Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-11-04 / 44. szám
Amennyiben a hozamnövekedés a következő öt évben folytatódik — a szőlőterület valószínű állandósága esetén — az 1970—73. évek átlagos szőlőtermelése meghaladja majd az egymillió tonnnát, a bortermés pedig a 6,5 millió hektoltert. Ilyen optimistának tűnő prognózis reálissá válik, ha figyelembe vesszük, hogy az állami gazdaságok átlagtermése az előző évtizedben kereken 25 százalékkal volt nagyobb az országos átlagnál. A közeljövőben ugyanis minden gazdaság adhat elegendő műtrágyát a szőlőjének, és átlagtermésük eléri majd az állami gazdaságok jelenlegi szintjét. A kidolgozott fejlesztési terv 1975-re 207 ezer hektár átlagterülettel és 50,4 mázsás hektáronkénti átlagterméssel* — vagyis 1040 ezer tonna szőlőtermeléssel, és 6,2 millió hl borterméssel számol. Szőlőtermés (1000 tonna) 495 445 574 646 800* Boriét mcs (millió^ liter) 302 258 342 377 480* • Előzetes adat. Szőlő- és bortermésünk 1931 1951 1956 1961 1965 1949 1955 1965 1965 1970 évek átlaga A fogyasztás ellentmondása A szőlő- és bortermelésnek az időjárásnál is kényesebb pontja az értékesítés. A bortermés nagyobb részét a belföldi piac veszi fel, kisebb részét — 20 százalékát — exportáljuk. A belföldi fo FIGYELŐ, 1970. NOVEMBER 4. Nem minden bor tokaji A bor népgazdaságunk fontos terméke. A szőlőtermelés a mezőgazdasági termelés értékének mintegy 4 százalékát adja. A növénytermesztés értékében a kukorica és a búza után a szőlő a harmadik helyet foglalja el, mintegy 4 milliárd forint termelési értékkel (az utóbbi három évben). Ötmillió hektoliter bor, amelynek zöme áruvá válik — 12 Ft/liter átlagáron számolva — 6 milliárd forint, jelentős tétele élelmiszergazdaságunknak és a kereskedelmi forgalomnak. Munkaigényes Ugyanakkor a szőlőtermelés a mezőgazdaság legmunkaigényesebb ága. Holdanként 55 munkanap igényével számítva, az ország 410 ezer holdnyi szőlőterületének munkaigénye kereken 22 millió munkanap, a búza összmunkaigénye (5 munkanap holdanként) 10 millió, a kukoricáé (10 munkanap holdanként) 21 millió munkanap. A szőlőtermelés nagyobb mértékben függ az időjárástól, mint más növények. Hol a tavaszi fagyok, hol a perenoszpóra, hol a szemrothadás károsítja és talán tíz évben csak egyszer, de legfeljebb kétszer fordul elő olyan időjárás, amely mindenben kedvez a szőlőtermelésnek. Igaz viszont, hogy a korszerű növényvédelmi eljárásokkal —, amelyek költségesek — a szőlőtermés általában megvédhető. A termelésingadozást azonban teljesen kivédeni nem tudják. Emiatt a terméseredményeket csak több év átlagával lehet reálisan felmérni, így is szembetűnik szőlő- és bortermelésünk növekedése az utóbbi tíz évben:gyasztás évenként egy főre 1960-ban 30 liter volt, ami 10 millió lakost számítva, 3 millió hektoliter évenként, 1968-ban a fogyasztás 34,8 liter/főre emelkedett és 1969-ben elérte a 38 litert (a magyar borfogyasztás eddigi rekordját). Tekintve, hogy a lakosság 10,3 millió, az évi borfogyasztás most 4 millió hektoliter. Ezzel szembeállítva az 1969. évi 5,6 milliós és a kedvezőtlen időjárású 1970-es esztendő 4,6 milliós hektoliteres bortermését, látható, hogy a hazai szükséglet teljes kielégítésén felül, az exportáltnál (1969:0,86 millió hektoliter) valamivel nagyobb borfeleslegekkel rendelkezünk. Ez a fő oka az egy főre előirányzott borfogyasztás „túlteljesítésének”. Az egy főre jutó borfogyasztás IV. ötéves tervünk szerint, 1975-re eléri a 42 litert, ami azt jelenti, hogy öt év múlva a belföldi piac borigénye 4,4 millió hektoliter lesz, a várható 6—6,5 millió hektoliter terméssel szemben. A hazai borfogyasztás növelése egészségügyi szempontból nem kívánatos. Helyesebb volna, a friss csemegeszőlő — ez most ■ a termésnek mintegy 10 százaléka — a szőlőlé vagy a szőlőből készült enyhén alkoholos italok fogyasztását serkenteni. A Közös Piac — nem borpiac —! Nagy népgazdasági jelentősége lenne a borexport fokozásának — mert a nagyobb kivitel számára is lenne borunk. A tervidőszak végére 1,5 millió hektoliter bort is tudnánk évente kivinni. A bor eladása a világpiacon nagyon nehéz. A magyar export túlnyomó része a szocialista országokban a legnagyobb mennyiség a Szovjetunióba irányul. A szovjet piac potenciálisan ugyan nagy, de ott és a többi szocialista országban a kedvelt hazai gyártmányú alkoholtartalmú italokból nincs hiány. A nyugati borexport lehetőségeit közvéleményünk kevéssé ismeri. Nyugaton a magyar borok — általában kevéssé ismertek. (Kivétel a tokaji, amelynek is inkább, a hírét ismerik, semmint fogyasztják.) A Közös Piac — a legnagyobb európai borfogyasztói közösség — az intézkedések egész rendszerével akadályozza meg a tömegborok behozatalát kívülálló országokból. Tudniillik a Közös Piac két országa — Franciaország és Olaszország — a világ legnagyobb bortermelői, évi együttes bortermelésük 130—135 millió hektoliter, csaknem harmincszorosa a magyar bortermelésnek. A Közös Piacon irányárral is szabályozzák a borforgalmat és a mi árainkhoz képest a bor nagyon olcsó. Az úgynevezett kommersz borok — mint nálunk a kövidinka, kadarka — átszámítva 4—5 forintba, a minőségi borok (Rizling, Zöldszilváni) 8—9 forintba kerülnek literenként. Már ezekből az árakból is látható, hogy borexportunk a Közös Piacra csak nagy ártámogatással lenne megvalósítható, annál is inkább, mert a fenti árak a belföldi (Közös Piaci) termelőkre vonatkoznak. Az importált bor után vámot és lefölözést is kell fizetni, vagyis a mi borainkat nyugaton még olcsóbban kellene értékesíteni. Az ismert, világhírűborok — tokaji, portói, madeira stb. — esetében ugyan nem alkalmaznak lefölözést, csak vámot. "De ez az „engedmény” borexportunk számára jelentéktelen, mert nem vonatkozik exportálandó boraink túlnyomó részére. Több pezsgőt Másik gazdasági kérdése az exportnak, hogy a palackozott bor — lévén drágább — ártámogatás nélkül gazdaságosan exportálható, az olcsóbb hordós bor kivitele viszont előnytelen. Emiatt az importőrök szívesebben vásárolnak hordós bort, de mi inkább palackozott borokat exportálnánk. A palackozott áru exportjához nagyteljesítményű, korszerű palackgyártó ipar és borfeldolgozó, palackozó üzemek szükségesek. Ezen a téren nagy a fejlődés (1969 végén üzemeink már 1,25 millió hl bort tudtak palackozni.) Ahhoz azonban, hogy az exportban jelentősen növelhessük a palackozott bor arányát, a borfeldolgozópalackozó kapacitást tovább kell bővítenünk. Új távlatokat nyit gazdaságos borexportunk számára a pezsgőgyártás fejlesztése. A korábbi években pezsgőgyártásunk nem volt nagy, szinte kizárólag a hazai piacra termeltünk pezsgőt. A tankpezsgő készítése a pezsgőgyártási folyamat időtartamát a korábbi 3 évről néhány hónapra csökkentette, s ezzel a gyártást is sokkal gazdaságosabbá tette. Megindult nálunk is a pezsgőgyártás fejlődése. Ma a pezsgőgyártás a szőlő- és bortermelés leggazdaságosabb ága. Exportjának is vannak lehetőségei, annál is inkább, mert nyersanyagát megtermeljük. Még nincsenek a külföldi piacokon elismert, márkás pezsgőink, s általában pezsgőt nem, illetve csak keveset exportálunk. A magyar pezsgő nagyobb arányú exportjának perspektívában is a korszerű reklám és marketing a feltétele. A marketing-tevékenységben a hazai pezsgőtermelők bizony nem állnak világszínvonalon. Ha tért tudnánk hódítani a külföldi piacokon pezsgőinkkel, úgy a borfelesleg értékesítésének minden problémáját megoldhatjuk. Lovas Márton Az üzemek tapasztalásaiból komplex hagymagépsor A Déli Alföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet és a Makói Gépipari Vállalat szakemberei minden hagymatermesztési műveletre konstruáltak gépet. A gépek körülbelül 80 százalékkal csökkentik a dughagymáról való termesztés munkaidőigényét. A teljes termesztési folyamatban több gép vesz részt. A kiültető gép például naponta 4—5 katasztrális holdon ültet dughagymát, a gép tehát 60—80 ember helyett dolgozik. Külön gépek végzik a növényápolást, illetve a növényvédelmet. Termelékeny a hagymaszedő gép is: öt sort szed ki egyszerre, és a hagymát rendre rakja. Napi teljesítménye 8 hold. Mindezeken túl a gépekkel dolgozó kísérleti gazdaságban a hozam is nagy: holdanként 140—160 méter mázsa, kb 50 százalékkal több, mint a hagyományosan (kézzel) művelt terület hozama. A makói vállalat a gépeket egyelőre egyedi termékként állítja elő, és így az áruk magas. A megtérülési idő azonban rövid, elegendő megrendelő esetén pedig az Agrotrösztön keresztül 40 százalékos dotációt kaphatnak a termelőszövetkezetek. Tyúkonként 50 forint A zalaszentbalázsi termelőszövetkezet 11 ezer De Kalb tojóhibridet tart. Saját maga neveli fel az állatokat, mert így 80 forint helyett mindössze 60 forintba kerül egy-egy tojó. A régi típusú tojóházat átalakítva, a csiklándi tsz-ben gyártott batáriakkal szerelték fel. Így kisebb helyen sokkal több állat elfér. A gondozóknak is könnyebb a dolga, mert a takarmányadagoló kocsi feltöltésén és a tojások összegyűjtésén kívül, alig van más tennivalójuk. Az etetés és itatás automatizált, a trágya eltakarítása gombnyomással történik. A takarmány értékesülés is kedvezőbb, naponta 2—3 dekával kevesebb tápra van szüksége egy-egy tojónak. Az évitermelés tyúkonként 240 tojás. Eddigi tapasztalataink szerint jó tartás mellett, tyúkonként évente 50 forint a nyereség. Jobb munkaszervezet Ez év tavaszán az ácsi Egyetértés Tszben megváltoztatták a gépesítésben dolgozók munkarendjét. A közös gazdaság vezetői fokozott felelősséget hárítottak a traktorosokra, szerelőkre, növelték önállóságukat. Minderre azért volt szükség, mert a korábbi munkaszervezés nem vált be. Az új munkaszervezés lényege az, hogy a traktorosokat — azon erőgép jellegének megfelelően, amellyel egész éven át dolgoztak —, öt csoportra osztották, így például az MTZ traktorosai külön brigádot alakítottak, ugyanígy a Szuper Zetorral dolgozók is. A brigádoknak egész évre előre meghatározták a munkaterületüket és a feladataikat. Az új munkaszervezés szerint minden brigád gépeit mindig ugyanaz a szerelő javítja. A traktorosok a végzett munka mennyisége és minősége alapján kapják a fizetésüket, a szerelők prémiuma pedig ugyancsak a brigád munkájától függ. A zavartalan üzemelés érdekében minden csoport egy tartalék erőgépet is kapott, hogy azon dolgozhasson az a traktoros, akinek a gépe váratlanul több napos javításra szorul. Ennek a munkaszervezésnek volt köszönhető, hogy a késői kitavaszodás ellenére az Egyetértés Tsz-ben gyorsan pótolták az elmaradt szántásokat, és késedelem nélkül végezték el a tavaszi vetéseket. Jól vizsgázott az új munkaszervezés az aratásban is. Hatvan ember dolgozott az 1900 hold kalászos és a 36 hold takarmányborsó betakarításában, s augusztus 20-ra elvégeztek mindent a kombájnolástól kezdve egészen a tarlóhántásig. Műanyag silótorony A Tamási Állami Gazdaságban hazai műanyagból készült silótoronnyal kísérleteznek. A gazdaság fornádi telepén a fűzfői Nitrokémia, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel együttműködve építette fel a műanyag silótornyot szálastakarmány tárolására. A 400 köbméter űrtartalmú, műanyagból készült siló mellé összehasonlításképpen egy 800 köbméteres acél silótornyot, is felállítottak. A kísérleti toronyba fúvóberendezéssel juttatják a vontatókról a lucernaszénát. A műanyag torony hátulsó oldalán felszerelt mérőműszer a hőmérsékletet és a páratartalmat mutatja. Az eddigi tapasztalatok szerint, a műanyag silótorony előnyösebb az ,acélból készültnél. Gyorsan — három hétalatt felépítették —, s egyrészt a benne tárolt takarmány nincs annyira kitéve a külső hőmérséklet ingadozásainak, mivel hővezetése rosszabb a vasénál; másrészt, a műanyag savellenálló, ami lényeges a szálastakarmányok tárolásában. Előnye az is, hogy a műanyagtornyot nem kell időközönként átfesteni a korrózió ellen. A jelenlegi kísérleti toronyra egyévi kipróbálás után újabb 400 köbméteres részt építenek, így 800 köbméteres lesz. Ezenkívül a kísérletező szakemberek szemes termény tárolására alkalmas műanyag silótornyok építését is tervezik.. Az állattenyésztő telepek létesítésével és az iparszerű állattartás terjedésével egyidejűleg a korszerű takarmánytárolási módok jelentősége fokozódik, ezért tarthat érdeklődésre számot a Nitrokémia kísérlete. (f. p.-né) Szabadpiaci árak 1970. október 30—31. • • Cc M fcO .*v t Cl ;.} | i-H 6) d. os u 'OJ'fSaS §0. C E® m ,Q *n to ej 4-3 ,*4 Ji bn •— i Ke ro *- AM 38 '-a § 8 8 || Su fQv EQa V WS ffl w . x. Női Elő csirke kg 24,20 22,40 27,— 27,80 25,80 22,— 24,30 24,70 23,— 23,— Elő tyúk kg 19,— 19,30 23,— 24,20 21,40 28,70 23,30 24,— 27,40 26,70 Tejföl lit 30,— 17,— 22,— 30,— 40,— 40,— 36,— 29,— 24,— 24,— Tehéntúró kg 13,— 14,10 18,— 20,— 26,40 18,— 16,— 21,30 20,— 14,— Tojás db 1,60 1,50 1,80 1,80 1,50 2,— 1,80 1,80 1,80 2,— Burgonya kg 4,— 3,50 3,50 3,50 4,— \l0 3,50 3,10 3,50 3,— Vöröshagyma kg4,— 4,70 5,50 5,— 4,— 6,— 5,— 5,— 4,50 7,— Fokhagyma kg 16,— 24,30 — 26,— 16,— 20,— 18,— 22,— 28,— 30,— Alma kg 3,80 3,80 6,— 6,— 5,80 4,— 6,— 5,10 4,50 3,— Szárazbab kg — 17,30 15,— 18,— 22,20 15,— 17,— 20,— 15,— — Szőlő kg — 8,90 6,50 9,— 6,10 12,— 8,— 7,10 8,— 4,50 Szemes tengeri — 400,— — 340,— 380,— 350,— — 400,— — — 300,— Árpa q 350,— — — 350,— 340,— — 380,— — — 310,— 11