Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1849-07-22 / 93. szám

E lap megjelenik, ide­igle­n heten­ként -Sz­or, ha kell, pótlékokkal. Előfizetési dijra, félévre, postán kü­ldv­e 8 frt. helyben 7 frt. pengőben , fer­tályévre fele. Előfizethetni minden postahivatalnál, valamint a szerkesz­tőségnél a primási palota második emeletében. Múlt félévi tiszt, előfizetőink kár­­polásul ingyen kapják meg lapunkat jövő sept. 10-ig , csak tudassák nevö­­ket bérmentesen a szerkesztőséggel. — A hirdetések kicsi betűs sor­­ára 6 kr. p. (MÁSOD-É­V­FOLYAM.) Pozsony, Hétfő Julius 23. 1849 Bécsi levelek (IV-3 jul. 21. Csakugyan van valami abban, mit a „Lloyd“ az itteni volt magyar ministérium tisztviselőiről mi­nap megpendített, s azért engedelnet kérek a „Loyd“-tól, hogy e közlését is azon mindennapi pultok közé számítottam, mikkel ő nem szokott épen szűkmárkúlag bánni. Csak úgy jár az ember, h­a min­dig „farkasu­t kiált : utoljára még az igazat sem hiszik el neki! — Utánajártam a dolognak, s megtudtam annyit , hogy azon uraknak eddigi havi fizetésük, mit egyébiránt november óta nem mint rendes fizetést, hanem csak mint élelmi pótlékot húztak, június óta csak­ugyan teljesen megakasztatott. Azok kik a magyar ministérium által nem alkalmaztattak, fizetésüket még egy egész évig megkapják, igazi okát e rendelvénynek azok közül, kikkel szállottam, egyik sem tudja, gyanílás akármennyi! Nem vagyok annyira beavatva a do­logba, hogy e gyantásból elmondhassam véleményemet a rendelet méltányossága vagy szigorúsága fölült, de annyit hallottam, hogy báró Geringer, szokott emberséges gondoskodással, illető helyen már lépéseket ten e rendelet visszavételére , tehát inkább annak szigorúsága — mint méltányosságáról van meggyőződve. — A múlt évi October 3-dikán kelt királyi manifestum­ban világosan kimonda­­tik, hogy a magyar ministérium egyes osztályai eddigi működésük­ben megmaradnak : a tisztviselőknek ez időtü­l viselt hivatalosko­dása tehát törvénytelennek nem tekinthető, s csak annyiban jöhet kérdés alá, a mennyiben ez az akkoron keletkezett pesti r­e­v­o- l­u­t­i­o­n­á­l­i­s junnla rendeleteivel collidált — a­mit, úgy hi­szem, kilencz álló hónap alatt már csakugyan kipuhatolni lehetett volna, így most vétkest és ártatlant egy iránt ér a csapás, melly an­nyival sujtóbb, mert még igen bizonytalan, mikor fog e kétes álla­pot megszűnni? — A­mi pedig azon kedvezést illeti, miben a mi­nistérium által nem alkalmazott egyének részesülnek, ennek okát, józan szempontból kiindulva, szinte nem tudom kitalálni. Én másnak szerencséjét irigy szemekkel nem szoktam nézni, ha mindjárt ma­gam rovására jutott is hozzá; de fogadni mernék, hogy ezen urak­nak legnagyobb része e véletlen kedvezésről magának számot nem adhat, s azt inkább álomban nyert szerencsének tar­tamija. — Mert ámbár némellyek közülök igen szeretnék másokkal elhitetni, hogy e kedvezést csupán bebizonyított lojalitásoknak kö­szönhetik, mellyel az előbbi kormányhoz szítottak s melly oka volt, hogy a magyar ministerium által nem alkalmaztattak, ezt már azon ismeretes körülmény is meghazudtolja, hogy az itteni ministerium főbb hivatalai legnagyobb részt olyanoknak adattak, kik az Appo­­nyi kormány leghűbb emberei voltak, sőt az akkori titkos kabinetből is alkalmaztatott egypár egyén ; s hogy a nem alkalmazott egyének­­kik, bár mint szabadkozzanak, eleget koptatták a pallót Pulszky elő­szobájában, hogy valami hivatalocskát nyerjenek), ezt nem előbbi loyalitásoknak tulajdoníthatják, hanem mert a hivatal személyzete megkisebbítetvén, nekik hely már többé nem jutott, de részint tehe­tetlenségük miatt arra nem is számolhattak. Hogy tehát ezen urak most a szükségből erényt csinálnak (mint a német mondja), igen ildomos! — igaz, hogy a ministerium emberei October 3-dikán tu­ kissé különös szerepet viseltek, s logális gondolkozás­módjuk­nak az uj ministerelnök gr. Récsey Ádámnak fogadtatása alkalmával nem épen legragyogóbb jeleit adák, sőt később, a revolutionális jun­tával is kaczérkodtak, midőn ennek parancsait elfogadták s az általa újra statustitkárságra feltolt Pulszky ellen in corpore nem protestál­­tak , — de mind ennek, mint emlitem, kilencz hónap óta már tö­kéletesen végére lehetett volna járni s a különféle kényes helyzetet, minek a tisztviselők az akkori terroristikus időben két oldalr­ól is kitéve voltak, illően tekintve, a búzát a konkolytól elválasztani. Igen helyes, mit egy közönséges purifikatióról rebesgetnek, csak ne halogassák az időt, különben fele vagy kétharmada éhenhal, s akkor aztán purifikálhatja magát a — menyországban *). X Bécs Julius 20. Mennél tovább vonul a csataszínhely an­nál nyugodtabb hangulat kezd uralkodni a birodalmi fővárosban is; a pártok egy­részt lassan feledni kezdik a keserűséget, más­részt felhagynak ábrándos reményeikkel. Míg a közelben állott a had­sereg, természetes volt egy­felől az ingerültség, mikint másfelől a kihivóingerlés. Nem kevésbé megnyugtató­lag hat a miniden tevékenység; a hivatalos lapban i. h. 7—cikeről foglalt —é­s a maga idején önröl is közlött, jelentős, tökéletes képét adja a legnagyobb benső és külső zavarok közt is mindent organizáló nagyszerű törekvé­seknek, s azóta is ismét mennyi új lépéssel találkozunk. Egyike bizonyára a legéletbevágóbbaknak: a magyar birtokosok előleges kám­entesítése; csak ezen egyetlen mód leend még képes Magyar­­országban az újabb törvények által annyit vesztett, a háborúk ese­ményei által zaklatott, s most a magyar jegyeknek megsemmisítője által egészen tönkre jutott birtokost felsegíteni, számba nem véve azon erkölcsi hatást, mellyet gyakorolni fog a legerősb osztályra. Hogy mindezek mellett minden várakozás még mindeddig nincsen kielégítve, az természetes, hol annyi ledöntetett, s annyi ujonan építendő van , ott nehéz a kezdet. így leginkább az iskolai ügy az me­lynek nevében a lapok szót emelnek, s a kormányt mi­­nél előbbi gondoskodásra hívják fel, mert nem csak hogy ez évben majdnem minden felsőbb tudományi képződés félbeszakítva volt, hanem még a jövőre sem találkozunk az egyéb rendelkezések tö­mege közt csak egygyel sem, melly e tekintetben szebb reménynyel kecsegtetne. Ha valahol úgy nálunk ez ügy a legfontosb figyelmet érdemli, mert mindazon részok közöl, mellyeket az utóbbi esemé­nyek a statusra árasztottak, egyike a legveszedelmesb, legtartósb s legmélyebben hatóknak a nép közt elharapódott demoralisatio, mel­lyel a hosszas anarchiai állapot, a társasági kötelékek felbomlása, a mindenfelőli ál­hitegetések és kecsegtetések maguk után önkint vontak. Mind­ennek csak egy gyógyszere maradt fen, s ez csupán *) Levelező úr aggodalmai talán túlságosak és alaptalanok is, mert a­mint mi hallottuk, a kormány ma iden régi, még a volt ministerium tiszt­viselőinek is fél fizetésöket kiadatni rendelte. E pedig téven elég ingyen kegyelem-dijnak, minthogy másnak úgy sem lehet tekinteni s inkább kö­szönetét és hálát, mintsem panaszkodást érdemel. Szerk.

Next