlegbe vetésével, fajunk a nagy ál­ladalmi családban hozzá illő tisztes állást foglalhasson el. Küzdjön férfiasan, tántoríthatlanul, a higgadt meg­fontolás és tiszta meggyőződés ismét jogaikba helyezett erejével; tudván, hogy a fegyver győzelmei a kor gon­dolkodásán nem vehetnek erőt, s ki azon szent elveket, mellyekre közéletének hitvallása alapittatott, meg tudja ta­gadni, nem olly férfiú , hogy jellemével köztisztelet tár­gya lehessen. A gyávák, vagy kislelkü szájaskodók számához so­­rozandók, kik minden ügynek szegődött kéresei, a hízel­gést és ostoba rágalmat tartják azon kedves szolgálatnak, mellyért kegyet, biztosságot s előmenetelt nyerhetnek. Mélyebb belátás nélkül, felületeken rágódván szüntelen, az ügyet személyekkel és viszont cserélgetvén, magasz­talnak vagy gyaláznak következetesség nélkül. A forra­dalommal mind azon eszméknek és elveknek is , mulhat­­lanul bukását vélvén , mellyek vele bármi távol kapcso­latban voltak, nem irtóznak gúnyt űzni a nemzetiség és szabadság szent érzelmeivel. Nem irtóznak istentelen kéz­zel markolni a sajgó sebekbe, mellyek a nemzet testén vérzenek, s az égető fájdalmat, az éretlen gúny és el­­ménczkedés méregcseppjeivel tüzelni. Az idegen paczkázhat­, ha kedve tartja, a megalá­zott nemzeti becsületen, mert tán a magyar sem volna irányában lovagiasabb. De ki magyar kenyéren és vizen érett gondolkodó fővé, s nem tudva az ügyet a hozzá sodortatott legszen­tebb tárgyaktól megkülönböztetni, mocskolódik vakon, gyaláz szemtelenül: az utálatos, mint önfészkét rutitó ma­dár, attól el kell fordulni minden nemesebb léleknek, és azon diadalmas hatalomnak is, melly végczélul intézkedé­seiben minden esetre csak népeinek nyugodalmát és le­hető jóllétét tűzheti. — M. J. Ilnying, dec. 30. — A polgári férfias jellem tűz— próbája a politikai balesemények rohama, a közrázkódá­sok kábító perczei. — Kit a közügy rögös pályáján, ön­feled­ő ember- és hazaszeretet tartós elmélkedés, hosszú tapasztalás és mély belátás által szilárdított elvek vezérel­nek, annak az önzésnél hatalmasabb meggyőződése nem vál­tozik az események kénye szerint jobbra, balra ,­­ és lé­nyegében szent, működjék bármi színezetben, minden­esetre tiszteletreméltó, meg kell előtte hajolnunk, mert őt magasztalta a költő , mondván róla : ,,Dőljön halomba bár egész világ, Nem remeg a leverő romok közt!“ HIVATALOS RÉSZ. Az igazságügyi miniszer úr H­­­a­v­á­c­s János táblai ügy­véd személyében az eperjesi kerületi­ főtörvényszék számára, melly a kassai katonai kerület a magában foglalja , álladalmi ügyészt ugyan azon hatás körrel rendelt ideiglenesen, melly a pesti fötörvényszék és katonai kerületbe ideiglenesen már behe­lyezett álladalmi ügyésznek engedtetett. A városi ügyészségek vég­organisatiójáig, mellyekből min­den kerületi főtörv­ényszék mellett egy létezend, ezek hatáskö­rébe tartoznak minden politikai bűnösöket illető elővizsgálatok, és az azokkal összeköttetésben álló tiszti működések , az illető törvényszéki kerület körében, továbbá a sajtóvétségek, az uzsora, a pénz és hi­telj­egyek hamisításainak tárgyalása, általában mind­azon a bűnvádi eljárásba vágó kötelességek , melyek a kir. ügyészre, mint közvádlóra ruházva valának, és mellyeket a fő­­közügyészek (General-Procuratoren) jövendőben az igazságügyi ministerium legfelsőbb felügyelete alatt fognak teljesíteni. Ehez képest jövőben minden az illető főtörvényszék ke­rületében a cs. h. katonai és polgári kerületi hatóságoknál al­kalmazott kir. ügyészek , ügyvédek, valamint a fiscus kijelölt ügyvédei az álladalmi ügyészségnek ekként engedett hatáskör határain belül a nevezett ideigl. főközü­gyésztöl, ki mellé helyet­tesek a szükséges segédszemélyzettel adatnak, veendik utasítá­saikat. — Geringer.­­ cs. kir. ap. felsége legkegyelmesb jóváhagyásával mi­­nisterileg megállapított törvénykezési rendszer következtében Magyarország az igazság kiszolgáltatása tekintetében öt kerü­letre osztatván , s mindenike egy kerületi főtörvényszékkel lé­vén ellátandó,a­hol a királyi táblához felebbvitt pörök lesz­nek átvizsgálandók; hogy az ilynemű pörök illető kerületi főt­örvényszékeikhez áttétethessenek, felszólíttatik mindenki, ki bárminemű port a királyi táblai előadótól kivett, vagy bármi módon ahhoz jutott, hogy azt a pesti curia levéltárába a leg­rövidebb idő alatt visszaszolgáltassa. Kelt Pesten 1850. évi jan. 2.kán. A pestkerületi cs. k. ministeri biz­tostól az igazság ügyében. VIDÉKI LEVELEZÉSEK. Tolnából. Tudván, hogy a megyékben variált praxisok mellett, az elitélt rabok, sógoraik, barátaik, ro­konaik vagy czimboráik által voltak élelem­szerekkel, el­látva, és illykép a connexio és összebeszélésnek termé­szetesen se hossza, se vége nem volt, vagy pedig más he­lyeken a vár­kapitányok, porkolábok vagy strázsam­esterek a rabok élelmezésére tett méreg­drága liquidatiosok mel­lett , szegényeket ad desparationem megkoplaltatták. Tol­na megye mind ennek, mind amannak mellőzését kívánván elérni az eddigi szokástól eltérő rendszert hozott kísér­letbe 1847-ben. Ugyanazon időszakban , a tolnai hírek közt olvastuk, akkoron más név alatt, de még is csak a Figyelmező ha­sábjai egyikében, a rabtartásra nézve theoriára úgy, mint olcsóságra nézve egy czélszerű ajánlatot. Hevesmegye az utánzásra hajolván, küldött is egy szolgabiró urat Szegszárdra — az ajánlott rendszert meg­vizsgálni — nemkülönben Somogymegyéből is megjelent a megyei strázsamester magának e tárgyban ismeretet sze­rezni. — Milly sikerrel lett ez intézkedés más megyékben alkalmazva ? nem tudom , és én azért kívántam , a tisztelt olvasó közönséggel évek leforgása után az eredményeket minden commentár nélkül tudatni, hogy azon megyék, mellyek netalán kevesebb sikerrel folytatták e rendszert figyelmeztessenek, azon hatóságok pedig, mellyek a puszta theóriát figyelemre sem méltatták, az eredmény és siker után követésre ösztönöztessenek. A tolnamegyei rabtartás számadásainak kivonata szó

Next