Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-03-22 / 52. szám
Megjelenik e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben boríték nélkül házhoz hordva 0 frt 30 kr., postán hatszor küldve 8 frt., kevesebbszer küldve 7 frt 12 kr. pengő pénzben. A hirdetések ára egy négyszer basadozott kicsi betűs sorért 5 kr.p. Előfizethetni vidéken minden királyt postahivatalnál, alagjarotszágon kívül a bécsi cs. kir. ivpostahivatalnál és helyben Budán a kiadó- és szerkesztő hivatalban halászvárosi főúton 80. szám alatt lső em. a dunaparton, hol hirdetések is elfogadtatnak. Budapest, Csütörtök Martius 22. 1849. HIVATALOS RÉSZ. Nógrádmegyének majd minden egyes helysége, ezenkívül egész tisztviselőkara fejenkint külön-külön hűségnyilatkozatokat küldöttek be ő felsége I. Ferencz József iránt. A nevezetesebb városokért imitt közöljük: Alulírott Balassa-Gyarmat városa elöjárói és lakói ünnepélyesen fogadunk hűséget törvényes fejedelmünk I. Ferencz József austriai császár és magyar király irányában, hódoló engedelmességet az általa és megbízottjai által kiadandó rendelete teljesítésében. Erélyes közremunkálást királyunk törvényes igazai és az ország békéje, nyugalma ellen irányzott merények leküzdésében. — Kelt B.-Gyarmaton febr. be 4-ben 1849. — Tajthy Imre város főbírája, Fröhlich Vilm. polgárm., Graizely András esküdt, Garbu Istv., Adam Alk város főkap., Müller Józsys esküdt, Szilesky Pál, Lévay Sándor, Nagy Gábor esküdt, Aminger Bertalan, Anton Sommer Forstner, Binner Fer. K. ez., Beer János, Panidt Joli. czéh- mester, Andris Ján. esküdt, Rudolph Lang, Christoph Lentulus, Philipp Lesch, Minisei János, Andreas Nigrini,Moczny István szürsz.-czéh-m.,Somoskőy György, Komerell András, Ilutnik Pál ez.-mester, Dévény István város jegyzője, Susagik János czéh-m., Wenzl Kanderal, Varga János magy. tímár, Bley Józs. ez.-mester, Wiltsek Fer., Tabán Ján. város esküdt, Turisan Pál kisbiró, Kovács Pál szabó-cz.mester, Kölni Farkas Juden-Richter, Marcus Elver, Berczelles Móricz, Kohn Jakob adószedő, Labarzt Nagy Józs., Márkus András, Kozma István, Philipp Adam, Jos. Felsenburg, Jakob Weis, Jos. Lebl Schwarz, Weisz Salomon, Blau Pinkas, Kalmár István, Bodnár István. Alubzottak Losonez városa elöjárói és lakói ünnepélyesen fogadunk hűséget törvényes fejedelmünk I. Ferencz József austriai császár és magyar király irányában, hódoló engedelmességet az általa és megbízottjai által kiadandó rendeletek teljesítésében, erélyes közremunkálást királyunk törvényes igazai és az ország békéje, nyugalma ellen irányzott merények leküzdésében. Kelt B. Gyarmaton 1849. febr. 6-án.r- Hinko Ján. polgármester, Ebeczki Lőrincz főbíró, Szakáll Elek főjegyző, Klamárik Pál, főkap., Ujházy Lajos aljegyző, Csontos Gáb. tanácsn., Ujházy And. tanácsü., Boronkay Kár. képviselő, Labáth Ján., Szigyártó Ján. ügyész. Alulírott m. város elöjárói és lakói ünnepélyesen fogadunk hűséget törvényes fejedelmünk I. Ferencz József austriai császár és magyar király irányában, hódoló engedelmességet az általa és megbízottai által kiadandó rendeletek teljesítésében Erélyes közremunkálást királyunk törvényes igazai, és az ország békéje, nyugalma ellen irányzott merények leküzdésében. Kelt Kékkőben febr. 8. 1849. — Kassai Mihály városi hadnagy, Mozer Mihály vásárbiró, s az egész község nevében b. Balassa Antal kékkői alválaszt. elnök, Tóth Ant., Barnak Tamás, Mozer József alválasztm. tagok. Előttem s általam Pruzsinszky Fer. alválasztm. jegyző. P. H. Hirdetés. Felsőbb helyen az iránt tétetvén jelentés , hogy Budán és Pesten sokan a fenállott nemzeti örseregnél besorozva volt egyének közül valószínűleg az álalános lefegyverkezés tárgyában kiadott rendelet szavainak félreértéséből, szállásaikon még mindig lőszereket tartanak. Annál fogva Buda-Pest és Ó-Buda városok minden lakosai ezennel felszólíttatnak , hogy a kezeik között létező bárminemű lőszereket 48 óra alatt az illető kapitányi hivatalba annál bizonyosabban szállítsák, mert ezen határidőnek leforgása után mindazok, kiknél a bekövetkezendő vizsgálat alkalmával lőszerek fognának még találtatni, a fegyverek eltitkolására f. évi januárius 7-én kelt proclamatio 6. és 7. §§-ban kiszabott büntetés súlya alá esendenek. — Pesten martius 21. 1849. Felsőbb meghagyásból Havas József, kir. biztos. Zendei Domonkos, magyarországi losonczi, születés, 53 éves, katholicus, nőtelen, mesterségére nézve szobatisztitó, és Tamás István, szinte losonczi születés, 24 éves, katholicus, nőtelen, gyógyszertári szolga ellen jogszerüleg bebizonyittatván, hogy ők felingerlő nyilatkozatok és a cs. tárkatonaság s ennek parancsnokai ellen elkövetett szóbeli fenyegetőzések által magukat vétkesekké tették, s a hadi törvények szerint folyó évi mártius 12-kén hozott ítéletek által az előbbi nyolc, az utóbbi pedig hat hónapi vasban katonai börtönben töltendő fogságra ítéltettek. Egyszersmind Opatics Ignácz, Veszprém városi születés, 50 éves, katholicus, nős, Pesten tartózkodó napszámos nyilvános helyen félittas állapotban a mostani kormány ellen Község-rendszer. Politikai reformoknál nem az elméletileg legjobb, hanem a létező körülményekben gyakorlatilag szélszerűbb rendszabályoknak adtunk mindig elsőbbséget. Bírálatainkban , mellyeket állapotunk felett egyszer másszor irtunk, e nézetnek hódolánk. Javaslatainkban is e valt a kiinduló pont. A községi rendszerről szintén e nézet szem előtt tartásával szólandunk. Először is tehát a létező állapotot, ugy mint mi ismerjük — akarjuk röviden vázolni. A községrendszer Magyarországon sokkal fejletlenebb állapotban van, mintsem annyi százados alkotmányos életünk mellett egyelőre feltehető. Ennek oka egyébiránt nagyon természetes. A Verbőczy nemzete nem lakott városokban , hanem elszórtan falukon. Nem községi, hanem megyei rendszerben egyesült. A jobbatlán német eredetű királyi városokban lett volna tulajdonkép tűzhelye a községi életnek. De ezekben a zártkörű tanácsok minden szabadabb mozgást összezsugorítottak. A kormányszékek gyámkodása pedig magukra a tanácsokra is önsúllyal nehezedett. A királyi városokon kívül alig volt város, melly földesúri hatóság alatt ne állott volna kisebb nagyobb mértékben. A faluk pedig egészen az alatt állottak. A földesúri hatóság feltartásához annyira ragaszkodtak különösen a főrendek, hogy midőn 1836-ban a megváltást megengedték is , nyilván kikötötték , miszerint a földesúri hatóságról a földesurnak semmi esetben sem szabad lemondania. Véleményünk szerint pedig itt ajánlkozott volna egy lánczszem, mellyel a múltat a jövőhöz lehetett volna kötni — itt ajánlkozott volna mód egy részről a megváltásnak ingert adni, más részről a népképviseletet előkészíteni. Ami hatalmat s befolyást a földesúri hatóság nem absorbeált, azt a megye tartotta kezében. Újabb időkben, már m. egmartius előtt tagadhatlanul tágultak az úrbéri viszony kötelékei , de amit a földesúr hatóságából akár törvény, akár pedig a megyéken túlsúlyra kapott ellenzéki rakonczátlanság által veszített — az nem a község, hanem a megye javára történt. A községek az 1836-ki törvény által jogot nyertek ugyan birásokat s tanácsukat a földesur némi befolyásával választani. De ez elöjáróságnak hatásköre alig volt egyéb, mint engedelmeskedés, mint a megyei s urasági tisztek, megyei s uradalmi törvényszékek határozatainak s ítéleteinek kész teljesítése. Nagyobb helyek rendezett tanácscsal láttattak el az újabb időkben. Néhányan kiváltságképpen régóta bírtak olyannal. De azért községi élet ezekben sem fejthetett ki, mert a tanácsok hatósága inkább csak bírói természetű volt. Egy lényeges jogot élveztek a községek, t. i. az adóknak, termesztmény- és fuvarbeli kiszolgáltatásoknak s más egyéb munkáknak individuális felosztását. De e jog is leggyakrabban csak kárukra volt. A bírák s adószedők rendszerint maguk nem értvén a számvitelhez , a jegyzők osztották fel a terheket a lakosok között, azok készítették a számadásokat, de gyakran ezek maguk is alkalmatlanok voltak, gyakran részléte kis mérettel vagy hanyagsággal jártak el dolgaikban. Az ellenőrség a földesuraságnál is, a megyéknél is volt, de többnyire annak rendje szerint egyik sem teljesítette. A földesurnak lett volna tiszte a számadásokat megvizsgálni, vagy vizsgáltatni, s csak ha fél éven át nem tette meg kötelességét, akkor kellett a szolgabirónak a megyére bejelenteni , ami sokszor bit el is maradt. Rendes uradalmakban még csak ugy a hogy kezeltetett ezen ellenőrség, de közbirtokosságokban a leghanyagabbul vagy épen sehogy sem. A számadás-vizsgálat is inkább csak pro forma történt meg. Mi csak azért sem csuda, mert tizedik uradalmi ügyvéd sem értette az adókezelést, nem tudta, ha akarta volna is, a számadást szigorún megvizsgálni. Látni való ebből, hogy a község mi hasznát sem vette ez adóbeszedési s szétosztási jognak, miután az ellenőrség nem volt kezében. De habár kezében lett volna is a községnek , miután mint mondók, a bírák maguk is csak a jegyzők lélekismeretére s ügyességére voltak kénytelenek támaszkodni, mit ért volna vele a község, ha maga gyakorolta volna is az ellenőrséget, maga vizsgálta volna is a számadásokat, midőn ahhoz nem értett! Nem egyszer elérzékenyülve írék meg magunk is egyik másik bukott bíró vagy adószedő marasztalási ítéletét, jól tudva , hogy más hibájáért lakóitatjuk szegényt, gyakran már nem is magát, hanem maradékait. De sokkal gyakoribb volt az eset, hogy a mi elveszett , elveszett, s ki vettetett újabban a lakosságra. Nem ritkán a község pénzéből ravasz számadók vagyonkát gyűjtöttek maguknak, s a nemes is bosszúló keze soha sem vagy későn érte el. A helységeknek saját maguk vagyona kezelése hasonlóképp mindenben a fentebbi mód szerint történt. Rendőrségi hatóságuk sem volt a községeknek, hanem részint az uradalmi, részint a megyei tisztek gyakorolták azt. Miután jó rendőrség csak úgy képzelhető, ha a rendőr-bíró mindig közel vagy éppen helyben van, természetes , hogy rendőrség úgyszólván nem is volt. A föld a földesur sajátja levén , ebből folyó következés szerint a földesur adhatott s adott lakhatási jogot. És igy még csak abba sem lehetett a községnek befolyása , ki legyen vagy ne legyen tagja. Aprólékos panaszok, sőt nagyobb tárgyú peres ügyek mint békebíróság előtt, nem ugyan törvény, hanem szokás erejénél fogva megfordultak a községi elöjáróság előtt, de azok elintézésében sem volt sok köszönet. Többnyire részrehajlás jellemezte lépéseiket. Erkölcsi igazságérzetet ritkán, hanem annyival többször elnyomást, pártoskodást, nepotismust, paraszt olygarchiát lehetett tetteikben észrevenni. Számtalan alkalmunk volt e szellemet kiismerni becsükből , osztályos egyeztetésekből , sőt tanoskodásokból is. Kisebb adóssági ügyekben felruházták az újabb törvények a falusi elöjárókat bíráskodással. Mégis ritkán lehetett velük ítéletet hozatni, vagy végrehajtatni. Miért? mert a hitelező ritkán volt maguk közöl, kivált a kupaktanácsból való, ők pedig idegennek, urnak, zsidónak, lakostársaik, komáik sat. ellen igazságot szolgáltatni nem tartották kötelességüknek. E repugnantia miatt azon hatáskör is, mellyel nekik a törvény adott, inkább csak holt betű maradt. Osztályos ügyekben hasonlóul lett volna alkalmuk, mint választott bíráknak működniük, de mivel a törvényekből annyit, mennyi a legtöbb eset megítéléséhez kivántatott volna, nem tudtak s nem is tudhattak, e mezőn sem gyakorolhatták a törvény engedte befolyást. Ha néha elvétve megtörtént , hogy a felek magokhoz hasonló földművelő társaikból választanak bírákat, akkor is olly képtelen ítéleteket mondottak, mellyek a felek közöl egyiket másikat koldusbotra juttatták és sok idő múltával sem lehetett a rendes törvényszékeknek egészen orvosolni. Illy fejletlen állapotban voltak minálunk a községek majdnem mindenütt tett garázda kifejezései miatt négy hetes vasban, katonai börtönben töltendő fogságra ítéltetett. Melly ítéleteknek a nevezett egyénekem végrehajtása eszközöltetett. Budán 1849—ik évi mart. 19-kén. — A cs. k. had politikai közp. bizottmánytól. Önkénytes csapatok. Hazánk viszonyai napról napra nyomasztóbbakká lesznek. Nem csak hogy nagy részében dühöngő bábom dúl, mellynek nyomait füstölgő romok s pusztulás jelölik; nem csak hogy mindenütt a bizonytalanság s félelem izgatottsága uralkodik, elfojtva a szellemi élet minden jelenségeit; nem csak hogy minden üzlet, kereskedés, műipar, közlekedés pang, hanem, mi legszomorítóbb, szebb jövendőre sem nyílik egyhamar kilátás. S e jövendő azért tűnik föl előttünk olig borúsan, mert a lázadás gyors elnyomatását, tekintve a körülményeket, reményleni nem lehet, s mert annak mélyen erkölcstelenítő hatását a népre ismerjük s fájdalommal tapasztaljuk. S váljon mi teszi a lázadók ügyét olly erőssé, hogy annak végképi elbukását a közel jövőben nem várhatjuk ? A lázadók határozottsága , s a magunk határozatlansága, félszegsége. A királyi seregek bejöttek az országba, lépteiket győzelem s mindazok örömriadása kisérte, kik a despotismusok legzsarnokabbikától, a radikálisok s anarchisták despotismusától szabadulni óhajtottak. De a métely annyira el volt s el van terjedve, hogy annak tökéletes kiirtása