Figyelő, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-19 / 42. szám
■""’"''TV.'“ - —~ ~ -• ----- - - -■ — -----v-r — — — - —. .. .... - - — - Xft . . .. . .......... 3 AZ IPARI NYERS- ÉS ALAPANYAGOK ÉJ ÁRRENDSZERE Az árreform végrehajtásánál követendő irányelveket a kormány meghatározta. Az árreform irányelvei számos vonatkozásban módot adnak szakmánként differenciált árképzési megoldások alkalmazására, így például az iparágak, a termékcsoportok árszínvonala, az árarányok, a nyereség mértéke, a külkereskedelmi és a belföldi árak kapcsolata stb. a különböző megfontolások alapján szakmánként differenciált módon alakítható ki. Az árakat nem egyoldalúan a termelési költségek határozzák meg; az árak a termelési ráfordítások és a piaci értékítélet, valamint az állami preferenciák együttes hatására alakulnak ki. E tényezők felmérése, a hatások egybevetése és számszerűsítése újszerű feladat az árképzésben. Főleg a várható piaci helyzet megítélése igényel sokoldalú körültekintést és az irányító, termelő és értékesítő szervek részéről állandó együttműködést. Célunk az, hogy az új árak már életbelépésük idejénmegfeleljenek az új árrendszer alapkövetelményeinek és a további ármozgások az új mechanizmus hatására menjenek végbe. Az import értékelése Az ipari árszínvonalat és az ágazati árarányokat alapvetően meghatározzák a nyers- és alapanyagok árai. A nyers- és alapanyagárak rendezésénél a legfontosabb és úgyszólván minden termékcsoportot érintő probléma az import helyes értékelése, az importráfordítások meghatározása. A felhasznált színesfémek, a nyers- és műgumi 100 százalékban, az ötvözőanyagok több mint 90 százaléka, a textil-, bőr- és faanyagok több mint 50 százaléka a vegyipari alapanyagok mintegy 40 százaléka importból származik. Alapelv, hogy az importált termelőeszközök devizaszorzókkal kiszámított forintára érvényesül a felhasználás teljes folyamatában. Ezért a felhasználók az importált nyers- és alapanyagokért a devizaszorzókkal átszámított forintárakat fizetik. Az új nyersanyagárak így fedezik a népgazdasági ráfordításokat és egyúttal a felhasználókat is helyesen informálják a nyersanyagok tényleges költségeiről. A feldolgozási fázisokban — az anyaghányadtól függő mértékben — egyre csökken a nyersanyag árváltozás hatása, a végtermékek termelői áraiban pedig már korántsem ilyen jelentős az árváltozás. Például a könnyűipari nyersanyagok jelentős áremelkedése mellett a feldolgozott termékek termelői árainak csak mintegy 10 százalékos emelkedésével számolunk az új árrendszerben. A fogyasztói árak színvonalára pedig már nem hat a nyersanyagárak emelkedése, ezt ugyanis a forgalmi adó csökkentésével ellensúlyozzák. A költségvetés forgalmiadó-bevételei így alacsonyabbak lesznek, ezzel szemben a külkereskedelmi importárkiegyenlítések felszámolásával a költségvetés közvetlen kiadásai csökkennek. Másik jelentős változás, hogy az új árak feladóállomási árak; felszámolják a fuvarkasszákat; a különböző távolságokból adódó fuvarkülönbözetek központi kiegyenlítése megszűnik, így a vevőket beszerzéseiknél az árak és a valóságos szállítási költségek együttesen orientálják és kalkulációjukban a tényleges ráfordítások jelennek meg. További változás az árrendszerben a szektorális megkülönböztetések (pl. a szövetkezeteknek felszámolt forgalmi adó) megszüntetése. A jövőben csak a Abszolút használa-Az abszolút használati értéknek megfelelő árarányokat ma még nem lenne célszerű bevezetni; az új árarányok a népgazdasági érdekkel összhangban ösztönöznek a szénhidrogének nagyüzemi felhasználására. Felárak és árengedmények Az energiahordozók új árai a jelenlegi áraknál általában alacsonyabbak. Pl. a hazai szenek ára kb. 10 százalékkal, a kőolaj ára kb. 13 százalékkal, a földgáz és az ipari gőz ára 5 százalékkal, a villamos energia nagyüzemi árszabása pedig 27 százalékkal csökkent; kismértékvásárlás eltérő kondíciói (pl. mennyiségi felárak stb.) miatt lehet eltérés a beszerzési árakban. Ez is segíti majd a szektorális verseny kibontakozását. Az ipari nyers- és alapanyagok körében — az élelmiszeripari nyersanyagok kivételével — már tisztázódtak a legfőbb elvi kérdések, kialakultak az árképzés szakmai irányelvei és megkezdődtek az árrendezés gyakorlati munkái. Az élelmiszeripari nyersanyagok új árait a mezőgazdaság árrendszerével összhangban még ezután alakítják ki. Az árrendezési munkában valamenynyi nyers- és alapanyag árát ki kell számítani, noha csak néhány nyersanyag árát fogják hatóságilag rögzíteni, fix árként életbe léptetni. Az energiahordozók új árai A népgazdaság energiaszükségletének mintegy 70 százalékát fedezzük hazai forrásból, a hiányzó energiamennyiséget a KGST-országokból importáljuk, mégpedig a szenet a hazai ráfordításoknál mintegy 30 százalékkal olcsóbban. Az energiahordozók hazai termelési szerkezetében a szén aránya fokozatosan csökken, az energiafelhasználás struktúrájában pedig az importszén hányada növekszik. Ezért a szénárszínvonal kialakításakor a hazai és az import származású szén ráfordításának különbségét is indokolt figyelembe venni. Az energiahordozók árszintjének kialakítására vonatkozó különböző javaslatok közül, azt a javaslatot fogadták el, amely szerint az átlagos belföldi társadalmi ráfordítások határozzák meg az enerigahordozók árszínvonalát. Célszerűtlen lett volna a magasabb árszintre vonatkozó javaslat mellett dönteni, hiszen nemzetközi viszonylatban a felhasználók számára így is magasabbak — egyes számítások szerint kb. 30 százalékkal — az energiaköltségek, mint a jobb termelési feltételekkel rendelkező országokban. A feldolgozóipar árszintjét feleslegesen emelné, nemzetközi versenyképességét rontaná az olyan energetikai árszínvonal, amely a hazai szén átlagos, sőt határköltségeire épülne. Az új árak következtében a szénbányászat veszteségessé válna, ezért ebben az iparágban illetményadót és eszközlekötési járulékot nem kell fizetni. A szénbányászatban ily módon kieső tisztajövedelmet a szénhidrogéneknél keletkező járadék fedezi. A nem energetikai felhasználásra kerülő termékek árát — pl. a petrolkémiai célra átadott szénhidrogénekét — járadék nélkül, a belföldi társadalmi ráfordítás alapján állapítjuk meg, annak érdekében, hogy a továbbfeldolgozási termékek kalkulációiban a valóságos ráfordítások szintjén jelenjenek meg e költségek. A különböző energiahordozók használati értékét, illetőleg ezek egymáshoz viszonyított arányát fajlagos fűtőértékük, és tüzelési hatásfokuk határozza meg. Az energiahordozók árainak is a használati értékarányokhoz kell igazodniuk, mert enélkül az energiahordozók egyes fajtái iránt túlzott és kielégíthetetlen kereslet keletkezne. A használatiérték-arányokhoz igazodó árak kialakításakor nemcsak a műszaki használhatóság kritériumait és az energiahordozók egyes fajtáiból rendelkezésre álló mennyiséget, hanem a felhasználók meglevő berendezéseit, technológiai adottságait is figyelembe kellett venni. A ráfordítások és használati értékek, az árak arányait az alábbiakban mutatjuk be:ben: 5 százalékkal emelkedett a kohókoksz ára, 16 százalékkal pedig a gázolaj ára. A kohászat alapanyagai nagyrészt importeredetűek. Ezért az árrendezésnél az 1968-tól érvényesülő devizaárak meghatározása a fő feladat. A szocialista relációból importált anyagok devizaárát és a szállítási költségeket a hosszú lejáratú szerződések alapján kellő biztonsággal lehet meghatározni. A tőkés forrásból származó anyagok árát a több évi világpiaci áralakulást és a tényleges kötések ártendenciáit alapul véve határozzuk meg. A kohászati termékek (hengerelt, sajtolt és húzott termékek, öntvények, kovácsolt termékek, ferroötvözetek és tűzállóanyagok) árát a társadalmi ráfordítások alapján a használhatósággal arányosan alakítjuk ki. A kohászati árrendszer jellemzője: az alapár és felár,engedményrendszer széles körű alkalmazása. Az alapárak az alapminőségű, legegyszerűbb termékek anyagköltségeit és az azokkal arányosan változó költségeket fedezik. Az alapárakhoz járulnak a termelés, a felhasználás gazdaságosságának és a műszaki fejlesztés követelményeinek megfelelő és összegszerűen megállapított szelvényfelárak, bonyolultsági-, minőségi-, kikészítési felárak. A vásárolt termékek mennyiségétől függően menynyiségi felár, illetve engedmény módosíthatja még a termékek árát. Az előzetes számítások szerint az ötvözetlen vaskohászati termékek jelenlegi árai átlagosan kb. 10 százalékkal, az ötvözött termékek árai ennél nagyobb mértékben, mintegy 15—20 százalékkal csökkennek. A korszerűbb szerkezeti anyagok és szelvények árainak jelentős csökkenése összhangban van a magyar vaskohászat távlati és technológiai fejlesztési programjával és a világpiaci árak alakulásával. A könnyűfémkohászati termékek közül a bauxit és a timföld új árait az 1968. évi hazai társadalmi ráfordítások szintjén, az alumíniumtömb árát a hazai előállítású és a magyar—szovjet timföld— alumíniumegyezmény alapján importált tömb átlagos ráfordításainak szintjén alakítjuk ki. Mivel a bauxitot egyre inkább a mélyművelésű bányákból termeljük ki, a bauxit-kitermelés önköltségének emelkedése várható. A költségek növekedése ellenére a timföld és az alumínium-tömb árszintje jelentősen, mintegy 25 százalékkal mérsékelhető. Az alumínium-félgyártmányok ára hasonlóképpen csökken. A hazai nyersanyagból készült alumíniumtermékek fokozott felhasználására ösztönöznek a vas- és nehézfémkohászati és az alumínium-ipari termékek közötti új árarányok. Új árak a vegyiparban A szerves és a szervetlen vegyiparban a széles körű helyettesíthetőségi kapcsolatok és a lényeges kémiai összefüggések, valamint a jelentős importhányad a jellemzők. A vegyipari alapanyagok árképzésénél ezért a helyettesíthetőségi kapcsolatok és a világpiaci áralakulás, valamint a hazai előállítású költségek változása, továbbá a relációk szerinti ráfordítások összehangolása került az előkészítő munkák középpontjába. Az importtermékek árképzését bonyolítja, hogy számos, egymást helyettesítő alapanyag tőkés és szocialista deviza ára azonos vagy közelálló. Ezeknél az anyagoknál a relációnként szorzó alkalmas széles körű helyettesíthetőség, másrészt a műszaki értékelés, továbbá az egyes alapanyagokból gyártott késztermékek világpiaci és hazai árarányai, valamint az a körülmény, hogy az import bővítése főként tőkés relációból biztosítható, együttesen indokolják, hogy a textilipari alapanyagok új árait egységesen a tőkés beszerzési árak szintjén és arányai szerint képezzük. Az áremelkedést főleg az új devizaszorzó alkalmazása okozza. A textil anyagokhoz hasonlóan, a tőkésimportár színvonalán rendezik a bőripari alapanyagárakat is. A világpiaci áremelkedés és az új devizaszorzó hatására a nyersbőrárak átlagosan 133 százalékkal emelkedtek. Az új faárak fedezik a termelés, az újraerdősítés költségeit, beleértve az élőfaállomány után is felszámított eszközlekötési járulékot; érdekeltté teszik a termelőket és a felhasználókat a fával való szigorú takarékosságban, továbbá a helyettesítő anyagok széles körű alkalmazásában; ösztönzik az erdőgazdaságozásával átszámított belföldi árak számottevően eltérőek, a beszerzési viszonylatok viszont nem választhatók meg tetszés szerint. Az új árakat a szervetlen-, szerves-, és petrolkémiai alapanyagok egyes csoportjaiban külön-külön kiszámított átlagos devizaszorzóval, a tőkés devizaárak alapján képezzük. A vegyipari importanyagok többségénél az általános irányelvek szerint számítjuk ki a forintárakat. A demokratikus relációból származó anyagok ára kevésbé, a tőkés beszerzésű anyagok ára nagyobb mértékben emelkedik. Például az egyik legfontosabb vegyi alapanyag, a kén új árát az átlagosan várható bekerülés szintjén alakítjuk ki. A kén ára 86 százalékkal, a pirít ára 27 százalékkal emelkedik. Ennél kisebb mértékben —, a világpiaci árak növekedését követve, mintegy 40 százalékkal —, emelni kell a metilalkohol árát is. A nyersfoszfát iránt várható lanyhuló kereslet következtében, a szilárd világpiaci árak emelkedésére nem számítva, a nyersfoszfát ára változatlan marad. A nyers- és a műgumi új árát az importrelációk szerinti ráfordítások átlagolásával és a használhatósági , helyettesíthetőségi kapcsolatok együttes figyelembe vételével határozzuk meg. Az importrelációk és a hazai termelés volumenváltozásait, a hagyományos termékekkel fennálló helyettesítési kapcsolatokat is figyelembe véve, a műanyagalapanyagok árát általában az importráfordítások szintjén alakítjuk ki. A hazai ráfordítások ennél magasabbak, de a termelés felfutása után csökkenésük várható, ezért a műanyagtermékek elterjesztése és a hagyományos anyagok áraihoz viszonyított árarányok indokolttá teszik a PVC-por árának változatlanul tartását és a hazai termelés átmeneti dotálását. Textília a magasabb áron A könnyűipar nyersanyagainak többsége szintén import eredetű. A textiliparban a tőkés és a demokratikus importból, valamint a hazai forrásból származó nyersanyagok eltérő ráfordításainak — a helyettesítési kapcsolatokra is figyelemmel levő — átlagosítása a probléma. A textilanyagok árképzésére is több javaslat hangzott el. Az egyik a tényleges ráfordítások alapulvételét vélte helyesnek, más vélemény szerint viszont a helyettesíthetőséget és a használhatóságot kell elsősorban számításba venni. Ha a textilipari nyersanyagok árát a relációk szerinti ráfordítások átlagából képeznénk, a széles körű helyettesítési kapcsolatok következtében a használatiérték-arányoktól nagymértékben eltérő, az alábbiakban bemutatott árarányokat kapnánk: hát a minőségi termelésre és a jobb iparifaid hozatalra. A papírgyártóipari alapanyagok és féltermékek induló árait a belföldi és importráfordítások átlaga alapján határozzuk meg. Az építőanyagok új árait a hazai ráfordítások szintjén, a piaci igények figyelembevételével alakítjuk ki. Az építőanyagipari árrendszerrel előmozdítjuk a meglevő helyi termelői kapacitások kihasználását. Az építőanyagok hatósági árszabályozását csak a központilag nagy mennyiségben előállított alapvető termékekre tartjuk fenn. A jelentős fuvarigényű termékeknél feladóállomási árak alkalmazásával is előmozdítjuk a helyi források igénybevételét. A felhasználókat ily módon a termelés és a szállítás együttes költségei orientálják a beszerzéseknél. Az új nyers- és alapanyagárakat folyamatosan közöljük a felhasználókkal, hogy a feldolgozóiparokban is mielőbb megkezdődhessenek az árszámítások. Pappné, dr. Elfter Jolán Ráfordítási ti érték arányok lap- Különböző ösztönzési Termék arányok timális programnak megfontolások alap- Az új árak megfelelő árnyékján javasolt árarányok arányai árak szerint) Szén 100 100 100 100 100 100 Kőolaj 48 133 105 115 110 110 Földgáz 23 145 105 110 110 110 A textilnyersanyagok árarányai a pamutárhoz viszonyítva ---------------------------------------------------------------------------------------------------- ---------------------- új árai az átlagos a tőkés árszinten a jelenlegi a jelenlegi új képzett új árak átlagárak átlagárak ráfordítások szerint százalékában alapján mellett Pamut 100 100 100 158 Gyapjú 359 491 267 118 Műszál 64 76 63 155 Szintetikus rost 274 285 193 112 Tilolt kender és kőc 57 37 66 184 Tilolt len 77 61 92 186 Juta 25 44 40 249 FIGYELŐ, 1966. OKTÓBER 19.