Figyelő, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-09-15 / 37. szám

' ' ' ' ' ' ' 1 ' * ' ' * " 2?^ ^ Bizonyítvány év közben s,. A belkereskedelmi forgalom évről évre dinamikusan nő. Az előzetes számítások szerint ez évben is mintegy 10 százalékkal emelkedik a boltok, szaküzletek, áruhá­zak, eszpresszók és éttermek forgalma. Még ha az ármozgásokat figyelembe is vesszük, a 10 százalékos forgalomnöveke­dés mindenképpen azt jellemzi, hogy a fogyasztók ebben az évben is jóval többet vásároltak, mint tavaly. S aki — teszem azt, külföldről érkezve — futó pillantást vet csupán az üzletek kirakataira, tapasz­talhatja, hogy nálunk a legtöbb árucikk­ből bőséges a kínálat. Ám ha a vásárló­kat elégedettségük felől faggatnánk, ha­mar kiderülne, hogy még mindig sok a panasz az áruellátásra, a hazai, de olykor az importált árucikkek minőségére.­­ Bár nagy általánosságban beszélhetünk némi javulásról, a minőséggel azért még­is elég sok baj van. Aligha illusztrálhat­nánk e megállapításunkat jobban, mint a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálatainak ismertetésével. Minden­képpen tanulságos, méghozzá nem is el­sősorban ,a fogyasztók, sokkal inkább a gyártó iparvállalatok, szövetkezetek és a kereskedelem számára. Egyetlen negyedév alatt műszeres, la­boratóriumi vizsgálatt­al összesen 13 504 termék, illetve áruminta minőségét ellen­őrizték és ezekről 6733 szakvéleményt ad­tak ki. A véleményezett kereskedelmi reklamációk száma 238, a felülvizsgált vevőreklamációk száma 4562 volt. Nem érdektelen mindjárt megjegyezni, hogy ellenőrizték a Kiváló Áruk Fóruma meg­különböztető jelével ellátott­­árucikkek minőségét is, pontosan 72 ilyen közszük­ségleti cikkét. A követelménynek 60 ter­mék felelt meg, míg 12 áru kisebb gyár­tási, illetve kiviteli hibával került forga­lomba. Mielőtt tüzetesebben elemeznénk, mi­lyen kifogások merülnek fel az üzletek­ben vásárolt árucikkek minősége iránt, említsük meg, hogy az utóbbi évek­ben egyre inkább él a kereskedelem az­zal a lehetőséggel, hogy a forgalomba ho­zatalt megelőzően vizsgáltassa meg — a gyári ellenőrzéstől függetlenül ■— a fo­gyasztási diíák minőségét. A KERMI 3 hó­­­­nap alatt 1219 ilyen terméket vizsgált meg, ezek 53 százaléka belföldi új gyárt­­­­mány, 47 százaléka import árucikk volt. A m mi­n­őségvi­zsgála­tok 31 százaléka vonat­kozott olyan gyártmányokra, amelyek mi­niszteri rendelet alapján a forgalomba hozatalt megelőzően, vizsgálati kötele­zettség alá tartoztak. Az előző év hason­ló időszakában ez az arány 42 százalék , volt. A kötelezően vizsgáltatott 374 ter­méken kívül a vállalatok további 815 gyártmány előzetes minőségvizsgálatát igényelték. A nem kötelező vizsgálatok elsősorban hazai gyártmányú ruházati cikkekre, illetve importált élelmiszerekre és ruházatra vonatkoztak. Mindenképpen helyes a vállalatok részéről kezdeménye­zett ellenőrző vizsgálatok számának, il­letve arányának növekedése, ez ugyanis azt jelzi, hogy a forgalomba hozatallal kapcsolatos vállalati döntéseknél az áru minőségének ismerete mindinkább jelen­tőséget kap. Minőségi ellenőrök tapasztalatai Vajon mit tapasztaltak a minőségi el­lenőrök a szóban forgó áruknál? A meg­vizsgált gyártmányok 60 százaléka , 728 árucikk elégítette ki a minőségi követel­ményeket. A belföldi gyártmányoknál a minták 56 százaléka, az import cikkek­nél azok 65 százaléka volt kifogástalan. A múlt év azonos negyedévéhez viszo­nyítva, a megfelelő gyártmányok rész­aránya alig változott. A fogyasztó természetesen akkor élve­zi hasznát a szigorú vizsgálatoknak, ha a kifogásolt minőségű árucikkeket a keres­kedelem nem vásárolja meg, illetve csak a minőségi hibának megfelelően csökken­tett áron adják el. Mód van ennek bizto­sítására, hiszen például az említett vizs­gálati időszakban 290 belföldi és 201 im­port, összesen 491 termék minőségét ki­fogásolták a forgalomba hozatalt megelő­ző vizsgálatok alapján. A megállapított súlyosabb hiányosságok miatt 193 termé­ket minősítettek forgalomba hozatalra al­kalmatlannak. . Elgondolkoztató, hogy e termékek aránya a vizsgált időszakban az összes ellenőrzött minta 16 százaléka volt, lényegesen magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában (akkor 9 szá­zalék). Természetesen a vásárlók szempontjá­ból nem kevésbé fontos, hogy rendszere­(Folytatás az 2. oldalon) Beruházáspolitika és eszközhatékonyság (3. oldal) o Vegyipar: a legdinamikusabb iparág (4. oldal) # e Nemzetközi vita a termelékenységről (5. oldal) o Beszélgetés a KSH elnökével­ ­ • (7. oldal) o Az USA embargópolitikája (8—9. oldal) O A szarvasmarha­tenyésztés jövedelmezősége­­ (19. oldal) Irodaház — letétre Az irodaház-építéseket korlátozó leg­újabb rendelkezések — érthető módon — nem túl népszerűek. Figyelembe kell azonban venni, hogy egy, az elmúlt hóna­pokban végzett felmérés adatai szerint, több mint 13 milliárd forintba kerülné­nek azok az irodaházak, székházak, ame­lyeknek építése most folyik, vagy ame­lyeknek megkezdését a vállalatok és kü­lönböző szervek a következő öt évben tervezik. Az összeg nagysága is mutatja, hogy szükség volt a központi beavatko­zásra, hiszen a beruházási igények és le­­lehetőségek egyensúlyának megteremté­sét, egyik fontos gazdaságpolitikai célki­tűzésünk elérését, ilyen körülmények kö­zött aligha lehet biztosítani. Meggyőződ­hetünk erről, ha részletesebben tanulmá­nyozzuk a IV. ötéves terv beruházási előirányzatait. 800 ház irodának A tervezett irodaházak létesítése első­sorban az építőipari kapacitásokat terhel­né. Ez a IV. ötéves terv építési előirány­zataiból mintegy 9 milliárd forintot, vagyis az összes tervezett építési költsé­geknek 3,6, illetve a nem termelő beru­házások tervezett építési költségeinek mintegy 12 százalékát kötné le. Még to­vább súlyosbítaná a helyzetet, hogy az irodaház-építési igények zöme­ a tervidő­szak első 2-3 évében jelentkezne, már­pedig ebben az időszakban mindenképp súlyos kapacitáshiánnyal kell számolni, hiszen az egyensúly megteremtése érde­kében tett intézkedések csak a későbbiek során éreztetik hatásukat. Köztudott az is, hogy a termelő beru­házások és a munkahelyi szociális léte­sítmények kivitelezése igen sok — egyéb­ként hatékonyan gazdálkodó — vállalat­nál okoz gondot, mivel fejlesztési alap­jaikat évekre előre lekötötték. Kézenfek­vő, hogy ilyen körülmények között nem lenne helyes, ha a költségvetésben ren­delkezésre álló összegeket nem elsősor­ban termelési célokat szolgáló beruházá­sokra fordítanánk, s ha az építőipari ka­(Folytatás az 2. oldalon) XIC

Next