Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-09-16 / 37. szám
MFGTEijár Kükereskedelem A Magyar Kereskedelmi Kamara folyóiratának augusztusi száma — dr. Bíró József külkereskedelmi miniszternek a közelmúltban megtartott sajtótájékoztatója alapján — összefoglalót közöl a külkereskedelem első félévi eredményeiről. Karlócai János beszámol a LICCD isztambuli, a kereskedelmi verseny kérdéseivel foglalkozó konferenciájáról, Szántó Endre pedig — vitaindító cikkében — a kollekciózásnak a cipőexportban játszott szerepével foglalkozik. Kádár Iván és Samu József cikke olyan szervezési módszereket ajánl a külkereskedelmi vállalatoknak, amelyek egyben lehetővé teszik az egységes gépi adatfeldolgozási módszerek kialakítását is. A Szemle rovatban Várnai Iván az USA világkereskedelmi pozíciójáról és az EGK állítólagos „kihívásáról” ír. A Tapasztalatcsere rovat közli Mauró Györgynek az exportszállítmányok tengeri fuvarozásának kérdéseit, a MAHART szerepét elemző cikkét, valamint Révész Miklós írását a gépipari exportfővállalkozás távlatairól. A Fórum rovatban Kádas Kálmán a marketing és a műszaki fejlesztés kölcsönhatásáról, Horváth Gyula pedig a korszerűség fogalmának tartalmáról, elvi kérdéseiről ír. A lap ezenkívül gazdag folyóiratszemlét és jogi mellékletet tartalmaz. Reklám Szemle A Magyar Hirdető dokumentációs szemléjének idei második száma bőséges válogatást közöl a reklám általános szakkérdéseiről. Olvashatunk a szocialista reklámtervezésről, a gyártmánykutatás és a reklám összhangjáról, a decentralizált piackutatásról, egy tanulságos reklámakció felépítéséről és lebonyolításáról. Erős kritikát tartalmaz a „Botcsinálta reklámszakemberek” című írás. Rövidebb információk találhatók a folyóiratban többek között az angliai és kanadai reklámkiadásokról, a vendéglátóipari reklámról, az eladó propagandista szerepéről. A reklámeszközök témacsoportjában közölt cikkek zöme a tv-reklám különböző kérdéseivel foglalkozik, egy külföldi értékelés pedig a MALÉV plakátsorozatát elemzi. Rövidebb anyagok érintik a napilapok, a telefonreklám és a csomagolás néhány kérdését. Olvashatunk még a tejfogyasztás növelését célzó reklámkampányokról, továbbá a színek reklámhatásáról is. Nagyító A fogyasztók lapjának szeptemberi számában részletes vizsgálat alapján készült értékelés olvasható a televízió vevőkészülékekről, a gázfűtő berendezésekről és a szálastésztákról. A többi írás foglalkozik például a közös tulajdon jogi kérdéseivel, a hibásnak bizonyuló elsőosztályú árukkal, a padlóápoló eszközökkel, a boylerekkel, a cigaretták gyártási jelrendszerével, az Skoda gépkocsival, a Pötyi bútorral, a minta utáni vásárlással. A cikkek másik része tágabb körben mozog. Bemutatja a lap a Nyugdíjasok Házát és Hajdúszoboszlót, a 70 fokos hévíz városát. A pályaválasztás előtt állóknak tanácsot adó sorozatban a műszerész szakmákat ismertetik, egy másik írás pedig tájékoztat az egyetemisták ösztöndíjának, állami támogatásának összegéről, rendszeréről. A magyar népgazdaság ágazati kapcsoltainak mérlege, 1968. Az 1968. évi ágazati kapcsolatok mérlege — a korábbi mérlegekhez hasonlóan — lényegében az anyagi termelés körének kapcsolatait tartalmazza. Az anyagi termelést a mérleg 83 ágazat szerint részletezi. A kiadvány tartalmazza a mérleg különféle típusait és a matematikai feldolgozás (technológiai és inverz mátrixok, valamint az ezek alapján végzett fontosabb számítások) eredményeit. A 83 szektoros modell változatai az importeredetű termékek elszámolási módszere tekintetében különböznek egymástól. Az ,,A” változatban a hazai és az import eredetű termékek együttesen szerepelnek; a „B” változat csak a hazai anyagfelhasználást tartalmazza, az importanyag-felhasználás összevontan egy sorban szerepel. A kiadványban rendelkezésre áll a ,,B” változatú mérleghez kapcsolódva az import sakktábla-mérleg is. FIGYELŐ, 1970. SZEPTEMBER 16. A HÉT RENDELETEIRŐL A belkereskedelmi miniszter rendelete a drogéria szaküzletekről szóló 5/1959. (V 20.) Bk. M. számú rendelet kiegészítéséről. [10/1970. (VIII. 28.) Bk. M. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 75. számában.] A belkereskedelmi miniszter rendelete a mutatványos tevékenységről. [11/1970. VIII. 28.) BkM. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 75. számában.] A pénzügyminiszter rendelete az iparjogvédelmi illetékekre vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről. [27/1970. (ViIi. 28.) PM. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 75. számában.] A belkereskedelmi miniszter rendelete az üzletek nyitvatartásáról. [12/1970. (VIII. 30.) Bk. M. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 76. számában ] A rendelettel együtt került közzétételre az üzletek nyitvatartásáról szóló rendelet végrehajtásának irányelvei. A belügyminiszter rendelete a gépjárművezetői engedély, továbbá a villamos- és trolibuszvezetői igazolvány kiadásáról és visszavonásáról. [6/1970. (VIII. 30.) BM. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 76. számában.] A belkereskedelmi miniszter rendelete egyes vegyiáruk értékesítési idejének meghatározásáról. [13/1970. (IX. 2.) Bk. M. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 77. számában.] A könnyűipari miniszter rendelete a kisipari és háziipari árak szabályozásáról. [7/1970. (IX. 2.) Kip. M. számú rendelet. Megjelent a Magyar Közlöny 77. számában.] A pénzügyminiszter, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, és a Minisztertanács Tanácsi Hivatal elnöke együttes utasítása a közüzemi ivóvíz- és csatornadíjak kiegyenlítéséről, valamint a közüzemi víz- és csatornaművek részére a Vízügyi Alapból nyújtott támogatásrendjéről szóló 104/1968. (PK. 1.) PM-OVFMTT. számú együttes utasítás módosításáról. [108/1970. (PK. 22.) PM-OVH-MTH. számú együttes utasítás. Megjelent a Pénzügyi Közlöny 22. számában.] Az Országos Tervhivatal közleménye a célcsoportos állami beruházások tartalmának megállapításáról. [101/1970 OT számú közlemény. Megjelent a Tervgazdasági Értesítő 6. számában.] Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének közleménye a műszaki kutatási-fejlesztési programok készítésének irányelveiről. (Megjelent a Tervgazdasági Értesítő 6. számában.) A Nehézipari Minisztérium és az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye a hazai szénféleségek 1971. évi forgalmazásáról. (Megjelent a Tervgazdasági Értesítő 6. számában.) A Kohó- és Gépipari Minisztérium közleménye a raktári dolgozók leltárfelelősségéről. (Megjelent a Kohó- és Gépipari Közlöny 34. számában.) SZEMÉLYI ÉS VÁLLALATI HÍREK : ki V. ________ A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Szilágyi Bélát — érdemeinek elismerése mellett — a külügyminiszter-helyettesi tisztsége alól felmentette, egyidejűleg Marjai Józsefet külügyminiszter-helyettessé kinevezte. Dr. Rusznyák István kétszeres Kossuth-díjas akadémikust az Állami Tíj és Kossuthdíj Bizottság elnökhelyettesi tisztsége alól, nyugdíjba vonulására tekintettel, érdemei elismerése mellett felmenti és az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnökhelyettesévé dr. Csanádi György Kossuth-díjas akadémikust, a Budapesti Millsay Egyetem Vasútépítési és Üzemtani Tanszéke tanszékvezető egyetemi tanárát, közlekedés- és postaügyi minisztert, dr. Erdei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát és dr. Erdey-Grúz Tibort kétszeres Kossuthdíjas akadéim±kuöl a Magyar Tudományos Akadémia elnökét kinevezte. A közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója Doros Béla postatitkárt megbízta a KJPM Posta főosztály (Postavezérigazgatóság), 2. Tervgazdasági szakosztály Terv ügyosztálya vezetésével. Dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes Lendvai Lászlónak, a Szerszám-, és Gépelem Gyárak gazdasági igazgatójának munkaviszonyát — eddigi munkájának elismerése mellett, saját kérésére kivételes nyugdíjazása következtében megszüntette. Asztalos Lajos kohó- és gépipari miniszterhelyettes Gaál Ferencet, a Hűtőgépgyárban betöltött kereskedelmű igazgatói beosztásából — saját kérésére — felmentette. A vállalat információs rendszere és tevékenysége A. információ a gazdasági döntések alapja és így a megfelelő információs tevékenység nagymértékben meghatározza a gazdasági eredményeket, a gazdasági tevékenység szerves részévé válik. Duzs János könyve egyrészt általános áttekintést ad, másrészt az információ eddig kevéssé ismert területeit, technikáját és módszereit ismerteti. A jelenlegi gazdasági mechanizmus, valamint annak továbbfejlesztése az információs rendszer tökéletesebb kialakítását igényli. Nem elég helyesen értelmezni az információ szerepét, hanem ismerni és hasznosítani kell az információk forrásait, megszerzésüket, feldolgozásukat, tárolásukat és felhasználásukat. A piacról, a versenytársakról, a népgazdaság fejlődési irányairól, a tudományos és technikai eredményekről kellő időben, megfelelő módon való tájékozódás a vállalatok létkérdésévé válik. Az alapfogalmak meghatározásán kívül a szerző az első fejezetben rövid áttekintést ad az információelméletről, a kommunikációról, a kibernetikáról, és ezek kapcsolatáról. A második fejezet a döntési modell, az információstruktúra és a szabályozás összefüggéseit, a vállalati információs rendszer kialakításának szempontjait, a vállalati információs rendszer strukturális és működési kérdéseit, a szakmai és a számviteli információt tárgyalja. Ezek felépítéséhez modelleket közöl, amelyek ugyan erősen elvontak, de rámutatnak az információ jelentőségére. A vállalati információs rendszer feladata, hogy megfelelő adatokkal rendelkezzék saját szervezete működéséről, a környezetről és hogy megfelelő adatokat szolgáltasson saját szervezete, az irányító szervek és a gazdasági környezet részére egyaránt. Különösen érdekesek a vállalatvezetés információs alrendszerének rugalmasságáról, a vállalati tervezés információigényéről és a marketingről mint a vállalati irányítás eszközéről szóló fejtegetések. A szerző többek között megállapítja: „A marketing ebben a vonatkozásban olyan adatok összegyűjtését, osztályozását, értékelését végzi, amelyek lehetővé teszik a döntést a termelés irányáról és fejlesztéséről.” Más helyen az információ jelentőségét a következőképpen értékeli: ,,A kereskedelmi és üzletpolitika körébe elsősorban a piac közvetítésével kielégülő szükségletek fejlődésének és a fogyasztási módok rendjeinek kutatása, az időszakos piacmozgások operatív vizsgálata, valamint a piacnak a reklám és propaganda segítségével történő befolyásolása tartozik.” A szerző részletesen tárgyalja azokat a vállalaton kívüli körülményeket, amelyek ismeretére a megfelelő vállalati informáltság érdekében szükség van. Ilyen például a népgazdaság fejlesztésének koncepcióiról, a tudományos és technikai fejlődésről, a piacról és a versenytársakról történő tájékozódás. Észrevehető az a tendencia, hogy a szakirodalmi információ mellett az információszerzés egyre jelentősebb forrásai a kiállítások, a bemutatók és vásárok. Egyre növekszik azoknak a vállalatok a száma, amelyek ezek rendezésével, reklámozással foglalkoznak, bár a műszaki fejlesztés szempontjából a reklámot mint információforrást még kevés helyen ismerték fel vállalatainknál. A tájékozódás megkönnyítésére a szerző ismerteti a hazai információs rendszert, a nemzetközi szervezetek információs szerepét és a vállalaton belüli helyzetről való tájékozódás menetét. Jelentőségének megfelelő részletességgel foglalkozik a tájékoztató tevékenység leírásával, a tájékoztatás szervezeti-szervezési kérdéseivel, a tájékoztatás formáival, eszközeivel és módszereivel. Külön fejezet tartalmazza a vállalati információs tevékenység technikai megvalósításának leírását. Az írott anyagok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a vizuális, az auditív, az audiovizuális és a gépi adatfeldolgozású információhordozók. Ezek beszerzése, előállítása, tárolása, sokszorosítása, nyilvántartása komoly szakértelmet igényel. A Közgazdasági és Jogi Kiadó Duzs János könyvének megjelentetésével nagy segítséget ad ahhoz, hogy az egyre növekvő információ-dömping ne káoszt eredményezzen, hanem hasznunkra váljék. Ferdinandy Sándor margójára kihatásában szerteágazó lehetőségekről, gondokról, problémákról tárgyaltak a megyei és a megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei azon a minapi tanácskozáson, amelyen a tanácsok bővülő gazdasági önállósága volt a fő téma. Végső soron ugyanis a lakosság életkörülményeinek alakításához járulnak hozzá a tanácsi önállósággal kapcsolatos új rendelkezések. A tanácsok költségvetésének, fejlesztési alapjának szabályozása, illetve a tanácsi gazdálkodás korszerűsített, módosított rendszere hozzájárul a nagyobb gazdasági eredmények eléréséhez is. Mint ismeretes, a Minisztertanács utasítására a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal jogszabálytervezetet dolgozott ki a tanácsok gazdálkodásának továbbfejlesztésére. Közéletünk demokratizmusának terebélyesedésére utal egyébként az a tény, hogy a tervezetben foglaltakat az illetékesek még nem tekintik véglegeseknek, van és továbbra is lesz mód a hasznosítható javaslatok felhasználására. Mindenki egyetért azzal, egyértelműen helyeselhető is, hogy a következő években tovább bővül a tanácsok önállósága, következésképpen az eddiginél sokkal inkább érdekeltebbek lesznek területük gazdasági fejlesztésében. Amint arra a szóban forgó tanácskozáson Vályi Péter pénzügyminiszter rámutatott, a mostani periódus különösen fontos, hiszen a gazdasági reformot a III. ötéves terv közepén vezették be, így elsőként csak most, a IV. ötéves tervidőszakra készíthetnek a tanácsok öt évre szóló pénzügyi tervet. A nagyobb önállóság lehetővé teszi, hogy a kibővült bevételi forrásokból származó pénzt szabadabban használják fel. Az új jogszabálytervezet azt is kimondja, hogy a következő esztendőtől a tanácsok nemcsak a lakosság, a kereskedelem és a helyi ipar adóiból részesednek, hanem a minisztériumi vállalatok illetményadójából, eszközlekötési járulékaiból is. Az is a célszerűbb felhasználást segíti, hogy a megosztott bevételi forrásokból — ez a központi bevételből a tanácsoknak átengedett hányad — a tanácsok részesedését és az állami hozzájárulást úgy kell megállapítani, hogy az összhangban legyen a népgazdasági terv területfejlesztési célkitűzéseivel, megfeleljen a központi és a helyi pénzalapok közötti egyensúly követelményeinek, az ágazati célkitűzésekkel összhangban alátámassza a kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális létesítmények fenntartását, működésük színvonalának folyamatos javítását. Mindez együttesen elősegíti az egyes területek gazdasági fejlettségében és ellátási színvonalában még tapasztalható aránytalanságok mérséklését is. Úgy véljük, a lakosság teljes helyeslésével is találkozik az az elhatározás, hogy a következő öt esztendőben több mint 70 százalékkal növekszik a tanácsi beruházások összege, míg a népgazdasági szintű beruházások volumene mintegy 30 —32 százalékkal haladja majd meg a III. ötéves tervben beruházásra fordított összegeket. A tanácsi beruházásokból elsősorban a lakásépítést, a víz, csatorna, közműfejlesztést, az egészségügyi és kulturális ellátást, valamint a helyi közlekedést és városgazdálkodást igyekeznek fejleszteni. Mivel a tanácsok anyagi lehetőségei a következő öt esztendőben jóval nagyobbak lesznek, mint eddig bármikor, jogos a bizakodás: az eddiginél jóval többet is tehetnek majd a lakosság érdekében. (h) 23