Figyelő, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-09-15 / 37. szám
' ' ' ' ' ' ' 1 ' * ' ' * " 2?^ ^ Bizonyítvány év közben s,. A belkereskedelmi forgalom évről évre dinamikusan nő. Az előzetes számítások szerint ez évben is mintegy 10 százalékkal emelkedik a boltok, szaküzletek, áruházak, eszpresszók és éttermek forgalma. Még ha az ármozgásokat figyelembe is vesszük, a 10 százalékos forgalomnövekedés mindenképpen azt jellemzi, hogy a fogyasztók ebben az évben is jóval többet vásároltak, mint tavaly. S aki — teszem azt, külföldről érkezve — futó pillantást vet csupán az üzletek kirakataira, tapasztalhatja, hogy nálunk a legtöbb árucikkből bőséges a kínálat. Ám ha a vásárlókat elégedettségük felől faggatnánk, hamar kiderülne, hogy még mindig sok a panasz az áruellátásra, a hazai, de olykor az importált árucikkek minőségére. Bár nagy általánosságban beszélhetünk némi javulásról, a minőséggel azért mégis elég sok baj van. Aligha illusztrálhatnánk e megállapításunkat jobban, mint a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálatainak ismertetésével. Mindenképpen tanulságos, méghozzá nem is elsősorban ,a fogyasztók, sokkal inkább a gyártó iparvállalatok, szövetkezetek és a kereskedelem számára. Egyetlen negyedév alatt műszeres, laboratóriumi vizsgálattal összesen 13 504 termék, illetve áruminta minőségét ellenőrizték és ezekről 6733 szakvéleményt adtak ki. A véleményezett kereskedelmi reklamációk száma 238, a felülvizsgált vevőreklamációk száma 4562 volt. Nem érdektelen mindjárt megjegyezni, hogy ellenőrizték a Kiváló Áruk Fóruma megkülönböztető jelével ellátottárucikkek minőségét is, pontosan 72 ilyen közszükségleti cikkét. A követelménynek 60 termék felelt meg, míg 12 áru kisebb gyártási, illetve kiviteli hibával került forgalomba. Mielőtt tüzetesebben elemeznénk, milyen kifogások merülnek fel az üzletekben vásárolt árucikkek minősége iránt, említsük meg, hogy az utóbbi években egyre inkább él a kereskedelem azzal a lehetőséggel, hogy a forgalomba hozatalt megelőzően vizsgáltassa meg — a gyári ellenőrzéstől függetlenül ■— a fogyasztási diíák minőségét. A KERMI 3 hónap alatt 1219 ilyen terméket vizsgált meg, ezek 53 százaléka belföldi új gyártmány, 47 százaléka import árucikk volt. A m minőségvizsgálatok 31 százaléka vonatkozott olyan gyártmányokra, amelyek miniszteri rendelet alapján a forgalomba hozatalt megelőzően, vizsgálati kötelezettség alá tartoztak. Az előző év hasonló időszakában ez az arány 42 százalék , volt. A kötelezően vizsgáltatott 374 terméken kívül a vállalatok további 815 gyártmány előzetes minőségvizsgálatát igényelték. A nem kötelező vizsgálatok elsősorban hazai gyártmányú ruházati cikkekre, illetve importált élelmiszerekre és ruházatra vonatkoztak. Mindenképpen helyes a vállalatok részéről kezdeményezett ellenőrző vizsgálatok számának, illetve arányának növekedése, ez ugyanis azt jelzi, hogy a forgalomba hozatallal kapcsolatos vállalati döntéseknél az áru minőségének ismerete mindinkább jelentőséget kap. Minőségi ellenőrök tapasztalatai Vajon mit tapasztaltak a minőségi ellenőrök a szóban forgó áruknál? A megvizsgált gyártmányok 60 százaléka , 728 árucikk elégítette ki a minőségi követelményeket. A belföldi gyártmányoknál a minták 56 százaléka, az import cikkeknél azok 65 százaléka volt kifogástalan. A múlt év azonos negyedévéhez viszonyítva, a megfelelő gyártmányok részaránya alig változott. A fogyasztó természetesen akkor élvezi hasznát a szigorú vizsgálatoknak, ha a kifogásolt minőségű árucikkeket a kereskedelem nem vásárolja meg, illetve csak a minőségi hibának megfelelően csökkentett áron adják el. Mód van ennek biztosítására, hiszen például az említett vizsgálati időszakban 290 belföldi és 201 import, összesen 491 termék minőségét kifogásolták a forgalomba hozatalt megelőző vizsgálatok alapján. A megállapított súlyosabb hiányosságok miatt 193 terméket minősítettek forgalomba hozatalra alkalmatlannak. . Elgondolkoztató, hogy e termékek aránya a vizsgált időszakban az összes ellenőrzött minta 16 százaléka volt, lényegesen magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában (akkor 9 százalék). Természetesen a vásárlók szempontjából nem kevésbé fontos, hogy rendszere(Folytatás az 2. oldalon) Beruházáspolitika és eszközhatékonyság (3. oldal) o Vegyipar: a legdinamikusabb iparág (4. oldal) # e Nemzetközi vita a termelékenységről (5. oldal) o Beszélgetés a KSH elnökével • (7. oldal) o Az USA embargópolitikája (8—9. oldal) O A szarvasmarhatenyésztés jövedelmezősége (19. oldal) Irodaház — letétre Az irodaház-építéseket korlátozó legújabb rendelkezések — érthető módon — nem túl népszerűek. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy, az elmúlt hónapokban végzett felmérés adatai szerint, több mint 13 milliárd forintba kerülnének azok az irodaházak, székházak, amelyeknek építése most folyik, vagy amelyeknek megkezdését a vállalatok és különböző szervek a következő öt évben tervezik. Az összeg nagysága is mutatja, hogy szükség volt a központi beavatkozásra, hiszen a beruházási igények és lelehetőségek egyensúlyának megteremtését, egyik fontos gazdaságpolitikai célkitűzésünk elérését, ilyen körülmények között aligha lehet biztosítani. Meggyőződhetünk erről, ha részletesebben tanulmányozzuk a IV. ötéves terv beruházási előirányzatait. 800 ház irodának A tervezett irodaházak létesítése elsősorban az építőipari kapacitásokat terhelné. Ez a IV. ötéves terv építési előirányzataiból mintegy 9 milliárd forintot, vagyis az összes tervezett építési költségeknek 3,6, illetve a nem termelő beruházások tervezett építési költségeinek mintegy 12 százalékát kötné le. Még tovább súlyosbítaná a helyzetet, hogy az irodaház-építési igények zöme a tervidőszak első 2-3 évében jelentkezne, márpedig ebben az időszakban mindenképp súlyos kapacitáshiánnyal kell számolni, hiszen az egyensúly megteremtése érdekében tett intézkedések csak a későbbiek során éreztetik hatásukat. Köztudott az is, hogy a termelő beruházások és a munkahelyi szociális létesítmények kivitelezése igen sok — egyébként hatékonyan gazdálkodó — vállalatnál okoz gondot, mivel fejlesztési alapjaikat évekre előre lekötötték. Kézenfekvő, hogy ilyen körülmények között nem lenne helyes, ha a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nem elsősorban termelési célokat szolgáló beruházásokra fordítanánk, s ha az építőipari ka(Folytatás az 2. oldalon) XIC