Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-07-22 / 93. szám
E lap megjelenik, ideiglen hetenként -Szor, ha kell, pótlékokkal. Előfizetési dijra, félévre, postán küldve 8 frt. helyben 7 frt. pengőben , fertályévre fele. Előfizethetni minden postahivatalnál, valamint a szerkesztőségnél a primási palota második emeletében. Múlt félévi tiszt, előfizetőink kárpolásul ingyen kapják meg lapunkat jövő sept. 10-ig , csak tudassák nevöket bérmentesen a szerkesztőséggel. — A hirdetések kicsi betűs sorára 6 kr. p. (MÁSOD-ÉVFOLYAM.) Pozsony, Hétfő Julius 23. 1849 Bécsi levelek (IV-3 jul. 21. Csakugyan van valami abban, mit a „Lloyd“ az itteni volt magyar ministérium tisztviselőiről minap megpendített, s azért engedelnet kérek a „Loyd“-tól, hogy e közlését is azon mindennapi pultok közé számítottam, mikkel ő nem szokott épen szűkmárkúlag bánni. Csak úgy jár az ember, ha mindig „farkasut kiált : utoljára még az igazat sem hiszik el neki! — Utánajártam a dolognak, s megtudtam annyit , hogy azon uraknak eddigi havi fizetésük, mit egyébiránt november óta nem mint rendes fizetést, hanem csak mint élelmi pótlékot húztak, június óta csakugyan teljesen megakasztatott. Azok kik a magyar ministérium által nem alkalmaztattak, fizetésüket még egy egész évig megkapják, igazi okát e rendelvénynek azok közül, kikkel szállottam, egyik sem tudja, gyanílás akármennyi! Nem vagyok annyira beavatva a dologba, hogy e gyantásból elmondhassam véleményemet a rendelet méltányossága vagy szigorúsága fölült, de annyit hallottam, hogy báró Geringer, szokott emberséges gondoskodással, illető helyen már lépéseket ten e rendelet visszavételére , tehát inkább annak szigorúsága — mint méltányosságáról van meggyőződve. — A múlt évi October 3-dikán kelt királyi manifestumban világosan kimondatik, hogy a magyar ministérium egyes osztályai eddigi működésükben megmaradnak : a tisztviselőknek ez időtül viselt hivataloskodása tehát törvénytelennek nem tekinthető, s csak annyiban jöhet kérdés alá, a mennyiben ez az akkoron keletkezett pesti revo- lutionális junnla rendeleteivel collidált — amit, úgy hiszem, kilencz álló hónap alatt már csakugyan kipuhatolni lehetett volna, így most vétkest és ártatlant egy iránt ér a csapás, melly annyival sujtóbb, mert még igen bizonytalan, mikor fog e kétes állapot megszűnni? — Ami pedig azon kedvezést illeti, miben a ministérium által nem alkalmazott egyének részesülnek, ennek okát, józan szempontból kiindulva, szinte nem tudom kitalálni. Én másnak szerencséjét irigy szemekkel nem szoktam nézni, ha mindjárt magam rovására jutott is hozzá; de fogadni mernék, hogy ezen uraknak legnagyobb része e véletlen kedvezésről magának számot nem adhat, s azt inkább álomban nyert szerencsének tartamija. — Mert ámbár némellyek közülök igen szeretnék másokkal elhitetni, hogy e kedvezést csupán bebizonyított lojalitásoknak köszönhetik, mellyel az előbbi kormányhoz szítottak s melly oka volt, hogy a magyar ministerium által nem alkalmaztattak, ezt már azon ismeretes körülmény is meghazudtolja, hogy az itteni ministerium főbb hivatalai legnagyobb részt olyanoknak adattak, kik az Apponyi kormány leghűbb emberei voltak, sőt az akkori titkos kabinetből is alkalmaztatott egypár egyén ; s hogy a nem alkalmazott egyénekkik, bár mint szabadkozzanak, eleget koptatták a pallót Pulszky előszobájában, hogy valami hivatalocskát nyerjenek), ezt nem előbbi loyalitásoknak tulajdoníthatják, hanem mert a hivatal személyzete megkisebbítetvén, nekik hely már többé nem jutott, de részint tehetetlenségük miatt arra nem is számolhattak. Hogy tehát ezen urak most a szükségből erényt csinálnak (mint a német mondja), igen ildomos! — igaz, hogy a ministerium emberei October 3-dikán tu kissé különös szerepet viseltek, s logális gondolkozásmódjuknak az uj ministerelnök gr. Récsey Ádámnak fogadtatása alkalmával nem épen legragyogóbb jeleit adák, sőt később, a revolutionális juntával is kaczérkodtak, midőn ennek parancsait elfogadták s az általa újra statustitkárságra feltolt Pulszky ellen in corpore nem protestáltak , — de mind ennek, mint emlitem, kilencz hónap óta már tökéletesen végére lehetett volna járni s a különféle kényes helyzetet, minek a tisztviselők az akkori terroristikus időben két oldalról is kitéve voltak, illően tekintve, a búzát a konkolytól elválasztani. Igen helyes, mit egy közönséges purifikatióról rebesgetnek, csak ne halogassák az időt, különben fele vagy kétharmada éhenhal, s akkor aztán purifikálhatja magát a — menyországban *). X Bécs Julius 20. Mennél tovább vonul a csataszínhely annál nyugodtabb hangulat kezd uralkodni a birodalmi fővárosban is; a pártok egyrészt lassan feledni kezdik a keserűséget, másrészt felhagynak ábrándos reményeikkel. Míg a közelben állott a hadsereg, természetes volt egyfelől az ingerültség, mikint másfelől a kihivóingerlés. Nem kevésbé megnyugtatólag hat a miniden tevékenység; a hivatalos lapban i. h. 7—cikeről foglalt —és a maga idején önröl is közlött, jelentős, tökéletes képét adja a legnagyobb benső és külső zavarok közt is mindent organizáló nagyszerű törekvéseknek, s azóta is ismét mennyi új lépéssel találkozunk. Egyike bizonyára a legéletbevágóbbaknak: a magyar birtokosok előleges kámentesítése; csak ezen egyetlen mód leend még képes Magyarországban az újabb törvények által annyit vesztett, a háborúk eseményei által zaklatott, s most a magyar jegyeknek megsemmisítője által egészen tönkre jutott birtokost felsegíteni, számba nem véve azon erkölcsi hatást, mellyet gyakorolni fog a legerősb osztályra. Hogy mindezek mellett minden várakozás még mindeddig nincsen kielégítve, az természetes, hol annyi ledöntetett, s annyi ujonan építendő van , ott nehéz a kezdet. így leginkább az iskolai ügy az melynek nevében a lapok szót emelnek, s a kormányt minél előbbi gondoskodásra hívják fel, mert nem csak hogy ez évben majdnem minden felsőbb tudományi képződés félbeszakítva volt, hanem még a jövőre sem találkozunk az egyéb rendelkezések tömege közt csak egygyel sem, melly e tekintetben szebb reménynyel kecsegtetne. Ha valahol úgy nálunk ez ügy a legfontosb figyelmet érdemli, mert mindazon részok közöl, mellyeket az utóbbi események a statusra árasztottak, egyike a legveszedelmesb, legtartósb s legmélyebben hatóknak a nép közt elharapódott demoralisatio, mellyel a hosszas anarchiai állapot, a társasági kötelékek felbomlása, a mindenfelőli álhitegetések és kecsegtetések maguk után önkint vontak. Mindennek csak egy gyógyszere maradt fen, s ez csupán *) Levelező úr aggodalmai talán túlságosak és alaptalanok is, mert amint mi hallottuk, a kormány ma iden régi, még a volt ministerium tisztviselőinek is fél fizetésöket kiadatni rendelte. E pedig téven elég ingyen kegyelem-dijnak, minthogy másnak úgy sem lehet tekinteni s inkább köszönetét és hálát, mintsem panaszkodást érdemel. Szerk.