Figyelmező, 1849. január - 1850. január (2. évfolyam, 1-142. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)
1849-12-04 / 120. szám
Megjelenik ,e lap hétfőt kivéve mindennap reggel. Félévi előfizetési ára helyben házhoz hordva, valamint vidéken postán küldve 8 ft p p; az év hátralévő részére 2 ft 40 kr. p.p.;jövő év júniusa végéig 10 ftp.p. A hirdetések ára egy négyszer hasábozott kicisiketüs sorért 4 kr. p. Előfizethetni vidéken minden királyi postahivatalnál, Magyarországon kívül a bécsi cs. kir. főpostahivatalnál és helyben Pesten, Hatvani utcza 581 sz. a. első emeletben a kiadó- és szerkesztőhivatalban hol hirdetések is elfogadtatnak. (MÁSOD-ÉVI FOLYAM.) 120. Decemb. 4. 1849 Pest, Kedd, Somsich Pál ur levele, mellyet a „Lloyd“ nov. 30-diki száma hoz : „Alig foghatom meg, miként jutottam lapja ez évi 516. számában azon szerencséhez , hogy pesti 7. levelezője a régi conservativek ellen álalában intézett megtámadásában engem különösen megnevezzen , s miért dördült éppen ellenem a volt magyar kir. Helytartótanácsot illető kérdésben ? Hát a régi conservativek s a martius előtti helytartó tanácsi tanácsosok közül csak egyedül én vagyok-e még? Vagy meggyőződésemet lelkiismeretesen követve, csak én nem fogadtam-e el a nekem szánt hivatalt? Hála istennek, nem ! sem a forradalom nem nyeli el mindnyájunkat, sem az újjá alakított jelenkor nem talált mindnyájunkat minden áron szolgálni késznek. Tehát miért van épen engem olly nyersen feleletre? Holott levelező azt állítja , a conservativ, vagy mint nevezni szokott bennünket, a ,régi conservativ"párt egyetemben elvesztette eszét. Egyébiránt akármint áll a dolog, ő engem nem legszelídebb hangon vont kérdőre , s a régi conservativ szokás azt hozza magával, hogy nyíltan, de udvariasan feleljek. „Nem , uram ! nem eszünket vesztettük el mi, hanem magyarok maradtunk, hűn ragaszkodók királyunkhoz, kinek igazságától bizton reméljük, hogy ezután is magyarok maradhatunk , és isten segítségével szegény keményen meglátogatott hazánkat felbomlás és megsemmisüléstől megóvhatjuk. „Nem régi szokásaink rabszolgái vagyunk, nem a régi zűrzavart óhajtjuk vissza, (mi, mellesleg említve, mégis ezerszer jobb volt, mint szomszédainknál a bureaucratikus hivatalnoki uralkodás) , hanem szabad helyhatóságainkat, kinövéseitől megtisztítva , s az utóbbi eseményekhez képest kiterjesztve, — óhajtjuk mi vissza, mert az azon értelemben vett szabad helyhatóságok nélkül a szabadság csak agyrém , s a hivatalnoki uralkodás alatt tengő polgár minden ujdon alkotmányi elméletek daczára a szabadságnak csak is viszfényében részesedik. A forradalom a megyei életet meg akará semmisitni, mert csupán igy remélhető , hogy kényére fog uralkodni!! ! „Nem külön állást, melly a lázzadás szellemét felserkenthetné, óhajtunk mi, de bizonyára óhajtjuk fentartani a századok által megszentesitett szerződéseket, mellyeknek zárkövét az Europa kezessége alatt álló pragmatica sanctio képezi; mert azok királyunk igaz jogát s hazánk önállóságát egyesítve s elválaszthatatlanul biztosítják, s ki azokat megingatja, a trón legszilárdabb alapját gyengíti meg, mivel az a szentesített igaz jogok helyett csak az erősebb, de nem állandó jogára épít. „Nem, nem vagyunk ábrándozók mi, kik Magyarország részére ezeréves monarchián alapuló állását igényeljük, hanem azok az ábrándozók , kik annyi külümböző nemzeti elemeket egybe akarnak gyúrni, s reményük, e zűrzavarból hatalmas Austriát varázslandanak elő, holott csak is Isten képes a haosból világot teremteni. Azok az ábrándozók, kik a lehetetlent kísértvén meg, a lehetőt koczkáztatják, légvárakat épitvén, a valót megdöntik; avagy nem világos-e, midőn az egyes nemzetiségeket politikailag megsemmisitni törekednek, éppen azoknak hatalmas érzéseit, mondhatnám,nemzeti öntudatát,serkentik fel,hogy megmentésökre rokonszenveket keressenek, — miután tölök az olly keményszivüleg megragadtatik ? Álladalmak szövetségévé igen, azzá lehet az alkotmányos Austria is, mint volt korlátlan uralkodása Austria, a császári sas szárnyai alatt, külfölddel szemben nagy, és hatalmas, és egységes! „De egységes álladalommá, e szól szorosabb értelmében véve, melly a mellett egy nem létező austriai nemzetiségre támaszkodjék, sohasem válhatik az austriai birodalom. Vagy az annak megalapításán munkálók azt hiszik-e, hogy XIV. Lajos korában élünk, kinek korlátlan mindenhatósága s az akkor még szunyadó nemzetiségi érzések lehetővé tevék a nem-franczia tartományokat nemzetiségekből kivetkeztetni és Francziaországba felolvasztani? valóban, úgy hatalmasan csalódnak ! És valamint vallási fanatismusból a véres háború harmincz évig dühöngött, úgy a jelen nemzedék is, (ha a kormányok e tekintetben alulcsigázott nemzetiségi érzéseket idején okos irányba vezérleni elmulasztják) nem kevésbbé véres catastropháknak nézhet elébe. Véleményünk szerint a császári kormány éppen azon hibát, éspedig nagyobb mértékben , követi el a birodalomnak minden históriailag nemzeti önállóságra jogosított tartományaival szemben, mellyet Magyarország követett el Horvátországgal szemben , pedig meg kellene gondolnia, hogy ugyanazon ok ugyanazon hatályt szüli! Tőlünk e hibás lépés kétszázéves testvérünket idegenité el! „Levelezőnek utólsó, s mint látszik , hatásra számított megtámadására, mellyben a régi conservativeket felszólítja, hogy „martius előtti békéik csörgetésével a nagy haza harmoniáját ne zavarják,“ nem felelhetek, mert én úgy érzem, levelezőt csak sajnálnom lehet és kell, hogy hazája politikai önállóságát olly könnyen feláldozni, s magát és nemzetét elnyeletni lelkesedve képes! Már az egyszer úgy van , mi nem tudunk egyebek maradni, mint magyarok, s nem akarunk ollyannak látszani, mi ilyenek nem vagyunk. Mi nem kárhoztatjuk a máskép gondolkozókat, mert minden becsületes meggyőződést tisztelünk, de talán ezen alapon mi is igényelhetnék, hogy a mi meggyőződésünk is tiszteltessék , és hogy bennünket azért, mivel lelkiismeretesen mutattuk a szírieket, mellyekre tele vitorlával hajóznak, a tripodról ne olly könnyedén nyilatkoztassanak eszeveszetteknek. „Ami nevezetesen hozzám intézett kérdését illeti, én nem felejtettem ugyan el, hogy a k. m. helytartótanács sok tekintetben az udvari cancellária által nullává aljasittatott, de levelező úr, úgy látszik, elfeledő ,hogy az udvari cancellária is csak magyarokból állott. „Mivel név szerint valók megtámadva , remélhetem a „Lloyd“ szerkesztősége lojalitásától, hogy e nevemmel aláírt cáfolatomat felveendi. Somsich Pál. E levelet a „Lloyd“ következő észrevételekkel mutatja be: „e levél nem érdek nélküli példánya azon téveseknek, mellyeket a magyar régi conservativ párt tagjai táplálnak.“ A levél írója, Somsich Pál úr, úgy nyilatkozik , hogy a magyarok szabad helyhatóságaikat, kinövéseiktől ugyan megtisztítva , kívánják megtartatni. A „Lloyd“ azon véleményt jelentvén ki, hogy e kinövések igen számosak, hogy azokat irgalmatlanul le kell nyirbálni, hogy igen nagy és sok reform kívántatik Magyarországon szabad községek képzésére, mellyek magokat, de ne az országot igazgassák, e szavakkal folytatja : „De a levél írójával abban tökéletesen egyetértünk , hogy a megyei életnek csak javíttatni, nem pedig megsemmittetni, hogy annak históriai alapját s alakját nem nagyobb mértékben, csak mennyire éppen a szükség hozza magával, kell bántani.“ Alább a „Lloyd“ hibáztatja a levélírót, hogy ábrándozóknak nevezi azokat, kik különböző nemzeti elemekből egységes álladalmat kívánnak alkotni,s azon kifejezésére, hogy: „Magyarország azért szűnt meg lenni az, a mi volt mert az egyes (nem magyar) nemzetiségeket merőben meg akarta semmisitni, azzal felel, hogy Austria igen is óvakodik illy rész példát követni. Austria olly álladalom, mally nem, mint a levélíró akarja, austriai nemzetiségre, hanem több nemzetiségre, s ezek között a magyarra is támaszkodik. Nincs úgy centrális vivá mint Francziaország, s ne is legyen soha, de ollyan tág országhalmaz sem, mint S. ur kívánná.“ Azt mondja továbbá: „S. ur régi conservativ nevét igényli magának, de örülünk, hogy tudathatjuk vele, miszerint e párt kisebbségéhez tartozik. Mert annak többsége már belátta, hogy a kormánynak teljességgel nincs semmi XIV. Lajos féle terve, mint azt néhány beteg ember fölhevült képzelődése tünteti fel. Arra, hogy Magyarország az austriai birodalom kiegészítő részévé tétessék, teljességgel nem szükség Magyarországot nemzetiségéből kivetkeztetni, megsemmisítni, egész históriájával szakasztani, vagy a magyarokkal úgy bánni, mint ők a horvátokkal bántak.“ Azonban a ,,Lloyd“nak ugyanazon napróli esti lapjában így írnak Pestről, nov. 26-ról: „A szükség imádkozni, de megbocsátni is tanít. Ami ezelőtt néhány héttel különösségnek tetszett volna,ma már mindennapi dolog.Olly tisztviselők , kik kevéssel ezelőtt míg a forradalmi kormány alatt szolgáltak, újólag működnek hivatalokban. Ideiglenes politikai szerkezetünk 47-ik §-a, teljes jelentésében alkalmazva , Magyarországon minden igazgatást lehellenné tenne. De a jövőérti gond is szükségesképpen elnézésre bírja a császári kormányt, különben nemsokára azon természetelleni állásban találnék magunkat, hogy az ország tisztviselői többnyire nem bennszülöttekből állanának; mi pedig olly állapot, mit a császári meghatalmazott biztos nem szívesen idézne fel reánk, miután ennek Olaszország és Galliczia olly szomorú tükrét tünteté élénkbe. — A magyar pártnak a legmagasabb politikai s igazgatási hivatali állásokból mégis folyton tartó visszavonulása a kormány ez iránybani törekvését meg kell hogy öregbítse ; mert abban alább szállani, annyi volna, mint részesévé válni azon szemrehányásnak, melly a ,,hazafiakat elvonultságukba kiséri. — Igaz, hogy a csupán alkalmazással nincs minden befejezve; a tisztviselő olly hosszas megszakadás után díj után ered, s alig várja már a fizetések megállapítását. Különben is az alsóbb bureaucratia köreiben sokszorosan hangzik azon panasz, hogy a császári biztos a tisztviselők tetemes keveselése mellett nem csekély mértékben szándékoznék az évi fizetéseket is alább szállítani, tehát nagyobb munkáért csekélyebb bért szabni. — Senkinek sem juthat eszébe azért gáncsolni polgári ügyeink vezetőjét, hogy olly időben tösvénykedik a kiadások körül, midőn az állodalomnak annyi s olly rendkívüli kiadásai vannak, s azon felül a birodalomnak, de kivált Magyarországnak (??) a sok tisztviselő egyik fő baja volt. Elég sokáig díjazott az álladalom egy csomó kenyéret, ideje, hogy amiilyen a fizetés, ollyan legyen a munka is. Épen most meglehetős hiteles kútfőből kapom azon tudósítást, hogy Susann tábornok mostani állásából, melylyet eddig a hadseregi főparancsnoknál közvetlenül oldala mellett elfoglalt, másba lép át. A népességéhez különféle reményeket köt; a most távozónak neve sohasem volt fülei előtt igen kedves hangzású.“ A legutóbbi magyar háború. E minket főkép érdeklő tárgyról igy irt ezelőtt néhány héttel a jól értesülni szokott angol „Times“. Azon eseményekről, mellyek épen most a magyar háború olly rögtön bevégződését előhozák , hihetőleg majd a későbbi idő adand teljes felvilágosítást. Igen tanulságos tény, miként a műveltség, értelmesség s gyors vélemény-közlekedés ezen korában az ellenséges hadtestek első mozdulatai tökéletesen elszigetelők Európai többi részétől annak egyik legszebb tartományát. Pest és Buda tíz közel kilenc londoni tourista előtt ismeretes ; még a Tiszát sem tartották már két év óta valami nagyon külföldi folyónak ; míg Komárom s környéke — a hadi működések valódi középpontja — nem nagy két napi járóföld Európa egyik leglátogatottabb s legismeretesebb fővárosától. De mihelyt az első ágyú megdördült, áthághatlan zárvonal keríte be az egész területet, s okunk van hinni, miként a legutóbbi tizenkét hónap alatt arról, mi a Duna mellett történt, alig bírtunk pontosabb tudomással, mint arról, mi az Oxus mellett történik. Hugo Victor épen most bájolá el a világot egy közelgető milliennium philanthropicus álomképeivel *), de a magyar háború épen az volt az ő nemzeti tökéletesedhetés iránti eszméjére, mi volt a cholera az orvosi tudomány s az izlandi éhség a politikai gazdászatra nézve. Igaz , miként ő szépen kifejező, hogy tengeren s szárazon szélsebességgel haladunk át, s a meghódított elemeket az ember békés szolgálatába kényszerítjük. De épen ezen előhaladás közepette egy társadalmi vész támad, s háború üt ki, mégpedig olly háború, minőt Európa egy század óta nem látott. Magyarországban nem csupa katonai szabályok szerinti hadviselés folyt, hanem népfajok s pártok, kalandorok és zsoldosok, barbárok s rablók irtó harcza. Még a déli mocsárok s keleti puszták amaz ismeretlen népfajai is, mellyeknek neveiket is alig lehet hallani Wallenstein s Tilly kora óta , újra megjelentek a színpadon, természetük egész eredeti vadságában, s még a franczia főváros művelt közönsége átalános béke terveire figyelt , a hírlapok olly napi eseményekről tudósítanak, mik, úgy látszik , mintha a harmincz éves háború történetéből volnának kiírva. Valamelly erkölcstanító a Salle St. Cecile-ben (hol a béke-congressus tartatott) visszaképzelheté a bukásban levő franczia monarchia ama korát, midőn, mig Brissot s Robespierre férfikorba értek , s Napoleon stratégiát tanult Brienneben , lovagok s grófnők salonokban csoportosan hallgatók az ifjú Lafayettet a nép bölcseségéről szónoklam , s Rousseau hitét az átalános szeretetről ismétlem. Azonban a magyar táborozás iránt a későbbi kortól várván felvilágosítást, jelenleg az olvasó figyelmét a harcznak némelly vonásaira akarjuk irányozni, mellyek elég rendkívüliek valónak, hogy a taktika s tudomány minden előbbi szabályait zavarba hozhassák. Először is, azon ellentállásnak, mellyet ezen háborúban a várak, nagy számi ostromló seregek s példátlan türelmű vezérek ellenében kifejtettek, nem találunk párját az újabb kor katonai históriájában. Most, mit alig szükség említenünk, átalános vélemény , hogy a támadási eszközök felsőbbsége a védelmi eszközök fölött tökéletesen be van bizonyítva. Mióta Vauban ügyessége, hozzájárulván XIV. Lajos segélyforrásai, erőt vett Németalföld előbb bevehetetleneknek tartott városain, ezen vélemény erős gyökeret vert, s bár egy perczig megingattatott Napoleon rendeletet s Carot esz !) Az egyetemes békéről.