Figyelő, 1970. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1970-07-22 / 29. szám
v A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 15—16-i ülésén határozatot hozott a IV. ötéves terv irányelveiről. E terv, amely felépítésében megegyezik ugyan a korábbi ötéves tervekkel, több szempontból mégis különbözik azoktól. Az első különbség, hogy ez az első elvan középtávú tervünk, amelynek egész időtartama alatt, már az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer elvei érvényesülnek. A második különbség, hogy a középlejáratú tervnek szoros kapcsolata van a távlati, 15 éves tervkoncepcióval. A harmadik, hogy e terv előirányzataival együtt kidolgozzák azokat a közgazdasági szabályozókat is, amelyek az elkövetkező öt évben hivatottak a gazdasági életet a tervcélok irányába fejleszteni. Végül egy formainak látszó, de mégis lényeges körülmény az, hogy e tervet időben sikerült elkészíteni, és a központi bizottság elé terjeszteni. ★ Az 1963—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel az ötéves tervnek, a növekedés mértéke pedig nagyobb a tervezettnél. Emellett fokozatosan javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az időszakbansikerült a gazdasági növekedést úgy szabályozni, hogy elkerüljük a nagyobb aránytalanságok keletkezését. A fő arányok megfelelnek a tervnek, s a növekedés javuló egyensúlyi állapot mellett folyik. Az 1966—1970. években hatottak — és még jelenleg is hatnak — a fejlődést fékező tényezők — különösen lassan javul a beruházások hatékonysága. Mind az állami nagyberuházások, mind a vállalati beruházások telén megfigyelhető még a „többre vállalkozás — lassú kivitelezés” gyakorlata. — az egy foglalkoztatottra jutó termelés a mezőgazdaságban kielégítően, az iparban csak lassan javult. Az ipari termelékenység emelkedési üteme egyenetlen volt, 1968—1969-ben jelentősen csökkent, és csak 1970-ben növekszik ismét kielégítően; — a gazdasági életben még mindig számos fogyatékosság tapasztalható, amely mögött egyszerűen emberi hanyagság, felületesség, vagy közönyösség keresendő. A tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a reform elveinek jobban be kell hatolniuk a vezetési és szervezési munkába, gyorsítani kell a vállalati belső irányítási és felelősségi rendszer korszerűsítését. A harmadik ötéves terv időszakában mutatkozó fejlődés, valamint a gazdasági reform révén korszerűsített tervgazdasági rendszerünk kedvező feltételeket teremt a hetvenes években a további előrehaladáshoz, a szocializmus teljes felépítésének folytatásához. A hosszútávú fejlődés irányai A IV. ötéves terv az alábbi hosszútávú fejlődési irányok alapulvételével készült: " Alapvető célunk a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ez sokoldalú fejlődést követel, ezt kell szolgálnia a gazdaságpolitikának. Ennek érdekében : — gyorsítani kell a termelőerők fejlesztését, és a gazdasági hatékonyság szempontjából közelíteni kell a gazdaságilag fejlett országokhoz. Ezért a következő időszak központi feladata az egész gazdaság intenzív fejlesztése, a társadalmi munka termelékenységének és a népgazdasági jövedelmezőségnek a javítása; — a mainál magasabb fokú általános és szakképzés, és kiterjedtett foglalkoztatás alapján az egyéni képességek fokozott kibontakoztatásának kell teret engedni ; — az anyagi javak fogyasztásának magas — a mainál célszerűbb és választékosabb — színvonalát, és a mai értelemben vett lakásprobléma megszüntetését kell elérni; — a mainál teljesebb körű kulturális ellátást és fejlettebb, szociális, egészségügyi gondoskodást kell kiépíteni. A következő másfél évtized központi kérdése számunkra a tudományos-technikai fejlődés vívmányainak jobb hasznosítása lesz, mert ez a feltétele annak, hogy meggyorsuljon a termelőerők fejlődése, mind újabb és újabb termékeit és vállalatok érjék el a világ legjobb színvonalát, és ezúton népgazdaságunk általános színvonala közel kerüljön a gazdaságilag fejlett országokéhoz. Mindezek érdekében: — növelni kell a dolgozók készségét a korszerű technika, valamint a hatékony szervezési-vezetési módszerek elsajátítására és alkalmazására; — olyan káderpolitikát kell folytatni, amely a szocializmusért felelősséget érző, tehetséges szakembereket a gazdasági irányítás különböző vezetői posztjaira juttatja; — a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra és technikai fejlesztésre fordított erőforrásokat növelni kell; — a termelést és a szolgáltatást egyre inkább olyan struktúrában kell fejleszteni, hogy hazai adottságainkat a nemzetközi együttműködés keretében jól hasznosíthassuk. Távlati orientációnk a KGST-országokkal való szocialista gazdasági integráció megteremtése. Továbbra is intenzíven részt kell venni a gazdasági integráció programjának kidolgozására irányuló munkálatokban. Az integrációs lehetőségek révén képesekké kell válnunk a magasszintű technika kifejlesztésére, hatékony alkalmazására és a (Folytatás a 2. oldalon) W 'i'W.qi? TÁVLATOK ÉS FELADATOK Az áttervezésről (3. oldal) A Nemzetközi Beruházási Bank (4. oldal) Vállalati életszívonalpolitika (5. oldal) A közgazdaságtudomány műhelyei (3. oldal) Japán - csodák nélkül (13. oldal) A szovjet mezőgazdaság fejlesztése (14. oldal) SSTM^^emzedékvál^^^getS^^^ öt-hat éve végzett közgazdászok tudják igazán értékelni azt a hírt, hogy minden most végzett — nem társadalmi ösztöndíjas — közgazdászra átlagosan három munkahely vár. A néhány éve megindult konjunktúra tehát még változatlanul tart, s tetőpontját ma még nem is látni. Más kérdés, hogy a kép „strukturálisan”, szakonként vizsgálva is ilyen kedvező-e, a nagy kereslet reális vállalati , szakemberigényt, vagy intkább divatot takar, s hogy az egyetem mai és jövendő Az átlagosnál jóval nagyobb a vállalatok igénye a pénzügy-szakosok (tízszeres), az iparszakosok (hatszoros) és az agrárszakosok iránt (ötszörös). Az átlagosnál kevesebb, vagy éppen annyi munkahely között válogathatnak viszont a fentmaradó szakok hallgatói, s ez igen figyelemre méltó. Még mindig rendkívül divatos szak például a külkereskedelmi és a „kínálata” megfelel-e az igényeknek. Korántsem egyszerű kérdések tehát, amelyekre dr. Csizmadia Ernőtől, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos rektorhelyettesétől és dr. Condi József dékántól választ vártunk. Még mindig a „külker“ Minden előzetes kommentár nélkül nézzük, mit mutat a most összállított statisztika, nemzetközi kapcsolatok — nyilván mert kevesen ismerik reális lehetőségeit, és sokakat vonz, nem egy esetben a szülők, rokonok unszolására, a hírek szerint gyakori utazási lehetőség és a diplomáciai szolgálat. (Furcsa módon még a reformévfolyamok hallgatói is harcolnak e két szakért, illetve szakágazatért, pedig ők csak az első év elvégzése után, az egyetem ismeretében szakosodnak.) Pedig, — s ezt a végzettek tudják megmondani —, e sok előny jórésze csupán legenda: mégcsak nem is ők keresnek a legjobban. Jól bizonyítja ezt a Központi Statisztikai hivatal felmérése is. (Statisztikai időszaki közlemények 135. száma.) A népgazdaság egészében foglalkoztatott (egyetemi végzettségű) közgazdászok havi átlagos keresete (az összes 100%) iparban dolgozók 100,3 építőiparban dolgozók 206,4 mezőgazdaságban dolgozók 115,6 közlekedésben dolgozók 92,7 kereskedelemben dolgozók (külkereskedelemben is) 97,1 pénzügyi és igazgatási területen dolgozók 105,4 Divat a közgazdász? Visszatérve az állásajánlatokhoz: jelentős részük fővárosi, de több szakon magas a vidéki pályázatok száma is (az iparszakon 192, az agrárszakon — egy fővárosival szemben — 112 vidéki, a belkereskedelmi szakon 33, a pénzügyin. 58 vidéki állás várja a végzősöket). Az egyetem — és a személyesen négyöt helyen is érdeklődő hallgatók — tapasztalatai szerint a meghirdetett állások megfelelőek, egyetemi végzettséget igényelnek, összesen 19 kutatóintézettől, 613 ipari-kereskedelmi vállalattól, 3 ktsz-től, 65 mgtsz-től és 27 állami gazda. (Folytatás a 6. oldalon) A végző közgazdász hallgatók elhelyezkedési lehetőségei 1970-ben Szűk Meghirdetett Elhelyezhető Társadalmi állások száma hallgatók ösztöndíjas Gazdaságpolitikai 36 13 3 Pénzügyi 150 15 36 Ipar 407 67 37 Közlekedés 88 43 8 Agrár 113 33 5 Belkereskedelmi 63 43 15 Külkereskedelmi 94 43 13 Nemzetközi kapcsolatok 35 21 Közgazdász-matematikus 54 17 5 Tanár 86 34 23 Összesen: 1131 324 123