Figyelő, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1962-10-24 / 43. szám

A fejlesztés fő útja: korszerűsítés A termelési mutatók azt bizonyítják, hogy a szőlőtermelés fejlesztésének fő iránya nem az új telepítés — tehát a termésterület növelése —, hanem a ter­melési kultúra fejlesztése, korszerűsíté­se. Magyarán: az előnyös talaj- és éghaj­lati viszonyok alapján évszázadok óta kialakult szőlőtermő vidékeink legjobb kihasználása, a korszerű termelési mód­szerek alkalmazása. Az ötéves terv ezért a szőlő termésterületének mindössze 22,5 százalékos növelését írja elő, s ennek a nyolcvanezer holdnyi területnek is 55—60 százaléka a korábban elhanyagolt szőlő­vidékek rekonstrukciója, illetve homoki és csemegeszőlő telepítése. Az étkezési szőlő mennyisége tavaly alig haladta meg a termelt borszőlő egytizedét, ami jórészt a fogyasztásra (exportra) alkalmas cseme­geszőlő termelésének elhanyagolásából következik. Így a jó termés ellenére is igen magas (9 forint) a csemegeszőlő bel­földi fogyasztói ára, az export volume­ne pedig alacsony Pedig a gyümölcsként é értékesít­ett szőlő önköltsége jóval ala­csonyabb a borénál, hiszen nem igényel ipari feldolgozást, tárolást és teljes súly­ban értékesíthető. A borszőlő musttartal­ma viszont a fe­ke­­rűbb nagyüzemi termelés esetében is legfeljebb 70—75 százaléka a szőlő súlyának. Ezt az össze­függést már régen felismerték egyes — szőlő- és bortermelésben nálunk gyen­gébb — országok (pl. Csehszlovákia, Ausztria, Bulgária) termelői, akik na­gyobb mértékben telepítettek csemege­­szőlőt. Célszerű lenne tehát az új telepí­tésnél és a rekonstrukcióknál az eddigi­nél nagyobb figyelmet fordítani a bel- és külföldi csemegeszőlő-keresletre. ­­s 1 f [3! ^ 1 - 1 , kik.­ A szüret — és haszna A magyar borok világhíre és tekinté­lye évszázados, múltja — évezredes. Vul­kanikus eredetű hegyeink déli lejtőinek lösztalaján, s a nap sugarait visszaverő homokos vidékeinken ma 65 féle — tele­pítésre engedélyezett — szőlőfajtát tar­tanak számon. Ez a 65 szőlőfajta évszá­zadok folyamán honosodott meg hazánk­ban és vált ki abból a mintegy kétezer fajtából, amely — a tudósok szerint — Magyarországon előfordult. A badacsonyi kéknyelű még a rómaiak hagyatéka. A rizling, az ezerjó, a furmint, a burgun­di, a hárslevelű ugyancsak évszázadok óta otthonos vidékeinken. A török ere­detű kadarka és az olasz rizling még szü­lőhazájában sem ad olyan kiváló ter­mést, mint nálunk. Specialitásunk a to­kaji bor pedig egyedülálló az egész vilá­gon. Végeredményben a vulkanikus talaj és a hosszú őszt „produkáló“ mediterrán éghajlat szerencsés találkozása alakítot­ta ki szőlőkultúránkat, amely már régóta jelentős tényezője országunk gazdasági életének. Fontos és hagyományos exportcikk Az 1961-ben exportált több mint 410 ezer hí bor összes árukivitelünk 1,2 szá­zalékát tette ki, értéke csaknem akkora volt, mint TV-készülék exportunké, dup­lája izzólámpa­ és 70%-a összes gyógy­szerkivitelünk értékének! A belföldi kis­kereskedelmi forgalomban ugyanekkor jelentős mennyiségű bor fogyott el. Mind­ehhez hozzá kell számítani az étkezési szőlőből lebonyolított exportot és bel­földi eladást is. A szőlő- és bortermelés tehát igen je­­lentős tényezője a mezőgazdasági termel­­­ésnek. Jelenleg az ország összes termő­­őrületének 2,4 százalékán folyik szőlő­­termelés. A területegységre jutó évi net­tó termelési érték kétszerese, háromszo­rosa a legjobb minőségű szántóföldi nö­vénytermeléssel elérhetőnek. Népgazda­sági szempontból is érdemes tehát a sző­lő- és bortermelés minőségi és mennyi­ségi fejlesztését, korszerűsítését szorgal­mazni. Fontos ez azért is, mert a felsza­badulást követő 5—10 esztendőben nem gondoskodtunk megfelelően a háborúban megtépázott,,, kiöregedett­’ tokaji és más híres borvidékek fel­újításáról. Ennek következtében — bár a termőterület az 1935-ös 359 ezer kh-ról 1950-ig 406 ezer holdra növeke­dett — a szőlő- és bortermelés mennyisé­gi és minőségi színvonala nem érte el a háború előttit. A termőterület most ismét csaknem azonos az 1935. évivel (355 ezer kh). A szőlő- és bortermelés volumene a követ­kezőképpen alakult: hogy még a szüret befejezéséig is javul­hat a minőség. Minden szempontból ér­demes tehát „halogatni“­ a szüretet. A szőlőt, mustot és bort idén is a ta­valyihoz hasonló feltételek alapján vá­sárolják fel az állami pincegazdaságok. Jobb árat érhetnek el azok a tsz-ek és bortermelők, akik fajták szerint szelek­tálva szüretelnek és így adják át a szőlőt vagy az abból nyert bort a felvásárlók­nak. (A fajtánként külön szedett szőlőért,’ s az ebből készült mustért, borért kifize­tett fajtiszasági felár 10—30 százalékig terjed!) A szelektáló­ munka költsége te­hát bőven kifizetődik, verseny tapasztalatai alapján is­­ döntő jelentőségű a bor minősége szempontjá­ból c) A tárolási, kezelési és szállítási költ­ségek jelentősen csökkennek. A * • W A 7 m­ vámtarifa-rendelet végrehajtásáról • Ki kaphat építési engedélyt Budapesten 1931—1940 1956—1960 1961 évek átlaga évi termés Szőlőtermelés (1000 to) 495 575 591 Átlagtermés (g/kh) 13,9 18,2 18,5 Gyümölcs értékesítve (1000 to) 33 55 62 Bortermés (1000 hl) 3101 3420 3508 A központi tárolás, feldolgozás előnyei Ezekben a napokban országszerte fo­lyik a szüret, amellyel hegyes borvidé­keinken szándékosan nem sietnek, hi­szen minden napsütéses óra növeli a sző­lő értékét. Az igazi jó borterméshez usyanis évente 2100 óra napsütés szüksé­ges. Az Alföldön elegendő volt a napsü­tés, s így a napokban befejezhetik a ko­rai érésű szőlőfajták sz­vetelését. A szőlő lombja és gyümölcse ország­szerte egészséges, a peron oszlója és más növénybetegségek az idén sehol nem okoz­tak számottevő kárt. Remélhető tehát, A bor minőségét javítja A bor minőségét javítja az is, ha a ter­melő nagyüzemek és a kistermelők a ter­més minél nagyobb részét szőlő formá­jában értékesítik. Az Állami Pincegaz­daságok ugyanis országszerte felkészül­tek a korábbi éveknél nagyobb mennyi­ségű szőlő fogadására, annak korszerű, gyors feldolgozására. E célból ez évben 230 ezer mázsával növelték a fel­dol­gozó kapacitást, s ezzel most már 750 ezer mázsa szőlő nagyüzemi feldolgozására van lehetőség. Híres bortermő vidékein­ken — pl. Tapolcán, Cs­mgé­n, Kecske­méten — 8 új korszerű szőlőfeldolgozó telep létesült. Sok még azonban a ten­nivaló. Például a Balatonaligai Állami csopaki üzemegységének borát még mindig sok egymástól távol eső pin­cében tárolták, bár eddig minden terv­ben szerepelt a közös tároló létesítése. A nagyüzemi szőlő- és borsér dehozás, tárolás gazdasági előnyei — sok éves ta­­rt'.-'-’rto’: alomén — a következőkben foglalhatók össze: a) A szőlő egy-egy mázsájából 75—76 liter a musthozam, szemben a kisüzemi 65—70 literrel. b) A szőlő korszerű feldolgozása — az idén Budapesten tartott nemzetközi bor­ • A gépipari alkatrészgyártás központosítása Gyorsan növekszik a palackozás aránya A bortermelés, értékesítés, tárolás kor­szerűsítéséhez hozzátartozik a célszerű „csomagolás”, ebben az esetben a palac­kozás. Régebben úgyszólván csak hor­dóban vagy kimérve értékesztették kül- és belföldön a bort. Természetesen ez —­ főleg külföldön — sok hamisításra, minő­ségrontásra adott lehetőséget. A két vi­lágháború között pl. az évi 350—400 ezer hl magyar exportnak mindössze 0,5 szá­zalékát palackozták. A borpalackozás helyzete csak a legutóbbi esztendőben változott jelentősen, hiszen még 1950— 58-ban is csupán 13 százalékát palackoz­ták a forgalomba hozott bornak. 1959— 60-ban valamennyi palackozó üzemet új gépekkel láttak el. Az eredmény: 1959- ben 18, 1960-ban 24, 1961-ben 30 száza­lékra emelkedett a borforgalomban a pa­lackozott bor aránya. Ebben az évben ez az arány 40 százalékra növekszik és a tervek szerint 1965-ben már az összes bortermelés 70 százalékát palackozzák! Az értékesítés színvonalát emeli az is, hogy idén — a korábbi 2—3 százalékkal ellentétben — 16 százalékra növelik a 0,5 és a 0 ,5 literes kispalackok arányát. A nagyüzemi, korszerű módszerekkel történő feldolgozás, tárolás fejlődése mel­lett országszerte eredményesen folynak a tudományos kísérletek az újonnan ne­mesített csemegeszőlő-fajták közterme­lésbe állításához. Az állami gazdasá­gok és kísérleti telepek ma már évente többmilliónyi újfajtájú szőlő­vesszőt adnak a nagyüzemi gazdaságok rekonstrukcióihoz, új telepítéseihez. A további nemesítési cél: a direkttermő fajták (othello, nova) fokozatos kiirtása, s generatív keresztezési módszerekkel olyan fajtasorok előállítása, amelyek éré­si időpontja, szinte az egész őszi évszakot kitölti majd, nyár végétől tél elejéig. Ez azt jelentené, hogy hazánkban néhány esztendőn belül „megnyúlik“ a vidám szüret ideje, tovább növelve a magyar szőlő és bor világhírnevét, népgazdasági hasznát, a szőlő- és bortermelő közös gazdaságok jövedelmezőségét! Horvít Mihály

Next