Figyelő, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-10-24 / 43. szám
A fejlesztés fő útja: korszerűsítés A termelési mutatók azt bizonyítják, hogy a szőlőtermelés fejlesztésének fő iránya nem az új telepítés — tehát a termésterület növelése —, hanem a termelési kultúra fejlesztése, korszerűsítése. Magyarán: az előnyös talaj- és éghajlati viszonyok alapján évszázadok óta kialakult szőlőtermő vidékeink legjobb kihasználása, a korszerű termelési módszerek alkalmazása. Az ötéves terv ezért a szőlő termésterületének mindössze 22,5 százalékos növelését írja elő, s ennek a nyolcvanezer holdnyi területnek is 55—60 százaléka a korábban elhanyagolt szőlővidékek rekonstrukciója, illetve homoki és csemegeszőlő telepítése. Az étkezési szőlő mennyisége tavaly alig haladta meg a termelt borszőlő egytizedét, ami jórészt a fogyasztásra (exportra) alkalmas csemegeszőlő termelésének elhanyagolásából következik. Így a jó termés ellenére is igen magas (9 forint) a csemegeszőlő belföldi fogyasztói ára, az export volumene pedig alacsony Pedig a gyümölcsként é értékesített szőlő önköltsége jóval alacsonyabb a borénál, hiszen nem igényel ipari feldolgozást, tárolást és teljes súlyban értékesíthető. A borszőlő musttartalma viszont a fekerűbb nagyüzemi termelés esetében is legfeljebb 70—75 százaléka a szőlő súlyának. Ezt az összefüggést már régen felismerték egyes — szőlő- és bortermelésben nálunk gyengébb — országok (pl. Csehszlovákia, Ausztria, Bulgária) termelői, akik nagyobb mértékben telepítettek csemegeszőlőt. Célszerű lenne tehát az új telepítésnél és a rekonstrukcióknál az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani a bel- és külföldi csemegeszőlő-keresletre. s 1 f [3! ^ 1 - 1 , kik. A szüret — és haszna A magyar borok világhíre és tekintélye évszázados, múltja — évezredes. Vulkanikus eredetű hegyeink déli lejtőinek lösztalaján, s a nap sugarait visszaverő homokos vidékeinken ma 65 féle — telepítésre engedélyezett — szőlőfajtát tartanak számon. Ez a 65 szőlőfajta évszázadok folyamán honosodott meg hazánkban és vált ki abból a mintegy kétezer fajtából, amely — a tudósok szerint — Magyarországon előfordult. A badacsonyi kéknyelű még a rómaiak hagyatéka. A rizling, az ezerjó, a furmint, a burgundi, a hárslevelű ugyancsak évszázadok óta otthonos vidékeinken. A török eredetű kadarka és az olasz rizling még szülőhazájában sem ad olyan kiváló termést, mint nálunk. Specialitásunk a tokaji bor pedig egyedülálló az egész világon. Végeredményben a vulkanikus talaj és a hosszú őszt „produkáló“ mediterrán éghajlat szerencsés találkozása alakította ki szőlőkultúránkat, amely már régóta jelentős tényezője országunk gazdasági életének. Fontos és hagyományos exportcikk Az 1961-ben exportált több mint 410 ezer hí bor összes árukivitelünk 1,2 százalékát tette ki, értéke csaknem akkora volt, mint TV-készülék exportunké, duplája izzólámpa és 70%-a összes gyógyszerkivitelünk értékének! A belföldi kiskereskedelmi forgalomban ugyanekkor jelentős mennyiségű bor fogyott el. Mindehhez hozzá kell számítani az étkezési szőlőből lebonyolított exportot és belföldi eladást is. A szőlő- és bortermelés tehát igen jelentős tényezője a mezőgazdasági termelésnek. Jelenleg az ország összes termőőrületének 2,4 százalékán folyik szőlőtermelés. A területegységre jutó évi nettó termelési érték kétszerese, háromszorosa a legjobb minőségű szántóföldi növénytermeléssel elérhetőnek. Népgazdasági szempontból is érdemes tehát a szőlő- és bortermelés minőségi és mennyiségi fejlesztését, korszerűsítését szorgalmazni. Fontos ez azért is, mert a felszabadulást követő 5—10 esztendőben nem gondoskodtunk megfelelően a háborúban megtépázott,,, kiöregedett’ tokaji és más híres borvidékek felújításáról. Ennek következtében — bár a termőterület az 1935-ös 359 ezer kh-ról 1950-ig 406 ezer holdra növekedett — a szőlő- és bortermelés mennyiségi és minőségi színvonala nem érte el a háború előttit. A termőterület most ismét csaknem azonos az 1935. évivel (355 ezer kh). A szőlő- és bortermelés volumene a következőképpen alakult: hogy még a szüret befejezéséig is javulhat a minőség. Minden szempontból érdemes tehát „halogatni“ a szüretet. A szőlőt, mustot és bort idén is a tavalyihoz hasonló feltételek alapján vásárolják fel az állami pincegazdaságok. Jobb árat érhetnek el azok a tsz-ek és bortermelők, akik fajták szerint szelektálva szüretelnek és így adják át a szőlőt vagy az abból nyert bort a felvásárlóknak. (A fajtánként külön szedett szőlőért,’ s az ebből készült mustért, borért kifizetett fajtiszasági felár 10—30 százalékig terjed!) A szelektáló munka költsége tehát bőven kifizetődik, verseny tapasztalatai alapján is döntő jelentőségű a bor minősége szempontjából c) A tárolási, kezelési és szállítási költségek jelentősen csökkennek. A * • W A 7 m vámtarifa-rendelet végrehajtásáról • Ki kaphat építési engedélyt Budapesten 1931—1940 1956—1960 1961 évek átlaga évi termés Szőlőtermelés (1000 to) 495 575 591 Átlagtermés (g/kh) 13,9 18,2 18,5 Gyümölcs értékesítve (1000 to) 33 55 62 Bortermés (1000 hl) 3101 3420 3508 A központi tárolás, feldolgozás előnyei Ezekben a napokban országszerte folyik a szüret, amellyel hegyes borvidékeinken szándékosan nem sietnek, hiszen minden napsütéses óra növeli a szőlő értékét. Az igazi jó borterméshez usyanis évente 2100 óra napsütés szükséges. Az Alföldön elegendő volt a napsütés, s így a napokban befejezhetik a korai érésű szőlőfajták szvetelését. A szőlő lombja és gyümölcse országszerte egészséges, a peron oszlója és más növénybetegségek az idén sehol nem okoztak számottevő kárt. Remélhető tehát, A bor minőségét javítja A bor minőségét javítja az is, ha a termelő nagyüzemek és a kistermelők a termés minél nagyobb részét szőlő formájában értékesítik. Az Állami Pincegazdaságok ugyanis országszerte felkészültek a korábbi éveknél nagyobb mennyiségű szőlő fogadására, annak korszerű, gyors feldolgozására. E célból ez évben 230 ezer mázsával növelték a feldolgozó kapacitást, s ezzel most már 750 ezer mázsa szőlő nagyüzemi feldolgozására van lehetőség. Híres bortermő vidékeinken — pl. Tapolcán, Csmgén, Kecskeméten — 8 új korszerű szőlőfeldolgozó telep létesült. Sok még azonban a tennivaló. Például a Balatonaligai Állami csopaki üzemegységének borát még mindig sok egymástól távol eső pincében tárolták, bár eddig minden tervben szerepelt a közös tároló létesítése. A nagyüzemi szőlő- és borsér dehozás, tárolás gazdasági előnyei — sok éves tart'.-'-’rto’: alomén — a következőkben foglalhatók össze: a) A szőlő egy-egy mázsájából 75—76 liter a musthozam, szemben a kisüzemi 65—70 literrel. b) A szőlő korszerű feldolgozása — az idén Budapesten tartott nemzetközi bor • A gépipari alkatrészgyártás központosítása Gyorsan növekszik a palackozás aránya A bortermelés, értékesítés, tárolás korszerűsítéséhez hozzátartozik a célszerű „csomagolás”, ebben az esetben a palackozás. Régebben úgyszólván csak hordóban vagy kimérve értékesztették kül- és belföldön a bort. Természetesen ez — főleg külföldön — sok hamisításra, minőségrontásra adott lehetőséget. A két világháború között pl. az évi 350—400 ezer hl magyar exportnak mindössze 0,5 százalékát palackozták. A borpalackozás helyzete csak a legutóbbi esztendőben változott jelentősen, hiszen még 1950— 58-ban is csupán 13 százalékát palackozták a forgalomba hozott bornak. 1959— 60-ban valamennyi palackozó üzemet új gépekkel láttak el. Az eredmény: 1959- ben 18, 1960-ban 24, 1961-ben 30 százalékra emelkedett a borforgalomban a palackozott bor aránya. Ebben az évben ez az arány 40 százalékra növekszik és a tervek szerint 1965-ben már az összes bortermelés 70 százalékát palackozzák! Az értékesítés színvonalát emeli az is, hogy idén — a korábbi 2—3 százalékkal ellentétben — 16 százalékra növelik a 0,5 és a 0 ,5 literes kispalackok arányát. A nagyüzemi, korszerű módszerekkel történő feldolgozás, tárolás fejlődése mellett országszerte eredményesen folynak a tudományos kísérletek az újonnan nemesített csemegeszőlő-fajták köztermelésbe állításához. Az állami gazdaságok és kísérleti telepek ma már évente többmilliónyi újfajtájú szőlővesszőt adnak a nagyüzemi gazdaságok rekonstrukcióihoz, új telepítéseihez. A további nemesítési cél: a direkttermő fajták (othello, nova) fokozatos kiirtása, s generatív keresztezési módszerekkel olyan fajtasorok előállítása, amelyek érési időpontja, szinte az egész őszi évszakot kitölti majd, nyár végétől tél elejéig. Ez azt jelentené, hogy hazánkban néhány esztendőn belül „megnyúlik“ a vidám szüret ideje, tovább növelve a magyar szőlő és bor világhírnevét, népgazdasági hasznát, a szőlő- és bortermelő közös gazdaságok jövedelmezőségét! Horvít Mihály