Figyelő, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-20 / 42. szám

SSEBBBSSfiB I Keddi és keddit* Kis kut, kerekes kút van Csepelen a XX—XXI. ker. Vendéglátóipari Vállalat Vöröshadsereg útja 125. sz. alatti üzemének udvarában. Nem nagyigényű, egészen szerény tagja ez a kutak népes családjának: tíz és fél méter mély, 80 cm széles, s a betongyűrűk két és fél méter magas vizet ölelnek át. Csakhogy az idő múlása a mi kútunkat is eliszaposította, vizét beszennyezte, s az egészségügyi szervek igen helyes előírása alapján szükségessé vált a kút kitisztítása. Ennek elvégzésére a vállalat az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatot választotta, annál is inkább, mivel más állami vállalat ilyesmivel nem foglalkozik. A kivitelező vállalat mindenekelőtt tervet készített a „nagy műhöz” — szerény 800 forintért. Majd pedig a műszaki leírásban megrázóan ecsetelve a mű rendkívüli nehézségeit, több oldalas költségvetésében kihozta a végeredményt. Ami egy fillérrel sem több, mint 40 200 forint. A tervezési költséggel együtt tehát már potom 41 ezer forintért ki lehet tisztíttatni egy — lényegében falusi — kutat. Az igazságnak még tartozunk azzal, hogy a kivitelező vállalat a műszaki leírás végén halkan megjegyzi: „A munka természetéből kifolyólag a kút állapotáért, a vízmennyiség megmaradásáért, valamint a víz minőségéért felelősséget nem vállalunk.’” Nem foglalkozunk ugyan sem vízkutatással, sem fúrással, műszaki körökből azonban úgy értesülünk, hogy a költségvetés végösszegéből három — a csepelihez hasonló — új kutat lehetne fúrni. S ha ez a számítás elnagyolt és támadható is, egy bizonyos: a költségvetés alaposan túlzott. Ez lehetett a véleménye a Vendéglátóipari Vállalatnak is, amely végül is egy kútmesterhez fordult, aki az egész munkát 1200 forinton elvállalta. Félreértés ne essék: nem szeretnénk, ha mechanikus összehasonlítás hibájába esnénk. A vállalati rezsi általában a kisipari munkadíjnál magasabbra emeli a kivitelezési költséget. S azt is tudjuk, hogy a közületek egymás közti munkája népgazdaságilag még akkor is helyesebb, ha bizonyos munkákat kisiparosok olcsóbban végeznek el. Ekkora eltérés, ilyen önmagában is túlzott költségvetés azonban felveti a szerény kérdést: nem kellene-e felülvizsgálni a monopol helyzetben levő vállalat — tételesen nyilván helyes — de a szükséghez mérten talán túlságosan bőkezű tervezését. Nem utolsósorban azért, mivel ez esetben a tervező és a kivitelező azonos. A vastagon fogó ceruzával szembeni aggályunkat az is igazolja, hogy a vállalat nemrégen végzett balatonberényi kútfúrási számlájának 40 százalékát a Központi Döntőbizottság törölte. Hja, addig jár a költségvetés a kútra, míg le nem törik. ------r Az öt fillérről — amelyet egyes boltokban nem adnak vissza — többször írtunk már. Ezúttal olyan öt fillérről lesz szó, amit senki nem akar megfizetni. Arról van szó ugyanis, hogy a vevők régóta panaszolják: nem ismerik a szöveteket , amelyeket a gyárak ugyan reklámoznak, de a boltba betérve nem ritkán az eladó sem tudja, milyen szövet van a kezében, hogy tudná hát a jámbor vevő, amikor a szöveteken nincs semmi jelzés. Miután századunk bámulatra méltó technikája ennél jóval nagyobb feladatokat is megoldott már, a Lóden Posztógyárban szerkesztettek egy elmés készüléket, amely a szövet balfelének szélébe három méterenként beüti a szövetfajta nevét, hadd tudja meg az a vevő, mit vásárol. De hiába van meg a Lódén szerkesztette elmés készülék már évek óta , használni nem lehet. Rendkívül nagy horderejű vita folyik ugyanis körülötte. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a névbélyegzés költségeit ki fizesse: az ipar-e vagy a kereskedelem. S hogy itt nem akármilyen jelentéktelen ügyről van szó, azt rögtön kitűnik, ha számba vesszük az anyagi kihatásokat. Három méter szövet átlagos értéke: ezer forint. A névbeütés költsége három méterenként, azaz ezer forintonként számolva pedig: öt fillér! A vita tehát folyik. Az ügyben folyt levelezések és átiratok költsége hozzávetőleges számítások szerint talán már több, mint ha a vevők érdekét szolgáló javaslatot megvalósították volna — de a nagy per még mindig nem dőlt el. A gordiuszi csomó ehhez képest jelentéktelen apróság volt. De vajon akad-e egy vállalkozó szellemű — Nagy Sándor? (bruckner) _____,____________.V v_ 4 Az építőanyagipar felkészült,és Az építőipari termelés nagyarányú, gyors növekedése az elmúlt években is nehéz feladatok elé állította az építőanyagipart, amelynek eleget kellett tennie a termelőszövetkezeti mozgalom év eleji fellendülése, valamint a lakosság fokozottabb igényei folytán jelentkezett újabb követelményeknek is. Az államosítás óta pl. az építőanyagipari üzemek termelése 3,5-szeresére emelkedett, az állami építőipari termelés 3,9- szeres növekedése mellett. Az elmúlt évben csak a lakosság ellátására 105 millió drb. égetett cserepet és 22 millió drb. cserépnek megfelelő azbesztcement tetőfedőpalát juttattak. A folyó évi termelési előirányzat, amely az elmúlt évihez viszonyítva 6,5 százalékos növekedést tartalmazott, elégtelennek bizonyult. A betonelemgyártó iparág termelését pl. az eredeti 24 százalékos emelés helyett a tavalyihoz viszonyítva 40 százalékkal kellett növelni, s ebből folyóan nőttek a termelési feladatok a cementiparban is, amelynek a kongresszusi verseny keretében vállalt 30 ezer tonnás tervin felüli termelése sem elégíti ki a megnövekedett igényeket, a különbözetét importtal kell fedezni. Amíg egyfelől állandósult a szavicshiány, a téglaipar dolgozóinak több mint 80 millió darab téglát elérő többletvállalása biztosította, hogy a falazóanyagellátásban nem jelentkezett fennakadás. Helyi jellegű hiányoktól eltekintve biztosítottnak tekinthető a tetőfedőigények kielégítése is. (Az építőanyagipar a tetőfedőanyag-termelést az elmúlt évihez képest 40 millió darab cserépnek megfelelő tetőfedőanyaggal növelte.) A termelési feladatok megoldása az építőanyagiparban együtt járt a termelékenység nagyfokú növelésével. A termelés bővítését célzó rekonstrukciókat összekapcsolták a termelőberendezések nagymértékű korszerűsítésével, így például 1950 óta az Építésügyi Minisztérium felügyelete alatt álló üzemekben a termelés 175 százalékkal növekedett, ugyanakkor azonban a munkáslétszám csupán 41 százalékkal. A termelékenység növelésének érdekében a kitermelő folyamatokat is nagymértékben gépesítették és így a cementipari mészkő- és márgabányákban a kitermelés már 100 százalékban, az Építésügyi Minisztérium felügyelete alatt álló kőbányákban 30 százalékig, a téglagyárakban 50 százalékban gépesített. Célzati tessíbl a kivitelezést a korszerűsítésben Az elkövetkező időszakban az építőanyagipar állandó növekvő feladataiból következően, folytatni kell az említett irányú fejlesztést, mind a ''technológia korszerűsítése, mind pedig a termelés bővítése érdekében. Az építőanyagipar valamennyi iparágában a technológia fejlesztésének az elkövetkezendő évekre végrehajtandó feladatai műszakilag megoldottnak tekinthetők és csupán a feladatok céltudatos kivitelezését kell végrehajtani, annál is inkább, mert az elmúlt években nemegyszer törés mutatkozott a kivitelezés végrehajtásánál. Kdőtérben a könnyű építőanyagok termelése A termelési előirányzatok mennyiségi növelése mellett elő kell irányozni az építőanyagok választékának bővítését és minőségének további javítását. Korszerű építési anyagok termelése érdekében elsőrendű szempontnak kell tekinteni a könnyebb anyagok termelését. Mindenekelőtt rá kell térni a könnyűbeton-falazótestek gyártására. Ezen a téren eddig nem történt lényeges előbbre jutás. Az ez év nyarán üzembehelyezett bodrogkeresztúri — tufa alapanyagú —, kézi-betonblokkgyárat nem tekinthetjük ugyanis a fejlődést meghatározó üzemnek. A korszerű, könnyű falazóblokk-termelést a gázbeton, habosított kohósalak és porszénhamu alapanyagú falazóblokkok termelés-megvalósítása jelenti majd. A második ötéves terv időszakában az építőanyagipar már nagyüzemi termelésre irányozta elő a gázbeton- és habosított kohósalak alapanyagú falazóblokk-üzemeket és egy kísérleti porszénhamu téglagyárat létesít. Ezeknek az anyagoknak a fajsúlya általában 60—80 százaléka a tömör égetett téglának és jobb szigetelő képességük lehetővé teszi, hogy a tömör téglából épített, 38 cm vastagságú falak helyett a fal vastagságát 25 cm-ig lehessen csökkenteni. Ezekből az anyagokból, amelyek alkalmazásával egy köbméter fal súlyát kb. 50 százalékkal lehet csökkenteni, kézi erővel beemelhető több száz téglának megfelelő falfelületet jelentő, közép- és nagy elemeket fogunk gyártani. Az 1963—65. években fokozatosan belépő Dunai Cementmű 1 millió tonna kapacitása egymagában háromszor annyi, mint a felszabadulás előtti Magyarország egész évi összes cementtermelése. A cementtermeléssel párhuzamosan kell fejleszteni a betonadalékanyagtermelést. Ennek érdekében folytani kell mind a folyami, mind a bányakavicstermelést és a nagyszilárdságú beton előállítását a bazaltzúzaléktermelés fokozásával kell elősegíteni. Kívánatos rátérni a könnyűbetonadalék-anyagok előállítására is, mint amilyenek a baráti államokban már alkalmazott duzzasztott agyagból készített keramit- és a pernyekavics. A vasbetonelemtemetés mennyiségi növelése mellett lényeges változást kell végrehajtani, elsősorban a födémszerkezeteknél, az eddigi lágyvasbetétes-elemek előállítása helyett előfeszített szerkezetek gyártásával. Ezt indokolja, hogy az előfeszített gyártmányok vasigénye általában 30—50 százalékkal alacsonyabb a lágyvasas betontermékeknél, továbbá a feszített szerkezetek súlya lényegesen kisebb a lágyvas elemeknél. (Pl. egy 20 kW-os távvezetékoszlop súlya lágyvasas kivitelben 900 kg., előfeszített kivitelben 630 kg.) Indokolja továbbá, hogy a betonacél-ellátásunk teljes mértékben importból származik. Parkettagyár, kerámiai burkolóüzem, öntöttüveggyár a tervekben A födémelemek előállításánál mindinkább át kell térni a gerendák alkalmazása helyett alul-felül- sík előfeszített födémpanelek gyártására. A burkolóanyag-szükségletek kielégítése céljából új hazai — részben hulladékanyagot feldolgozó —, mozaikparkettagyárat, valamint új kerámiai burkolóüzemet létesít az ipar a második ötéves tervben. A cementmozaiklapok minőségi és mennyiségi termelésének korszerűsítése érdekében kicserélik az elavult gyártóberendezéseket. Ezen túlmenően alkalmazni kívánják az építkezéseknél a meginduló hazai műanyagburkolóanyagellátás termékeit. A Zagyvapálfalvai Üveggyár folyamatban levő bővítése biztosítja a második ötéves terv időszakában is ablaküveg-ellátásunkat. Celldömölkön új automatizált szovjet gépberendezéssel működő öntött üveggyárat létesítünk, amelynek termékei lehetővé teszik, hogy épületeink kivitelezésénél fokozott mértékben alkalmazzuk az üveget és ezzel szebbé, korszerűbbé és időállóbbá tegyük azokat. A korszerű építkezések mindinkább igénylik az eddiginél előnyösebb tulajdonságú szigetelőanyagok gyártását is. Ezen a téren jelentős kutatási eredményeket értünk el és hazai nyersanyagadottságaink is lehetővé teszik a ötéves tervben létesítünk megfelelő szigetelőanyag-gyártás és szigetelőanyagipari termékek korszerűsítését. Nagy jelentőségű a periti alapanyagú szigetelőanyagok alkalmazása és a kutatóink által kidolgozott Kioprit nevű szigetelőanyag gyártására ugyancsak a második üzemet. Bergida László Automata malmokat exportálunk A malmokat általában hatalmas épületekben, monumentális gépekkel képzeljük el, ahol szálló liszt és porfelhőben dolgoznak a molnárok. A Malomgépszerelő és Gépgyártó Vállalat tervezői viszont olyan kisméretű állványba épített, pneumatikus, automatizált malmot szerkesztettek, ami ezt az eddigi elképzelést megcáfolja. Teljesen zárt, fémből készült hengerszékekben őrlik meg a gabonát. A tisztítástól a korpa leválasztásáig a feldolgozást zárt folyamatban, levegőnyomással végzik el. A fa alkalmazását majdnem teljes egészében kiküszöbölték. Tisztább, jobb lisztet nyernek,így és a modern technológia alkalmazásával, a mennyiségi kihozatal is nagyobb. Eddig hazai malmaink közül harmincat építettek át, emellett jelentős exportot bonyolított le a gyár. A Szovjetunióba 1958-ban tíz, 1959-ben 24 malmot szállítottak. Ezenkívül Jugoszláviába néhányat, Irakba, Guineába, Törökországba is egyet-egyet szállítottak a napi 2-től 10 vagonos teljesítményű modern malmokból és most tárgyalások folynak több országgal.