Figyelő, 1966. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-19 / 42. szám

■""’"''TV.'“ - —~ ~ -• ----- - - -■ — -----v-r — — — - —. .. .... - - — - Xft . . .. . .......... 3 AZ IPARI NYERS- ÉS ALAPANYAGOK ÉJ ÁRRENDSZERE Az árreform végrehajtásánál követen­dő irányelveket a kormány meghatároz­ta. Az árreform irányelvei számos vo­natkozásban módot adnak szakmánként differenciált árképzési megoldások al­kalmazására, így például az iparágak, a termékcsoportok árszínvonala, az árará­nyok, a nyereség mértéke, a külkereske­delmi és a belföldi árak kapcsolata stb. a különböző megfontolások alapján szak­mánként differenciált módon alakítható ki. Az árakat nem egyoldalúan a termelési költségek határozzák meg; az árak a ter­melési ráfordítások és a piaci értékítélet, valamint az állami preferenciák együt­tes hatására alakulnak ki. E tényezők felmérése, a hatások egybevetése és számszerűsítése újszerű feladat az ár­képzésben. Főleg a várható piaci hely­zet megítélése igényel sokoldalú körül­tekintést és az irányító, termelő és ér­tékesítő szervek részéről állandó együtt­működést. Célunk az, hogy az új árak már életbelépésük idején­­megfeleljenek az új árrendszer alapkövetelményeinek és a további ármozgások az új mecha­nizmus hatására menjenek végbe. Az import értékelése Az ipari árszínvonalat és az ágazati árarányokat alapvetően meghatározzák a nyers- és alapanyagok árai. A nyers- és alapanyagárak rendezésénél a legfonto­sabb és úgyszólván minden termékcso­portot érintő probléma az import helyes értékelése, az importráfordítások megha­tározása. A felhasznált színesfémek, a nyers- és műgumi 100 százalékban, az ötvözőanyagok több mint 90 százalé­ka, a textil-, bőr- és faanyagok több mint 50 százalék­a a vegyipari alapanya­gok mintegy 40 százaléka importból szár­mazik. Alapelv, hogy az importált termelőesz­közök devizaszorzókkal kiszámított fo­rintára érvényesül a felhasználás teljes folyamatában. Ezért a felhasználók az importált nyers- és alapanyagokért a devizaszorzókkal átszámított forintárakat fizetik. Az új nyersanyagárak így fedezik a népgazdasági ráfordításokat és egyúttal a felhasználókat is helyesen informálják a nyersanyagok tényleges költségeiről. A­ feldolgozási fázisokban — az anyag­hányadtól függő mértékben — egyre csökken a nyersanyag árváltozás hatá­sa, a végtermékek termelői áraiban pe­dig már korántsem ilyen jelentős az ár­változás. Például a könnyűipari nyers­anyagok jelentős áremelkedése mellett a feldolgozott termékek termelői árainak csak mintegy 10 százalékos emelkedésé­vel számolunk az új árrendszerben. A fogyasztói árak színvonalára pedig már nem hat a nyersanyagárak emelkedése, ezt ugyanis a forgalmi adó csökkenté­sével ellensúlyozzák. A költségvetés for­­galmiadó-bevételei így alacsonyabbak lesznek, ezzel szemben a külkereskedel­mi importárkiegyenlítések felszámolásá­val a költségvetés közvetlen kiadásai csökkennek. Másik jelentős változás, hogy az új árak feladóállomási árak; felszámolják a fuvarkasszákat; a különböző távolságok­ból adódó fuvarkülönbözetek központi ki­egyenlítése megszűnik, így a vevőket be­­szerzés­eiknél az árak és a valóságos szál­lítási költségek együttesen orientálják és kalkulációjukban a tényleges ráfordítá­sok jelennek meg. További változás az árrendszerben a szektorális megkülönböztetések (pl. a szövetkezeteknek felszámolt forgalmi adó) megszüntetése. A jövőben csak a Abszolút használa-Az abszolút használati értéknek meg­felelő árarányokat ma még nem lenne célszerű bevezetni; az új árarányok a népgazdasági érdekkel összhangban ösz­tönöznek a szénhidrogének nagyüzemi felhasználására. Felárak és árengedmények Az energiahordozók új árai a jelenle­gi áraknál általában alacsonyabbak. Pl. a hazai szenek ára kb. 10 százalékkal, a kőolaj ára kb. 13 százalékkal, a földgáz és az ipari gőz ára 5 százalékkal, a vil­lamos energia nagyüzemi árszabása pe­dig 27 százalékkal csökkent; kismérték­vásárlás eltérő kondíciói (pl. mennyisé­gi felárak stb.) miatt lehet eltérés a beszerzési árakban. Ez is segíti majd a szektorális verseny kibontakozását. Az ipari nyers- és alapanyagok köré­ben — az élelmiszeripari nyersanyagok kivételével — már tisztázódtak a leg­főbb elvi kérdések, kialakultak az ár­képzés szakmai irányelvei és megkez­dődtek az árrendezés gyakorlati munkái. Az élelmiszeripari nyersanyagok új árait a mezőgazdaság árrendszerével összhangban még ezután alakítják ki. Az árrendezési munkában valameny­­nyi nyers- és alapanyag árát ki kell számítani, noha csak néhány nyersanyag árát fogják hatóságilag rögzíteni, fix árként életbe léptetni. Az energiahordozók új árai A népgazdaság energiaszükségletének mintegy 70 százalékát fedezzük hazai forrásból, a hiányzó energiamennyiséget a KGST-országokból importáljuk, még­pedig a szenet a hazai ráfordításoknál mintegy 30 százalékkal olcsóbban. Az energiahordozók hazai termelési szerke­zetében a szén aránya fokozatosan csök­ken, az energiafelhasználás struktúrájá­ban pedig az importszén hányada nö­vekszik. Ezért a szénárszínvonal kiala­kításakor a hazai és az import szárma­zású szén ráfordításának különbségét is indokolt figyelembe venni. Az energiahordozók árszintjének ki­alakítására vonatkozó különböző javas­latok közül, azt a javaslatot fogadták el, amely szerint az átlagos belföldi tár­sadalmi ráfordítások határozzák meg az enerigahordozók árszínvonalát. Célsze­rűtlen lett volna a magasabb árszintre vonatkozó javaslat mellett dönteni, hi­szen nemzetközi viszonylatban a felhasz­nálók számára így is magasabbak — egyes számítások szerint kb. 30 száza­lékkal — az energiaköltségek, mint a jobb termelési feltételekkel rendelkező országokban. A feldolgozóipar árszintjét feleslegesen emelné, nemzetközi ver­senyképességét rontaná az olyan energe­tikai árszínvonal, amely a hazai szén átlagos, sőt határköltségeire épülne. Az új árak következtében a szénbá­nyászat veszteségessé válna, ezért ebben az iparágban illetményadót és eszközle­kötési járulékot nem kell fizetni. A szénbányászatban ily módon kieső tiszta­jövedelmet a szénhidrogéneknél keletke­ző járadék fedezi. A nem energetikai felhasználásra kerülő termékek árát — pl. a petrolkémiai célra átadott szén­­hidrogénekét — járadék nélkül, a bel­földi társadalmi ráfordítás alapján álla­pítjuk meg, annak érdekében, hogy a to­­vábbfeldolgozási termékek kalkulációi­ban a valóságos ráfordítások szintjén je­lenjenek meg e költségek. A különböző energiahordozók haszná­lati értékét, illetőleg ezek egymáshoz vi­szonyított arányát fajlagos fűtőértékük, és tüzelési hatásfokuk határozza meg. Az energiahordozók árainak is a hasz­nálati értékarányokhoz kell igazodniuk, mert enélkül az energiahordozók egyes fajtái iránt túlzott és kielégíthetetlen ke­reslet keletkezne. A használatiérték-arányokhoz igazodó árak kialakításakor nemcsak a műszaki használhatóság kritériumait és az ener­giahordozók egyes fajtáiból rendelkezés­re álló mennyiséget, hanem a felhasz­nálók meglevő berendezéseit, technoló­giai­ adottságait is figyelembe kellett venni. A ráfordítások és használati értékek, az árak arányait az alábbiakban mutat­juk be:­ben: 5 százalékkal emelkedett a kohó­koksz ára, 16 százalékkal pedig a gáz­olaj ára. A kohászat alapanyagai nagyrészt im­­porteredetűek. Ezért az árrendezésnél az 1968-tól érvényesülő devizaárak megha­tározása a fő feladat. A szocialista relá­cióból importált anyagok devizaárát és a szállítási költségeket a hosszú lejáratú szerződések alapján kellő biztonsággal lehet meghatározni. A tőkés forrásból származó anyagok árát a több évi világ­piaci áralakulást és a tényleges kötések ártendenciáit alapul véve határozzuk meg. A kohászati termékek (hengerelt, saj­tolt és húzott termékek, öntvények, ko­vácsolt termékek, ferroötvözetek és tűz­állóanyagok) árát a társadalmi ráfordí­tások alapján a használhatósággal ará­nyosan alakítjuk ki. A kohászati árrend­szer jellemzője: az alapár és felár,­­en­gedmény­rendszer széles körű alkalma­zása. Az alapárak az alapminőségű, leg­egyszerűbb termékek anyagköltségeit és az azokkal arányosan változó költsége­ket fedezik. Az alapárakhoz járulnak a termelés, a felhasználás gazdaságosságá­nak és a műszaki fejlesztés követelmé­nyeinek megfelelő és összegszerűen meg­állapított szelvényfelárak, bonyolultsági-, minőségi-, kikészítési felárak. A vásárolt termékek mennyiségétől függően meny­­nyiségi felár, illetve engedmény módo­síthatja még a termékek árát. Az előzetes számítások szerint az öt­vözetlen vaskohászati termékek jelenle­gi árai átlagosan kb. 10 százalékkal, az ötvözött termékek árai ennél nagyobb mértékben, mintegy 15—20 százalékkal csökkennek. A korszerűbb szerkezeti anyagok és szelvények árainak jelentős csökkenése összhangban van a magyar vaskohászat távlati és technológiai fej­lesztési programjával és a világpiaci árak alakulásával. A könnyűfémkohászati termékek közül a bauxit és a timföld új árait az 1968. évi hazai társadalmi ráfordítások szint­jén, az alumíniumtömb árát a hazai elő­állítású és a magyar—szovjet timföld— alumíniumegyezmény alapján importált tömb átlagos ráfordításainak szintjén alakítjuk ki. Mivel a bauxitot egyre inkább a mély­­művelésű bányákból termeljük ki, a bauxit-kitermelés önköltségének emelke­dése várható. A költségek növekedése el­lenére a timföld és az alumínium-tömb árszintje jelentősen, mintegy 25 száza­lékkal mérsékelhető. Az alumínium-fél­gyártmányok ára hasonlóképpen csök­ken. A hazai nyersanyagból készült alu­míniumtermékek fokozott felhasználásá­ra ösztönöznek a vas- és nehézfémkohá­szati és az alumínium-ipari termékek közötti új árarányok. Új árak a vegyiparban A szerves és a szervetlen vegyiparban a széles körű helyettesíthetőségi kapcso­latok és a lényeges kémiai összefüggések, valamint a jelentős importhányad a jel­lemzők. A vegyipari alapanyagok árképzésénél ezért a helyettesíthetőségi kapcsolatok és a világpiaci áralakulás, valamint a ha­zai előállítású költségek változása, to­vábbá a relációk szerinti ráfordítások összehangolása került az előkészítő munkák középpontjába. Az importtermékek árképzését bonyo­lítja, hogy számos, egymást helyettesítő alapanyag tőkés és szocialista deviza ára azonos vagy közelálló. Ezeknél az anya­goknál a relációnként­ szorzó alkalma­s széles körű helyettesíthetőség, más­részt a műszaki értékelés, továbbá az egyes alapanyagokból gyártott készter­mékek világpiaci és hazai árarányai, va­lamint az a körülmény, hogy az import bővítése főként tőkés relációból biztosít­ható, együttesen indokolják, hogy a tex­tilipari alapanyagok új árait egységesen a tőkés beszerzési árak szintjén és ará­nyai szerint képezzük. Az áremelkedést főleg az új devizaszorzó alkalmazása okozza. A textil anyagokhoz hasonlóan, a tő­késimportár színvonalán rendezik a bőr­ipari alapanyagárakat is. A világpiaci áremelkedés és az új devizaszorzó hatá­sára a nyersbőrárak átlagosan 133 szá­zalékkal emelkedtek. Az új faárak fedezik a termelés, az újraerdősítés költségeit, beleértve az élőfaállomány után is felszámított esz­közlekötési járulékot; érdekeltté teszik a termelőket és a felhasználókat a fával való szigorú takarékosságban, továbbá a helyettesítő anyagok széles körű alkal­mazásában; ösztönzik az erdőgazdaságo­zásával átszámított belföldi árak szá­mottevően eltérőek, a beszerzési viszony­latok viszont nem választhatók meg tet­szés szerint. Az új árakat a szervetlen-, szerves-, és petrolkémiai alapanyagok egyes csoport­jaiban külön-külön kiszámított átlagos devizaszorzóval, a tőkés devizaárak alapján képezzük. A vegyipari import­anyagok többségénél az általános irány­elvek szerint számítjuk ki a forintára­kat. A demokratikus relációból származó anyagok ára kevésbé, a tőkés beszerzésű anyagok ára nagyobb mértékben emel­kedik. Például az egyik legfontosabb ve­gyi alapanyag, a kén új árát az átlago­san várható bekerülés szintjén alakítjuk ki. A kén ára 86 százalékkal, a pirít ára 27 százalékkal emelkedik. Ennél ki­sebb mértékben —, a világpiaci árak nö­vekedését követve, mintegy 40 százalék­kal —, emelni kell a metilalkohol árát is. A nyersfoszfát iránt várható lany­huló kereslet következtében, a szilárd vi­lágpiaci árak emelkedésére nem számít­va, a nyersfoszfát ára változatlan ma­rad. A nyers- és a műgumi új árát az im­portrelációk szerinti ráfordítások átlago­lásával és a használhatósági , helyette­síthetőségi kapcsolatok együttes figye­lembe vételével határozzuk meg. Az importrelációk és a hazai termelés volumenváltozásait, a hagyományos ter­mékekkel fennálló helyettesítési kapcso­latokat is figyelembe véve, a műanyag­alapanyagok árát általában az importrá­fordítások szintjén alakítjuk ki. A hazai ráfordítások ennél magasab­bak, de a termelés felfutása után csök­kenésük várható, ezért a műanyagter­mékek elterjesztése és a hagyományos anyagok áraihoz viszonyított árarányok indokolttá teszik a PVC-por árának vál­tozatlanul tartását és a hazai termelés átmeneti dotálását. Textília a magasabb áron A könnyűipar nyersanyagainak több­sége szintén import eredetű. A textiliparban a tőkés és a demok­ratikus importból, valamint a hazai for­rásból származó nyersanyagok eltérő rá­fordításainak — a helyettesítési kapcso­latokra is figyelemmel levő — átlagosítá­­sa a probléma. A textilanyagok árképzésére is több javaslat hangzott el. Az egyik a tény­leges ráfordítások alapulvételét vélte helyesnek, más vélemény szerint viszont a helyettesíthetőséget és a használható­ságot kell elsősorban számításba venni. Ha a textilipari nyersanyagok árát a relációk szerinti ráfordítások átlagából képeznénk, a széles körű helyettesítési kapcsolatok következtében a haszn­álati­­érték-arányoktól nagymértékben eltérő, az alábbiakban bemutatott árarányokat kapnánk: hát a minőségi termelésre és a jobb ipa­­rifa­id hozatalra. A papírgyártóipari alapanyagok és féltermékek induló árait a belföldi és im­portráfordítások átlaga alapján határoz­zuk meg. Az építőanyagok új árait a hazai rá­fordítások szintjén, a piaci igények fi­gyelembevételével alakítjuk ki. Az építőanyagipari árrendszerrel elő­mozdítjuk a meglevő helyi termelői ka­pacitások kihasználását. Az építőanya­gok hatósági árszabályozását csak a köz­pontilag nagy mennyiségben előállított alapvető termékekre tartjuk fenn. A je­lentős fuvarigényű termékeknél feladó­állomási árak alkalmazásával is előmoz­dítjuk a helyi források igénybevételét. A felhasználókat ily módon a termelés és a szállítás együttes költségei orientálják a beszerzéseknél. Az új nyers- és alapanyagárakat fo­lyamatosan közöljük a felhasználókkal, hogy a feldolgozóiparokban is mielőbb megkezdődhessenek az árszámítások. Pappné, dr. Elfter Jolán Ráfordítási ti érték arányok lap- Különböző ösztönzési Termék arányok timális programnak megfontolások alap- Az új árak megfelelő árnyék­­ján javasolt árarányok arányai árak szerint) Szén 100 100 100 100 1­00 100 Kőolaj 48 133 105 115 110 110 Földgáz 23 145 105 110 110 110 A textilnyersanyagok árarányai a pamutárhoz viszonyítva ---------------------------------------------------------------------------------------------------- ---------------------- új árai az átlagos a tőkés árszinten a jelenlegi a jelenlegi új képzett új árak átlagárak átlagárak ráfordítások szerint százalékában alapján mellett Pamut 100 100 100 158 Gyapjú 359 491 267 118 Műszál 64 76 63 155 Szintetikus rost 274 285 193 112 Tilolt kender és kőc 57 37 66 184 Tilolt len 77 61 92 186 Juta 25 44 40 249 FIGYELŐ, 1966. OKTÓBER 19.

Next