Figyelő, 1997. május-június (41. évfolyam, 18-26. szám)

1997-05-01 / 18. szám

yjá­­I’ FÓRUM AZ AGRÁRIUMRÓL A kerekasztal lovagjai Számokban is kifejezhető eredménnyel zárult a hét végén a kétnapos Nemzeti Agrárkerekasztal ülése. A Nemzeti Agrárprogram (NAP) téziseirőől a rendezvény nyomán 59-ről 13 pontra fogytak. Kiderült az is, hogy a pénzügyminiszter a jelenleginél mintegy 40 milliárd forinttal több közvetlen agrártámogatást tart valószínűnek, a következő néhány esztendőben pedig évi 50-55 milliárd forintos kedvezményes, tőkepótló­­­s hitelt kap az ágazat. __Oj------c^_ti ( jf) fr, T AjsSn­tézkedéseken túl azonban a siker az érintetteken is múlik­­ a minő­ségnek, a versenyképességnek alapkövetelménnyé kell válnia. Mérsékelt optimizmust sugárzott viszont Medgyessy Péter pénzügy­­miniszter beszéde, aki szerint a mezőgazdaság egyre nehezebben tud megfelelni az EU- követelményeknek. A hozam a fe­le-kétharmada a korábbiaknak, a A­z agrár-Grál-fórum kellemes meglepetést okozott a részt­vevőknek - a megjelent kormány­tisztségviselők ugyanis talán a vártnál is többet ígértek. Horn Gyula miniszterelnök elismerte, hogy a nemzeti adottságokat - a mezőgazdaság érdekeit - képvi­selni kell az uniós csatlakozásnál. Szerinte a termelés és a piac „ésszerű” védelmezése sem ellen­tétes az EU-felfogással - igaz, az ésszerűség mértékét nem ecsetel­te. Felelevenítette viszont azt a régi gondolatot, miszerint az ag­rárgazdaság egyik feladata a Ke­letről származó energia ellentéte­lezése. Nagy Frigyes földművelésügyi mi­niszter nem vitatta, hogy a súlyos napi bajok megoldását nem he­lyettesítheti a NAP. A program célja: stabilizálni, növekedési pá­lyára állítani az ágazatot, kiszámít­hatóvá tenni a szabályozást. En­nek eszközei a gazdaság teljesít­ményével arányosan növekvő, új rendszerű agrártámogatás, az évi 50 milliárd forintos, kamattámo­gatásos tőkepótló hitel és a vidék­­fejlesztéssel összekapcsolódó (tér­ségi) programok. A kormányin­költségek növekednek, miközben a jövedelem egyre csökken. A szektor átalakulása ügyetlenül, koncepciótlanul ment végbe. Tör­vényszerűen be is következtek a „beprogramozott” bajok, például az értékesítésben, az árakban. A belpiac a kelleténél is nagyobb mértékben csökkent, s vészesen kinyílt az agrárolló (lásd a Hét gra­fikonját a 1. oldalon). A termelőnek a pénzügyminiszter szerint is biztonságot kell adni. Ezt is hivatott szolgálni az a beje­lentés, miszerint 1998-tól 130-140 milliárd forintnyi köz­vetlen mezőgazdasági támogatás várható. Medgyessy egyébként egyetért a nemzetgazdaság telje­sítményéhez kötődő támogatás­sal. (A GDP 2,5 százaléka - a NAP-ban rögzítendő mindenkori agrárszubvenciós keret - ma nagyjából 230 milliárd forint len­ne.) Az azonban tarthatatlan, hogy jelenleg mintegy nyolcvan különböző jogcímen tudnak a gazdák támogatáshoz jutni. A rendszert egyszerűsíteni kell, a szociális jellegű támogatásokat pedig le kell építeni, s növelni a közvetlen termelői szubvenció­kat. (Utóbbiak hatékonyságát, ár­csökkentő hatását a vitában töb­ben is megkérdőjelezték.) Az agrárgazdaság távlatos felada­tai között egyre nagyobb súlya lesz a vidékfejlesztésnek - véleke­dett Baja Ferenc környezetvédel­mi és területfejlesztési miniszter. (A vitán az is felvetődött, hogy EU-mintára miért nem tartozik egy tárcához az agrárgazdaság és a térségfejlesztés.) Egyes aprófal­vas vidékeken - ahol 40-50 száza­lékos a munkanélküliség - remé­nyük sem maradt a lakosoknak, hogy a mezőgazdaságon kívül munkát kapjanak. Ezért is épül az együttműködés közös progra­mokra a térségi területfejlesztési szervezetek és a helyi agrárkama­rák között. A pályázatos fejlesztési pénzek nagy részét már tavaly is az agrárvállalkozások nyerték el. A tárca vezetője szerint a munka még eredményesebb lesz a térségi integrációs társaság megalapításá­val. A több évre szóló Térségi In­tegrációs Program pedig ezt az agrár-területfejlesztési együttmű­ködést még szorosabbra fűzi. A program finanszírozásához a mi­niszter forrásszerző és -kezelő in­tézmények, központok, tanácsok létrehozását j­avasolja. Azért nem mindenben értett egyet a publikum. A legvitatot­tabb a birtokpolitika volt, magya­rán, hogy szövetkezet, gazdasági társaság, vagy külföldi is szerez­hessen-e földet. Jelenleg egyik sem vásárolhat, s ez károsan hat a gazdálkodásra, növeli az agrárter­mékek árát. Ésszerű lenne felsza­badítani a földpiacot, az alacsony földárak miatti spekulációtól azonban kétségkívül joggal tarta­nak az érintettek. Ha pedig a bel­földi jogi személyek előtt megnyíl­na a lehetőség, a jogot a nemzet­közi megállapodások miatt a kül­földi társaságok számára is meg kell adni. Nagy Frigyes reméli, hogy a nemzetközi jogászok meg­találják a megoldást. Az agrárkerekasztalt - amit a szakminiszter a vártnál is eredmé­nyesebbnek értékeli - a beérke­zett javaslatok feldolgozása után szeptemberben várhatóan újra összehívják. Napirend előtt é­rezhetően zavarban vannak a Ház szám­vevőszéki bizottságának tagjai, amikor az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a Dunamenti Erőmű Rt. privatizációjáról ké­szült, s az energetikai privatizáció egészé­nek minősítésére is kiterjedő jelentését vizs­gálják. A bizottság állásfoglalásának előké­szítése során felmerült, hogy az ÁSZ valójá­ban alaptalanul kérte számon az ÁPV Rt.-től az energetikai privatizációról szóló szóban forgó döntés betartását, ugyanis a kormány­­határozat nem kötelező erejű a holdingra. További aggály, hogy valójában lehetetlen volt a privatizációs szerződésekbe foglalni az energetikai rendszer fejlesztési terveit, mert a fejlesztéseket csak az ipari tárca konkrét engedélyei alapján lehet elvégezni, engedélyek nélkül pedig bármilyen szerző­désbeli kikötés semmis lenne. A gondolat­menetet továbbfűzve a most vizsgálódó kép­viselők odajutnak, hogy az ener­getikai privatizáció alapelveit rögzítő kormányhatározat való­jában értéktelen papírosnak bizonyult, a fejlesztési köve­telmények emlegetése pe­dig tartalom nélküli volt. E megállapításoktól a bi­zottság többségben lévő kormánypárti tag­jai érthetően óvakodnak. Az országgyűlési biztosok beszámolója mi­att az idén először tartanak háromnapos plenáris ülést a Házban. Legközelebb akkor vitáznának heti három napon át a képvise­lők, ha a kormány még májusban előterjesz­ti a nyugdíjreformról szóló törvényjavasla­tokat. Április végén, a tervezetthez képest egyhónapos csúszással jutott túl az ország­­gyűlés a jelzálog-hitelezésről, valamint a csődeljárásról szóló törvényjavaslatokon. Várhatóan nem sikerül teljesíteni az idei el­ső félévre kitűzött jogalkotási tervet. Májusban módosítják a képviselők a Munka Törvénykönyvét. A változtatás fő célja, hogy erősebb garanciák fűződjenek a szakszerve­zeti jogok érvényesítéséhez. A MEZŐGAZDASÁGBAN DOLGOZÓ AKTÍV KERESŐK, A MUNKÁLTATÓK TULAJDONJOGA SZERINT, 1996. Ezer fő 14,5 ^Magán ^Szövetkezeti [^Vegyes D­llami ^Egyéb, illetve ismeretlen­­ Forrás: KSH 6 fijele 1997. május 1.

Next