Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-03-22 / 52. szám

Megjelenik e lap hétfőt kivéve min­dennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 0 fr­t 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt., kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer basa­­dozott k­i­c­s­i b­e­t­ű­s sorért 5 kr.p. Előfizethetni vidéken minden királyt postahivatalnál, alagj­arot­szágon kí­vül a bécsi cs. kir. ivpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztő hivatalban ha­lászvárosi főúton 80. szám alatt lső em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Budapest, Csütörtök Martius 22. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Nógrádmegyének majd minden egyes helysége, ezen­kívül egész tisztviselőkara fejenkint külön-külön hűség­nyilatkozatokat küldöttek be ő felsége I. Ferencz Jó­zsef iránt. A nevezetesebb városokért imitt közöljük: Alulírott Balassa-Gyarmat városa elöjárói és lakói ünne­pélyesen fogadunk hűséget törvényes fejedelmünk I. Ferencz József austriai császár és magyar király irányában, hódoló engedelmességet az általa és megbízottjai által kiadandó ren­delete teljesítésében. Erélyes közremunkálást királyunk törvényes igazai és az ország békéje, nyugalma ellen irányzott merények leküzdésé­ben. — Kelt B.-Gyarmaton febr. be 4-be­n 1849. — Tajthy Imre város főbírája, Fröhlich Vilm. polgárm., Graizely András esküdt, Garbu Istv., Adam Alk város főkap., Müller Józs­­ys esküdt, Szilesky Pál, Lévay Sándor, Nagy Gábor esküdt, Amin­­ger Bertalan, Anton Sommer Forstner, Binner Fer. K. ez., Beer János, Panidt Joli. czéh- mester, Andris Ján. esküdt, Rudolph Lang, Christoph Lentulus, Philipp Lesch, Minisei János, An­dreas Nigrini,Moczny István szürsz.-czéh-m.,Somoskőy György, Komerell András, Ilutnik Pál ez.-mester, Dévény István város jegyzője, Susagik János czéh-m., Wenzl Kanderal, Varga Já­nos magy. tímár, Bley Józs. ez.-mester, Wiltsek Fer., Tabán Ján. város esküdt, Turisan Pál kisbiró, Kovács Pál szabó-cz.­­mester, Kölni Farkas Juden-Richter, Marcus Elver, Berczelles Móricz, Kohn Jakob adószedő, Labarzt Nagy Józs., Márkus András, Kozma István, Philipp Adam, Jos. Felsenburg, Jakob Weis, Jos. Lebl Schwarz, Weisz Salomon, Blau Pinkas, Kal­már István, Bodn­ár István. Alubzottak Losonez városa elöjárói és lakói ünnepélye­sen fogadunk hűséget törvényes fejedelmünk I. Ferencz Jó­zsef austriai császár és magyar király irányában, hódoló enge­delmességet az általa és megbízottjai által kiadandó rendeletek teljesítésében, erélyes közremunkálást királyunk törvényes igazai és az ország békéje, nyugalma ellen irányzott merények leküzdésében. Kelt B. Gyarmaton 1849. febr. 6-án.­­r- Hinko Ján. polgármester, Ebeczki Lőrincz főbíró, Szakáll Elek fő­jegyző, Klamárik Pál, főkap., Ujházy Lajos aljegyző, Csontos Gáb. tanácsn., Ujházy And. tanácsü­., Boronkay Kár. képviselő, Labáth­ Ján., Szigyártó Ján. ügyész. Alulírott m. város elöjárói és lakói ünnepélyesen foga­dunk hűséget törvényes fejedelmünk I. Ferencz József austriai császár és magyar király irányában, hódoló engedelmességet az általa és megbízottai által kiadandó rendeletek teljesítésé­ben Erélyes közremunkálást királyunk törvényes igazai, és az ország békéje, nyugalma ellen irányzott merények leküzdésé­ben. Kelt Kékkőben febr. 8. 1849. — Kassai Mihály városi hadnagy, Mozer Mihály vásárbiró, s az egész község nevében b. Balassa Antal kékkői alválaszt. elnök, Tóth Ant., Barnak Ta­más, Mozer József alválasztm. tagok. Előttem s általam Pru­­zsinszky Fer. alválasztm. jegyző. P. H. Hirdetés. Felsőbb helyen az iránt tétetvén jelentés , hogy Budán és Pesten sokan a fenállott nemzeti örseregnél besorozva volt egyének közül valószínűleg az álalános lefegyverkezés tár­gyában kiadott rendelet szavainak félreértéséből, szállásaikon még mindig lőszereket tartanak. Annál fogva Buda-Pest és Ó-Buda városok minden lako­sai ezennel felszólíttatnak , hogy a kezeik között létező bármi­nemű lőszereket 48 óra alatt az illető kapitányi hivatalba an­nál bizonyosabban szállítsák, mert ezen határidőnek leforgása után mind­azok, kiknél a bekövetkezendő vizsgálat alkalmával lőszerek fognának még találtatni, a fegyverek eltitkolására f. évi januárius 7-én kelt proclamatio 6. és 7. §§-ban kiszabott büntetés súlya alá esendenek. — Pesten martius 21. 1849. Felsőbb meghagyásból Havas József, kir. biztos. Z­e­n­d­e­­­i Domonkos, magyarországi losonczi, szü­letés, 53 éves, katholicus, nőtelen, mesterségére nézve szoba­­tisztitó, és T­a­m­á­s István, szinte losonczi születés, 24 éves, katholicus, nőtelen, gyógyszertári szolga ellen jogszerüleg be­­bizonyittatván, hogy ők felingerlő nyilatkozatok és a cs. tár­­katonaság s ennek parancsnokai ellen elkövetett szóbeli fe­nyegetőzések által magukat vétkesekké tették, s a hadi tör­vények szerint folyó évi mártius 12-kén hozott ítéletek által az előbbi nyolc­, az utóbbi pedig hat hónapi vasban katonai börtönben töltendő fogságra ítéltettek. Egyszersmind Opatics Ignácz, Veszprém városi szü­letés, 50 éves, katholicus, nős, Pesten tartózkodó napszámos nyilvános helyen félittas állapotban a mostani kormány ellen Község-rendszer.­ ­ Politikai reformoknál nem az elméletileg legjobb, hanem a létező körülményekben gyakorlatilag szélszerűbb rendszabályoknak adtunk mindig elsőbbséget. Bírálatainkban , mellyeket állapotunk felett egyszer másszor irtunk, e nézetnek hódolánk. Javaslatainkban is e valt a kiinduló pont. A községi rendszerről szintén e nézet szem előtt tar­tásával szólandunk. Először is tehát a létező állapotot, ugy mint mi is­merjük — akarjuk röviden vázolni. A község­rendszer Magyarországon sokkal fejletle­nebb állapotban van, mint­sem annyi százados alkotmá­nyos életünk mellett egyelőre feltehető. Ennek oka egyéb­iránt nagyon természetes. A Verbőczy nemzete nem lakott városokban , hanem elszórtan falukon. Nem községi, ha­nem megyei rendszerben egyesült. A jobbatlán német ere­detű királyi városokban lett volna tulajdonkép tűzhelye a községi életnek. De ezekben a zártkörű tanácsok minden szabadabb mozgást összezsugorítottak. A kormányszékek gyámkodása pedig magukra a tanácsokra is önsúllyal ne­hezedett. A királyi városokon kívül alig volt város, melly földesúri hatóság alatt ne állott volna kisebb nagyobb­ mértékben. A faluk pedig egészen az alatt állottak. A földesúri hatóság fel­tartásához annyira ragaszkod­tak különösen a főrendek, hogy midőn 1836-ban a meg­váltást megengedték is , nyilván kikötötték , miszerint a földesúri hatóságról a földesurnak semmi esetben sem sza­bad lemondania. Véleményünk szerint pedig itt ajánlkozott volna egy lánczszem, mellyel a múltat a jövőhöz lehetett volna köt­ni — itt ajánlkozott volna mód egy részről a megváltásnak ingert adni, más részről a népképviseletet előkészíteni. A­mi hatalmat s befolyást a földesúri hatóság nem ab­­sorbeált, azt a megye tartotta kezében. Újabb időkben, már m. eg­martius előtt tagadhatlanul tágultak az úrbéri viszony kötelékei , de a­mit a földesúr hatóságából akár törvény, akár pedig a megyéken túl­súlyra kapott ellenzéki rakonczátlanság által veszített — az nem a község, hanem a megye javára történt. A községek az 1836-ki törvény által jogot nyertek ugyan birásokat s tanácsukat a földesur némi befolyásá­val választani. De ez elöjáróságnak hatásköre alig volt egyéb, mint engedelmeskedés, mint a megyei s urasági tisztek, megyei s uradalmi törvényszékek határozatainak s ítéleteinek kész teljesítése. Nagyobb helyek rendezett tanácscsal láttattak el az újabb időkben. Néhányan kiváltságképpen régóta bírtak o­lyannal. De azért községi élet ezekben sem fejt­hetett ki, mert a tanácsok hatósága inkább csak bírói termé­szetű volt. Egy lényeges jogot élveztek a községek, t. i. az adóknak, termesztmény- és fuvarbeli kiszolgáltatásoknak s más egyéb munkáknak individuális felosztását. De e jog is leggyakrabban csak kárukra volt. A bí­rák s adószedők rendszerint maguk nem értvén a számvi­tel­hez , a jegyzők osztották fel a terheket a lakosok kö­zött, azok készítették a számadásokat, de gyakran ezek maguk is alkalmatlanok voltak, gyakran rész­­léte kis­ mérettel vagy hanyagsággal jártak el dolgaikban. Az el­­lenőrség a földesuraságnál is, a megyéknél is volt, de többnyire annak rendje szerint egyik sem teljesítette. A földesurnak lett volna tiszte a számadásokat megvizsgálni, vagy vizsgáltatni, s csak ha fél éven át nem tette meg köte­lességét, akkor kellett a szolgabirónak a megyére bejelen­teni , a­mi sokszor bit el is maradt. Rendes uradalmakban még csak ugy a hogy kezelte­tett ezen ellenőrség, de közbirtokosságokban a leghanya­­gabbul vagy épen sehogy sem. A számadás-vizsgálat is inkább csak pro forma tör­tént meg. Mi csak azért sem csuda, mert tizedik uradalmi ügyvéd sem értette az adó­kezelést, nem tudta, ha akarta volna is, a számadást szigorún megvizsgálni. Látni való ebből, hogy a község mi hasznát sem vette ez adó­beszedési s szétosztási jognak, miután az ellenőrség nem volt kezében. De habár kezében lett volna is a községnek , miután mint mondók, a bírák maguk is csak a jegyzők lélekisme­­retére s ügyességére voltak kénytelenek támaszkodni, mit ért volna vele a község, ha maga gyakorolta volna is az ellenőrséget, maga vizsgálta volna is a számadásokat, mi­dőn ahhoz nem értett! Nem egyszer elérzékenyülve írék meg magunk is egyik másik bukott bíró vagy adószedő marasztalási íté­letét, jól tudva , hogy más hibájáért lakóitatjuk szegényt, gyakran már nem is magát, hanem maradékait. De sokkal gyakoribb volt az eset, hogy a mi elve­szett , elveszett, s ki vettetett újabban a lakosságra. Nem ritkán a község pénzéből ravasz számadók va­gyonkát gyűjtöttek maguknak, s a nemes is bosszúló keze soha sem vagy későn érte el. A helységeknek saját maguk vagyona kezelése ha­sonlóképp mindenben a fentebbi mód szerint történt. Rendőrségi hatóságuk sem volt a községeknek, ha­nem részint az uradalmi, részint a megyei tisztek gyako­rolták azt. Miután jó rendőrség csak úgy képzelhető, ha a rendőr-bíró mindig közel vagy éppen helyben van, ter­mészetes , hogy rendőrség úgy­szólván nem is volt. A föld a földesur sajátja levén , ebből folyó követ­kezés szerint a földesur adhatott s adott lakhatási jogot. És igy még csak abba sem lehetett a községnek be­folyása , ki legyen vagy ne legyen tagja. Aprólékos panaszok, sőt nagyobb­ tárgyú peres ügyek mint békebíróság előtt, nem ugyan törvény, ha­nem szokás erejénél fogva megfordultak a községi elöjá­­róság előtt, de azok elintézésében sem volt sok kö­szönet. Többnyire részrehajlás jellemezte lépéseiket. Erköl­csi igazságérzetet ritkán, hanem annyival többször elnyo­mást, pártoskodást, nepotismust, paraszt olygarchiát le­hetett tetteikben észrevenni. Számtalan alkalmunk volt e szellemet kiismerni be­csükből , osztályos egyeztetésekből , sőt tanoskodások­­ból is. Kisebb adóssági ügyekben felruházták az újabb tör­vények a falusi elöjárókat bíráskodással. Mégis ritkán le­hetett velük ítéletet hozatni, vagy végrehajtatni. Miért? mert a hitelező ritkán volt maguk közöl, kivált a kupak­­tanácsból való, ők pedig idegennek, urnak, zsidónak, lakostársaik, komáik sat. ellen igazságot szolgáltatni nem tartották kötelességüknek. E repugnantia miatt azon hatáskör is, mellyel nekik a törvény adott, inkább csak holt betű maradt. Osztályos ügyekben hasonlóul lett volna alkalmuk, mint választott bíráknak működniük, de mivel a törvé­nyekből annyit, mennyi a legtöbb eset megítéléséhez ki­­vántatott volna, nem tudtak s nem is tudhattak, e mezőn sem gyakorolhatták a törvény­ engedte befolyást. Ha néha elvétve megtörtént , hogy a felek magokhoz hasonló föld­művelő társaikból választanak bírákat, akkor is olly kép­telen ítéleteket mondottak, mellyek a felek közöl egyiket másikat koldusbotra juttatták és sok idő múltával sem le­hetett a rendes törvényszékeknek egészen orvosolni. Illy fejletlen állapotban voltak minálunk a községek majdnem mindenütt­ tett garázda kifejezései miatt négy hetes vasban, katonai börtönben töltendő fogságra ítéltetett. Melly ítéleteknek a nevezett egyénekem végrehajtása eszközöltetett. Budán 1849—ik évi mart. 19-kén. — A cs. k. had po­litikai közp. bizottmánytól. Önkén­ytes csapatok. Hazánk viszonyai napról napra nyomasztóbbakká lesz­nek. Nem csak hogy nagy részében dühöngő bábom dúl, mellynek nyomait füstölgő romok s pusztulás jelölik; nem csak hogy mindenütt a bizonytalanság s félelem izgatott­sága uralkodik, elfojtva a szellemi élet minden jelenségeit; nem csak hogy minden üzlet, kereskedés, műipar, közle­kedés pang, hanem, mi legszomorítóbb, szebb jövendőre sem nyílik egyhamar kilátás. S e jövendő azért tűnik föl előttünk olig borúsan, mert a lázadás gyors elnyomatását, tekintve a körülménye­ket, reményleni nem lehet, s mert annak mélyen erkölcs­­telenítő hatását a népre ismerjük s fájdalommal tapasz­taljuk. S váljon mi teszi a lázadók ügyét olly erőssé, hogy annak végképi elbukását a közel jövőben nem várhatjuk ? A lázadók határozottsága , s a magunk határozatlansága, félszegsége. A királyi seregek bejöttek az országba, lépteiket győzelem s mindazok örömriadása kisérte, kik a despotis­­musok legzsarnokabbikától, a radikálisok s anarchisták despotismusától szabadulni óhajtottak. De a métely annyira­­ el volt s el van terjedve, hogy annak tökéletes kiirtása

Next